A leany erre egy minosegi „boszorkanyos” pillantassal tisztelt meg. Percrol percre egyre szimpatikusabba es csabosabba kezdett valni. Persze vedve vagyok a kozvetlen behatastol, lehetetlenseg engem elvarazsolni, de be kell ismerjem, a jelenseg onmagaban eleg hatasosnak tunt.
— Nem nekunk van problemank. Anton Gorogyeckij, maga egy emberi szemellyel valo, jova nem hagyott kapcsolatletesitest hajtott vegre.
— Tenyleg? Es mifelet?
— Hetedik fokozatu beavatkozast — ismerte be kelletlenul a boszorkany. — Am a tenyeken ez mit sem valtoztat. Maga ezzel a Feny fele kozelitette a szemelyt.
— Parancsolnak netan jegyzokonyvet is? — Egyszeriben kezdtem murisnak talalni a helyzetet. Hetedik fokozat — piha! Epphogy a magia es a hetkoznapi beszelgetes hataran allo befolyas.
— Folvesszuk.
— Es mit irjunk bele? Az Ejszakai Orseg munkatarsa enyhe mertekben folerositette egy emberben a csalassal szembeni erzelmi kontingenst?
— Mialtal elmarasztalhato a megallapitott egyensuly megbontasaban — szurte tagoltan az ifju boszorkanymester.
— Csak nem? Es ebbol ugyan mi kara szarmazik a Setetnek? Ha a srac itt es most abbahagyja a piti ugyeskedest, menthetetlenul leromlik az eletminosege. Erkolcsosebb lesz ugyan, viszont szerencsetlenebb is. Ha mindezt osszevetjuk az eroegyensulyrol szolo megallapodas ertelmezo jegyzeteivel… hat eppenseggel nem tekintheto az egyensuly megbontasanak.
— Szofisztika — vetette oda a leany. — Maga az Orseg munkatarsa. Ami egy Masfelenek megbocsathato, az a maga vonatkozasaban nem jogszeru.
Igaza volt. Apro botlas, de megiscsak…
— Zavart a munkamban. Nyomozas folytatasa soran jogom van magikus befolyasolassal elni.
— Szolgalatban van, Anton?
— Igen.
— Es miert nappal?
— Kulonleges megbizatast teljesitek. Elhetnek akar megkeresessel is a vezetoseg fele. Egesz pontosan: e megkereses foganatositasa a maguk vezetosegenek all jogaban.
A ket boszorkanyfajzat egymasra pillantott. Barmennyire is ellenkeztunk a celok es erkolcsok tekinteteben, irodainknak egyutt kellett mukodniuk.
Legyunk oszintek — egyikunk se szeretne effelebe artani a vezetoseget.
— Visszakozunk — egyezett bele kelletlenul a boszorkany. — Anton, kerem, szoritkozzunk a szobeli megrovasra!
Korulneztem. A szurkes derengesben lassan haladtak a jarokelok. Koznapi mindahany, keptelenek kilepni sajat kis vilagukbol. Mi viszont Masfelek vagyunk, es bar alljak a Feny, beszedpartnereim pedig a Setet oldalan — meg mindig sokkalta tobb kozunk van egymashoz, mint barmelyik egyszeru emberrel.
— A feltetelek?
Nem szabad kiutos damajatekba bonyolodni a Setettel. Nem szabad engedmenyeket tenni. Es ami meg veszelyesebb — adomanyait elfogadni. Am a szabalyokat csakis azert hoztak letre, hogy megszegjek oket.
— Nincsenek.
Meg ilyet!
Elneztem Aliszat, s kozben probaltam a szavaiban rejlo fondorlatot foltarni. Nyilvanvalo volt, hogy Pjotr haborgott a tarsnoje viselkedese miatt — hergelte magat, hisz most legszivesebben tetten ert volna egy Fenypartit holmi buncselekmeny kozepette. Ezek szerint tehat a tovabbiakban nem kell szamolni vele.
De hol lehet a csapda?
— Szamomra ez elfogadhatatlan — mondtam megkonnyebbulten, miutan eszrevettem. — Alisza, kerem, koszonettel veszem az ugy bekes rendezeset celzo javaslatat. Hajlando vagyok elfogadni, es igerem, hogy egy esetlegesen elofordulo hasonlo szituacio eseten es is elengedek onoknek egy magikus befolyasolast, amennyiben az nem eri el a hetedik fokozat erosseget.
— Rendben van, Masfele — egyezett bele lazan Alisza. Kezet nyujtott, en pedig onkentelenul is megszoritottam.
— Tekintsuk megkotottnek a szemelyes egyezseget!
Ereztem hatamon a bagoly szarnycsapkodasat. Egyenest a fulembe hasitott boszult vijjogasa. Es egy pillanat mulva a madar alakot oltott a homalyvilagban.
Alisza egy lepest hatralt, pupillai villamgyorsan fuggoleges resekke szukultek. A boszorkany-legeny vedekezo allasba helyezkedett.
— Megkotottuk az egyezseget! — ismetelte komoran a boszorkany.
De hat mi tortenik itt valojaban?
Keson ertettem meg, hogy Olga jelenleteben nem kellett volna belemennem az egyezsegbe. Bar… vegul is semmi rettenetes nem tortent. Mintha bizony a jelenletemben meg nem kotottek volna ilyesfajta szerzodeseket, nem tettek volna engedmenyeket, arrol mar nem is szolva, hogy az Orseg mas munkatarsai is hanyszor belementek mar a Setetekkel valo egyuttmukodesbe, magat a fonokot is beleertve! Igen, tudom, kellemetlen! Ugyanakkor szukseges is!
Nem az a celunk, hogy megsemmisitsuk a Seteteket. Az a celunk, hogy fonntartsuk az egyensulyt. A Setetek csak akkor tunnek el, ha az emberek legyozik magukban a Gonoszt. Vagy pedig mi tununk el, ha az embereknek jobban tetszik a Setet, mint a Feny.
— Az egyezmenyt elfogadtuk — mondtam duhosen a bagolynak. — Nyughass! Csak egy semmiseg. Szokvanyos egyuttmukodes.
Alisza elmosolyodott, es intett a kacsojaval. Konyeken ragadta a boszorkanymestert, s azzal visszavonulasba kezdtek. Egy-ket pillanat mulva kileptek a homalybol, es mar a jardan mendegeltek. Akar egy hetkoznapi parocska.
— Mit nyaggatsz? — kerdeztem. — He? A muveleti munka sosem volt meg kompromisszumok nelkul!
— Hibat kovettel el.
Olga hangja furcsa volt, egyaltalan nem illett a kulsejehez. Puha, barsonyos, eneklo. A macska-alakvaltok beszelnek igy, nem pedig holmi madarak.
— Ja. Ezek szerint tudsz beszelni?
— Igen.
— Akkor eddig miert hallgattal?
— Eddig minden rendben volt.
A regi vicc jutott eszembe, igy hat elnevettem magam.
— Kijovok a homalybol, rendben? Kozben pedig elmagyarazhatod, hol hibaztam. A Setetekkel kotott aprobb kompromisszumok… ez biza’ elengedhetetlen resze a munkanak.
— Nem vagy birtokaban ama minositesnek, mely lehetove tenne, hogy kompromisszumokat koss.
A vilag egyszerre szinekkel telitodott. Arra emlekeztetett, mint amikor a videokameran uzemmodot valtasz, es a „szepiarol” vagy a fekete-feherrol attersz normalis felvetelre. Az analogia egyvalamiben nagyon is igaz volt: a homaly, maga a „regi idok mozija”. Reges-regi, amit az emberiseg szerencsesen elfelejtett. Igy aztan konnyebb is az elete.
A metrolejarat fele indultam, menet kozben raformedve lathatatlan beszelgetotarsamra:
— Hogy jon ide a minosites?
— Csupan a magas rangu jaror kepes jo elore megitelni egy kompromisszum kovetkezmenyeit. Hogy adott esetben ez egy ketoldalu aprobb engedmenynek tekintheto, amely kolcsonosen semlegesul, avagy pedig csapda, melyen tobbet veszitesz, mint amennyit nyersz.
— Nem hinnem, hogy egy hetedik fokozatu beavatkozas olyan nagy bajt okozna.
A mellettem elhalado pasas csodalkozo pillantast vetett ram. Mar epp keszultem odaszolni valami olyasmit, hogy „csendes, artalmatlan dilinyos vagyok” — az effele alkalmas ra, hogy orvosolja a folosleges kivancsisagot —, a pasas azonban mar folgyorsitotta a lepteit alighanem sajat magatol is hasonlo kovetkeztetesre jutott…
— Anton, nem tudod megitelni elore a kovetkezmenyeket. Egy apro kellemetlen helyzetet inadekvat modon reagaltal le. A te kis magiad vegso soron a Setetek beavatkozasahoz vezetett. Kompromisszumot kotottel veluk. De a legszomorubb az egeszben az, hogy egyaltalan nem volt szukseg a magikus beavatkozasra.
