Krajuhin mar nyult az ajto kilincse utan, de elengedte.
— A legfontosabbat elfelejtettem. Bikov elvtars, holnap induljon a garazshoz, es terjen vissza ide a Fiuval.
— Ertettem — felelte rekedten Bikov.
— Kimegyunk az urrepuloterre. Mutassa meg nekunk, mire kepes ez a gep!
— Ertettem.
— Jo ejszakat…
Krajuhin tavozott. Bikov sohajtott, es szinten bucsuzkodni kezdett. Az ajtoban kisse tovabb tartotta a tenyereben Johanics kezet, s halkan ezt mondta: — En csak… hallottam, hogy levelet kaptal. Rossz levelet.
Dauge hallgatott.
— En csak azert mondom, mert… kulonben, ha szukseged lesz ram…
— Jol van… — Johanics komoran elnevette magat, s a kijarat fele lokte baratjat. — Tessek, ram szalltak… az egyutterzo szivek, hogy az ordog vinne oket…
— Ne haragudj…
— Ugyan, dehogy, semmiseg. Menj!
— Jo ejszakat!
— Meg mindig szundikal, kedves baratom? — enekelte reggel Dauge, mikozben lehuzta a takarot Bikovrol. — Ideje, szepfiu, hogy felebredj!
— Hagyj! — mordult ra Bikov, es a fal fele fordult, edesen cuppogott, s terdet allahoz emelte.
— Estido, emlekszel? Duhong a hovihar… most pedig mar het ora, s lent var a kocsi.
— Nem… Mi? Hu, az ordogbe!
Dauge alig tudott felreugrani elole. Bikov a szekhez pattant, s megragadta a ruhajat.
— Varj csak, Alekszej, es a reggeli torna?
— Jo vicc! Milyen az ido?
Dauge felemelte a fuggonyt. — Csodalatos! Sehol egy felho. Szerencsed van. Alekszej. De majd kapsz Jermakovtol.
— Miert? — erdeklodott Bikov inget gombolva.
— Azert, hogy reggeli torna nelkul mesz el.
— Nem baj, majd lenyelem. Na, en rohanok.
— A reggeli?
— Majd, majd…
— Legalabb igyal egy kis tejet kenyerrel, te csudabogar! Kulonben Jermakov leallitja a probautat.
— Na, meg az kene…
Az etkezoben Bikov kapkodva leontott egy bogre tejet, a zsebebe dugott nehany fekete ketszersultet, s a kijarathoz rohant.
— Szerencses utat! — Dauge a teraszrol, kezet zsebebe dugva nezte a tavolodo kocsit, asitott egyet, s visszatert a szalloba.
Bikov legnagyobb csodalkozasara a Fiu megjelenese az utcakon, nem valtott ki kulonosebb erdeklodest a varos lakoibol. A jarokelok meglehetosen kozombosen nezegettek a terepjarot, nehanyan megalltak, hogy figyelmesebben szemugyre vegyek — de ez volt minden. Latszott, hogy a muszaki ujdonsagok itt nem lepnek meg senkit. Bikov a szallo elott megallitotta a Fiut, s elindult, hogy jelentsen Krajuhinnak. A folyoson osszetalalkozott Jermakovval.
— Megjott? Derek… — A parancsnok szurke, furkeszo szeme tetotol talpig gondosan vegigmerte a mernokot. — Nem helyes, hogy megszegte a napirendet.
— En…
— Megertem, hogy jo szandekkal. Azonban masfel-ket ora mulva igen nagy feszultseget kell elviselnie, s ez a mai kilenges sokba kerulhet.
Nemcsak maganak.
Elhallgatott, majd hozzatette: — Ha nem lenne olyan rendkivul eros a szervezete, most ragaszkodnek hozza, hogy halasszak el a probautat!
— Tobbe nem ismetlodik meg — dormogte Bikov.
— Remelem. Az urhajos munkarendjet az orszag legjobb orvosai allitjak ossze, s barmilyen tapasztalt ember tucatjaval hozhatna fel arra peldakat, milyen szomoru eredmenyekre vezet a felkeszulesi rend legkisebb megvaltoztatasa. Ha pilota lenne, ez a mai nap lett volna az utolso napja az expedicioban. Szerencsejere maga nem pilota, Vegyen be egy tabletta tanint. Most pedig menjunk, varnak bennunket.
Fent, Krajuhin dolgozoszobajaban osszegyult a Hiusz teljes legenysege. S volt itt meg Bikov szamara ket ismeretlen ember — a varosi tanacs elnoke s a varosi partbizottsag titkara. Abbol, hogy milyen tisztelettel viselkedtek Krajuhinnal latszott, hogy a varosban oriasi a BKAB elnokhelyettesenek a tekintelye.
— Ne pazaroljuk az idot, elvtarsak — kezdte Krajuhin, miutan Bikov eppen hogy befejezte a tobbiek udvozleset, s helyet foglalt a sarokban. — Alekszej Petrovics, ma maga jatssza a foszerepet. Meltoztassek, ugymond, kilepni a rivaldara. Kerem…
Bikov az asztalhoz lepett s megallt Krajuhin mellett. A titkar es az elnok baratsagosan ramosolyogtak, Dauge kacsintott. Az asztalon nagylepteku terkep hevert.
— A probautat ebben a negyzetben vegezzuk… — Krajuhin ujja kort irt le a terkep eszakkeleti csucskeben. — Milyen messze van innet ez a hely?
Bikov lehajolt.
— Lehet otven kilometer.
— Rendben. Epp ennyire van szuksege a Fiunak…
— Harminc-negyven perc…
— Remek. A megjelolt korzetben jelenleg szamos, kulonbozo formaju, mestersegesen eloidezett terepakadaly van, a terkepen… hm… ezek nincsenek megjelolve. Az on feladata, hogy mindnyajunkat elszallit erre a magaslatra, mi innet kiserjuk figyelemmel utjat, majd pontosan delrol eszak fele atszeli a korzetet, s ezt a patakot kovetve ismet visszater a magaslathoz, itt. Vilagos a feladat?
— Vilagos.
— Figyelmeztetem: utkozben mindenfele meglepetesben lehet resze.
Egyert legalabbis kezeskedem… Odakuldtek az embereket? — fordult a varosi tanacs elnokehez.
Az elnok bolintott.
— Egyszoval komoly probatetel lesz. Jermakov elvtars megy onnel.
Legyen ovatos. Batorsag es korultekintes! S ugymond, folosleges virtuskodas nelkul.
— Ertettem.
— En befejeztem. Van kerdese?
— Nincs.
— Hol a vedooltozete?
— Mindjart idehozom, Nyikolaj Zaharovics.
— Hozza, de minel elobb. Egyelore helyet foglalunk a kocsiban.
Negyedora mulva a Fiu kikapaszkodott az eszaki dombvonulatra, s Bikov eloszor az urrepuloteret pillantotta meg. Ugyanaz az unalmas tundra, s lapos volt, akar egy asztal, s csak ritkan tarkitottak serteszeruen apro dombocskak. A siksagon csak helyenkent asitoztak kerek es csillag alaku vorhelyes foltok, amelyeken nem nott fu.
Bikov a Fiut az egyik ilyen foltra iranyitotta. A lanctalpak sima cuppogasat nehany masodpercre tompa, szapora duborges valtotta fel, mintha egy vasbol keszult hordot gorgettek volna kockakoveken.
— Itt urhajok szalltak le — magyarazta Dauge, aki Alekszej hata mogott foglalt helyet.
— Es ez mi?
Balrol rozsdas sinek huzodtak, szogesdrot kerites maradvanyai villantak, egy dulongelo oszlop, rajta haromszogletu, feher badogtabla a felirassal, 1 R. A drotkerites mogott Bikov eszrevett egy tagas, katlanszeru bemelyedest, melyet szurkesbarna, csomos massza toltott ki.
— Innen startolt ot eve a Hetfeju Sarkany — magyarazta Dauge. — Latod, a start helyet keritessel vettek korul, mert a felszin radioaktiv salakka egett ossze. Az 1 R azt jelenti, hogy egy rontgen.
— Ezt azert meg en is tudom — mordult fel Bikov.
