egyre csak arra edzettek magukat, hogy majdan a tudomany meg ismeretlen melysegeibe meruljenek. Hetkoznapi dolgokban ugyefogyottak voltak, minden tudomanyukkal egyutt fellengzoseknek, felszineseknek hatottak. Lehet, hogy a szenvedelyes tudashajhaszat olyan nagyon igenybe veszi oket, hogy nem jut idejuk epkezlab emberi lennye valni. Az is lehet, hogy mivel hianyzik beloluk a kapcsolatteremtes kepessege, olyan teruletet keresnek maguknak, ahol ez a hiany nem feltuno. Akarhogy is, ha nem tudomanyos temakrol volt szo, Ellie nem talalta vonzonak a tarsasagukat.
Ejjelente a szokdecselo, rikoltozo Jesse uralkodott az eleteben. Valamifele osero testesult meg a fiuban. Ellie nem emlekezett ra, hogy az alatt az egy ev alatt, amit egyutt toltottek, Jesse akar egyetlen ejszaka is inditvanyozta volna, hogy ugyan, menjenek mar aludni. A fizikarol vagy a matematikarol goze sem volt, de tokeletesen benne elt az univerzumban, es egy ideig Ellie is vele.
Arrol almodozott, hogy osszefonja ket kulonbozo vilagat. Zeneszek es fizikusok harmonikus tarsadalmi egyuttesse valtak a kepzeleteben. Partykat probalt rendezni, de nem sikerultek, gyorsan lelepett mindenki.
Egy napon Jesse azzal allt elo, hogy gyereket szeretne. Fogadkozott, hogy megkomolyodik, letelepszik, rendszeres munkat vallal. Meg hazassagot is hajlando fontolgatni.
— Gyereket? — amult el Ellie. — De hat akkor abba kellene hagynom az egyetemet. Meg tobb evem van hatra. Ha gyerekem szuletne, soha nem folytathatnam a tanulmanyaimat.
— Ja — vagta ra Jesse. — Viszont lenne egy kisbabank. Az egyetem ugrana, de kapnal mast helyette.
— De nekem kell az egyetem, Jesse — felelte Ellie.
Jesse vallat vont. Ellie erezte, kozos eletuk csusszan le a fiu vallarol es tunik a semmibe. Nehany honapig meg egyutt maradtak, de a rovidke parbeszed lenyegeben mindent eldontott. Bucsucsokot valtottak, es Jesse elment Kaliforniaba. Soha tobbe nem hallott rola.
A hatvanas evek vegen szovjet urjarmuvek szalltak le a Venuszon. Elso izben sikerult az emberi fajnak urjaro szerkezeteket tervszeruen egy masik bolygora juttatni. Foldhoz kotott amerikai radiocsillagaszok mar tobb mint egy evtizeddel korabban felfedeztek, hogy a Venusz eros radiohullam-forras. A jelenseg leginkabb elfogadott magyarazata az volt, hogy a Venusz suru legkore bolygomeretu uveghazhatas kovetkezteben valamifele kocsapda. Ha ez igaz, a bolygo felszinen fullaszto hoseg van, amelyben elkepzelhetetlenek kristalyvarosok es bamesz Venusz-lakok. Ellie-t nem elegitette ki ez a magyarazat, masfelere vagyott. Bar semmire sem jutott, kepzeletben egyre ujabb lehetosegek utan kutatott, hogyan johetne letre radiosugarzas egy kellemes, elviselheto Venusz-felszin folott. Harvardi es MIT-csillagaszok kijelentettek, hogy a radiosugarzas a fortyogo Venuszrol alkotott elmeletek egyikevel sem magyarazhato. Ellie valoszinutlennek tartotta, hogy letezhet ilyen foku uveghazhatas, es magat a gondolatot is meltatlannak velte. Egy bolygo nem vadulhat el ennyire. De amikor a Venyera urszonda leszallt a Venuszon, es valoban kibocsatott egy homerot, kiderult, hogy bizony a Venusz-felszinen uralkodo homersekleten megolvad az on meg az olom. Ellie elkepzelte, amint a kristalyvarosok cseppfolyossa valnak (bar annyira azert nem forro a Venusz), a felszint szilikatkonnyek mossak. Ellie romantikus lelek volt. Tudta magarol mar evek ota.
A radiocsillagaszat viszont csodalattal toltotte el. A csillagaszok csak ultek otthon, radioteleszkopjaikat a Venuszra iranyitottak, es csaknem ugyanolyan pontosan megallapitottak felszinenek a homersekletet, mint tizenharom evvel kesobb a Venyera muszerei. Ellie, miota csak az eszet tudta, rajongva tisztelte a villamossagot es az elektronikat. Most a radiocsillagaszat ragadta el. Hat hogyne. Az ember szepen, biztonsagban csucsul a sajat bolygojan, egyebet sem kell tennie, csak beallitania a teleszkopjat meg a hozza tartozo elektronikat. Es mar aradnak is le hozza az ismeretek mas vilagokrol. Csodalatos.
Attol kezdve, amikor varatlanul felkertek, hogy segedkezzen a megfigyelesekben es az adatok elemzeseben, atjart a kozeli Harvardba, Massachusetts allamba. Az ottani egyetemnek volt egy nem kulonosebben nagy teljesitmenyu radioteleszkopja. A nyari idoszakra fizetett tanarsegedkent alkalmaztak Green Bankben, Nyugat- Virginiaban, a Nemzeti Radiocsillagaszati Obszervatoriumban. Kicsit ahitatosan szemlelte Grote Reber eredeti radioteleszkopjat. Reber a feszerben barkacsolta, az Illinois allambeli Wheatonban, 1938-ban. Ma mementokent szolgalt, hogy mire kepes egy lelkes amator. Ha kifogott egy olyan pillanatot, amikor a kornyeken tortenetesen senki sem inditotta eppen az autojat, es az utcabeli nagyfrekvenciaju lampak sem egtek, Reber fogni tudta a galaxis kozeperol erkezo radiohullamokat.
Turelmes kutato-apromunka es neha egy-egy kis elismeres szereny felfedezesekert — ez a legkor elfogadhatonak latszott Ellie szamara. Azt kutattak, hogyan no a talalt radioforrasok szama, ha a megfigyeleseikkel egyre tavolabb hatolnak az urbe. Ellie ujabb modszereken kezdte torni a fejet, amelyekkel a nagyon gyenge jeleket is fogni lehetne. Amikor elfott az ideje, kituntetessel kapta meg a diplomajat a harvardi egyetemen. Az orszag tulso vegen, a California Institute of Technologyn latott neki, hogy radiocsillagaszatbol doktoraljon.
Elszegodott egy evre David Drumlin melle. A tudos vilagszerte ismert volt arrol, hogy brilians agya van, es nem tur maga korul ostobakat. A lelke melyen azonban o is egy volt azok kozul — minden szakma legjobbjai kozott akad beloluk —, akik szuntelenul tartanak attol, hogy valaki, valahol okosabbnak bizonyulhat naluk. Ellie valoban nagyon fontos dolgokat tanult tole, foleg az elmeleti alapokrol. Drumlinrol az a hir jarta, hogy nagyon tetszik a noknek, de Ellie ugy talalta, agressziv es szuntelenul a sajat becses szemelye foglalkoztatja. Maga tul romantikus, mondta Ellie-nek. A vilagegyetemben a sajat torvenyei szabta, szigoru rend uralkodik. Eszerint kell gondolkodnunk, nem pedig romantikus elkepzeleseink alapjan (kislanyos almodozasokrol mar nem is beszelve, ahogyan egyszer gunyosan odavagta). Minden lehetseges, biztositotta Ellie-t, ami nem ellenkezik a termeszet torvenyeivel. Csakhogy majdnem minden ellenkezik veluk, folytatta. Ellie hallgatta, nezte, ahogy beszel, es probalt eligazodni kulonos szemelyisegenek arulkodo jelei kozott. A kulseje kituno fizikai kondiciorol tanuskodott; ido elott oszult haja ezustosen szurke, arcan gunyoros mosoly, felhold-lencses szemuvege az orra vegere csuszott, csokornyakkendoje kifogastalanul megkotve, alla szogletes, beszeden halvanyan montanai tajszolas erzodik.
Drumlin kellemes idotoltesnek tartotta, hogy gyakran meghivja a doktorjelolteket es az egyetemistakat vacsorazni (nem ugy, mint Ellie mostohaapja, aki szivesen dolgoztatta a diakokat a kertjeben, de kulonckodesnek itelte, hogy ebedre vagy vacsorara meghivja oket). Ezeken a vacsorakon nagyon szinvonalas intellektualis legkort tudott teremteni. Olyan temakra iranyitotta a tarsalgast, amelyeknek elismerten o volt a legjobb szakertoje, aztan egyszer csak ellenerveket vonultatott fel. Vacsora utan gyakran vetitett nekik diakat: Dr. D., amint Cozumelben vagy Tobagoban vagy Great Barrier Reefnel konnyubuvarkodik. Belemosolygott a kameraba, es integetett, a viz alatti kepeken is. Idonkent bemutatot tartott arrol is, milyen ugyesen mozog tudomanyos munkatarsa, Dr. Helga Bork a viz alatt. (Ezek ellen a diak ellen a felesege mindig tiltakozott, azzal a logikus indokkal, hogy a nezok legtobbje elozo alkalmakkor mar tobbszor is latta oket. Igazsag szerint a nezok mar az osszes diat lattak. Drumlin azonban az atleta termetu Dr. Bork dicseretet zengve mindannyiszor leintette, es a felesege megalazottan elhallgatott). A hallgatok legtobbje szivesen is nezte a kepeket, mindig felfedeztek rajtuk valami addig eszre nem vett ujat, egy korallalakzat vagy tuskes tengeri sunt peldaul. De voltak, akik a hazaspar szovaltasat hallvan lathato zavarban igyekeztek elmerulni avokadokokteljuk kortyolgatasaban.
Szivesen kisertek el a diakjai Drumlint delutanonkent a Pacific Palisades kozeleben levo nepszeru kilatora, egy sziklaoromra is. A professzor szakszeru gondossaggal magara vette sarkanyszarnyat, nekifutott, elhagyta a szikla peremet es siklani kezdett a ket-haromszaz meterrel alatta csillogo tenger folott. A diakok dolga az volt, hogy a tengerparti uton kovessek a kocsival, es ha foldet ert, visszahozzak. Bamulatukban sutkerezve szarnyalt folottuk. Felszolitotta oket, repuljenek ok is, de kevesen alltak ra. Nagyon elvezte, ha versenghetett veluk. Masok ugy tekintettek a leendo doktorokra, mint a jovo zalogaira, a kovetkezo generacio ertelmisegi zaszlovivoire. De Ellie erezte, hogy Drumlin maskeppen gondolkodik. O a doktorjeloltekben megannyi kezdo revolverhost latott. Barmelyik pillanatban eloallhat valamelyikuk, es parbajra hivhatja “a Nyugat leggyorsabb kezu lovesze” cimert. Jobb, ha megerteti veluk, hol a helyuk. Drumlin soha nem probalt Ellie-hez kozeledni, de Ellie biztos volt benne, hogy elobb vagy utobb meg fogja kiserelni.
A masodik evet toltotte a CalTechen, amikor Peter Valerian visszatert egyeves kulfoldi tanulmanyutjarol. Csendes, nem kulonosebben megnyero kulseju fiatalember volt. Senkinek sem volt valami nagy velemenye az eszerol, legkevesbe neki maganak. Ennek ellenere egyenletes, nem is jelentektelen teljesitmenyt nyujtott a radiocsillagaszatban, mivel, ahogyan o mondta, amikor kenytelen volt nyilatkozni: “rajta volt a teman”. Tudomanyos palyafutasanak megiteleset kisse bizonytalanna tette egy szepseghiba: Valerian lelkesen hitt a foldon kivuli intelligencia letezesenek lehetosegeben. Ugy latszik, a tanszek mindegyik vezetoje megengedhetett maganak egy vesszoparipat: Drumlin a sarkanyrepulest, Valerian a hitet abban, hogy mas vilagok is leteznek. Masok topless-barokba jartak, husevo novenyek erdekeltek oket, vagy valami transzcendentalis meditacionak nevezett dolgot muveltek. Valerian a roviditve ETI (extraterrestrial intelligence) neven emlegetett foldon kivuli intelligencia
