tamaszkodott, es egy fegyvert tartott abban, amirol meg en is meg tudtam allapitani, hogy egy izzadt, remego kez.
— Te szarhazi — mondta, Dr. Danco pedig elsutotte az altatopisztolyt, egyszer, ketszer. Chutsky leesett allal rameredt, Danco pedig leeresztette az altatopisztolyt, mire Chutsky elkezdett lecsuszni a foldre.
Es kozvetlenul Chutsky mogott, lathatatlanul, amig a ferfi a foldre nem esett, ott volt az en draga hugom, Deborah, a leggyonyorubb latvany, amelyben valaha is reszem volt, leszamitva a Glock pisztolyt, amit a biztos jobb kezeben tartott. Nem allt meg izzadni, vagy Dancora karomkodni. Egyszeruen csak osszeszoritotta a fogat, es gyors egymasutanban ketszer elsutotte a fegyveret, Dr. Dancot a mellkasa kozepen talalva el, aki a lovesektol felrepult, hogy hatraessen az eszeveszetten sikoltozo Doakesra.
Minden nema es mozdulatlan lett egy pillanatra, leszamitva a faradhatatlan Tito Puentet. Majd Danco lecsuszott az asztalrol, Debs pedig Kyle melle terdelt, es megkereste a pulzusat. Kenyelmesebb testhelyzetbe igazitotta, megcsokolta a homlokat, majd vegul felem fordult.
— Dex — szolalt meg. — Jol vagy?
— Jol leszek, hugi — nyugtattam meg kicsit szedelegve —, amint kikapcsolod azt a szornyu zenet.
Deborah odament az utott-kopott magnohoz, es kirantotta a csatlakozojat a falbol, majd a hirtelen tamadt nemasagban lenezett Doakes ormesterre, es megprobalta elrejteni az arcat.
— Most mar kiviszunk innen, Doakes — mondta. — Minden rendben lesz. — Az egyik kezet a vallara tette, mikozben Doakes zokogott, majd hirtelen elfordult, es arcan konnyekkel odajott hozzam. — Jezusom — suttogta, mikozben kioldozott. — Doakes szornyen nez ki.
De mikozben a szigeteloszalag utolso darabjait is levagta a csuklomrol, nem volt konnyu felzaklatnom magam Doakes allapotan, mert vegre szabad lettem, megszabadultam a szalagtol es a Doktortol es a kotelezo szivessegektol, es igen, ugy tunt, valoszinuleg Doakestol is megszabadulok vegre.
Felalltam, ami nem volt olyan konnyu, amilyennek hangzik. Kinyujtoztattam szegeny elgemberedett izmaimat, mikozben Debs elovette a radiojat, hogy odahivja baratainkat Miami Beach rendorkapitanysagarol. Odamentem a mutoasztalhoz. Kis dolog volt, de nem birtam a kivancsisagommal. Lenyultam, es elvettem a kis darab papirt, ami oda volt ragasztva.
Az ismeros, kusza nagybetukkel Danco azt irta ra, „HUTLENSEG”. Ot betu at volt huzva.
Raneztem Doakesra. O visszanezett ram, tagra nyilt szemeivel olyan gyuloletet sugarozva felem, amelyet mar soha nem lesz kepes szavakba onteni.
Ugy tunik, neha igaz, hogy minden jo, ha a vege jo.
EPILOGUS
Del-Florida szubtropusi reggeljeinek mozdulatlansagaban gyonyoru latvany, amint a nap a viz fole emelkedik. Es meg sokkal gyonyorubb, amikor az a hatalmas sarga telihold csung olyan melyen a szemkozti horizonton, lassan ezustszinuve halvanyulva, mielott becsusszanna a nyilt ocean hullamai koze, es hagyna, hogy a nap vegye at az uralmat az egen. Es akkor a leggyonyorubb, ha az ember a parttol tavol nezi mindezt, egy nyolcmeteres setahajo fedelzeterol, mikozben — faradtan, de elegedetten, es o-de-boldogan vegre — kinyujtozkodja a vallaibol es a nyakabol az elmult ejszakai munkabol szarmazo utolso csomokat is. Ez mar tul regota varatott magara.
Nemsokara a sajat kis hajom fedelzetere lepek majd, amit most magunk mogott vontatok, de akkor a vizbe dobom majd a vontatokotelet, es elindulok visszafele, arra, ahol a Hold eltunt, es ugy vitorlazom majd almosan haza, a vadiuj eletembe, mint hazasulando ferfiember. Az Osprey pedig, a nyolcmeteres kolcsonhajo lassan elsodrodik a masik iranyba, Bimini fele, a Golf-aramlatba, abba a nagy kek feneketlen folyoba, amely atszeli az oceant, es ezt praktikus modon Miami partjai mellett teszi meg. Az Osprey nem fog eljutni Biminibe, meg a Golf- aramlaton keresztul sem fog aterni. Meg mielott lehunynam boldog szemeimet a kis agyamban, a motorja leall, ahogy elonti a viz, majd lassan a hajotest is megtelik vizzel, meduzakent ringatozik egy darabig a hullamokon, mielott alamerulne, le a Golf-aramlat vegtelen, kristalytiszta melysegeibe.
Es talan valahol melyen, a felszin alatt vegre letelepszik a feneken a sziklak es az oriasi halak es az elsullyedt hajok kozott, es bolondosan nagy-szeru volt arra gondolni, hogy valahol a kozelben egy gondosan betekert csomag ringatozott a hullamokban, mikozben a rakok csontig ragjak a hust. Negy horgonyt tettem Reiker melle, miutan darabjait kotelbe es lancba tekertem; a rendezett, vertelen kis csomag a ket szornyu voros csizmaval, amelyeket szorosan hozzaerositettem az aljahoz, sebesen sullyedt el a szemem elott, az egesz, leszamitva egy pici, kicsiny, gyorsan szarado vercseppet a zsebemben megbuvo uveglapon. Az uveglap bekerul majd a polcomon levo dobozba, kozvetlenul MacGregore melle, Reiker pedig a rakokat fogja etetni, es az elet vegre megy tovabb, a maga, szinlelesekkel es vadaszatokkal tarkitott, vidaman valtakozo ritmusaban.
Par ev mulva pedig elhozom majd magammal Codyt, es megmutatom neki mindazt a csodat, ami a Kes Ejszakajan tarul elo. Most meg tul fiatal, de majd a kis dolgokkal kezdi, megtanul tervezni, es lassan egyre elorebbhalad. Nekem ezt Harry tanitotta meg, most pedig en fogom Codynak megtanitani. Es talan egy szep napon majd koveti arnyekos nyomaimat, es o lesz az uj Sotet Bosszuallo, aki tovabbviszi Harry Tervet a szornyek egy uj generaciojaba. Az elet, mint emlitettem, megy tovabb.
Sohajtottam, boldogan es elegedetten, es keszen allva minderre. Olyan gyonyoru. A Hold mar eltunt, es a nap kezdte felperzselni a reggel hideget. Ideje volt hazaindulni.
Atleptem a sajat hajomra, beinditottam a motorjat, es ledobtam a vontato kotelet. Majd megfordultam a hajommal, es kovettem a Holdat hazafele, az agyam fele.
