be, gyurott volt, sarkai szakadtak. Meg ki lehetett rajta venni a Golkonda fekete lepenyszeru alakjat, a mocsar gyurujet s az apro, voros kort delkeletre az iszapgejzirtol. Ha Mihail Antonovics ismerte volna sajat koordinatait, rogton rajon, hogy a Hiusz ebben a korben talalhato. Anatolij Boriszovics Jermakov, a vilag legjobb urhajojanak a parancsnoka ritkan tevedett. Most is csak nehany kilometert…
Amikor Bikov befejezte a meselest, Mihail Antonovics sirva fakadt.
— Barataim! Testvereim! Bogdan, Jermakov… — Gyors, kover konnycseppek gordultek telt es joindulatu kepen, s megakadtak tobb napos borostajaban.
— Nem szabad… sirni — nyogte ki nagy nehezen Jurkovszkij.
Egy karosszekben hevert a feher, homalyos, letakart henger mellett, ahol gyogyoldaton uszva szendergett a kotesektol es injekcioktol megkinzott, ruhatlan Johanics.
Mihail Antonovics konnyeit nyelve tekintetet a henger domboru tetejerol Jurkovszkijra emelte, aki fekete volt, akar a szen, majd Bikov arcara, melyet szinte teljesen betakart a vastag keretes, fekete szemuveg.
— Ne sirj, Mihail — ismetelte meg Jurkovszkij —, inkabb meg egyszer vedd az iranyt a Golkonda fele…
Atekszej Petrovics Bikov levette szemuveget, amikor vekony es makacs “titititit” toltotte meg a fulket.
— Az iranyjelzok — suttogta hunyorogva. — A mi iranyjelzoink… — “Itt-itt-itt…”
— Mihail, odatalalnal a jelzesek alapjan? — suttogta Jurkovszkij. Beesett szemeben heves, ujjongo buszkeseg langolt.
— Hat persze… De meg mennyire! — A kover navigator az arcat torolgette, s meg mindig nagy es kover konnyei az iranyitopultra hullottak. — Nemhogy en, de barmelyik mazsola kezdo megtehetne!.. Vedd mar fel a szemuveged, Alekszej! — kialtott fel hirtelen szenvedo hangon. — Ismet meg akarsz vakulni?…
“T-itt, t-itt, t-itt” — hallatszott a vegtelen urben, a messzesegbe veszo pusztasag, a mocsar, a biborszinu felhok, az osszetort urhajok, a megnyomoritott Fiu, Bogdan ismeretlen sirja, a Golkonda orokke duborgo katlana felett…
— A Ciolkovszkijig masfel ezer kilometer maradt — mondta Mihail Antonovics, s vegre zsebkendoje utan nyult…
— Ne merj tobbet sirni, Mihail — suttogta Jurkovszkij. — A dolgunk megtettuk… Tobbet… nem tehettunk… Az ut azonban mar nyitva. Mi pedig visszatertunk. Bikov… en… es Grisa.
Bikov ismet feltette szemuveget.
“T-Itt, t-ltt, t-itt” — daloltak a tavolban az iranyjelzo allomasok.
Epilogus
Alekszej Petrovics Bikovnak, a foldi, a venuszi es a tobbi pusztasagok legyozojenek, az Urhajozasi Akademia harmadik evfolyama buszkesegenek egy meltatlan bolygokutalotol Vologyka Jurkovszkijtol:
Udv neked!
Nem gondolod-e, voros kepu baratom, hogy levelezesunk nemileg egyoldalu? Az utobbi ket es fel ev alatt (javits ki, ha tevedek) a cimedre negy levelet kuldtem, de valaszkent mindossze egyetlenegyet kaptam. S ezt az utobbit is folottebb kapkodo betukkel, egy iskolai fuzet felig letepett lapjara irtak. A tortenelem csupan meg egy ilyen intenzitasu levelezest ismert — Rettenetes Ivan es Kurbszkij herceg levelezeset. A tortenelem azt tanusitja, hogy a magasztos felek tizenhet ev alatt osszesen csupan hat levelet irtak. Ivan kettot, Kurbszkij viszont negyet, ami utan meg is halt, nyilvan a nagy erolkodestol. Korunkban erosebbek az emberek, s en mar az otodik levelet irom neked. Igaz, nagy akaraterore es a korulmenyek bizonyos egybeesesere volt ehhez szukseg.
Tegnap az orvosi vizsgalaton Leontyev foorvos allat elso, majd masodik es harmadik tokajara ejtve s vegul a mellere hajtva, kijelentette, megtiltja, hogy reszt vegyek a Golkonda kore tervezett harmadik expedicioban, s gyogytornat es zamatos belszinszeleteket ir szamomra elo (gondold csak meg!). Alvas, tornaterem, uszoda, ionzuhany, konyvtar, aztan majd meglatjuk. Nem vitatkoztam. Barminemu vita vele azzal zarul, hogy bamulod mennyezet fele emelt tokajat, s hallgatod toprengo replikajat:
“Hm… sehogy sem jut eszembe, mikor indul a legkozelebbi urrepulo a Foldre.”
Tehat egy oraja, hogy elkisertem tarsaimat az expedicio indulasahoz. Elhataroztam, nagy banatomat levelirasba fojtom. Annak idejen te kertel ra, hogy meseljem el, hogyan tortent minden. Emlekszem, keves idom leven, azt javasoltam neked, hogy olvasd el az ujsagokat, s nezd a tudomanyos-nepszerusito tevemusorokat. Most mar van idom.
Tizennyolc honapja, korulbelul azokban a napokban, amikor a vizsgakon szuszogtal, a Ciolkovszkij urbazisrol Krajuhin parancsara, pompazatos unnepelyes beszedek es zenekar nelkul harom Hiusz tipusu fotonraketa indult utnak, s masfel oras idokozzel belevetettek magukat a Venusz legkorenek rozsaszin delibabjaba. Az elso urhajo a Vilagur-ocean admiralisanak, Mihail Antonovics Krutyikovnak a lobogoja alatt indult utnak. A testes es kifogastalanul megborotvalt admiralis szemelyesen allt az iranyitopult moge. Szeme csillogott. A hatalmas urhajo ibolyaszin langot okadva szaguldott az Uran Golkonda masodosztalyu leszalloter iranyjelzoinek nyoman. A tuzpiros egbolton haromszor villant lilas fenycsova. Haromszor pattant szet a kodfuggony. Haromszor remegett meg a szurokerc homoksivatag. Az otmancsu aceloriasok labuk nehezkesen szetterpesztve alltak egymas mellett, reaktorgyuruik belesuppedtek a felizzott kavicsretegbe.
Szpektrolitsisakos emberkek, terepjarok, foldmunkagepek, lanctalpas, hermetikusan zart utasfulkeju jarmuvek gordultek ki az urhajokbol. Az emberek csoportokra oszlottak. Nyolc ember ket aknakkal megrakott terepjaroval keletre indult — sziklakat robbantani, kiszelesiteni a leszallohelyet, ujabb iranyjelzoket felallitani. Eltuntek a fekete kodben, s nemsokara a latohataron tulrol tompa duborges hallatszott, robbanasok borzas gombai emelkedtek a magasba.
Viktor Gajdadimov vezerletevel (o volt az, aki a Marson felepitette a Nagy Vizvalaszto-kikotot) husz epito kulon jarmuvekre ult, s kenyelmesen del fele indultak, a hegylanchoz, hogy a jovendo kikotovaros szamara elegyengessek, megtisztitsak, kimelyitsek az epitesi teruletet. Ugyanebbe az iranyba szaguldott el negy kilometeres ugrasokkal ket raketamobil asztrobiologusokkal: a foldon kivuli flora es fauna rajongoi a Forro-mocsarba siettek, izgatottan feszkelodtek formalinos dunsztosuvegeiken es kozetminta-kontenereiken.
Mi, geologusok szolidan es meltosagteljesen utolsonak hagytuk el a raketakat. Mi tudtuk, kik vagyunk. Pavel Nyikolajevics Lin kiadta az utasitast, es terepjarora ulve eszak fele indultunk, a Fusttenger partjaihoz, s egy egesz nyajnyi, sokkezu robotot hajtottunk magunk elott — ket- es hatlabuakat, lanctalpmeghajtasuakat. Az aktiv anyagokra erzekeny robotok girbe-gurba lancban haladtak elore, menet kozben szaglasztak a terepet, mintakat valogattak, feljegyzeseket keszitettek, szamoltak, megjegyeztek es idorol idore kozoltek velunk kutatasaik eredmenyeit. Modszeresen es magabiztosan tevekenykedtek, s mar-mar azt hittuk, hogy nem maradt mas hatra, mint hogy borondjeinkbe csomagoljuk a kesz felfedezeseket. A Fust-tengernel azonban egy kis fennakadas tortent.
A robotok raakadtak az atkozott malnaszin hartyamezore, mely majdnem ezerhektarnyi teruletet foglal ott el. A radioaktiv sugarzas tul erosnek bizonyult a robotokba taplalt programhoz kepest, s ezert leforrazva vagtattak vissza a Fust-tengerbol, sokaig alldogaltak tanacstalanul, s mozgattak csapjaikat. Menet kozben kellett atprogramozni oket, amitol a robotok ujbol hosiesen rohamra indultak s annyi voros hartyat gyujtottek egybe, hogy mar azt sem tudtuk, mikepp szabaduljunk meg tole.
Az asztrobiologusoknak terites nelkul atadtunk tiz tonnat ebbol a voroses-lilas ocsmanysagbol. Mellesleg kiderult, hogy sejtesunk igaz: a hartya valoban mikroorganizmusok telepe, melyek eletfolyamataikhoz a radioaktiv bomlas energiajat hasznaljak fel. Megallapitottak, hogy a voros hartya ketsegkivul vonzodik a fold alatti robbanasok feszkeihez. Vannak nehanyan, akik mint jelzoberendezest szeretnek felhasznalni, mely figyelmeztet a veszelyre! Ha mi akkor ezt tudjuk!
A Golkonda rohama megkezdodott. Bomboltek a hajtomuvek, rohangasztak az emberek, fekete porfelhot kavarva terepjarok vagtattak. Itt-ott mar vitatkoztak, valaki azt harsogta az eterbe, hogy ugy latszik, udulni jott ide, Leontyev foorvos valakibe mar belefecskendezett egy jo adag aradlatint, s duhodten faggatozott, mikor indul az elso urrepulo a Foldre… Nehany ora mulva a Hiuszok elrepultek, s erositessel tertek vissza: nyomukban a biborszinu felhokbol automata teherraketak szalltak ala, teletomve anyagokkal, berendezesekkel, elelemmel, konyvekkel, ruhazattal. Az emberi kez percrol percre szorosabban fojtogatta a Golkonda fekete torkat.
