feldolgozni egyes szervetlen anyagokat.
— Ez csakugyan kulonos — velte a Mernok.
— Ertem mar! A fold, amit az az elso kihor-dott! — kapott a fejehez a Vegyesz. Megalltak.
— No igen, de igy evezredekkel ezelott taplalkoztak. Most rendes korulmenyek kozott mar sohasem teszik. Azok a karcsu kelyhek a siksagon, tudjatok… azok affele “elelem-akkumulatorok”.
— Elolenyek?
— Azt nem tudom. Mindenesetre kivalasztjak a talajbol azokat az anyagokat, amelyek a duplak taplalekai, es a “kehelyben” raktarozzak oket. Sok kulonbozo fajtajuk van.
— Biztosan tenyesztik, vagy jobban mondva termesztik oket — mondta a Vegyesz. — Delen egesz ultetvenyeket lattunk ezekbol a kelyhekbol.
De akkor miert hordta ki a foldet az a dupla, amelyik az urhajoba tevedt?
— Mert a kelyhek sotetedeskor behuzodnak a fold ala.
— De hat eleg fold van mindenfele, miert valasztotta eppen azt, ami a hajoban volt?
— Talan mert az porhanyos volt, o meg ehes.
Errol nem beszeltunk a… csillagaszunkkal. Lehet, hogy az az elso csakugyan a deli volgybol menekult…
— Menjetek most aludni, fiuk — fordult a Fizikushoz es a Kibernetikushoz a Koordinator —, mi pedig munkahoz latunk. Mindjart tizenketto.
— Ejjel tizenketto?
— Hat persze. Latom, mar teljesen elveszitetted az idoerzekedet.
— No hallod, ilyen korulmenyek kozott…
Lepeseket hallottak a folyoson. A Doktor jott ki a konyvtarbol. Kerdoen neztek ra.
— Alszik — mondta. — Nagyon rosszul van. Amikor kimentetek, mar azt hittem… — Nem fejezte be.
— Mar nem beszeltel vele?
— De igen. Illetve… tudjatok, azt hittem, hogy mar vege, es megkerdeztem, tehetnenk-e valamit ertuk. Mindannyiukert.
— Es mit mondott?
— Nulla — felelte lassan a Doktor, es a tobbieknek ugy remlett, hogy a kalkulator szintelen gephangjat halljak.
— Menjetek most mind a harman lefekudni — szolt rovid hallgatas utan a Koordinator —, de meg kihasznalom az alkalmat, hogy egyutt vagyunk, es felteszem a kerdest: elindulunk?
— Igen — mondta a Mernok.
— Igen — szolt a Fizikus es a Vegyesz majdnem egyszerre.
— Igen — helyeselt a Kibernetikus.
— Es te? Hallgatsz? Most? — kerdezte a Koordinator a Doktort.
— Gondolkodom. Tudjatok, en sohasem voltam olyan nagyon kivancsi…
— Tudom, teged inkabb az erdekelt, hogyan lehetne segiteni rajtuk. De hiszen most mar tudod, hogy…
— Nem. Nem tudom — szolt halkan a Doktor.
TIZENNEGYEDIK FEJEZET
Egy oraval kesobb a leeresztett rakodoajton ki-gordult a Vedo. A Mernok vezette. Ketszaz meterre a felbemaradt kupolahoz hasonlo, felul befele hajlo uvegfaltol megallt, es munkahoz latott.
A sotetseg oriasi ugrasokkal menekult a sivatagba.
A napnal fenyesebb metszesvonalak menten mennydorgo robajjal hasadt meg a tukorfenyes fal, a megolvadt peremu darabok a foldre zuhantak, feher fust gomolygott a fortyogo anyag folott.
A Mernok hulni hagyta az epitoanyag kockait, es tovabb vagta a falat az annihilatorral. Ablakokat hasitott a boltozatba, a vagasok menten lecsordult az izzo, megolvadt massza. A felig attetszo, ho-malyos fal negyszogletes ablakaiban feltunt a csillagos eg. Fustgomolyok kavarogtak a homok folott, a roppant uvegfal erei recsegtek- ropogtak, a kivagott teglak izzo pereme sotetebb vorosse valt. A Vedo visszatolatott az urhajohoz. A Mer-nok messzirol megmerte a teglak sugarzasat.
A muszerek figyelmeztetoen bugtak.
— Legalabb negy napig kellene varnunk — mondta a Koordinator —, de majd odakuldjuk a Feketet meg a tisztitogepeket.
— Igen, a radioaktivitas csak a felszinen eros.
A Fekete majd elintezi nyomas alatti homoksugarral. A maradvanyokat pedig egy helyre gyujti es elassa.
— Talan jobb lenne behordani a tatba, a deritotartalyba. — A Koordinator elgondolkodva nezte a meggyvorosen izzo peremu, nagy teglakat.
— Azt mondod? Minek? — csodalkozott a Mer-nok. — Nem hasznalhatjuk semmire, folosleges teher.
— Nem szeretnek radioaktiv nyomokat hagyni… Nem ismerik az atomenergiat, es jobb is, ha nem ismerik meg…
— Talan igazad van — dunnyogte a Mernok.
— Eden… — tette hozza rovid szunet utan. — Tudod, kezd valamilyen kep kialakulni bennem, annak alapjan, amit a dupla mondott, a csillagaszunk, vagyis inkabb… a kalkulator… Rettenetes kep.
— Az — bolintott lassan a Koordinator. — A veg-sokig meno, szinte mar bamulatra meltoan kovetkezetes visszaeles… az informacioelmelettel.
Ugy latszik, az informacioelmelet sokkal szor-nyubb kinzoeszkoz lehet, mint minden valosagos kinzokamra… Az informaciok szuresevel, feke-zesevel, zarolasaval csakugyan ki lehet alakitani egy mertani pontossagu, hatborzongato “prokrusztikat”, ahogyan a kalkulator nevezte.
— Es mit gondolsz, ok… o erti ezt?
— Hogyhogy erti-e? Ja, arra gondolsz, hogy normalisnak tekinti-e ezt az allapotot? Hat. , bizonyos ertelemben alighanem igen. Hiszen semmi mast nem ismer. Ambar hivatkozott a regebbi tortenelmukre, a kozonseges zsarnokokra, aztan a “nevtelenekre”, tehat van osszehasonlitasi alapja. Igen, biztosan, mert ha nem volna, akkor mindezt nem tudta volna elmondani nekunk.
— Ha a zsarnoksag jelenti a “regi jo idoket”, akkor… koszonom szepen…
— Megis, gondold csak vegig. Ez az egesz… bizonyos fajta… osszefuggo fejlodesi folyamat.
Az egyik zsarnoknak nyilvan eszebe jutott, hogy az adott uralmi rendszerben elonyos lesz szamara, ha nevtelen marad. A tarsadalom ellenallasa, ellenseges erzulete nem osszpontosulhat egy konkret szemelyre, es ez bizonyos mertekig lefegyverzi.
— Szoval igy ertelmezed? Az arc nelkuli zsarnok!
— Lehet, hogy teves analogia, de… egy ido mulva, amikor mar letrejottek ennek a “prokrusztikanak” az elmeleti alapjai, a nevtelen zsarnok valamelyik utoda meg tovabb ment, felszamolta — latszolag — meg ezt az ismeretlen szemelyt is, eltorolte onmagat, az egesz kormanyzati rendszert — termeszetesen csak a fogalmak, a szavak, a tomegkommunikacio szferajaban…
— De miert nincs itt semmifele szabadsag-mozgalom? Ezt nem tudom megerteni! Meg ha ugy is van, hogy a “bunozoiket” besoroljak holmi autonom, elszigetelt csoportokba — hiszen ha nincs semmifele orseg, felugyelet, kulso eroszak, akkor az egyeni szokesnek, sot a szervezett ellenallasnak semmi akadalya!
— Szervezet csak akkor johet letre, ha a kolcsonos megertes, a kommunikacio eszkozei megvannak.
A Koordinator kidugta a Vedo tornyanak ajtajan a Geiger-mero kis tarcsajat. A ketyeges fokozatosan lassult.
— Figyeld csak meg: bizonyos jelensegeknek van ugyan nevuk es osszefuggesuk a tobbi jelenseggel, de a nevek is meg a valosagosnak feltun-tetett osszefuggesek is csupan alarcok. A mutaciok okozta torzulasokat valami jarvanyos betegsegnek nevezik, es biztosan mindennel igy van.
Ahhoz, hogy urra lehessunk a vilagon, eloszor neven kell nevezni. Tudas nelkul, fegyver es szervezet nelkul, a tobbi lakostol elvagva nem sokat tehetnek.
— Igen — mondta a Mernok —, de… az a jelenet a temetoben vagy az az arok a varos kozeleben azt mutatja, hogy a rend talan megsem olyan tokeletes, mint az ismeretlen uralkodo szeretne.
