STANISLAW LEM
Stanislaw Lem 1921-ben szuletett Lvovban, az akkori Lwowban.
Hosszabb ideig a Zycie Literackie cimu krakkoi irodalmi hetilap munkatarsa volt. Krakkoi hazaban es Zakopaneban, a lengyel Tatraban irja muveit, amelyeknek nepszerusege vilagszerte egyre novekszik.
1951-ben irta elso tudomanyos-fantasztikus re-genyet, az
Oneletrajzi regenyen es
Lem rendkivuli gondolatgazdagsagat es kiserletezo kedvet magyarul mar megjelent muvei is mutatjak — a kalandos
UTOPIA
Az irodalomtortenet szerint Platonnal kezdodott.
Az egyetlen okori utopia, amely teljes egeszeben fennmaradt, az o konyve:
“Jertek tehat — mondta ebben a konyvben be-szelgetotarsainak Szokratesz, a faunkepu, Apollolelku filozofus —, alapitsunk kepzeletben, leges-legelolrol kezdve, egy allamot; a letrehozo ok — minden valoszinuseg szerint — a mi szuksegletunk lesz.”
Kepzeletbeli allam, melyet az emberek azert talalnak ki, mert szukseguk van ra — jobb meghatarozast az utopiarol aligha mondhatunk. Finomithatjuk, reszletezhetjuk a meghatarozast; megvizsgalhatjuk, hogy az embereknek miert lett szuksegletuk effele allam; megnezhetjuk, hogyan talaljak ki, a valosagnak es az almoknak milyen elemeibol allitjak ossze; kutathatjuk, hova rajzol-jak terkepet; hova helyezik az idoben, de a platoni gondolat azert megorzi ervenyesseget. Termeszetesen biralhatjuk is. Kimutathatjuk, hogy az utopiak elvontak es tortenelmietlenek, racionalizmu-suk egyszerre tulzo es lemondo, nelkulozi a tarsadalmi realizmust, legvarakat epit, es nem ad iranyvonalat a cselekveshez. Mosolyoghatunk a gyermekesnek latszo elkepzeleseken, a bukott joslatokon, az elvetelt kiserleteken. De az ilyesmit inkabb — Engelsszel szolva — “atengedjuk irodalmi szatocsoknak, hogy unnepelyesen bon-gesszenek ezekben a ma mar csak mulattato el-kepzelesekben, es bebizonyitsak a maguk jozan gondolkodasmodjanak fensobbseget az ilyen
Platonnal kezdodott tehat. Igaz ugyan, hogy korabbrol is megmaradtak a boldogabb eletbe vetett orok emberi remeny, illetve a meglevo rend-del harcban allo emberi elegedetlenseg — s tegyuk hozza —, a korlatozott, cselekvesre keptelen elegedetlenseg motivumai, de az utopiak elso mo-delljeit megis Platon alkotta, s nemcsak Az allam-ban, hanem az atlantiszi birodalomrol koltott gyonyoru mesekben is.
Lehetseges termeszetesen az utopisztikus hagyomanyokat a mitoszokban es a vallasokban keresni — nyugati irodalomtorteneszek ezt gyakran meg is teszik —, de a mitoszokban vagy vallasokban megjeleno tokeletes birodalmak tulsagosan messze, az emberi es a foldi eleten tulra esnek, s legtobbszor mit sem torodnek az evilagi viszonyok megvaltoztatasanak kerdeseivel. Hogy a Pa-radicsomba jussunk, ahhoz nem megvaltoztatni, hanem megszilarditani kell a “siralom volgyenek” tarsadalmi rendjet. Marpedig az utopiak teremteseinek oka, az a szukseglet, amely letrehozza es kepzeletben felepiti oket, eppen a valtoztatas szuk-seglete. Ha osszehasonlitom a meglevot az elkepzelhetovel, es eszreveszem kulonbseguket, akkor valtoztatni akarok.
A tortenelem soran az utopiak tartalma mindig a valtoztatast hirdette, a jobb tarsadalmat, szebb eletet ahitotta. A forma azonban mindig mas es mas, az almodozok, az elme hajlekonysagat bizonyitva, az utopiak kulonbozo tipusait dolgoztak ki. A bennuk abrazolt vilagok egyre tavolabbra tolodtak a terben, eloszor csak a Herkules oszlo-pain tulra, aztan Indiaba, Zipanguba, Tirnanog-ba, Taprobanaba, Eldoradoba, hogy vegul az Andromeda-kodben vagy a Magellan-felhoben talaljanak helyet. A hirhozok eleinte jambor hajosok voltak, arany- es smaragdtengerek utasai, az-tan barlangkutato geologusok, sarki felfedezok, hogy vegul urhajoskapitanyokka alakuljanak. Ateltek viharokat es hajotoreseket, harcoltak szor-nyekkel es oriasokkal, de eljutottak az ismeretlen vilagba, tul a latohataron, almelkodva korulneztek a tokeletes birodalmakban, aztan visszatertek, hogy halkan elmeseljek a latottakat.
Sokaig mehetett ez igy. De a XIX. szazad szinte egyetlen mozdulattal kirantotta az utopiak es az utopistak laba alol a talajt. Amikor a tarsadalom vizsgalata tudomannya valik, amikor a kozgazda-sagtan, a tortenelem, a dialektika tudomanya ramutat az esemenyek szines forgataga mogott meghuzodo szikar torvenyekre, az almok elvesztik jelentoseguket. A kemia elsoporte a bolcsek kovenek abrandjat, a matematika es a fizika az orok-mozgot es a kor negyszogesiteset, a csillagaszat, a spektroszkopia es a teleszkop elsoporte az asztro-logiat. A tarsadalmi mozgalmak gyakorlati ut-mutatast vartak, s a tudomany kidolgozta a tenni-valok menetrendjet.
Aztan a XX. szazad kovetkezett. A vilaghabo-ruk, a borzalmak lekaszaltak a megmaradt vagy ujra kisarjadt illuziokat. Az utopiak almat az antiutopiak ebredese kovette. Wellsnek Huxley valaszolt, Bellamynak Orwell, a technokrataknak Vonnegut, a “szoma” ifju rajongoinak Anthony Burgess. Igaz ugyan, hogy tagabban ertelmezve az antiutopia is utopia, de konfliktusokkal terhes, s azt bizonyitja, hogy az ember ellentmondasos leny marad a jovoben is, a harmonia megteremtese tavolabbra tolodik az idoben, es hogy nincsenek a tortenelemben konnyu es tiszta gyozel-mek, es hogy “az eroszak tortenelmi szereperol” nehez elfeledkeznunk. Az utopisztikus irok tudomasul vettek a realizmust. Nem pesszimizmus ez, csupan a szivarvanyos illuziok feladasa.
Ha a tudomanyos-fantasztikus irodalmat — az utopiaknak ezt a XX. szazadi orokoset — szemugyre vesszuk, konnyen tetten erhetjuk benne az illuziok es a realizmus allando parharcat.
Az “uroperettek” mindenhato urhajoskapitanya vagy tudosa lassan-lassan visszaszorul, mar-mar eltunik a hatterben, es helyebe a jelen vagy jovo fantasztikus korulmenyek kozott elo kisembere vagy atlagembere lep. A fantasztikum a hetkoz-napok reszeve valik, a holdutazas, az “overkill”, a robot, az android, a hipnopedagogia, a biologiai manipulacio, a ter es ido eltuntetese mar nem szep vagy rossz alom, hanem gyakorlat.
Valojaban az utopiak, gyakran a visszajukrol megvalosult utopiak vilagaba lepunk, ha mar benne nem vagyunk.
Az utopiak fejlodesenek rovid, vazlatos attekintese utan erdemes pillantast vetnunk arra, hogy ez a fejlodes hogyan tukrozodik Stanislaw Lem eletmuveben. Megjelenik-e az utopia onto-genezise az iro filogeneziseben?
