kulonckodes. — Hatasvadaszat — igy mondta. Ellie-nek nincsenek meg ehhez a kepessegei. Ez teny, bele kell nyugodnia. Ellie erdekeben mondja, kesobb majd halas lesz neki erte. Vegul is o a fizika egyik tarstudomanyanak a professzora, o csak tudja, milyen adottsagok kellenek a fizikahoz. Ellie-t felboszitettek a lelkifroccsok, pedig — elhitte-e neki Staughton vagy sem — korabban soha nem gondolt ra, hogy tudomanyos palyara lephetne.
Staughton nem volt kedves es baratsagos, mint Ellie edesapja, es a humorerzek szikraja sem szorult bele. Ha valaki Staughton lanyanak nezi, kikerte volna maganak. Sem az edesanyja, sem a mostohaapja nem allt elo soha azzal, hogy valtoztassa a nevet Staughtonra; pontosan tudtak, mit valaszolna.
Neha azert tudott Staughton kedves is lenni. Amikor peldaul EIlie-nek kivettek a mandulajat, egy gyonyoru kaleidoszkopot hozott neki a korhazba.
— Mikor fognak operalni? — kerdezte Ellie szorongva.
— Mar tul vagy rajta — felelte Staughton. — Most mar egykettore meg is gyogyulsz. — Ellie felhaboritonak erezte, hogy egy idoszakot csak ugy elloptak az eletebol, es a mostohaapjat okolta erte. Persze tudta, hogy gyerekesen viselkedik.
Felfoghatatlan, hogy az edesanyja valoban szeretheti ezt az embert. Biztos azert ment hozza, mert maganyos, egyedul gyenge. Szukseget erezte, hogy valaki gondoskodjon rola. Ellie kemenyen megfogadta: o sohasem nyugszik bele, hogy fuggjon valakitol. Az edesapja halott, az edesanyja eltavolodott tole, es neki egy zsarnok hazaban kell elnie. Tobbe soha nem fogja senki Preshnek szolitani. Hogy lehetne megszokni?
“— Bridgeport? — kerdeztem.
— Camelot — felelte a lovag”.
KOHERENS FENYEK
Az ertelemre eszmelesem elso pillanata ota heves es ellenallhatatlan tudasvagy el bennem. Sem masok intelmei, sem sajat belso meggondolasaim nem gatolhattak benne, hogy engedelmeskedjem a termeszetembol fakado osztonzesnek, amellyel Isten megaldott. Csak O tudhatja az okat; csak O a tudoja annak is, hogyan konyorogtem hozza, vegye el tolem ertelmem szikrazo fenyet, csak annyit hagyjon, hogy betarthassam az O torvenyeit, mert sokak szerint helytelen, ha egy no ennel tobbet tud. Masok szerint pedig egyenesen karos.
Szeretnek az olvasonak tisztelettel megfontolasra ajanlani egy elmeletet, amely, attol tartok, remesen ellentmondasosnak, sot felforgatonak tunhet. Az elmelet szerint ugyanis nem ajanlatos egy ujszeru gondolatban hinni akkor, ha az egvilagon semmi okunk nincs feltetelezni, hogy a gondolat igaz. Termeszetesen el kell ismernem, hogy ha ez a velemeny altalanossa valna, alapjaiban megvaltoztatna tarsadalmunk szemleletet es politikai rendszerunket; mivel pedig jelenleg mindketto hibatlan, ez az elmelet ellen szol.
A kekesfeher csillagot egyenlitoje sikjaban keringo tormelek szikla— es jegdarabok, fem es szerves anyag — hatalmas, kulso szelein vorosbe jatszo, a csillag fele egyre kekulo gyuruje vette korul. A vilagnyi nagysagu polieder athaladt egy lyukon es kibukkant a gyuru tuloldalan. A gyuru sikjaban el-eltakarta egy jegtomb vagy egy bukdacsolo hegynyi tomeg arnyeka. Most azonban, ahogy palyajan a csillag tuloldali sarkpontja fele tovahaladt, a Nap fenye szikrazva tort meg talszeru melyedesein. Ha valaki nagyon figyelmesen nezi, talan eszreveszi, hogy az egyik leheletnyit elmozdul, egy celra fordul. Azt azonban mar semmikeppen sem lathatta volna, hogyan aradnak belole a radiohullamok valahova a vegtelen urbe.
Amiota csak az ember benepesitette a Foldet, tarsa az ejszakai egbolt, gondolatokat, vagyakat ebreszt benne. A csillagok latvanya biztato, azt sugalljak, hogy az eg az emberert van, eligazitja, segit tajekozodni. Ez az erzelem futotte nezet szerte a vilagon kozos bolcsessegge lett, minden kulturaban megtalalhato. Voltak, akik vallasuk mennyebe nyilo kaput lattak az egboltban. Masokat lenyugozott a kozmosz vegtelensege, amelyhez kepest az ember csupan porszem. Akadtak olyanok is, akiket szarnyalo kepzeletuk a legvadabb fantaziautazasokra osztonzott.
A pillanattol, hogy az emberek raebredtek a vilagegyetem mereteire, es arra, hogy a legvadabb kepzeletuk is eltorpul akar csak a Tejut-galaxis valodi kiterjedese mellett is, mindent elkovettek, hogy, utodaik egyaltalan ne is lathassak a csillagokat. Millio even at ugy nottek fel a nemzedekek, hogy az egbolt mindennapi, szemelyes elmenyuk volt. Nehany ezer eve azonban varosokba zarjak magukat. A legutobbi evtizedekben az emberiseg nagyobbik resze odahagyta a falvakat. Fejlodott a technika, szennyezodott a levego, az ejszakak csillagtalanokka valtak. Generaciok nottek fel, tagjaik mar tudomast sem vesznek az egboltrol, amely oseiket csodalatra kesztette, es arra osztonozte, hogy megalkossak modern korunk tudomanyat es technikajat. Az emberek eszre sem vettek, hogy pontosan akkor, amikor a csillagaszat aranykora kezdodott, elzarkoztak az egbolttol, kozmikus elszigeteltsegre karhoztattak magukat. Es ez igy ment, egeszen addig, amig fel nem virradt az urkutatas hajnala.
Ellie nezte a Venuszt, es elkepzelte, milyen vilag is van rajta. Olyasmi lehet, mint a Foldon — novenyek, meg allatok, meg civilizaciok, de azert mind mas, mint itt. Alkonyatkor, a varos szelerol bamulta az ejszakaba hajlo egboltot es rajta a rezzenestelenul fenylo pontot. A Nap meg megvilagitotta a folotte huzo felhoket, hozzajuk kepest a Venusznak sargas fenye volt. Labujjhegyen agaskodva meroen figyelte, probalta elkepzelni, mi tortenhet ott most. Neha ugy erezte, mindjart valoban latni fogja: sargas kod gomolyog, egyszerre felszakad, es egy fenyarban uszo, hatalmas varos tarul a szeme ele. A kristalyfenyu tornyok folott legi kocsik szaguldanak. Elkepzelte, hogy az egyikbe bepillant, es meglat valakit kozuluk. Vagy arra gondolt, hogy ott is all egy fiatal labujjhegyen, fenyes kek pontot les az o egen, es azon topreng, milyenek is lehetnek a Fold-lakok. Ellenallhatatlanul nagyszeru gondolat volt: hogy egy forro tropusi eghajlatu, ertelmes elettel teli bolygo lehet itt a kozvetlen szomszedsagunkban.
Ellie hajlando volt dolgokat kivulrol megtanulni, de meggyozodese volt, hogy az ilyesminek nem sok ertelme van. Tanult annyit, amennyi okvetlenul kellett a vizsgaihoz, de egeszen mas erdekelte. A szabadidejet leggyakrabban a “muhelyben” toltotte. Az iskolak akkoriban meg nagyobb fontossagot tulajdonitottak a “politechnikai oktatasnak”, mint manapsag, a kis telepet ehhez rendeztek be. Volt benne esztergapad, furogep meg mas munkagepek, szerszamok, de azokhoz Ellie nem nyulhatott, hiszen akarmilyen tehetseges lenne is, megiscsak “egy lany”. De nagynehezen megengedtek neki, hogy a “muhely” elektronikai reszlegeben barkacsolhasson. Egy darabig radiokat allitgatott ossze inkabb csak otletszeruen, aztan erdekesebbet talalt ki.
Titkosiro-gepet szerkesztett. Nagyon kezdetlegeset, de mukodott. Egy egyszeru helyettesito beturendszerrel barmilyen angol nyelvu szoveget atalakitott valamive, ami csak elso latasra tunt ertelmetlen zagyvasagnak. A forditottjat megcsinalni — ismeretlen kulcsu titkosirassal irt szoveget erthetove tenni — sokkal nehezebb volt, de vegul az is sikerult. Erdekes volt, de senkinek sem szolt rola, nem cserelt a barataival titkosirasos uzeneteket. Nem tudta, kinek szamolhatna be elektronikai es irasfejto kiserleteirol. Ha valakinek emlitette, a fiuk ertetlenul bamultak es hulyeskedni kezdtek, a lanyok meg furcsan neztek ra.
Az Egyesult Allamok katonai valahol egy tavoli, Vietnam nevu helyen harcoltak. Honaprol honapra egyre tobb fiatalember tunt el az utcakrol, a farmokrol, Vietnamba vittek oket. Minel tobbet tudott meg a haboru elozmenyeirol, es minel tobbet hallotta a nemzet vezeto embereinek nyilatkozatait, Ellie annal inkabb felhaborodott. Az elnok es a kongresszus hazudik es oldokol, gondolta, a tobbiek meg, majdnem mind, lapitanak. Az a teny, hogy a mostohaapja orommel vallalt egyenruha-jelmezekkel jaro hivatalos szerepeket a kommunista agresszio ellen, meg inkabb szitotta a lany ellenerzeset. Kezdett eljarni a kozeli egyetemen tartott gyulesekre, talalkozokra. Itt ertelmes, baratsagos, elo fiatalokat talalt, nem olyanok voltak, mint ellenszenves es szurke gimnazista osztalytarsai. John Staughton eloszor csak figyelmeztette, aztan kereken eltiltotta az egyetem diakjaitol. Toluk nem kapja meg az ot megilleto tiszteletet, mondta, vissza fognak elni a rokonszenvevel. Olyannak akarja mutatni magat, amilyen soha nem volt es nem is lesz. Szornyu, ahogyan oltozkodik. Egy lanynak nem illik katonasdit jatszania, es olyan valakitol, aki azt allitja, hogy ellenzi Amerika beavatkozasat Delkelet-Azsiaban, egyenesen alnok kepmutatas.
Ellie edesanyja, azon kivul, hogy kenetteljesen intette oket, ne csatazzanak, nemigen avatkozott be ezekbe a
