megfoghatatlan atvaltozasuk viharos pillanataiban, ahogy a Nap fele kapaszkodo novenyt taplalja a magba zart elelem.
Hatezer-millio kilometerrel tul a Pluto palyajan Karellen elott hirtelen elsotetult a kepernyo. A felvetel teljes volt, a kuldetes veget ert; most uton volt hazafele, a reges-reg elhagyott szulobolygora. Evszazadok sulya nyomta a vallat, s szomorusagan semmifele jozan ertelem nem tudott felulkerekedni. Nem az embert gyaszolta: szomorusagot a sajat faja irant erzett, melyet szamara legyozhetetlen erok zartak el orokre a naggya valas lehetosegetol.
Az o nepe hiaba ert el annyi mindent, hiaba kerekedett felul a fizikai vilagmindensegen, nem volt kulonb, mint az a vad torzs, amely soha nem hagyta el a lapos, poros siksagot, amelyen elt. A tavolbol idelatszottak a hegyek, az ero es a szepseg lakhelye, ahol villamok jatszadoztak a jegmezok felett, ahol tiszta es eles volt a levego. Amikor idelent mar mindent betakart a sotetseg, ott meg akkor is fent jart a Nap, dicso fenybe vonva a hegyek csucsat. De ok csak messzirol nezhettek amulva — azokba a magassagokba sohasem juthattak el.
Es Karellen azt is tudta, hogy ki fognak tartani a vegsokig, s ha nem remenykednek is, de kivarjak a nekik szant sorsot. Szolgalni fogjak a Foertelmet, mert nincs mas valasztasuk, de a lelkuket meg ebben a szolgalatban sem veszithetik el.
A nagy kozponti kepernyon egy pillanatra sotetvoros feny lobbant fol: Karellen ontudatlanul olvasott a feny valtozo mintaiban. A hajo epp most lepte at a Naprendszer hatarat; a csillagmeghajtast taplalo energiak gyorsan apadtak most, hogy mar elvegeztek a feladatukat.
Karellen folemelte a kezet, mire ismet valtozott a kep. A kepernyo kozepen egy maganyos csillag tundokolt: ebbol a tavolsagbol ki allapithatta volna meg, hogy a Napnak voltak-e valaha bolygoi vagy kozuluk epp most veszett el ez az egy? Karellen sokaig nezett vissza ama gyorsan szelesedo szakadekra, s kozben emlekek villantak at hatalmas, labirintusokban-gazdag elmejen. Nema bucsu: tisztelgett azok elott az emberek elott, akiket ismert, akar gatoltak, akar segitettek ot feladatai elvegzeseben.
Senki sem merte megzavarni elmelkedeseben; mignem egyszer csak hatat forditott az apado Napnak.
