— Igen, az Uran Golkonda. Lam, mar szinte mindent tud.
— A Venusz… — jegyezte meg lassan Bikov. — Az Uran Golkonda… — Megcsovalta a fejet, s elnevette magat. — Elek, s egyszer csak mennybe repulok! Hihetetlen!
— No, nem olyan bunos lelek, hogy ne tehetne meg.
Kulonben sem a paradicsomi ligetekbe kuldjuk. Lehet, hogy talan… — Krajuhin elorehajolt, s halkabban folytatta: — Fel?
Bikov elgondolkozott.
— Termeszetesen felek kicsit — ismerte be. — Sot, egyszeruen felek. Hiszen… lehet, hogy nem boldogulok a feladattal. Igaz, ha csak azt varjak el, amit tudok, amire kepes vagyok, akkor miert ne vallalnam? — Krajuhinra pillantott s elmosolyodott. — Nem, annyira azert nem felek, hogy visszautasitsam. Tudja, ez az egesz olyan varatlanul ert. S azutan meg, miert… olyan biztos benne, hogy nem vallok szegyent?
— Teljesen biztos vagyok benne, hogy megbirkozik a feladattal. Magatol ertetodik, hogy nehez dolga lesz, borzasztoan, kimondhatatlanul nehez dolga, bizonyara veszelyes helyzetekbe is kerul, olyanokba, amilyeneket egyelore meg csak nem is sejtunk… Maga azonban meg fog birkozni veluk.
— Ezt maga jobban tudja, Krajuhin elvtars.
— Igen, azt hiszem, hogy jobban tudom. Nos, Alekszej Petrovics, ugy gondolom, hogy ezutan nem fog berohanni a miniszteriumaba, s nem fog konyorogni, hogy egeszsegi allapotara valo hivatkozassal vagy nehez csaladi korulmenyei miatt mentsek fel allasabol.
— Hogy kepzeli?…
— Miert, maga hogy kepzeli? — Krajuhin arca elsotetult — Voltak itt maganal kulonbek is, akik ebben a karosszekben ulve a legszegyenletesebb modon meghatraltak. — Tenyeret vegighuzta az arcan. — Az igazat megvallva, en mar regota szamon tartom magat, s orulok, hogy nem tevedtem.
Bikov zavartan hummogott, s elforditotta a fejet.
— Honnan ismer engem?
— A Dauge-expedicio nyomaban inditott mentovallalkozasbol.
Ez az expedicio hozzank tartozott, s attol kezdve figyeltem magat. Bekerettem a jellemzeset es a szemelyi anyagat. S tessek, eljott az ide]e, es hivattuk.
— Vilagos.
— Altalaban ilyenkor gondolkodasi idot szoktak adni. Egy hetet, neha egy honapot. Most nem varhatunk. Dontson.
Alekszej Petrovics. Figyelmeztetem: ha csak egy kicsit is ingadozik, azonnal mondjon nemet. Nem sertodunk meg.
Bikov elnevette magat.
— Nem. Krajuhin elvtars, nem mondok nemet. Ha ugy gondolja, hogy megbirkozom a feladattal, akkor allok elebe. Termeszetesen egy kicsit varatlanul ert a dolog, de semmi baj, majd megszokom. Szoval elfogadom, — Nos, akkor remek.
Krajuhin nyugodtan bolintott, s egy pillantast vetett az orajara.
— Meg valamit! Az expedicio viszonylag rovid ideig fog tartani, nem tovabb masfel honapnal. Megfelel maganak?
— Megfelel…
— A magara varo munkat most nem reszletezem. Kesobb megtudja. Keves az idonk. Kerem, csak azt ne feledje, hogy holnap repulunk.
— Holnap? A Venuszra?
— Nem, a Venusz meg egy kicsit tavolabb van. Egyelore maradunk a Foldon. Csak nem Moszkvaban, hanem masutt.
Mellesleg, hol a csomagja?
— Lent a ruhatarban. Nincs sok holmim, egy borond es egy terkeptaska. Nem gondoltam…
— Ez nem fontos. Hol akar megszallni? Javasolnam a Praga-szallot. Itt van a kozelben.
Bikov biccentett. — Tudom. Jo szallo.
— Nagyon jo szallo. Most elengedem, hanem — ismet az orajara pillantott — ugy ket ora mulva, pontosan tizenket ora nulla nullakor, urhajos baratom, ismet jojjon ide. Itt megtud egyet s mast. Nem ebedelt? Termeszetes, hogy nem. Az ebedlo a tizenharmadik emeleten van. Ebedeljen meg, pihenjen egy kicsit a konyvtarban vagy a klubban, ki se kell mennie az epuletbol, s tizenket ora nulla nullakor jojjon vissza. No, menjen. Most nehany embernek meg megmosom a fejet.
Bikov meg mindig egy kicsit izgatottan felallt, s habozva teltette az ot mar regota izgato kerdest.
— Krajuhin elvtars, hogy hivjak teljes neven ezt az intezmenyt? A kikuldetesi papiron ez all: BKAB. De azt hiszem, hogy nem jol fejtettem meg, mit is jelent.
— BKAB a Bolygokozi Kozlekedes Allami Bizottsaga, mely a Minisztertanacs mellett mukodik. En vagyok a bizottsag elnokhelyettese.
— Koszonom — mondta Bikov.
“Bolygokozi Kozlekedes Allami Bizottsaga — dunnyogte magaban, mikozben az ajto fele fordult. — Hat persze… En meg azt hittem, hogy a Belsoszallitasi Kutatas Allami Bizottsaga… Azt is igy roviditenek…”
Az ajtoban Bikov osszeutkozott egy nyurga ferfival, aki feltartozhatatlanul vagtatott be a szobaba. Bikov csak annyit tudott megjegyezni, hogy a ferfi hatalmas, fekete keretes szemuveget hordott, s rendkivul sapadt volt. A latogatot eszre sem vette, mellevel felresodorta, s mar egyenest a kuszobrol kezdte a mondokajat.
— Nyikolaj Zaharovics!
— Hol a hatos szamu reaktor? — hallotta Krajuhin veszjoslo basszusat.
— Mar megbocsasson. Nyikolaj…
— Azt kerdem, hol a hatos szamu reaktor?
Bikov mernok becsukta az ajtot, s a fogadoszoba kijarata fele indult. A sotetkepu titkar fel szemevel kiserte, majd ismet az asztala fole hajolt.
A Hiusz legenysege
“A Venusz a Naprendszer Naptol szamitott masodik bolygoja. Atlagos tavolsaga a Naptol 0,723 asztronomiai egyseg, azaz 108 millio kilometer… 224 nap 16 ora 49 perc es 8 masodperc alatt tesz meg egy teljes fordulatot a Nap korul. Palyajanak atlagsebessege 35 kilometer masodpercenkent… A Venusz a hozzank legkozelebb eso bolygo. Amikor a Nap es a Fold kozott foglal helyet, a Foldtol valo tavolsaga 39 millio kilometer. Amikor a Nap mogott helyezkedik el, a Foldtol valo legnagyobb tavolsaga 258 millio kilometer… A Venusz atmeroje 12 400 kilometer, a benyomodasa alig eszreveheto. Ha a Fold mereteit 1-nek vesszuk, akkor a Venuszra atszamitva annak atmeroje 0,973, felszine 0,956. terfogata 0,92. a tomegvonzas a feluleten 0,85, suruseg 0,88 (vagy maskent 4.86 gramm kobcentimeterenkent), tomege 0,81… A tengely koruli forgasideje 57 ora… A Venuszt rendkivul suru szendioxidbol es szenmonoxidbol allo atmoszfera veszi korul, melyben kristalyos ammoniafelhok usznak… A Venuszt jelenleg nehany idoszakos es allando urallomas segitsegevel kutatjak, melyek kozul ketto a Szovjetunio Tudomanyos Akademiajahoz tartozik. Egy sor kiserlet, hogy leszalljanak a Venuszon (Abroszimov, Niszidzima, Szokolovszkij, Kruger es masok), s kozvetlenul a felszinen folytassak a kutatast, nem jart sikerrel.”
Bikov a Venusz szines fenykepere pillantott — barsonyosfekete alapon sargas korong, kekes es narancsszinu arnyekok csikozzak be —, majd becsapta a nehez kotetet… Egy sor probalkozas, hogy leszalljanak a Venuszra, s kozvetlenul a felszinen folytassanak kutatasokat, nem jart sikerrel.” Rovid es vilagos megfogalmazas. Igen, voltak probalkozasok. Bikov felidezte magaban mindazt, amit konyvekbol, teveeloadasokbol es a TASZSZ rovid, szaraz kozlemenyeibol tudott.
Harom evtizeddel az elso holdutazasok utan a Foldtol masfel milliard kilometerre mar szinte minden objektum ismert volt az ember elott. Uj tudomanyagak jelentkeztek, a Hold, a Mars, a Merkur, az oriasbolygok es nehany aszteroid nagyobb holdjanak planetografiaja. A bolygokozi urhajosok, kulonosen azok, akik honapokon, sot eveken at a Foldtol tavol dolgoztak, hozzaszoktak a Hold-siksagok evszazados porretegezodeseihez. a voros sivatagokhoz es a szakszaul csenevesz ligetecskeihez a Marson, a Merkur jeges szakadekjaihoz es feheren izzo fennsikjaihoz, az idegen egboltokhoz, melyeken egyszerre tobb hold vilagitott, a Naphoz, mely itt vakito csillaghoz
