vitakba. Negyszemkozt arra kerte Ellie-t, hogy fogadjon szot a mostohaapjanak, legyen “jo kislany”. Ellie most mar azzal gyanusitotta Staughtont, hogy edesapja eletbiztositasaert vette felesegul az anyjat — ugyan mi masert? Hiszen semmi jelet nem mutatja, hogy szeretne — es tole bezzeg senki sem varja el, hogy “jo fiu” legyen. Egy napon az edesanyja, arra hivatkozva, hogy ez mindannyiuk erdeke, arra kerte Ellie-t, hogy jarjon el bibliaorakra. Ellie edesapja ketelkedve kezelt minden kinyilatkoztatasos vallast. Amig o elt, ilyesmi szoba sem kerult. Hogyan mehetett hozza az anyja ehhez a Staughtonhoz? A bibliaorak, mondta tovabb az anyja, segitenek, hogy kifejlodjenek benne a hagyomanyos erenyek; de ami meg fontosabb, Staughton lathatna, hogy Ellie is hajlando egy kicsit alkalmazkodni. Ha masert nem is, hat legalabb azert, mert szereti es sajnalja az edesanyjat, tette hozza.
Igy aztan csaknem egy iskolaeven at Ellie minden vasarnap elment a kozeli protestans templomba bibliaorakra. Par gimnazista jart oda, sok felnott, foleg kozepkoru holgyek, az orakat a lelkesz felesege vezette. Ellie eddig meg soha nem melyult el alaposabban a Bibliaban, hajlott ra, hogy ossza edesapja talan feluletes velemenyet, hogy a Biblia “felig barbar tortenetek, felig dajkamesek gyujtemenye”. Ezert az elso bibliaora elotti hetvegen elolvasta az Oszovetseg fontosnak tuno reszeit. Rogton felfedezte, hogy a Genezis elso ket fejezeteben a teremtes ketfele, egymasnak ellentmondo modon van leirva. Hogyan lehetett nappal es ejszaka, meg mielott a Nap letezett volna? Es arra sem volt kepes rajonni, kit is vehetett Kain felesegul. Elkepesztettek a tortenetek Lotrol es lanyairol, Abrahamrol es Sararol Egyiptomban, Dina eljegyzeserol, Jakobrol es Ezsaurol. Teny, hogy a valo eletben gyakran fordul elo gyava megalkuvas, agg atyakat a fiaik becsapnak, kifosztanak, a ferj belenyugszik, hogy a kiraly elcsabitsa a feleseget, az apa meg elo is segiti leanyai elrablasat. Csakhogy ebben a szent konyvben egyetlen szo nincs, amely elitelne az effajta tulkapasokat. Nemhogy tudomasul veszik, hanem, ugy latszik, meg dicseretesnek is tartjak ezeket a bunos cselekedeteket.
Amikor elkezdodtek a bibliaorak, alig varta, hogy szova tehesse a kovetkezetlensegeket, megszabaduljon a ketelyeitol, a vitak soran tisztaba johessen Isten szandekaival, vagy legalabb arra kapjon magyarazatot, vajon miert nem iteli el a bunoket a szerzo — vagy a Szerzo. De keservesen csalodott. A lelkesz felesege kibujt a valaszadas alol. A beszelgetesek soran ezek a kerdesek valahogyan sosem kerultek elo. Amikor Ellie peldaul azt kerdezte, honnan tudhattak a farao lanyanak szolgaloi puszta ranezesre a nadasban talalt kisdedrol, hogy heber, az asszony melyen elvorosodott, es raszolt Ellie-re, hogy ne kerdezzen illetlensegeket. (Erre kezdett Ellie fejeben derengeni a valasz.)
Az Ujszovetseg meg jobban erdekelte volna Ellie-t. Mate es Lukacs Jezus csaladfajat David kiralyig vezeti vissza. De Mate szerint huszonhet, Lukacs szerint pedig negyvenharom generaciorol van szo. Es a ket nevsorban alig akad azonos nev. Akkor hogyan kozvetitheti mind Mate, mind Lukacs Isten szavat? Ellie ugy latta, azert lettek ilyen ellentmondasosak a csaladfak, hogy utolag bele lehessen illeszteni oket Ezsaias profeta jovendoleseibe. A Hegyi Beszed melyen megrenditette, oriasi csalodast okozott neki viszont az intelem, hogy adjuk meg a csaszarnak, ami a csaszare. Vegul, amikor arra a kerdesre, hogy ugyan mit jelenthet az: nem beket, hanem kardot hoztam, a lelkesz felesege ketszer is kibujt a valasz alol, Ellie mergeben sirva fakadt, es kiabalni kezdett. Edesanyja nagyon elkeseredett, mert kozolte vele, hogy o igazan miden tole telhetot megprobalt, de ot tobbe hat loval sem lehet elvonszolni a bibliaorakra.
Fulledt kanikulai ejszaka volt, az agyon hevert, Elvist hallgatta. Osztalytarsai eretlen taknyosok, az egyetemista fiukkal pedig — mostohaapja rigolyai es tilalmai miatt — nagyon nehez kapcsolatot teremteni. Persze, be kell latnia, egy dologban igaza van John Staughtonnak: szinte minden fiut elsosorban a szex erdekli. Ugyanakkor sokkal erzekenyebbeknek bizonyulnak, mint az ember gondolna. A ket dolog talan osszefugg egymassal.
Tulajdonkeppen nem akart egyetemre jarni, de otthonrol elmenni feltetlenul. Marpedig Staughton csak akkor fizet erte, ha egyetemre megy. Aztan Ellie meglepetesere az altalanos felveteli vizsgai nagyon jol sikerultek, nagyon jo nevu egyetemek kozott valaszthatott.
Cambridge Massachusetts allamban elegge tavolinak tunt ahhoz, hogy John Staughton befolyasa ne erjen el odaig, es elegge kozelinek ahhoz, hogy a szunidoben meglatogathassa az edesanyjat — sajat magat is meglepte, hogy megis a Harvardot valasztotta.
Kozepmagas, fekete haju, csinos fiatal lany volt az az Ellie, aki arcan felszeg mosollyal — megerkezett a Harvardra. Oriasi volt benne a tudasvagy. Leginkabb a matematika, a fizika es a geptan erdekelte, de annyi mas targyat is felvett, amennyit csak lehetett. Hamarosan azonban azt tapasztalta, hogy — legnagyobbreszt fiu — evfolyamtarsaival nemigen tud szot valtani az ot legjobban erdeklo targyakrol. Mintha ki-bekapcsolhato suketsegben szenvedtek volna, ha Ellie valamit mondott, kis csond tamadt, aztan ugy beszelgettek tovabb, mintha o meg sem szolalt volna. Elofordult ugyan, hogy felfigyeltek ra, meg meg is dicsertek, de aztan folytattak korabbi beszelgetesuket, mintha mi sem tortent volna. Ellie tudta, hogy nem hulyesegeket beszel, es nagyon bosszantotta, hogy hol ugyet sem vetnek ra, hol meg lekezelik. Lehet, hogy tul halk szavu, gondolta. Igy aztan fizikusi, professzori hangvetelre szoktatta magat: tagolt, magabiztos eloadasmodra, joval hangosabbra a szokasos tarsalgasi hangeronel. Igy csak az beszelhet, akinek az allitasai helytalloak. A pillanatot is jol meg kellett valasztania, hogy mikor hasznalja. Sokaig sem lehetett folytatni, mert neha mar attol felt, hogy kipukkad belole a nevetes. Ezert gyors, csattanos kozbeszolasokra szoritkozott, rendszerint fel is figyeltek ra; ettol kezdve aztan folytathatta normalisabb hangon is. Ahanyszor csak ujabb tarsasagban talalta magat, ezt mindig vegig kellett jatszania, ha az altala kivant iranyba akarta terelni a beszelgetest. A fiuk meg az egeszbol nem vettek eszre semmit.
Elofordult, hogy a gyakorlat vagy szeminarium vezetoje, miutan azt mondta: — Na, gyerunk, uraim, folytassuk —, eszrevette, hogy Ellie homloka rancba szalad, mire gyorsan hozzatette: — Elnezest, Arroway kisasszony, de szamomra on teljesen olyan, mintha fiu lenne. — A legnagyobb elismeres, ami telt toluk, az volt, hogy nem nokent szerepel a tudatukban.
Kuzdenie kellett maga ellen, nehogy tulsagosan tamadova, netan mizantroppa valjek. Hoppa. Az embergyulolo mindenkit gyulol, nemcsak a ferfiakat. Arra, aki a noket gyuloli, szinten van kulon szo: mizogin. Ahhoz azonban, hogy a ferfigyuloletre kifejezest alkossanak, a — himnemu — lexikonszerkesztok nem vettek maguknak a faradsagot. Fel sem teteleztek, hogy szukseg lehetne ra.
Most, hogy a szigoru szuloi felugyelet megszunt, nem gyozott betelni vadonatuj — intellektualis, szocialis, szexualis — szabadsagaval. Epp akkor, amikor kortarsai minel jellegtelenebb, a nemek kozti kulonbseget eltunteto viseletre torekedtek, Ellie a penztarcaja engedte legegyszerubb, de legelegansabb modon oltozott es festette magat. A politikai meggyozodeset az ember maskeppen, hatasosabban is kifejezheti, gondolta. Szert tett nehany jo baratra, meg egy csomo ellensegre, akik sem az oltozkodeset, sem politikai es vallasi nezeteit, sem pedig azt a makacssagat nem kedveltek, amellyel kiallt a nezeteiert. Sok egyebkent jofeju fiatal noismerose noietlennek mondta, amiert annyi mindent tud, es lathatoan oromet leli a tudomanyban. De akadtak olyanok is, akik egyenesen peldakepet lattak benne, annak bizonyitekat, hogy nok is jatszhatnak kimagaslo szerepet a tudomanyban.
A szexualis forradalom ekkoriban elte a fenykorat. Ellie is lelkesen kiserletezgetett, de lassan rajott, hogy a partnerek elijednek tole. A kapcsolatai nem tartottak tovabb ket-harom honapnal. Egyetlen megoldasnak az mutatkozott, ha nem beszel nekik arrol, ami erdekli, es megtartja a dolgokrol alkotott velemenyet maganak — marpedig pontosan erre nem volt hajlando a gimnaziumban. Lelki szemei elott riasztoan lebegett lemondasra es latvanyos rabsagra kenyszerult edesanyjanak kepe. Erdekelni kezdte, milyenek lehetnek az olyan ferfiak, akiknek semmi kozuk az egyetemhez, a tudomanyos elethez.
Ugy latszik, vannak nok, toprengett, akikbol tokeletesen hianyzik mindenfajta szamitas, akik gondolkodas nelkul engedelmeskednek az erzelmeiknek. Masok viszont egesz haditerveket dolgoznak ki ra, hogyan “fogjanak meg” maguknak egy kivanatosnak tuno ferfit. “Kivanatosnak tuno” — ez az arulkodo kulcsszo. Mert a szerencsetlen flotast nem igazabol kivanjak, csak az a fontos, hogy azoknak a szemeben tunjek kivanatosnak, akiknek a kedveert az egesz nyomorusagos szinhazat jatsszak. A legtobb no azonban, gondolta tovabb, valahol a ket veglet kozott helyezkedik el, megprobaljak osszeegyeztetni az erzelmeiket a hosszu tavu erdekeikkel. Szerelem es erdek persze osszefonodhat, lehet, hogy a no nem is ebred tudatara. Ami ezt a kerdest illeti, o az erzelmek gondolkodas nelkuli kovetesenek hive, allapitotta meg. Itt tartott, amikor megismerkedett Jesse-szel.
A Kenmore Square kornyeken, egy pincebarban volt randevuja valakivel. Jesse, a szologitaros rhythm and bluest enekelt. Ellie hallgatta, nezte, es vilagossa valt elotte, mire is van szuksege. Masnap este egyedul jott vissza a barba. A zenekar melletti asztalhoz ult le, egyfolytaban szemeztek. Ket honap mulva egyutt eltek.
Ellie kizarolag akkor foglalkozott az egyetemmel, amikor Jesse Hartfordban vagy Bangorban lepett fel. Ilyenkor az evfolyamtarsaival toltotte a napot. A fiuk a logarlocs-korszak utolso nemzedeke voltak, a lec ugy himbalozott az ovukon, mint valami trofea, a felso zsebukbol muanyag ceruzatarto kandikalt ki. A horihorgas, precizkedo, idegesen fel-felvihoraszo ifjak letuk minden pillanataban tudosnak keszultek. Se lattak, se hallottak,
