ajkat ragta.
— A fotonraketa uj dolog — mondta. — Hatalmas eredmeny.
Az emberiseg jovoje… — Lekapta szemuveget, s kerek szemet Bikovra meresztve torulgetni kezdte az uveget. — “A kegyes termeszet nyilvan tudja, miert nem akarja, hogy foldi vilagunkat szereny paradicsomma valtoztassuk. Mi ebben megnyugodtunk, de miert kesztet bennunket arra, hogy uj vilagokat hoditsunk meg, azokat az utolso es tavoli vilagokat, melyekhez a kulcs a fotonraketa lehet.” Tobb mint fel evszazada mondta ezt egy folottebb bolcs nemet: a fotonraketa akkor meg tavoli alomnak tunt. Most az utolso, a legtavolabbi vilagoknak ez a kulcsa a kezunkben van.
Igazabol azonban meg nem tanultuk meg hasznalni. Sok, meg igen sok tokeletesiteni valo, erthetetlen dolog van. S sok a rutin. Peldaul ezek az atomraketak a Hiuszon. Fotonmeghajtasnal az atomraketa olyan, mint a legmodernebb gepkocsi ele fogott gebe.
— De hiszen a Hiusz maskepp nem startolhatna a Foldrol — vetette kozbe felenken Bikov.
Krajuhin ismet az orrara ultette szemuveget.
— A kozeljovoben bizonyara eltekintunk a foldi starttol. A Hiuszok mesterseges bolygokrol indulnak majd utnak.
— Vilagos — mondta Bikov. — Egyelore a Hiusz kozonseges raketahajto- anyagot vesz fel?
— Igen keveset. Teljes sulyanak alig egyotodet. Csak azert, hogy elszakadjon a Foldtol, kijusson a legkor surubb retegeibol, melyek konnyen radioaktiv szennyezodest kaphatnak. Azutan bekapcsoljak a fotonhajtomuvet. A Hiusz nem ismeri a sulytalansag allapotaval osszefuggo kenyelmetlensegeket. Allando gyorsulassal repul, azaz masodpercenkent tizmeteres gyorsulasi ertekkel, ugyanolyannal, mint a tomegvonzas kivaltotta gyorsulas a Fold felszinen. Ily modon a Hiusz legenysege megszabadul a sulytalansagtol es minden kellemetlen kovetkezmenyetol. A Hiusz, legalabbis a bolygokozi urrepulesekkor, nem ismeri a tehetetlensegi repules hosszu es banatos esztendoit.
Gigaszi sebessegre kepes felgyorsulni, s a bolygok kozotti tavolsagokat napok, hetek alatt teszi meg.
Eppen a Hiusz a kulcs a “legutolso, tavoli vilagokhoz”.
— A Hiusz kulcs a nagy bolygokhoz — jegyezte meg kulonos, fojtott hangon Jermakov.
Egy muszer fole hajolva allt, s ezert Bikov nem lathatta arcat.
Krajuhin osszeszoritotta az ajkat.
— Menjunk, Bikov elvtars — mondta komoran. — Megmutatom maganak a tobbi helyiseget.
Bejartak az egesz urhajot, beneztek a lakofulkekbe, a legenysegi tarsalgoba, a raktarhelyisegekbe. Minden a leheto legegyszerubb, szinte csupasz volt. A lakoszobaban csupasz, puha falak, szeles, rugalmas ovekkel ellatott kihuzhato agyak, beepitett szekrenyek, szilardan a rugalmas padlohoz rogzitett alacsony es puha karosszekek. A tarsalgoban nagy, kerek asztal allt, korotte puha fotelek, a puha falban beepitett bufe es konyvespolc. Az asztalon egy nyilvan ottfelejtett papirlap hevert, rajta girbe-gurba sorokkal valamifele szamitas. Krajuhin belenezett, aztan eltette.
— Csokan — allapitotta meg nevetve. — A matematikus…
Amikor visszatertek a nyilashoz, a Hiuszt mar gepek es emberek vettek korul. Jermakov valamit mondott a kiszolgaloreszleg vezetojenek, az bologatott, kerdeseket tett fel, s menet kozben utasitasokat osztogatott korotte tolongo munkatarsainak.
Mind fiatal emberek voltak, nyilvan nemreg johettek ki az egyetemrol.
— Menjunk haza — mondta Krajuhin. — Ha holnap befejezik a reaktorok ujratolteset, holnaputan megkezdjuk a berakodast.
— Igen! — kapott hirtelen eszbe Bikov, mikozben helyet foglalt a gepkocsiban. — Teljesen elfelejtettem. Es a Fiu? Hova rakjak be?
— Felulre — felelte Krajuhin. — A Fiu a Hiusz tetejen utazza vegig a vilagurt. Ugy…
— Hmm… — kezdte volna Bikov, de elakadt, s tobbe nem kerdezoskodott.
“Mint regmult idok argonautai…”
Ljahov jelenteset masnap hallgattak meg. A hetes szamu repuloter parancsnokanak tagas dolgozoszobajaban az urhajosokon kivul a raketa-repuloter alig harminc munkatarsa, a kozmikus urhajosdokk mernokei, a Bolygokozi Urrepules Bizottsagaval kapcsolatban allo tudomanyos kutato- es tervezointezetek kepviseloi fertek el. A sapadt, de mosolygo Ljahov gyorsan, szabatosan beszelt, s a nagyobb nyomatek kedveert ceruzajaval kopogott a naplot es feljegyzeseit tartalmazo bormappan.
A kiserleti repules tervenek megfeleloen a Hiusz a start utan husz oraval a Naphoz viszonyitva mozdulatlan helyzetet vett fel, majd masodpercenkent 9,6 meteres gyorsulassal elindult a Venusszal valo talalkozasi ponthoz, s kozben megkerulte a Napot. Pontosan a tavolsag felet megteve, masodpercenkent negyezer kilometeres sebesseget ert el (elenkseg a hallgatosag soraiban), s ekkor Ljahov a bolygokozi urhajot tukrevel a talalkozasi pont fele forditotta, s elkezdte a fekezest. Nyolc es fel nap mulva a Hiusz odaert a Venusz egyik szovjet szputnyikjanak a palyajahoz, s nehany ora mulva kikotott a Ciolkovszkijon. A tovabbiakban a kiserlet programjat kovetve Ljahov kozel egy honapig manoverezett a Venusz korul, ellenorizte a fotonraketa mukodeset minden lehetseges terheles mellett, meglatogatta a Venusz mas allamokhoz tartozo mesterseges holdjait, leszallast hajtott vegre a Venitan, a Venusz paranyi termeszetes holdjan, s vegul visszaindult, de elobb a fedelzetre vette a cseh allomas beteg mernoket.
Ljahov beszamolt a fotonreaktor mukodeserol, a Doppler-effektus felhasznalasanak eredmenyeirol a fotonraketa sebessegenek meghatarozasaban, elmondta elkepzeleseit a meteoritelharito berendezesrol. (“Sajnos… vagyis pontosabban… szerencsenkre nem volt modunkban mukodes kozben kiprobalni oket.”) Kozolte a Fold-Venusz palyan elhelyezkedo kozmikus porfelhok legujabb koordinatait. Kulon figyelmet szentelt Ljahov nehany, az urrepules ideje alatt tapasztalt es megmagyarazhatatlan jelensegnek. Eszleltek a radio- es tevekapcsolat ok nelkuli megszakadasat, a bolygokozi urhajo torzsenek nagy rezgesszamu vibraciojat es az ebbol adodo felvillanasokat, a tukor fokuszaban a fekezo magneses mezo kismerteku seruleset. Mindez kozvetlenul a fekezes megkezdese elott tortent, vagyis maximalis sebesseg mellett. Ljahov abbeli meggyozodesenek adott hangot, hogy ennek eppen a bolygokozi urhajo kolosszalis sebessege az oka — olyan sebesseg, melynel at kell allni a relativista mechanikara.
Egeszeben a Hiusz bevaltotta a hozza fuzott remenyeket.
A probarepules utan kiderult, hogy “gyava es korlatolt”
ellenfeleinek velemenye ellenere a jovo mar a fotonraketake. (Taps, helyeslo kozbekialtasok.) Meg a fotonreaktor es az abszolut tukor ilyen primitiv es kozvetlen osszekapcsolasa is oriasi lepes elore az urhajozasi technikajaban.
A Hiusz aprobb konstrukcios hibait bosegesen ellensulyoztak vitathatatlan erdemei es elonyei: gyakorlatilag kimerithetetlen hatotavolsaga, az energia felhasznalasa, valamint a legenyseg eletere es egeszsegere karos tulterheles nelkul szall fel es le, fuggetlen a kozbeeso bazisoktol, es van meg szamos, kevesbe fontos jo tulajdonsaga.
— …s en pedig, barataim, bunos lelek — fejezte be Ljahov —, meg arra is gondoltam: “Ne probaljam meg a leszallast a Venuszon?” — Nevetes, zaj a teremben.
Krajuhin haragosan rancolja homlokat. Jurkovszkij oklet razza Ljahov fele. — Miert ne? Senki nem tudta volna meg…
Elegendo volt azonban kozelrol rapillantani erre a kedves bolygora, hogy eszembe jusson, mi a fegyelem. Nem, bizony igy igaz, a fegyelem nagyszeru dolog. Eddig meg sohasem repultem olyan bolygokra, melyeket ilyen suru legkor vesz korul, s be kell ismernem… nem nezett ki valami biztatoan.
Ljahov utan a navigator Vera Nyikolajevna szolalt fel. Kek ruhajaban s zavartan kipirult, kerek arcaval vonzo teremtes volt. Felsorolta a fotonmeghajtasu bolygokozi urhajo “egyenes roppalyajara”
allitasanak nehany optimalis valtozatat. Kiderult, hogy a Hiuszon felszerelt elektronikus palyaelem- meghatarozo szamitogep nem felel meg teljes egeszeben az uj, “egyenes roppalyaju” urhajozas kovetelmenyeinek. A navigator es az operator a Nap zavaro hatasa miatt allandoan modositasokat kellett hogy vegezzen, amire peldaul nem volt szukseg az orbitalis roppalyak eseteben.
Vera Nyikolajevnat felbeszakitotta egy dus haju, bajuszos fiatalember, a Szamito- es Feladatmegoldo
