adoteljesitmenyre is kepes lehet. Ha egy akkora teleszkoppal, mint az areciboi, de szaz megawattos adoval sugaroznak celzott jeleket a Foldre, Arecibo elvben kepes volna felfedezni oket, legyenek barhol is a Tejutrendszerben. Minel tobbet toprengett, Ellie annal meglepobbnek talalta, milyen keves tortent eddig a foldon kivuli intelligencia kutatasaban ahhoz kepest, ami tortenhetett volna. Bizonyosan azert, mert alig aldoztak ra penzt, gondolta. Neki pedig tornie kell a fejet, tud-e egyaltalan tudomanyos problemat, amelyet ennel fontosabbnak talalna.
Az areciboi obszervatoriumot a kornyekbeliek “EI Radar”-kent emlegettek. Azt nemigen tudtak, hogy tulajdonkeppen mire valo, de szaznal tobbuknek biztositott munkalehetoseget, amire nagyon raszorultak. A fiatal noknek nem volt modjuk kapcsolatot teremteni a csillagaszokkal, pedig a nappal es az ejszaka szinte barmely orajaban lathattak oket, amint a hatalmas tal korul huzodo uton kocognak, hogy felesleges energiaikat levezessek. A helyzet kovetkezteben az Ellie-re iranyulo figyelem, bar nem talalta kifejezetten kellemetlennek, hamarosan akadalyozni kezdte a kutatomunkaban.
Az obszervatorium kornyeke nagyon szep volt. Ha Ellie neha alkonyati szurkuletben kinezett a nagy ablakokon, a volgy tulso pereme folott gyakran pillantott meg viharfelhoket. A harom hatalmas oszlop egyike folott tornyosultak. Az oszlopokra fuggesztettek fel a tolcserantennakat, meg most Ellie mezerrendszeret. Az oszlopok vegen villogo voros feny figyelmeztette az esetleg erre tevedo repulogepeket. Hajnali negy orakor, ha Ellie kiment levegozni egyet, fulsiketito korus fogadta: az errefele honos, panaszos brekegesukrol “koki”-nak nevezett bekak sokezres karanak hangversenye.
A csillagaszok nemelyike a felesegevel egyutt az obszervatorium kozeleben lakott ugyan, de a maganyos elet, amelyet meg sulyosbitott, hogy nem tudtak spanyolul es egyetlen mas kulturat nem ismertek a sajatjukon kivul, begubozottakka es kuloncokke tette oket. Masok a Ramey legitamaszpontra koltoztek, ott volt a videk egyetlen angol nyelvu iskolaja, de a napi kilencvenperces autozas bennuk is egyre fokozta az elszigeteltseg erzeset. Ehhez meg ismetlodo fenyegetesek is jarultak, egyes Puerto Rico-i szeparatistak ugyanis abban a tevhitben voltak, hogy az obszervatoriumnak valamifele fontos katonai szerepe van. Mindez egyuttesen lappangoan hiszterikus legkort hozott letre az obszervatoriumban dolgozok kozott, akik ugy ereztek, nincsenek biztonsagban, barmikor tortenhet veluk valami.
Jo nehany honap mulva Valerian latogatta meg oket. Hivatalosan azert jott, hogy egy eloadast tartson, de Ellie tudta, a tudos arra kivancsi, hogyan halad o a munkajaval, mikozben meg a latszatat is akarja kerulni holmi pszichologiai tamogatasnak. Ellie kutatasai jol haladtak. Felfedezett valamit, ami egy uj csillagkozi molekularis felho-egyuttesnek tunt, es nehany nagyon erdekes ido-rezolucios adatot figyelt meg a Rak-kod kozeppontjaban levo pulzarrol. Tobbtucatnyi kozeli csillagot vizsgalt meg, olyan alaposan, mint meg senki elotte, de roluk erkezo jelzeseket nem tudott felfedezni. Nehany eszlelese azonban feltuno rendszeresseggel ismetlodott. Ujrakezdte hat a gyanus csillagok megfigyeleset, de semmi rendhagyot nem talalt. Ha elegge hosszu ideig nezzuk a csillagokat, elofordul, hogy foldi legkori zavarok vagy veletlenszeruen egymast erosito zorejek letrehoznak valamit, amitol egy pillanatra elall az ember lelegzete. Ilyenkor Ellie nyugalomra intette magat, es nekifogott az eszleleseket ellenorizni. Ha nem ismetlodtek meg, el kellett konyvelnie, hogy tevedett. Semmikeppen sem akarta, hogy a vagyai megtevesszek, fegyelmezettnek kellett lennie. Szilardan eltokelte, hogy olyan kritikus lesz, amennyire csak lehet, de nem fojtja el magaban a csodavarast, munkaja legfobb osztonzojet.
A kozos hutoszekreny nem tulsagosan gazdag keszletebol Ellie felpakolt egy kirandulasra valo elemozsiat, es Valeriannal korbesetaltak a hatalmas talszeru epitmenyt, aztan letelepedtek a fube. Figyeltek a tavolabb dolgozo munkasokat, akik panelokat javitottak, csereltek. Kulonleges hotaposo labbelit viseltek, nehogy az aluminiumlemezek beszakadjanak alattuk, es keresztulessenek rajtuk, le a melybe. Valerian el volt ragadtatva az eredmenyektol, amelyeket Ellie elert. Pletykalgattak, tudomanyos aprosagokrol csevegtek. Aztan szoba kerult a SETI, ahogyan ujabban a foldon kivuli intelligencia kutatasat — az angol kifejezes: search of extraterrestrial intelligence roviditesevel — nevezni kezdtek.
— Gondolt ra valaha, Ellie, hogy esetleg foallasban is foglalkozhatna vele? — kerdezte Valerian.
— Nemigen. De hat volna ra lehetoseg egyaltalan? Tudomasom szerint sehol a vilagon nincs olyan intezmeny, amely kizarolag a SETI-vel foglalkozna.
— Meg nincs, de lehet. Szo van rola, hogy tobbtucatnyi hasonlo talat kapcsolnak be a Nagyon Nagy Rendszerbe, es ezaltal letrehoznak egy kifejezetten SETI-obszervatoriumot. Persze foglalkoznanak hagyomanyos radiocsillagaszattal is. Az egesz egy hatalmas interferometer lenne. Meg csak az elkepzelese letezik, a megvalositashoz rengeteg penz kellene, hatarozott politikai dontes es elszantsag. De gondolkozni azert erdemes rajta.
— Tudja, Peter, en mostanaig negyven-egynehany, nagyjabol a szolaris spektrum tipusba tartozo, kozeli csillagot tanulmanyoztam. A huszonegy centimeteres hidrogen szinkepvonalban is megneztem oket, amirol egyontetuen azt tartjak, hogy nyilvanvaloan a legcelszerubb frekvencia —, merthogy a hidrogenatom fordul elo a leggyakrabban az univerzumban, meg minden. Es az en erzekelorendszeremnel a vilagon nincs erzekenyebb. Sehol semmi nyoma semmilyen jelnek. Lehet, hogy az egesz puszta idopazarlas.
— Mint a Venuszon feltetelezett elet eseteben? Ezt csak a csalodottsag mondatja magaval. Ha ott a pokol bugyra van is, a Venusz csak egyetlen bolygo. A galaxis pedig miriadnyi csillagbol all! Maga meg eddig legfeljebb maroknyit latott beloluk. Nem korai kisse feladni? Hiszen meg a feladat milliomodreszet sem vegezte el! Ha a tobbi frekvenciara gondol, akkor meg meg sokszorosan kevesebbet.
— Tudom, tudom. De maganak nem az az erzese, hogy ha egyaltalan vannak valahol, akkor mindenhol lehetnek? Ha ezer fenyevnyire tolunk valoban elnek fejlett fickok, nem kellene-e, hogy legyen egy megfigyeloallomasuk valahol, itt a hatso udvarunkban? Csinalhatja ezt a SETI-ugyet az idok vegezteig, sohasem lehet biztos benne, hogy a vegere ert.
— Lassan mar mintha Dave Drumlint hallanam. Ha nem talaljuk meg oket az o eleteben, akkor nem is erdeklik. A SETI meg epphogy csak elkezdodik. Maga tudja, milyen sok a lehetoseg. Most az a lenyeg, hogy ne zarjunk ki egyet sem. A kor, amelyben elunk, optimizmusra kotelez. Ha az emberi tortenelem barmely korabbi idoszakaban lennenk, eletunk vegeig torhetnenk a fejunket, az egvilagon semmit nem tehetnenk, hogy feleletet kapjunk a kerdeseinkre. Csak most jott el az ido, hogy egyaltalan valaki nekifoghat foldon kivuli ertelmes lenyek utan kutatni. Maga megalkotta a detektort, amivel millionyi mas csillag bolygoin keresni lehet oket. Senki sem garantalhatja, hogy sikerulni fog, hogy rajuk bukkanunk. De tud ennel fontosabb feladatot? Kepzelje csak el, azok ott a tavolban egyre kuldozgetik nekunk az eletjeleiket, a Foldon meg a kutya sem figyel rajuk. Szanalmasan rossz vicc! Nem lenne-e civilizacionk szegyene, ha volna ra modunk, hogy meghalljuk oket, csak nincs eleg eszunk hozza, hogy meg is tegyuk?
Balra a bal oldali vilag ketszazotvenhat kepe uszott el. Jobbra a jobb oldali vilag ketszazotvenhat kepe siklott el. Ellie a kornyezete korkepeve olvasztotta ossze az 512 kepet. Pengeerdo melyen elenkzold meg elsargult pengek lengtek feleje, fenyegetoek, hatalmasak, szinte mind magasabb nala. De o konnyuszerrel kuszott rajtuk fol-le, vigyazva egyensulyozott egy-egy lehajlo pengeelen, ha leesett, elfekudt pengek puha parnajara huppant, es folytatta az utjat tevedhetetlenul. Tudta, hogy jo iranyban halad. Dermesztoen hideg volt. Ha erre vezet az ut, hat mit neki barmilyen akadaly, atjut rajta, legyen akar szazszor, ezerszer magasabb is nala. Nem kell hozza se hegymaszoszeg, se kotel; felszerelte o magat kellokeppen. Az uton, kozvetlenul elotte friss nyomillat, nemreg hagyhatta torzsenek egy masik felderitoje. Ennivalohoz vezeti; majdnem mindig igy van. Az ennivalora a felderitok bukkannak, megjelolik a hozzavezeto osvenyt. Ellie es a tobbiek meg elhozzak. Az ennivalo neha olyasfele leny, mint o maga, Ellie is; maskor meg alaktalan vagy kristalyforma tomeg. Elofordul, hogy hatalmas, a torzs sok tagja egyutt kepes csak megmozditani, a letarolt pengeken csusztatva hazavonszolni. Ellie allkapcsaban ragasra csikordultak a fogak az oromteli varakozastol.
— A legjobban a dolog ellenkezoje aggaszt — folytatta Ellie —, hogy ugyanis mi van, ha ok nem probalkoznak. Felvehetnek velunk a kapcsolatot, semmi gond, de nem teszik, mert nem latjak ertelmet. Olyan ez… — lenezett a fure teritett abrosz melle —, mint ezek a hangyak itt. Ok is ugyanitt elnek, akarcsak mi. Rengeteg dolguk van, orokke elfoglaltak. Egy bizonyos szintig tokeletesen tisztaban vannak a kornyezetukkel. Mi pedig meg sem probalunk kapcsolatot teremteni veluk. Igy aztan alighanem halvany fogalmuk sincs a letezesunkrol.
Egy, a tobbinel vallalkozobb kedvu oriasi hangya ramaszott az abroszra, es most hatarozottan igyekezett atlosan elore a piros-feher kockak egyiken. Ellie csoppnyi undorat lekuzdve visszapockolte a fube — ahova
