kerdesevel foglalkozott, alaposabban es melyrehatobban — es sok esetben joval ovatosabban —, mint akarki mas. Ahogy Ellie jobban megismerte, ugy latta, hogy Valeriannak az ETI a maganeletenek esemenytelensegevel szoges ellentetben allo erdekesseget, a romantikat jelentette. Az, hogy a foldon kivuli intelligencian torte a fejet, szamara nem munka volt, hanem szorakozas. Szarnyakat kapott tole a kepzelete.
Ellie szerette hallgatni Valeriant. Olyan volt ez, mintha hipp-hopp Csodaorszagba vagy Smaragdvarosba kerult volna. Sot, annal is jobb, mert Valerian eszmefuttatasai vegen mindig ott volt a lehetoseg, hogy mindez igaz, valoban megtortenhet. Egy nap, remelte Ellie, valamelyik oriasi radioteleszkop nem az o kepzeletukben, hanem a valosagban fog majd fel egy uzenetet. Bizonyos ertelemben viszont megis rosszabb volt, mert akarcsak mas temakban Drumlin, Valerian sem gyozte hangsulyozni, hogy az elkepzeleseket szuntelenul szembesiteni kell a fizika jozan tenyeivel. Ez az a szuro, amelyen athullanak az ertelmetlen agyalasok, es csak a — sokkal ritkabb — valoban hasznalhato gondolatok akadnak fenn rajta. A foldonkivulieknek es technikajuknak szigoruan illeszkedniuk kell a termeszet torvenyeinek kereteibe, ez a teny pedig nem egy csabito feltetelezest szetfoszlat. Hanem ami a szuron fennakad, es a legketkedobb fizikai es csillagaszati elemzeseket is kiallja, az akar igaznak is bizonyulhat. Persze, semmi sem biztos. Elofordulhat, hogy eppen a valodi lehetoseget nem veszi eszre az ember, hanem egy okosabb valaki jon majd ra egy napon.
Valerian arrol beszelt, mennyire foglyai vagyunk az idonknek, a kulturanknak, a biologianknak, ebbol kovetkezoen mennyire keptelenek vagyunk alapvetoen mas lenyeket, mas civilizaciokat elkepzelni. Marpedig, mivel elkulonulten, egymastol es a mienktol nagyolt eltero vilagokban fejlodtek ki, egeszen masoknak kell lenniuk, mint amilyenek mi vagyunk. Lehetseges — sot, szinte bizonyos —, hogy nalunk sokkal fejlettebbek, szamunkra elkepzelhetetlen technikajuk van, es a fizika ujabb torvenyeit ismerik. Remenytelen szukagyusag lenne feltetelezni, fejtegette Valerian, mikozben vegigsetaltak egy De Chirico festmenyeinek stilusaban keszult stukkokkal diszitett arkadsor alatt, hogy amikor a mi nemzedekunk foglalkozni kezdett a kerdessel, azon nyomban fel is fedeztuk a fizika osszes torvenyet. Lesz egy huszonegyedik szazadi fizika, meg egy huszonkettedik szazadi, sot akar egy negyedik ezredforduloi fizika is lesz. Nevetseges lenne azzal probalkozni, hogy kitalaljuk, vajon milyen modon teremthet velunk kapcsolatot egy teljesen mas technikaju civilizacio.
De semmi baj, bizonygatta maganak is Valerian, a foldonkivuliek tudni fogjak, mennyire elmaradottak vagyunk. Hiszen, ha fejlettebbek lennenk, mar hallottak volna rolunk. Mi meg epp, hogy csak ket labra alltunk, mult szerdan fedeztuk fel a tuzet, csak tegnap botlottunk bele a newtoni dinamikaba, Maxwell egyenleteibe, a radioteleszkopokba, es kezdtuk sejtegetni a fizika torvenyeinek egyetemleges felsobbrenduseget. Valerian biztos volt benne, hogy a foldonkivuliek nem akarjak majd megneheziteni a dolgunkat. Ellenkezoleg, igyekezni fognak megkonnyiteni, mert ha fel akarjak venni a kapcsolatot egy bamba nepseggel, hat akkor engedmenyeket kell tenniuk a bambaknak. Ezert velte ugy, hogy ha valoban erkezik valaha uzenet, neki minden bizonnyal lesznek eselyei. Pontosan az az erossege, hogy o nem zseni. Biztos, hogy azt tudja, amit a bambak.
Ellie tanszeki hozzajarulassal a radioteleszkopok erzekeloinek fejleszteset valasztotta disszertacioja temajaul. Igy ugyanis hasznosithatta elektronikai erzeket, fuggetlenithette magat Drumlintol, aki lenyegeben elmeleti ember volt, es folytathatta a beszelgeteseket Valeriannal — anelkul, hogy a tudos foldovkivulieket kutato munkajaban vallalt volna reszt, ami a szakmai megiteles szempontjabol veszelyeket rejthetett. Disszertaciotemanak kulonben is tulsagosan elmeleti jellegu volt. Mostohaapjanak az volt a velemenye, hogy Ellie erdektelen, irrealis dolgokkal foglalkozik, torekvesei komolytalanok. Amikor hallomasbol ertesult rola — Ellie mar reg nem allt szoba vele —, mit valasztott a lany diplomatervenek temajaul, csak legyintett ra.
Ellie a rubinmezeren, egy molekularis oszcillatoron dolgozott. A rubin fo alkotoeleme a csaknem teljesen atlatszo aluminium-oxid. Voros szinet az aluminum-oxid-kristalyban kis mennyisegben eloszlo kromszennyezodes okozza. Eros magneses terben no a kromatomok energiaja, vagy ahogy a fizikusok emlegetik: az atomok izgalmi allapotba kerulnek. Ellie szivesen eljatszott azzal, hogy maga ele kepzelte, ahogy az erositokben a paranyi kromatomok lazas tevekenysegre serkennek, ahogy megvaditjak oket egy hasznos es jo cel erdekeben — hogy gyenge radiojeleket erositsenek fel. Minel erosebb a magneses ter, annal izgatottabbakka valnak a kromatomok. Ezaltal a mezer finomabban hangolhato, kulonlegesen erzekennye teheto valamely radiofrekvenciara. Ellie kidolgozott egy modszert, hogyan lehet nemcsak krommal, hanem lantanoidakkal is szennyezett rubinokat eloallitani, mialtal a mezer meg keskenyebb frekvenciasavban hangolhato, s igy sokkal gyengebb jelek is foghatok, mint a korabbi erzekelokkel. Ellie detektora folyekony heliumban mukodott. Owens Valley-ben, a CaITech egyik radioteleszkopjan probalta ki a muszert, es meroben uj frekvenciakon — a csillagaszok harmadik fokozatu feketetest-hattersugarzasnak hivjak oket — felfedezte vele a vilagegyetem letrejottet jelento hatalmas robbanasnak, a Big Bangnek a radiospektrumban fennmaradt nyomait.
Jol ertelmezem-e a dolgot valoban, toprengett Ellie. Vettem egy, a levegoben talalhato, semleges hatasu gazt, cseppfolyositottam, raktam egy rubinba nemi szennyezest, tettem mellejuk egy magnest, es felfedeztem volna a teremtes kohojat?
Elkepedten razta a fejet. Akik nem gondoljak vegig a dolog fizikai hatteret, kivetel nelkul gatlastalan, hatasvadasz szelhamosnak tarthatjak. Hogyan tudna ezt elmagyarazni peldaul az egy evezreddel ezelott elt akar legnagyobb tudosoknak is, akik a levegot, a rubint, a magnest mar ismertek, de mit sem tudtak a folyekony heliumrol, a gerjesztett sugarzasrol es a szupravezeto fluxusszivattyukrol? Halvany gozuk sem lehetett a radiospektrumrol, meg a spektrum fogalmarol sem, hacsak a szivarvany latvanya nem ejtette gondolkodoba oket. Mit sem tudtak a feny hullamtermeszeterol. Hogyan is remelhetnenk, hogy kepesek lehetunk megerteni egy ezer evvel elottunk jaro civilizacio tudomanyat?
Rengeteg rubint kellett kesziteni, mert kozuluk csak keves rendelkezett a kivant tulajdonsagokkal. Egyiket sem munkaltak meg ekkokent, es a legtobb nagyon apro volt. Nehany nagyobbat Ellie megis szivesen viselt, jol alltak sotet hajahoz. Meg ha gondosabban csiszoltak is oket, a gyurube vagy brosstube foglalt kovek furcsak voltak. Ha peldaul az ember bizonyos szogbol nezte, a kovon mintha belulrol felvillano feny tort volna meg, vagy oszibarack szinu foltocskat velt latni benne. Tudomannyal nem foglalkozo baratainak Ellie azzal indokolta a kulonos bizsut, hogy nagyon szereti a rubint, de valodi ekszerre nincs penze. A dolog kicsit olyan volt, mintha a tudos, aki elsokent fedezte fel a zold novenyek fotoszintezisenek mukodesi modjat, attol kezdve petrezselyemlevelket viselne a zakoja hajtokajan. Kollegai, akik rokonszenvvel figyeltek Ellie fejlodeset, ezt affele artatlan hobortnak tartottak.
A vilag nagy radioteleszkopjait vilag vegi, elhagyatott helyeken allitjak fel — ugyanazert, amiert Paul Gauguin Tahitira hajozott: ahhoz ugyanis, hogy jol mukodjenek, tavol kell lenniuk mindenfajta civilizaciotol. Ahogy nott a polgari es a katonai radioforgalom, ugy kellett a radioteleszkopoknak egyre inkabb elrejtozniuk, mondjuk, egy Puerto Rico-i eldugott volgybe, vagy a sivatagos pusztaba Uj-Mexikoban, esetleg Kazahsztanban. Mivel a radiointerferencia meg egyre no, felmerult mar az a gondolat is, hogy a radioteleszkopokat a foldgolyon kivul kellene elhelyezni. Az elhagyatott obszervatoriumokban dolgozo tudosok makacs, eros akaratu emberek. Hazastarsuk elobb-utobb otthagyja oket, a gyermekeik, amint tehetik, megszoknek hazulrol, ok megis kitartanak. Almodozoknak sem igen tartjak magukat. A tavoli obszervatoriumok allandoan ott dolgozo tudosainak legtobbje nagyon is gyakorlati ember, kiserletezo fajta, elsosorban az antennak tervezesenek es az adatok elemzesenek kituno szakemberei, a kvazarokrol es a pulzarokrol joval kevesebbet tudnak. Mondhatni, kiskorukban nem jutott idejuk a csillagok utan nyulkalni, mert a csaladi auto porlasztojanak javitgatasaval voltak elfoglalva.
Miutan megszerezte a doktoratust, Ellie elfogadott egy kutatoi allast az Arecibo Obszervatoriumban, egy 305 meter atmeroju, hatalmas tal formaju epitmenyben, amelyet Puerto Rico eszaknyugati reszen, a hegyek labanal megbuvo volgy karszttalajan emeltek. Itt allt a Fold legnagyobb radioteleszkopja. Ellie alig varta, hogy mezererzekeloje segitsegevel a radioteleszkopon at annyi erdekes csillagaszati objektumot figyeljen meg, amennyit csak lehet — kozeli bolygokat, csillagokat, a galaxis kozepet, pulzarokat, kvazarokat. Mivel az obszervatorium foallasu munkatarsa volt, meglehetosen sok ido allt rendelkezesere a megfigyelesekre. A hatalmas radioteleszkopok korul nagy a tolongas, hiszen sok az igeretes munkat vegzo kutato, es minduknek szukseguk lenne ra. Igy aztan az a teny, hogy az obszervatoriumok szemelyzetenek biztositott a teleszkopideje, felmerhetetlen elonyt jelent. Sok csillagasz ezert vallalta, hogy kedvezotlen korulmenyek kozott, Isten hata mogotti helyeken eljen.
Ellie azt remelte, hogy modja lesz nehany kozeli csillagot tanulmanyozni, amelyekrol elkepzelheto, hogy ertelmes lenyektol szarmazo jelzesek erkeznek roluk. Eszlelorendszere kepes lesz egy akar tobb fenyevnyire levo, a Foldhoz hasonlo bolygorol erkezo, szort radioadast fogni. Egy fejlett tarsadalom pedig, amely fel akarja venni velunk a kapcsolatot, minden bizonnyal a mienknel sokkal nagyobb teljesitmenyu adoval rendelkezik. Ha a radarteleszkopkent hasznalt areciboi tavcso egy megawatt teljesitmennyel tud az ur egy adott pontjara jeleket sugarozni, akkor egy, a mienknel csak kicsit is fejlettebb civilizacio szaz megawattnyi vagy meg nagyobb
