volt hasonlatos. Szaz es szaz urhajo szelte at minden iranyban a Naprendszert. A vilagur meghoditasanak uj korszaka — a “nehez” oriasbolygok: a Jupiter, a Szaturnusz, az Uranusz, a Neptunusz es a Venusz birtokbavetelenek kora koszontott be.
A Venusz a foldi kutatok figyelmei koran felkeltette. Kozelsege a Foldhoz es a Naphoz, egyes fizikai jellemzoinek ismert hasonlosaga a foldiekehez, ugyanakkor a szerkezetere vonatkozo hiteles adatok teljes hianya vonzotta a bolygokozi urkutatokat.
Eloszor, mint mindig, pilota nelkuli szerkezeteket bocsatottak utjukra Az eredmenyek elkedvetlenitettek a kutatokat. A suru, az oceani iszapra emlekezteto felhotakaron keresztul semmit nem lehetett latni. Normal es infravoros fotoanyagok szaz kilometerei egy es ugyanazt mutattak: athatolhatatlan, minden bizonnyal igen vastag, egynemu, feher kodfuggonyt. A radiooptika sem igazolta a remenyeket. A Venusz legkoreben a radiohullamok vagy nyomtalanul elnyelodtek, vagy visszaverodtek az atmoszfera legfelso retegeibol. A lokatorok kepernyoi vagy feketek maradtak, vagy egyenletes, semmit ki nem mutato fennyel vibraltak. A telemechanikus es kibernetikus lanctalpas laboratoriumoktol, melyek oly kivaloan szerepeltek a Hold es a Mars korabbi kutatasanal, ezuttal semmifele jelzest nem kaptak. Nyomtalanul, orokre elvesztek a suru, szurkesrozsaszin felhoocean feneken.
Ekkor mindenre elszant kutatok indultak a Venusz rohamara. Harom, a kor legmodernebb technikai berendezeseivel felszerelt, a vilag legjobb urhajoin repulo expedicio bukott le egymas utan a rejtelyes bolygo legkorebe. Az elso urhajo, anelkul hogy valamifele jelt adott volna magarol, elegett. A masodik urhajo megfigyeloi homalyos felvillanast eszleltek azon a helyen, ahol az megkezdte a leszallast, majd a szemelyzet husz perc mulva jelezte, hogy hajojukat hihetetlen ereju legkori aramlasok ragadtak magukkal. Azutan ok is orokre elhallgattak. A harmadik expedicionak sikerult szerencsesen leszallni a bolygo felszinere. A csaloka venuszi legkor kulonos szeszelye folytan lehetsegesse valt, hogy egy teljes napon keresztul fenntartsak veluk a kapcsolatot. Az expedicio vezetoje homokviharokrol, sziklakat levegobe emelo forgoszelekrol, biborszinu sotetsegrol szamolt be. Majd ez az expedicio is elhallgatott, hogy azutan nehany nap mulva valaki hadarva belemondja a mikrofonba: “Forrosag, forrosag, forrosag…” S az osszekottetes ezzel megszakadt.
Harom expedicio pusztulasa, raadasul ilyen rovid ido alatt — ez mar sok volt! Bebizonyosodott, hogy a Venuszt csupan igen gondos elokeszites utan lehet ismet ostrom ala venni. Aprolekos, sokoldalu es alapos felderitesre volt szukseg. Felszereltek nehany mesterseges urallomas-obszervatoriumot, s ezeket tobb szaz automata berendezessel lattak el. Automatikus felderito szondakat bocsatottak utnak, felhasznaltak az infravoros es elektronikus optikat, ionoszkopikus berendezeseket es meg sok mast. A kapott informaciokat a vilag leghatalmasabb elektronikus szamitogepei folyamatosan dolgoztak fel. A Venusz sztratoszferajat a tudosok meglepo tuzetesseggel vizsgaltak. Vegul kello pontossaggal megallapitottak a Venusz tengely koruli forgasanak egy periodusat.
Osszeallitottak a Venusz hegylancainak hozzavetolegesen pontos terkepet. Megmertek a bolygo magneses mezoit. A munkalatok modszeresen es celtudatosan folytak.
Francia mesterseges hold fokozott ionizaciot fedezett fel a Venusz egy korzeteben. Ezt a felfedezest nemsokara szovjet, kinai es japan tudosok is megerositettek. Kiderult, hogy a kulonosen magas ionizalt terulet korulbelul felmillio negyzetkilometert tesz ki, s periodikusan a bolygo felszinenek egy bizonyos teruleten rogzitheto, nem fugg ossze a vastag felhotakaroval, kovetkezeskepp legkori eredete kizart. Nem maradt mas hatra, mint hogy feltetelezzek, az ionizacios forras a Venusz szilard felszinevel fugg ossze. Ha az ionizacioi radioaktiv sugarzas valtotta ki, ennek forrasa csak eddig nem tapasztalt koncentraltsagu radioaktiv erclelohely lehet — Az “Uran Golkonda” elnevezes magatol ajanlkozott.
A dolog ekkor uj fordulatot vett. Ami a nehez aktiv elemeket illeti, az emberiseg meg mindig szukolkodott bennuk. A hasado elemek banyaszata lassan fejlodott: legalabbis az aktinoid elemek iranti kereslet joval meghaladta a dusito uzemek teljesitmenyet, mesterseges eloallitasuk pedig tulsagosan sokba kerult. A Venusz iranti, tisztan akademikus kivancsisagot gyakorlatibb erdeklodes valtotta fel.
Ismet egy sor expedicio indult utnak. Elpusztult Szokolovszkij, az urkutatok Nemzetkozi Kongresszusanak alelnoke. Vak nyomorekkent tert vissza Nagoyaba a felelmet nem ismero Niszlozima. Nyomtalanul eltunt Brazilia legjobb pilotaja, Kruger. Nyilvanvalova lett, hogy a korabbi ostromeszkozok a Venusz eseteben nem felelnek meg. A bolygo mintha gunyolodott volna az emberi erofesziteseken. Az expediciok pusztulasanak okairol kapott szukszavu informaciok elemzese igazolta: a sikeres leszallas feltetele a Venuszon csak az lehet, ha lemondanak a bolygokozi urrepules korabbi muszaki megoldasairol es elveirol.
A Nemzetkozi Kongresszus felhivasaban szolitotta fel a kutatokat, tartozkodjanak a tovabbi probalkozasoktol a regi modszerekkel, s dijat alapitott a bolygokozi kozlekedes olyan uj tipusu eszkozenek kidolgozasara, mely kepes lekuzdeni a venuszi legkor fortyogo panceljat. A Szovjetunioban teljes gozzel folytak a munkalatok, hogy letrehozzak a fotonraketat. Mas orszagok is uj utakat kerestek.
Tortenetunk kezdete elott ket evvel a kozponti lapokban feltunt egy hir arrol, hogy a Fold legnagyobb mesterseges egitesten a gravitacio nelkuli, azaz a sulytalansag allapotaban torteno femolvasztas szovjet es angol mesterei hozzalattak az elso fotonraketa torzsenek ontesehez. Lehet, hogy Bikov es tarsai eppen ezen a raketan jutnak el a venuszi sivatagokhoz… melyek “aligha ternek el tulsagosan az on kedves Gobijatol”.
Foton- vagy atomraketa, van-e kulonbseg a Venusz es a Fold homoksivatagjai kozott, egyre megy, nyilvanvalo volt, hogy az expedicio nem a keszre indul utnak. A bolygokozi urrepulesek s ami fontosabb: a munka az idegen bolygokon haromszorosan nehez es bonyolult dolog. A Venusz es a felig-meddig mondabeli “Uran Golkonda” gazdagsaganak a meghoditasahoz oriasi ismeretekre, acelos egeszsegre s rendkivuli kitartasra volt szukseg. Verbeli bolygokozi urpilotakra, vagyis olyan hosokre, akiket moziban mutatnak s viragokkal fogadnak… vagy a vegtelen vilagur komor szakadekaiban temetnek el. Vajon elegendo lesz-e a szereny mernok tudasa, egeszsege, kitartasa? Mellesleg…
Krajuhin ezt jobban tudja. Krajuhin a Bolygokozi Kozlekedes Allami Bizottsaganak az alelnoke. S ha Krajuhin biztos benne, hogy Bikov nem vall szegyent, akkor Bikov megbirkozik a feladattal. Miert ne, hiszen a bolygokozi urpilotak is emberek! Es ha ok kepesek ra, Bikov sem rosszabb naluk.
Bikov azon kapta rajta magat, hogy a vele szemben, az asztal tuloldalan ulo csinos konyvtaroslany szemebe mered.
A lany osszevonta szemoldoket, de nem tudta megallni, hogy el ne nevesse magat. Bikov elkomorult. Igen, taviratozni kell Ashabadba, hogy kikuldetese hosszu lesz.
Kar, hogy nem talalkozhatnak az expedicio indulasa elott…
Ugyan mi haszna lenne belole? Talan el tudna mondani nehany perc alatt mindazt, amire nehany ev alatt nem szanta el magat? Tegyuk le mindezt a sors kezebe. Majd ha visszater (eszebe jutott egy kepeslap fotoja; a vilagur vegtelen tersegeinek hosei nehez utrol ternek haza, viragok, mosolyok, udvozlesre emelt kezek…), majd ha visszater, szabadsagot vesz ki, es elutazik Ashabadba.
Elmegy ahhoz a hazhoz, megnyomja a csengo gombjat, es akkor…
Bikov az orajara pillantott. Meg maradt nehany perce ot oraig. Felallt, konnyeden fejet hajtott, visszaadta a mosolygo lanynak a lexikont, s Krajuhinhoz indult.
A fogadoszobaban a felszemu titkar mint regi ismerost udvozolte. Bikov meg egyszer az orajara pillantott (egy perc hijan ot orat mutatott), tenyeret vegighuzta hajan, megigazitotta zakojat, s hatarozott mozdulattal kinyitotta a dolgozoszoba ajtajat.
Ugy erezte, mintha egy masik helyisegbe kerult volna. A fuggonyoket felhuztak, s a kitart ablakon vidam aradatban zudult be a napfeny, elontotte a barsonyos, vilagos szinu muanyag falakat. A karosszeket odebb toltak az asztaltol, de meg mindig ott hevert rajta a szkafanderszeru urruha, ezustos sisakja lelogott a karosszek tamlajan. A szonyeg tekercsbe gongyolve a fal mellett hevert. A dolgozoszoba kozepen kulonos targy allt a csillogo parketten: leginkabb egy ot, oszlopszeru labon allo, hatalmas, szurke teknosbekara hasonlitott. Gomb alaku pancelja legalabb egy meterre a padlo fole magaslott. A teknosbekat nehany guggolo ember vette korul.
Amikor Bikov belepett, egyikojuk, egy szeles vallu, gorbe hatu, femkeretes, arcat felig befedo, fekete szemuveget viselo ferfi felkapta a napfenyben sargan csillogo, kopasz fejet, s megszolalt Krajuhin rekedt hangjan.
— Ime, megjott! Barataim, bemutatom nektek legenysegtek hatodik tagjat. Alekszej Petrovics Bikov mernokot.
Mindnyajan feleje fordultak — egy konnyu es elegans oltonyt viselo, nyulank, igen szep ferfi, egy kopaszra nyirt s a forrosagtol langvoros feju, kover alak, egy napbarnitott arcu, fekete haju fiatalember, aki eppen egy olajtol atitatott kenderkoccsomoba torolgette inas kezet. Dauge volt, a regi jo barat, Grigorij Johanovics Dauge, aki ugyanolyan sovany es esetlen volt, mint tavaly a Gobiban, csak eppen nem buggyos nadragot es nyaksalat viselt,
