masodpercben tudtunk elindulni. A ksill szemelyzetehez tartozo egyik Hiss ovatlanul a kor alaku perem szelere lepett, s mivel a mezo itt gyengebben ervenyesult, a szerencsetlen a halott Nap felszinere zuhant, ahol sajat sulyatol osszezuzodva nyomorultul elpusztult, anelkul hogy segitsegere lehettunk volna.
A Terben koszalva vartuk a robbanast. Korulottunk teljes sotetseg uralkodott. Mivel alig tobb mint hat honapja robbantottunk eloszor, meg egyik meggyujtott Nap fenye sem sugarzott tovabb hat fenyhonapnal, s ezek a halott Napok atlagban ennel tizszer messzebbre voltak tolunk. Souilikkal, Ulnaval es Essine-nel a seallban tartozkodtam. Essine szomorkodott: az elpusztult Hiss, akinek holtteste a hamarosan bekovetkezo iszonyu robbanas folytan teljesen meg fog semmisulni, egyik rokona volt. Mi hallgattunk. A regisztralo keszulekeket kezelo ugyeletes halkan mormolta egyhangu litaniajat:
Ekkor eszrevettuk, hogy hirtelen felegyenesedik, es mereven bamulja az egyik keszuleket.
—
A Mislix-sugarzast regisztralo keszulek mutatoja a zerorol atlendult az otos szamra. A Hissek szamara a veszely a hetesnel kezdodott, a Hr'benek szamara a hatosnal! Tehat Mislixek voltak a kozelben, minden bolygotol tavol. Ez onmagaban veve ujdonsagkent hatott, de egyben veszelyt jelentett.
Pedig ez alkalommal — legalabbis velunk — semmi baj nem tortent. A sugarzas lecsokkent, es nehany perccel kesobb utolert bennunket a robbanas okozta fenyhullam. A kilsim ismet mukodott.
Atkelve az ahunon, fohadiszallasunkon, a Kaienek bolygojan szalltunk le. A rajunkhoz tartozo masik oriasi ksill, amelyet Akeion vezetett, mar elobb megerkezett. A tagas leszalloterseg mellett emelkedo kozmopolita varoskaban laktak a gepeket karbantarto szemelyzet tagjai. A Kaienek baratsagosnak, de tartozkodoknak mutatkoztak.
Varakoztunk. Idokozben ket masik ksillunk is visszatert, es parancsnokaik jelentestetelre jottek. Beszamolojuk szerint minden szabalyszeruen zajlott le. Mar vagy otven Nap gyult ki ujra, de ahogy Beichit megjegyezte, az Elatkozott Galaktikak holt csillagainak milliardjaihoz kepest ez csak nehany halvany szikra az ejszakaban.
Telt-mult az ido. Leszallt az est, a Sswft bolygo ejszakaja. A hat masik ksill meg nem jelentkezett. Nem nyugtalankodtunk tulsagosan, mivel az eloirt hatarido meg nem telt el. Megvacsoraztunk, majd aludni mentunk. Reggel azonban meg mindig csak a negy ksill kerek kupolaja domborodott a leszallotersegen.
A delelott folyaman az Ellarol egy kis ksill erkezett, Asszaval a fedelzeten. Latogatasa reven az ido rovidebbnek tunt. De amikor leszallt az est, es meg egyik hianyzo gepunk sem tert vissza, kinzo nyugtalansag kezdett gyotorni mindanyajunkat. Megegyeztunk, hogy Souilik, Assza meg en keso ejszakaig fogunk virrasztani.
Az ellenorzo torony utolso elotti emeleten helyezkedtunk el, ahol a Hissek egy figyeloallast rendeztek be. Fejunk folott hallottuk a sajat bolygoja urhajoforgalmat iranyito Kaien nehezkes lepteit. Assza az adokeszulek ele ult, es megprobalt erintkezest talalni a bolygo fele kozeledo ksillekkel. De a keszulekek — mind a sness- hullamokban, mind a Hertz-fele hullamokban — nemak maradtak. Ejfeltajban Souilik levaltotta Asszat. En egy kenyelmes pamlagon ulve, lassan elszenderedtem. Sotet volt, kiveve az ellenorzo lampa halvanyzold fenyet.
A kepernyon ekkor hirtelen megjelent egy Hiss sapadt arca. Brissan volt, a 8. szamu ksill parancsnoka. Nehany szaggatott, erthetetlen szot mormolt, aztan a kepernyo elsotetedett.
Ettol teljesen felebredtem, felugrottam, es Souilik moge alltam. Idegesen csavargatta a szabalyzo gombokat. A kepernyo ismet kigyult, de feher maradt.
— Mi tortent, Souilik? — kerdeztem.
— Nem tudom. De azt hiszem, semmi jo.
— Gyertek! — vagott kozbe Assza.
Felmentunk a legfelso emeletre. Amikor beleptunk az ellenorzo helyisegbe, az ugyeletes Kaien kocsanyon ulo szemeben ellenseges feny villant fel, de amikor felismerte Souilikot, azonnal kialudt. Assza keresere beallitotta az urdetektort — ami egyebkent egy tokeletesitett Sinzu-modell volt —, es vegigpasztazta az egboltot. Ez a detektor egy sness-hullamokkal mukodo radarfele. A kepernyon egy igen gyorsan szaguldo feher folt jelent meg.
— A nyolcas — jegyezte meg Souilik. — Nehany perc mulva itt lesz. Mar bizonyara az atmoszferaban van.
Ujra lementunk az alattunk levo emeletre. A leszalloterseg negy sarkaban egymas utan gyulladtak ki a nagy ereju fenyszorok, nem a ksill miatt, amelynek erre semmi szuksege nincs, hanem epp akkor tert vissza interplanetaris utjarol az egyik Kaien-urhajo. Nemsokara meg is pillantottuk a hatalmas tojashoz hasonlito, esetlen gepet. Alighogy leszallt, maris megjelent az egbolton a mi ksillunk, de nem fuggolegesen, hanem ferden siklott lefele. Az ablaknal allo Souilik feszulten figyelte.
— Mit kepzel ez a Brissan? Megorult, vagy tan azt hiszi, hogy egy reobot vezet? A Mislix vigye el! Mindenkepp tul gyorsan jon! Tul gyorsan! Sssiiih!
Az oriasgep nagyot zokkent a talajon, de meg mindig orankent ezer kilometeres sebesseggel szaguldott tova. Korulotte a felturt fold pora lomha hullamokban gomolygott a fenyszorok fenyeben. E sargas porfelhon at lathattuk, amint a ksill felszokken, visszazuhan, majd ismet felszokken, aztan, mint egy gigaszi kerek, az elere fordul. Konnyeden surolta a 2. szamu ksillt — Akeion gepet —, atrohant az 1. szamu es a 3. szamu gep kozott, vegul a Kaien-urhajonak utkozve, osszetort.
Akkor mar mindnyajan rohantunk. A por lassan leulepedett. A 3. szamu ksillbol Hissek es Sinzuk ugraltak ki. Mar az 1. szamu gep elott vagtattunk, es futas kozben lattam, hogy bal felol Essine, jobb felol Ulna, Beichit, Souilik es Assza szalad. Gyors iramban robogtak a Kaienek mentoosztagokat szallito jarmuvei.
A Kaien-urhajo langokban allt. Mellette hevert szinte teljesen ronccsa valtan az osszevissza gorbult, megrepedezett 8. szamu ksill. A baloldali kijarat csapoajtaja nyitva volt, de senki nem lepett ki rajta. Behatoltunk a beszakadt folyosora, es a lezuhant mennyezet alatt kuszva, az ott hevero Hiss- es Sinzu-holttesteket felretolva, bejutottunk a seallba. Itt meg pislakolt nemi feny, es a szethasadt ksill melyerol felhallatszott a motorok gyenge zugasa. Het ember tartozkodott a seallban, kozuluk hatan mar meghaltak. Brissan meg elt. Felismerte Souilikot es Asszat.
— Vigyazzatok, a Mislixek ellentamadast inditottak — suttogta erotlenul, es mindorokre lehunyta a szemet.
A romokban hevero berendezes es a tonkrement keszulekek halmazaban Souilik egy pad alatt megtalalta a fedelzeti naplot. Elhagytuk a ksillt, es atengedtuk a terepet a 3. szamu ksill szemelyzetenek, hogy modszeresen kutassak fel az esetleges tuleloket. Csak egy fiatal Kren-lanyt talaltak eletben, akinek mind a negy vegtagja eltorott. Azonnal a bazison berendezett korhazba szallitottak.
A Kaien-urhajo meg mindig langolt. Nem tudom, hogy a Kaienek milyen anyagbol keszitik raketaikat, de ez kulonoskeppen gyulekonynak bizonyult, es roppant hot fejlesztett. A tuz lassan kialudt, mi pedig visszamentunk az ellenorzo toronyba, ahol azonnal osszeult a haditanacs.
Roviden: a fedelzeti naplo elolvasasa utan a kovetkezoket tudtuk meg. Kezdetben minden szabalyszeruen zajlott le. A kilsimet elhelyeztek egy holt csillag felszinen. A ksill megfelelo tavolsagban varakozott a robbanasra, amely egyre kesett. Brissan otszor annyi ideig varakozott, mint amennyi elo van irva. Arra nem is gondolhatott, hogy visszamenjen, es ellenorizze a kilsimet. Mar eppen keszult kiadni a parancsot az ahunba valo atkelesre, amikor gepet korulfogtak a Mislixek. Az azonnal meginditott termikus sugarak ugyan elharitottak a kozvetlen veszelyt, de addig mar harom Hiss sulyos sugarartalmakat szenvedett.
Brissan ekkor — vezerkaraval egyetertesben — meggondolatlan lepesre szanta el magat. Ahelyett hogy visszatert volna bazisara, megkozelitette e naprendszer utolso bolygojat, amelyen hemzsegtek a Mislixek. A bolygo felszinen meg bonyolultabb szerkezetu tornyokat lathatott, mint amilyeneket annak idejen a Kalvenault csillag Hetedik Bolygojan semmisitettunk meg. A Nap felszinen elhelyezett kilsim meg mindig nem robbant fel, es Brissan ebbol azt a kovetkeztetest vonta le, hogy a Mislixek bizonyara megtalaltak a modjat, hogyan akadalyozzak meg mukodeset. Feltetelezhetoen a Mislixek valamikepp ertesultek a kilsim pusztito hatasarol, tehat nyilvanvalo, hogy valamely — ismeretlen modszerrel rendkivul gyors kapcsolatot tudnak letesiteni a naprendszerek kozott.
Brissan csak ekkor gondolt a visszateresre. Eltavolodott a bolygotol, hogy atmenjen az ahunba. Utkozben, a Terben oriasi femtombok, elpusztult Mislixek zudultak a ksill fele, s razuhanva bezuztak az
