Lem elso tudomanyos-fantasztikus regenyei — az Asztronautak vagy a Magellan-felho — jelentosen kulonboznek kesobbi muveitol, peldaul a Visszateres tol vagy a Solaris tol. Az elso konyvek technikai es tudomanyos patosza, izgalmas ka-landsorozata, utopisztikusan, tehat harmonikusan berendezett foldi vilaga atadja a helyet a megismeres filozofiai problemainak, a kaland az emberi lelekben jatszodik, es nem a vilagurben, vagy idegen naprendszerek bolygoin, a hit ketellyel ve-gyul, a helyenkent ifjusagi, helyenkent szorakoz-tato olvasmany igazi, “felnott” science-fictionne alakul.
A Visszateres hose nem leli helyet a megvalosult utopiaban, a Solaris vilagokat atszelo es megismer-ni vagyo tudosa alig ismeri onnon lelkenek tor- venyeit, meg kell kuzdenie az onismeret es on-biralat keserves feladataval. Hol van ezekben a kesobbi muvekben az Asztronautak vagy a Magellan-felho magabiztos es eros hosei? Lem felszamolta utopisztikus illuzioit, s tegyuk hozza rogton, hogy ennek a folyamatnak eredmenye javara szolgalt az ironak es olvasonak egyarant.
A muvek ket csoportja kozott az Eden cimu regeny a hid. A magyar olvaso most tartja keze ben, eredetileg 1959-ben jelent meg, kozben csehul, nemetul, olaszul es oroszul is kiadtak.
Az Eden kulonos regeny. Formajaban es tartalmaban egyarant kevereke utopianak es antiutopianak. Hosei hajotorest szenvednek egy ismeretlen bolygon, akar valami regi robinzonadban.
Felderitik a kornyezetet, latjak az ertelem es az ertelmes elolenyek tevekenysegenek jeleit. Latjak, de nem ertik. Idegen, nem antropomorf vilagban jarnak.
Ez az idegenszeruseg mar a Solaris furcsa bolygojanak kepet vetiti elore. Harcba keverednek a bolygo uraival, s baratsagot kotnek a feltehetoen elnyomott lenyekkel.
A bolygo viszonyai ellentmondasosak, nem egyertelmuek, igy hat ellentmondasos a foldiek kapcsolata is a helybeliekkel. Pedig ez a bolygo talan igazi utopia, talan a valodi Eden; tudomanyat, technikajat tekintve mindenkeppen az.
Vegul a foldiek moralis vereseget szenvednek, viszsza kell vonulniuk, az igazi kapcsolatteremtes es a kolcsonos megertes a jovo feladata marad. A regenyben szereplo Mernok es Koordinator zarobeszelgetese megvilagitja Lem mondandojat.
Urhajojuk ablakabol nezik az elmarado, csodalatosan szep, kek bolygot, es szomoruan megallapitjak, hogy nem tehettek mast, ott kellett hagyniuk utopiat.
A legyozhetetlen remeny az utolso mondatban megis felcsillan.
— Milyen tisztan ragyog — mondta aztan a Koordinator. — De… tudod mit? A valoszinusegszamitasbol az kovetkezik, hogy meg szebbek is vannak.
Ez az elozo korszakot lezaro es a kesobbi muvekre utalo befejezes bizonyitja — tobbek kozt —, hogy Stanislaw Lem nagy iro, aki kovetkezetesen jarja utjat, es kikuzdi mondanivalojanak tiszta harmoniajat.
Kuczka Peter
