hallgatnom a torteneted.
Elbucsuztunk egymastol. Nehany kilometer utan megallitottam az autot, es kibontottam a kis csomagot. Egy hatagu csillagformara csiszolt, ragyogo kek gyemanttal diszitett, feher fembol keszult gyurut talaltam benne.
Masnap mar a laboratoriumban dolgoztam, es folytattam a hetkoznapok rutinmunkajat. Estenkent meginditottam a magnetofont, es addig hallgattam Clair tortenetet, amig kivulrol nem tudtam minden szavat. Aztan az egeszet leirtam ebbe a fuzetbe. A gyurut egyebkent megmutattam egy ismert ekszeresznek. Hatarozottan kijelentette, hogy meg soha nem hallott csillag alakura csiszolt gyemantrol, marpedig ez valodi gyemant, es a fem platina.
Ostobasagot cselekedtem: ezt a fuzetet kolcsonadtam csinos munkatarsnomnek, Irene M… — nek, aki neutronspecialista. Ket nappal kesobb azzal a megjegyzessel adta vissza, hogy hagyjam abba a fizikat, es inkabb irjak fantasztikus regenyeket. «Es ha mindez igaz lenne, eljonne?» — kerdeztem tole. «Miert ne?» — felelte. Meghallgattattam vele a magnoszalagra felvett tortenetet, es megmutattam a gyurut.
Dontottem: megyek. Ezt azonnal meg is irtam Clairnek. Igyekszem meggyozni Irene-t, hogy jojjon velem.
Ezt a keziratot F. Borie ur hazaban talaltak, egy butordarab mogott, ahova nyilvan becsuszott. Olvasoink tudjak, hogy Borie ur, ez a nagy jovo elott allo ifju fizikus, hat honappal ezelott eltunt, es vele egyutt a Nuklearis Kutatokozpontban dolgozo munkatarsnoinek egyike, Irene Masson kisasszony is. Vizsgalatot inditottunk Dordogne- ban a keziratban szereplo Clair doktorral kapcsolatban, akinek szinten nyoma veszett. Clair doktor nehany honappal korabban tert vissza vilagkoruli utjarol egy nagyon szep fiatalasszonnyal, akit kulfoldon vett noul. Megjegyzendo, hogy a doktor oreg dajkaja, Madeleine veluk egy idoben tunt el. A hazmesterne szerint Borie urat eltunese elotti napon egy magas, barna ferfi es egy feltunoen szep, szoke asszony latogatta meg.
Vegul, hogy meg sotetebb legyen a rejtely: a kormanyok titkolodzasa ellenere is sikerult megtudnunk, hogy mind Europaban, mind Amerikaban nagyjabol ugyanabban az idoszakban tobb szaz szemely tunt el, ferfiak es nok vegyesen, tobbnyire fiatalok, es valamennyien magas intellektualis kepzettsegu tudosok, muveszek, egyetemi hallgatok, tisztek, szakmunkasok. Olykor egesz csaladjukkal egyutt tuntek el. Es mindenutt fellelhetok a rovid idovel azelott ottjart magas, barna ferfi es a feltunoen szep szoke asszony nyomai.
FRANCIS CARSAC
1.
Ha nem tudnank, hogy milyen nemzetisegu iro konyvet tartjuk a — kezunkben, nehany fejezet vagy akar csak nehany oldal elolvasasa utan majdnem csalhatatlan biztonsaggal megallapithatnank, hogy francia szerzovel talalkoztunk. Nem kellenenek a felismereshez tulsagosan elmelyult es behato ismeretek; eleg lenne egy kis olvasottsag a tudomanyos-fantasztikus irodalomban, es eleg lenne a franciakrol altalanosan kialakitott kep, az a nehany tulajdonsag, amelyrol mi a franciakat felismerni veljuk. Ezek a markansan jellemzo karikaturisztikus vonasok ott vannak a tudatunkban, semava allnak ossze, es igaz, hogy nevetsegesen leegyszerusitettek, megis meglepoen hasznalhatok az identifikaciohoz, a nemzeti karakter felismeresehez.
Kulonos talan, de a science fictionben, amelyet tematikaja, tartalma, kepzeletvilaga miatt jogosan mondunk nemzetkozi irodalmi iranyzatnak, mennyire elenken jelennek meg a jellegzetes, nemzeti vonasok. Konnyen felismerjuk az angol sci-fit huvossegerol, konkretumokat kedvelo targyilagossagarol, az amerikait gyors tempojarol es talalekonysagarol, az oroszt szelesen hompolygo cselekmenyerol es tarsadalmi elkotelezettsegerol, a nemetet a technika kedveleserol es harcias gondolkodasarol, a japant, mert vonzodik a borzalmashoz es az eroteljes hatasokhoz, a franciat… Igen, a franciat is fel ismerjuk, de nezzuk kisse reszletesebben, hogy melyik a francia science fiction vagy ahogyan ok mondjak, az «anticipation», illetve a «litterature fantastique» jellemzoi, s hasznaljuk fel vizsgalodasunkhoz elsosorban Francis Carsac «klasszikusnak» tekintett regenyeit.
2.
Gazdag hagyomanyt, sok tekintelyes elodot, szamos vilagsikert mondhat magaenak a francia tudomanyos- fantasztikus irodalom. Pierre Versins szerint, s ez altalanosan elfogadott velemeny, Rabelais-vel kezdodik a
Kulon kell beszelnunk a francia irodalomban megjeleno «tiszta» fantasztikumrol, a mesekre, mitologiakra, legendakra, babonakra tamaszkodo, azokbol kiemelkedo regenyekrol, novellakrol, amelyek mindig kedveltek voltak, es megtalalhatok a legnagyobbak: Balzac, Maupassant, Gautier, Lamartine, Victor Hugo vagy Merimee eletmuveben, hogy csak nehany nevet emlitsunk a sok tucatbol, akiket a fantasztikummal foglalkozo irodalomtorteneszek oly szivesen felsorolnak es elemeznek.
Meg ha a tarsadalmi, gazdasagi, tudomanyos-technikai hatteret nem is vennenk szamitasba, akkor is logikusnak tartanank Verne Gyula fellepeset es muveinek hazai es nemzetkozi sikeret. O uralta regenyeivel a mult szazad masodik felet, vele lepett kulon utra a tudomanyos ihletesu kalandregeny, s hatasanak koszonheto, hogy a francia science fiction szazadunk elso feleben majdnem elsorvadt, mert nem birt kilepni a nagy elod arnyekabol. Tegyuk azert meg hozza, hogy ennek az elsorvadasnak a legfobb oka megiscsak abban keresendo, hogy a tudomany es a technika fejlodeseben Franciaorszag elmaradt, es a vezetest Anglia, Nemetorszag es kesobb Amerika vette at, megteremtve a science fiction fellendulesenek nemzeti-tarsadalmi hatteret.
A francia science fiction nem sok nagy nevvel es nem sok kiemelkedo munkaval dicsekedhet a ket haboru kozott. Igaz, hogy az utopisztikus vagy fantasztikus kalandregenyek szama megnott, igaz, hogy ifjusagnak es felnotteknek szolo magazinok es sorozatok ontottak a vegyes erteku irasokat, igaz az is, hogy a fantasztikum nagymertekben nepszerusodott, popularizalodott, de ez a mennyiseg nem hozott minoseget, s ebbol az idoszakbol szinte csak Renard es az idosb Rosny nevet emlithetjuk elismeressel. A II. vilaghaboru dermeszto nemasagat egyedul Barjavel torte meg regenyeivel, nem nagy oromere az iroi nemasagot is ellenallasnak tekinto kozonsegnek.
«Es ezutan — irja Pierre Versins — az amerikai invanzio kovetkezett.» 1946-ban jelentek meg az elso amerikai sci-fik a kulonbozo folyoiratokban es konyvsorozatokban, de nehany ev mulva mar uraltak a terepet az amerikai magazinok franciara forditott valtozatai, majd a konyvsorozatok, amelyeknek cimlapjan eloszor 1950-ben tunt fel a «science fiction» kifejezes, azonnal ellenszenvet es oromet ebresztve.
Nem veletlen, hogy az olvasok es kritikusok lelkesen fogadjak a megujulo francia science fiction (az angolbol atvett elnevezes idokozben meggyokeresedik) egyik elso fecskejet, Francis Carsac
Alljunk meg egy pillanatra a repulo cseszealjak vagyis ufok temajanal. Tudos kutatok kimutattak, hogy az ufo-legenda — kezdve Adamski hirhedt tortenetein — minden motivumat, a tudomanyos-fantasztikus vagy egyszeruen a fantasztikus irodalombol kolcsonoztek az ufologusok, es elkepeszto szemtelenseggel szemelyes elmenykent, megtortent, hiteles esemenykent adtak elo. Nyugodt lelekkel «meritettek» Verne regenyeibol, peldaul a
