az ot metert. Az objektum olyan sebesseggel haladt, hogy Simpson hadnagy szerint, aki sajat gepe gyorsasagat vette alapul, az orankent 1100 kilometert is meghaladta. Tiz-tizenket percnyi hajsza utan a pilota megertette, hogy a rejtelyes szerkezet az n… — i tabor felett keszul athaladni, amelynek atrepulese minden nem amerikai repulogepnek tiltva van. Mivel az utasitas felre nem ertheto es hatarozott, Simpson hadnagy tamadast inditott szerkezet ellen. Gepe ekkor korulbelul ket kilometernyire lehetett az objektumtol, valamivel magasabban. Tulsebessegre kapcsolva, zuhanorepulesben raketasortuzet adott le az ismeretlen targyra. «Lattam, hogy raketaim femburkolaton robbannak — meseli Simpson hadnagy. — Egy masodperccel kesobb repulogepem felrobbant, s en maris zuhantam lefele a katapultalo fulkeben. Szerencsere az ejtoernyo mukodott!» Ezt a jelenetet a foldrol tobb szemtanu latta. Jelenleg szakemberek vizsgaljak Simpson hadnagy gepenek maradvanyait. Ami a rejtelyes szerkezetet illeti, az hihetetlen gyorsasaggal eltunt, fuggoleges iranyban emelkedve az eg fele.
Az ujsagot Clair fele nyujtva, szkeptikus hangon jelentettem ki:
— Pedig azt hittem, hogy a hivatalos amerikai jelentesek a hosszas nyomozas utan lenyestek vegre a szarnyat ennek a kacsanak. Ugy latszik, ez a madar hatarozottan hosszu eletu!
Baratom nem felelt. Lassan csovalta a fejet elobbre hajolt, a csipovassal kiemelt a tuzbol egy parazsat, es aprolekos gonddal meggyujtotta a pipajat. Nehanyat szippantott, majd intett a szolgalonak, hogy toltse ki a feketet. Ulna nem kert, igy mi ketten csendben kortyolgattuk a kavet.
Clair habozott. Jol ismertem ot, es ereztem hogy tepelodik. Vegul konyakkal kinalt, majd a szemembe nezve, megszolalt:
— Tudod, hogy nem vagyok teljesen jaratlan a fizikai tudomanyokban. Azt is tudod, hogy realista vagyok, «matter of fact», ahogy az angolok mondjak. Nos, hosszu tortenetet kell elmeselnem errol a repulo cseszealjrol… Ne kacsingass az asztalon sorakozo palackok fele. A szamuk talan tekintelyes, de biztositlak, hogy semmi kozuk nincs ahhoz, amit mondani keszulok. Tan a szesz hatasara dontottem ugy, hogy beszelek? Meg az sem. Mar regen elhataroztam, hogy elso talalkozasunk alkalmaval mindent elmondok neked. Nos, kezdjuk a tortenetet. Helyezkedj el kenyelmesen a karosszekben, mert amint mondottam, a tortenet hosszu lesz.
Megszolaltam:
— A borondomben van egy magnetofon. Felvehetnem a szovegedet?
— Ha akarod. Talan meg hasznos is lesz.
Amint elinditottam a keszuleket, belekezdett. Amikor az elso nehany szo elhangzott, pillantasom Ulnara tevedt, illetve a szeke karfajan piheno kezere. Azonnal megertettem, hogy ez a kez miert tunt oly nyulanknak: csak negy ujj volt rajta!
Clair doktor elbeszelese
— Amint tudod — kezdte Clair —, nagy vadasz vagyok. Legalabbis ezt mondjak rolam, noha ritkan sutom el a puskam. Bizonyos termeszetadta ugyessegnek, no meg a jo szerencsenek koszonhetem, hogy soha nem terek haza zsakmany nelkul. A legutobbi oktober elsejen azonban — a datumot jol jegyezd meg —, mar alkonyodott, de meg nem lottem semmit. Rendes korulmenyek kozott ezzel aligha torodtem volna, mert jobban szeretem elevenen az allatokat, mint megolni oket, hiszen a kiserleteim miatt, sajnos, epp eleg sokat pusztitok el kozuluk. De harmadikara meghivtam magamhoz ebedre Rouffignac polgarmesteret, mivel szuksegem lett volna kozremukodesere egy ma mar tulhaladott terv megvalositasahoz. Polgarmesterunk tortenetesen nagy kedveloje a vadhusnak. Ezert elszantam magam egy kis ejszak vadorzasra. A nap mar lehanyatlott, amikor keresztulvagtam az erdo melyen levo Magnou-tisztason. Te eppugy ismered a tisztast, mint jomagam. Sunzanottal meg erikacserjekkel benove, a tolgyfak es a gesztenyefak koszorujaban napkozben meglehetosen festoi latvanyt nyujt, de napnyugta utan baratsagtalan hely. Nem vagyok ijedos, de gyorsabban szedtem a labam. Mielott azonban elertem volna az erdobe, megbotlottam egy kiallo ronkben, a fejem belevertem az egyik tolgy torzsebe, osszeestem, es szabalyszeruen elajultam.
Amikor magamhoz tertem, nem azt a klasszikus kerdest suttogtam, hogy «hol vagyok?». Nyilallo fajdalmat ereztem a fejemben, zugott a fulem, es nehany percig attol tartottam, hogy betort a koponyam. Szerencsere nem tortent nagyobb baj. Az oram ejfel utan egy orat jelzett, meg sotet ejszaka volt, es szel recsegtette a gallyakat. A tisztas folott egy tunderien fenylo csipkevel szegett sotet felhot vilagitott meg, a hold.
Felultem, es keresgelni kezdtem a puskam, amelybol szerencsere meg a zuhanas elott kiszedtem a toltenyt. Egy ideig a nedves novenyek meg a korhadt gallyak kozott tapogatodztam, s amikor megtalaltam, botkent hasznalva ranehezedtem, es lassan feltapaszkodtam. Felallas kozben arccal a tisztas fele fordultam, s amikor latomezom elegge kitagult, megpillantottam azt a valamit.
A derengo fenyben elobb egy meghatarozhatatlan, sotet halomnak tunt, az erikabokrok meg a sunzanotok kozul kiemelkedo kupolafelenek. Aztan a hold egy pillanatra kibontakozott fatylaibol, es a felvillano feny egy femesen csillogo, domboru teknosbekapancel-szeru targyat vilagitott meg. Bevallom, megijedtem. A Magnou- tisztas az erdon keresztul jo felorai jarasra van a legkozelebbi orszaguttol, es amiota meghalt az oreg kulonc, akirol elneveztek, hetenkent talan csak egy ember teved arra. Nesztelenul lepkedtem az erdo szeleig, es az a egyik gesztenyefa moge rejtozve figyeltem a csendes tisztast. Semmi nem mozdult, fenyt sem lattam. Semmi egyebet, csak ezt az erdo sotet hattereben meg sotetebb foltnak tuno, elmosodott, bizonytalan korvonalu, hatalmas tomeget.
A szel most varatlanul elult. A csendet alig torte meg nehany szaraz faag tavoli reccsenese — talan vaddiszno csatangol az erdo melyen —, amikor halk nyoszorgesre lettem figyelmes.
Orvos vagyok. Ambar magam is nyomorusagos allapotban voltam, eszembe se jutott, hogy ne siessek segitsegere annak, aki igy nyogdecsel — emberi es nem allati hangon. Elovettem a zseblampam, meggyujtottam es magam ele vilagitottam. A fenysugar visszaverodott az orias lencsehez hasonlo fempancelrol. Dobogo szivvel indultam el feleje. A nyoszorges a rejtelyes targy tulso oldalarol hallatszott. Megkerultem a szerkezetet, mikozben belegabalyodtam az erikacserjekbe, es osszeszurkaltak a sunzanot tuskei. Meg mindig remego labakkal bukdacsoltam, fojtottan karomkodtam, de felelmemet hirtelen szinte elsoporte moho kivancsisagom. A panaszos hang kivehetobbe valt, s ugyanakkor egy fembol keszult nyitott csapoajto elott talaltam magam. Az ajto a furcsa targy belsejebe vezetett.
Lampam fenye egy teljesen csupasz, rovid folyosot vilagitott meg, vegen egy feher femfallal. A fempadlon egy ember fekudt — legalabbis eleinte embernek hittem. Hosszu haja feher volt, testhez allo, szuk trikoja selyemkent ragyogott. A fejen tatongo mely sebbol sotet szinu ver csopogott. Amikor foleje hajoltam, a nyoszorges abbamaradt, a test osszerandult, es az idegen meghalt.
Vegigmentem a folyoson. Fala teljesen sima volt, semmifele egyenetlenseg nem szakitotta meg, de jobb felol, kezmagassagban egy piroslo kidudorodast vettem eszre. Amikor hozzaertem, a fal kettevalt, es kekes fenyozon vakitott el. Tapogatodzva leptem elobbre, es hallottam, hogy a fal bezarul mogottem.
Tenyeremmel vedve, lassan kinyitottam a szemem. Egy korulbelul ot meter szeles es ket meter magas hatszogletu helyisegben alltam. A falakat kulonos keszulekek boritottak. Kozepen, harom rendkivul alacsony karosszekbe harom halott vagy eszmeletlen leny hevert. Nyugodtan megvizsgalhattam oket.
Eloszor is meggyozodtem arrol, hogy ne emberek. Formajuk altalaban megegyezett a mi fajtankeval: karcsu test, ket lab es ket kar, nyakon ulo, gombolyu fej. De micsoda reszletkulonbsegek! Bar magas termetuek voltak, alkatuk kecsesebb a mienknel, formas labuk nagyon hosszu, es a karjuk is hosszabb a mienknel. A nagy kezfejen het egyenlotlen ujj volt, kozuluk, mint kesobb megtudtam, ketto szembeallithato. A keskeny, magas homlok, a hatalmas szem, a kis orr, az apro fulek, a keskeny ajku szaj, a platinafeher hajzat sajatos jelleget kolcsonzott megjelenesuknek. De a legfurcsabb a boruk szine volt: selymesen fenylo, finom mandulazold. Oltozekuk mindossze egy ugyancsak zold, feszes triko volt, amely alatt kirajzolodott nyulank, rugalmas izomzatuk. Az ott hevero harom leny kozul az egyiknek osszezuzodott a keze, es a sebbol csopogo ver tocsaban gyult ossze a padlon.
Nemi tetovazas utan az ajtohoz legkozelebb levo leny fole hajoltam, es megerintettem az arcat. Az ujjam langyos, tomor anyagot tapintott. Kulacsombol kihuztam a dugot, es megprobaltam lenyeletni vele egy korty feher bort. Az ital azonnal hatott. A leny kinyitotta halvanyzold szemet, nehany masodpercig rammeredt, majd felugrott, es az egyik fali keszulek fele szaladt.
En meg nehany evvel ezelott is rogbiztem, de azt hiszem, soha eletemben nem sikerult valakit ilyen gyorsan lefognom. Villamkent futott at agyamon a gondolat, hogy fegyverert szalad, es ezt mindenkeppen meg akartam
