Elsotetitette a helyiseget, es a kepernyon kulonos kek fenyben lebego kepek jelentek meg.
— Hideg feny. Minden masfele vilagitas megolne a Mislixet!
Tekintetem szinte elmerult egy nagy kiterjedesu, kriptaszeru helyisegben. Sziklas talaja teljesen kopar volt. A kozepen mozdulatlanul gubbasztott valami, amit eleinte egy sullyesztett csuklokkal osszeillesztett lemezekbol allo kis femszerkezetnek veltem. A korulbelut ketszer egymeteres terfogatu, polieder alaku targy elenkvoros fennyel csillogott.
A Hiss a pszichometerre emlekezteto regisztralo keszulekek ele huzott. A szamlapokon a foszforeszkalo mutatok lassan ingadoztak, es fluoreszkalo csovek luktettek nyugodt, szabalyos hullamzassal.
— A Mislix elete — magyarazta Assza. — A Mislix allando goca azoknak az elektromagneses jelensegeknek, amelyeket ti, foldi emberek allitolag energiaforraskent hasznaltok. Most pihen.
Assza megcsavart egy gombot. A kripta homersekletet jelzo termometer az abszolut 12 fokrol az abszolut 30 fokra emelkedett. A mutatok elobbre szokkentek a szamlapokon, a csovek elenkebb fenyt arasztottak, es luktetesuk felgyorsult. Assza ramutatott az egyikre, amelyik sajatos utemben vibralt.
— A Phen-hullamok. Tudomasunk szerint a Mislixeken kivul csak te bocsatasz ki ilyen hullamokat!
Felneztem, es megpillantottam magam egy tukorben. Fantasztikus latvanyt nyujtottunk, Assza meg en. Arcunkat csak a csovekbol sugarzo, lukteto, zoldes feny es a kek szinben derengo kepcso visszfenye vilagitotta meg. Ritkan ereztem magam az Ellan ilyen hontalannak, ilyen idegennek. Szinte megremultem.
A Mislix most megmozdult. Csuklokra jaro, tagolt lemezei egymas utan leptek mukodesbe, es egy lepkedo ember sebessegevel valtoztatta a helyet. Assza a homersekletet ismet abszolut 12 fokra csokkentette.
— Ime, a Mislix. Szeretnenk, ha lemennel a kriptaba, es kitenned magad a Mislix sugarzasanak. Semmifele veszely nem fenyeget, fokepp az eleted nem forog kockan. A tobbiek mar mind jartak odalent, sajnos eredmeny nelkul. A Terben, ahol ksilljeink fala vedelmez bennunket, kilenc Mislix kell ahhoz, hogy halalos veszelybe keruljunk. Itt, ilyen kozelrol es vedofal nelkul, ehhez egy Mislix is elegendo. Mivel ott lent, a csaknem legures helyisegben nagyon alacsony a homerseklet, megfelelo vedofelszerelest kapsz. En innen ugyelek mindenre, es ket robot fog elkiserni, hogy visszahozzanak, ha elvesztened az eszmeleted. Hajlando vagy lemenni?
Egy masodpercig tetovaztam, mikozben a lassan kuszo, remes szornyeteget figyeltem. Ugy ereztem, mintha a szigoruan mertani felepitesu pancel alatt konyortelen elme lakozna, egy erzelmek nelkuli tiszta ertelem, ijesztobb barmely tudatos kegyetlensegnel. Igen, ez a leny valoban az Ejszaka es a Hideg gyermeke volt!
— Rendben van — vetettem meg egy utolso pillantast a kepernyore.
— Szukseg eseten novelhetjuk a homersekletet, es megolhetjuk — folytatta Assza. — De nem hiszem, hogy erre kenyszerulnenk. Vallalkozasod azonban megis kockazattal jar. Egyetlen Mislix nem tud megolni egy Hisst, csak ha az utobbit tul hosszu ideig eri a sugarzas. Azokat sem olte meg, akik elotted jartak odalent. De te mas vagy!
— Vigye el az ordog! — dunnyogtem franciaul, majd Hiss-nyelven folytattam: — Ne vesztegessuk az idot. Elobb vagy utobb vegre kell hajtani a kiserletet!
— Amig nem beszelted a nyelvunket, nem hajthattuk vegre. Amig odalent vagy, nem tudom atadni neked a gondolataimat.
Ujra bekapcsolta a vilagitast. Egy Hiss lepett a szobaba, es intett, hogy kovessem. Egy fold alatti helyisegbe mentunk, amely egy szinten volt a kriptaval. A falon attetszo urhajos ruhak logtak. A Hiss segitsegevel felvettem az egyiket. Tokeletesen ram illett, ami azert nem volt meglepo, mert pontosan az en meretemre keszult. Az egyik hatalmas urruha bizonyara aze a kocsanyon ulo szemu oriase volt, akinek szobrat az Emberisegek Lepcsojen lattam. Az ajto ismet megnyilt, es eros femkarokkal ellatott ket hatkereku gepezet gordult be rajta. A Hiss kiment, es az ajto bezarult mogotte.
— Hallasz engem? — harsogott Assza hangja a sisakomban.
— Igen, nagyon jol.
— Meg mindig vedve vagy a Mislix sugarzasatol. Ez a sugarzas nem tud athatolni a tole elvalaszto negy meter vastag nikkelacel tombon. Ez az egyetlen hatasos vedekezes, de harc kozben nem alkalmazhato a sulya miatt. Most kinyitom az osszekoto ajtot. Lepj hatrabb, es jol vigyazz! Barmi is tortenne, amig nem mondom, nehogy megprobald levenni az urruhadat.
A falon kivul elhelyezett negy meter hosszu femtomb megmozdult, es lassan felrecsuszott. Semmifele hideget nem ereztem, de az urruha lassan felfuvodott. Olyan lettem, akar egy Bibendum. Atsurrantam a nyilason, es beleptem a verembe. A kriptaszeru helyiseg tulso vegeben mozdulatlanul hevert a Mislix. A kek feny itt halvanyabbnak tunt, mint a kepernyon.
Nesztelenul lepkedtem az egyenletes talajon. Minden csendes es mozdulatlan volt. Sisakomban hallottam Assza lassu lelegzeset. A Mislix meg mindig nem mozdult.
Aztan hirtelen felem siklott. Elolrol nezve olyan volt, mint egy korulbelul fel meter magas, ellapult tomeg.
— Mit kell tennem? — kerdeztem.
— Meg nem bocsat ki sugarakat. Nem fog hozzad erni. Egyszer a levegobe emelkedett, es lezuhanva agyonnyomott egy Hisset. Utana tizenket bousikig magas homersekleten tartottuk, eletben maradasanak vegso hataran. Remelem, hogy eszre tert, es nem fogja ujra kezdeni. Ha megis megprobalna, az ovedben ott van egy hopisztoly. Csak szukseg eseten hasznald!
— A Mislix sebesen keringett korulottem.
— Meg mindig nem sugaroz. Mit erzel?
— Semmit, egyaltalan semmit. Csak nemi felelmet!
— Vigyazz! Sugaroz! Sugaroz!
Valahol a femtomeg elulso reszen halvanylila szikracsova jelent meg. Meg mindig nem ereztem semmit, s ezt azonnal kozoltem Asszaval.
— Nem erzel a testedben valami bizsergest? Nem is szedulsz?
— Nem, semmit sem erzek!
A Mislix most hevesebben sugarzott. A csova mar elerte az egymeternyi hosszusagot.
— Meg mindig semmi?
— Semmi.
— Ilyen eros es tartos sugarzas hatasara egy Hiss mar elajult volna! Azt hiszem, hogy ti, foldiek vagytok azok a lenyek, akiket a
A Mislix mintha megdobbent volna. Legalabbis igy ertelmeztem a mesterkedeseit. Hatralt, kozelebb jott, abbahagyta a sugarzast, majd ujra kezdte. Megindultam feleje. Hatralt, majd megallt.
Ekkor a serthetetlenseg talan amito erzesevel eltelve es a vitezkedes vagyatol hajtva nagy leptekkel megkozelitettem, es raultem! Hallottam Assza elborzadt kialtasat, majd futyulo neveteset, midon a Mislix egy hirtelen randulassal ki siklott alolam, es a kripta tulso vegebe menekult. En voltam az elso hus-ver leny, aki megerintett egy eleven Mislixet!
— Eleg — szolalt meg Assza. — Terj vissza abba a terembe, ahol az urruhak vannak!
A femtomb ismet elzarta a nyilast mogottem, es futyulve todult be a levego. A Hiss segitsegevel kibujtam az urruhabol, s a felvono ismet visszavitt Assza dolgozoszobajaba. A Hiss a karosszekbe roskadva zokogott oromeben.
Egy masik vilag dala
Ez alkalommal harom napot toltottem a Sanssine szigeten. Assza azonnal tajekoztatta a Bolcsek Tanacsat a kiserlet pozitiv eredmenyerol, es nehany oraval kesobb valamennyi bolcs osszegyult az Assza dolgozoszobaja melletti nagy teremben. Amikor azonban felkertek, hogy ismet es azonnal menjek le a kriptaba, kereken visszautasitottam. Bar a Mislix-sugarzas latszolag nem artott a szervezetemnek, idegileg vegkepp kimerultem. Amig szemtol szembe alltam azzal a tudatos femtombbel, sikerult megoriznem nyugalmamat. De most mintha minden energiam kimerult volna, es ellenallhatatlan vagyat ereztem az alvasra. A Bolcsek ezt megertettek, es elhataroztak, hogy mindent masnapra halasztanak. Nagyon kenyelmes szobat bocsatottak rendelkezesemre, es az almot ado keszulek segitsegevel egesz ejszaka pompasan aludtam.
Masnap nem minden szorngas nelkul indultam el a kriptaba. Valojaban nem tudhattam, hogy csodalatos
