Berendezesek Intezetenek kepviseloje, s hozzakezdett, hogy megmagyarazza Krajuhinnak, mit keszitett elo a kerdes megoldasara intezetuk. Hevesen es zavarosan beszelt: Krutyikov s az egyik mernok varatlanul belekotott, s parazs vita tort ki kozottuk. Senki nem szakitotta felbe oket, s Bikov mar arra gondolt, a szamito- es feladatmegoldo berendezes a fotonraketak legfontosabb berendezese, am egy perc mulva meglepodve tapasztalta, hogy az illedelmes es unnepelyes tanacskozas ugy szertefoszlott, mintha nem is lett volna.
Az urrepuloter munkatarsainak csoportja korulvette Csokan Kunanbajevet, aki pedig a ceruzajaval egy Whatman-papirra bokodve komotosan magyarazott nekik valamit. Krajuhin es Jermakov maga kore gyujtottek a raketatervezoket, a repulesi naplot lapozgattak es mutogattak nekik. A tervezok bologattak es jegyeztek.
Ljahov, Bogdan Szpicin es Jurkovszkij neman hallgattak a hetes szamu urrepuloter parancsnokat. Jurkovszkij gunyosan elnevette magat, s mondott valamit, erre mindnyajan elmosolyodtak. Ljahov es Szpicin vidaman, a parancsnok zavartan, A dolgozoszobaban monoton hangzavar es papirzorges uralkodott.
Bikov meg vegigelvezte, hogyan semmisitik meg a bajuszos fiatalembert, majd Daugehoz fordult, aki ezt javasolta neki: — Alekszej, menjunk haza. Nelkulunk is kivitatkozzak magukat. Fel kell dolgoznunk a Venuszrol kapott uj adatokat. Mahov kuldte, a Ciolkovszkij allomas vezetoje.
Este az urhajosok a szallo konyvtartermeben gyultek ossze.
Vera Nyikolajevna csillogo szemmel jelentette ki: — Ha kijutunk a vilagurbe, ez meg nem jelenti, hogy rogton meg is hoditottuk. Az elso leggombok meg nem avattak az embert a legkor urava. Ez csak a repulogep reven sikerult. Nem igy van? A vilagur gazdajava csak a tomegvonzastol fuggetlen, a gravitacio rabigajatol megszabadito Hiusz tesz bennunket…
Bogdan Szpicin szerelmes pillantasokat vetett Vera Nyikolajevnara, Ljahov zavartan mosolyogva dunnyogott, mintha ez a gondolat neki csak most jutott volna az eszebe.
— Gondoljatok csak meg, hisz mi voltunk az elsok ebben!
Jurkovszkij elmosolyodott.
— Es megis, a Foldon jobb, ugye, igy van, Vaszja?
— Magatol ertetodik, hogy jobb.
— “Magatol ertetodik…” O, Vaszilij, Vaszilij, nincs benned egy csopp kolteszet sem! Megtettel egy ilyen utat!.. Nem, semmikepp sem vagy melto erre a megtiszteltetesre.
Ljahov elkomorult.
— Tudod, en nem vagyok sportember — vedekezett haragosan —, en a munka embere vagyok! S nem latok ebben semmi kivetnivalot.
— Senki nem mondja, hogy ez nem helyes… — Jurkovszkij a mennyezetre emelte sovargo tekintetet. — Ismerd be azonban, mon cher, hogy az utat eloszor rendszerint… ahogy te mondod, a sportemberek rakjak le.
— Tehat egyszer igy, maskor meg ugy.
— Ez meg mifele elhatarolas? — kerdezte csodalkozva Krutyikov. — Sportemberek es a munka emberei…
— Mindig es mindenutt — jelentette ki hatarozottan Jurkovszkij — elol haladtak a lelkesult abrandozok, a maganyos romantikusok, ok raktak le az utat az adminisztratoroknak es mernokoknek, majd ezutan…
— Majd ezeknek a bizonyos abrandozo es romantikus lelkeknek a csontjaira vetette magat a sovar szurke tomeg, a megvetett alja nep — vagott kozbe vekony hangon es kesernyesen mosolyogva Dauge. — Fecsego alak vagy, kedves Vologya, ez az igazsag. Lelkes almodozo… maganyos huszar!
Jurkovszkij hirtelen fele fordult, Krajuhin azonban felemelte a kezet.
— Egy percre — szolt kozbe gunyosan csikorgo hangon. — Tehat Vlagyimir Szergejevics, maga szerint lelkes adminisztratorok nincsenek? S almodozo mernokok sincsenek? Hm. — S mi is ez a szurke tomeg?
Bikov tukon ult. A “szepfiu” meg sohasem volt neki ennyire ellenszenves. A sapadt Ljahovra pillantott, kinek ajka sertodotten remegett, s ettol meg inkabb duhbe jott. O azonban meg tulsagosan uj fiu volt, s nem volt joga beleszolni a vitaba.
— Vlagyimir Szergejevics, ha ugy tetszik, mi mindnyajan almodozok vagyunk — folytatta Krajuhin. — S lelkes rajongoi az ugynek. Csak mindenki a maga modjan, ime, Vera Nyikolajevna oromet fejezi ki annak kapcsan, hogy a Hiusz lehetove teszi szamara, hogy oda es ugy szaguldozzon a vilagurben, ahogy neki tetszik, s kielegitheti gyors szarnyu lelket. Ugy bizony. Nyilvan ebben latja a “vilagur gazdajanak” Igazi hivatasat…
— Egyaltalan nem ezt akartam mondani… — szabadkozott Vera Nyikolajevna.
— Remelem is, hogy nem ezt… Mert ne feledje, az allam, vagy ha maganak igy jobban tetszik, akkor a nep, vagy ha ez meg mindig keves, hat a mi ugyunk tolunk nem rekordokat var. Vagy legalabbis nemcsak rekordokat, hanem elsosorban urant, toriumot, transz-uran elemeket.
Mi mindnyajan almodozok vagyunk. En azonban nem arrol almodozok, hogy szappanbuborekkent szaguldozzam a vilagurben, hanem hogy elragadjam tole mindazt, ami hasznos lehet… Amire a foldi emberek jobb eletehez, a nepek kommunista testverisegehez elsosorban szukseg van. Beepiteni kozos hazunkba, s nem mindent elpazarolni, amink van! Ez a mi kuldetesunk. Es a mi kolteszetunk.
— Akar a mehek — jegyezte meg Krutyikov.
— Eppen, mint a mehek, s nem mint az… egynapos pillangok.
Azonkivul, engedjek meg, hogy figyelmuket arra a korulmenyre is felhivjam, hogy korunkban az atmeneti idoszakok igen gyorsan elmulnak. Ime, egy pelda: a rank varo uton a Hiusz pilotai a fuvarosok szereny kotelesseget teljesitik majd. A fo szerep ezuttal mar masoke lesz. Ime, az ove… — Krajuhin Bikov-ra mutatott. (Bikov remulten pislogni kezdett,) — S Daugee es az one, Vlagyimir Szergejevics. Az emberisegnek a Venusz gazdagsagara van szuksege, s nem lelkesult jelentesekre. Ugy am. Azutan majd atadjak a helyuket ujabb hosoknek, a termeles embereinek, akik uzemeket epitenek az Uran Golkonda partjan. S mindez munka, baratom, lelkes munka, nem pedig sport! Csak egyesek ugy tartjak, hogy ez hatasos lehetoseg arra, hogy csillogjanak a cirkusz kupolaja alatt, s begyujtsek a tapsot, masok pedig a tobbiekkel kozosen vegzett munkanak hiszik. Maganak azonban, mon cher, mas se jar az eszeben, mint hogy eljusson a titkok tarhazaig, ahol azok ezerszam hevernek, s kituzze a lobogot… Na es, ha kituzte, akkor mit csinalnak maguk, sportemberek?
Csend koszontott be. Jurkovszkij felallt, s anelkul hogy barkire is pillantott volna, kiment a szobabol.
— Remek fiu — jegyezte meg Krajuhin. — Bator, okos… Csak eppen az ambicio benne egy kisse, hogy is mondjam, tulteng!
Jermakov, anelkul hogy elmosolyodott volna, hozzatette: — Apam meselte, hogy egy bizonyos Nyikolaj Zaharovics Krajuhin fiatal koraban…
— Krajuhin. Krajuhin… — Nyikolaj Zaharovics krakogva a terdet nyomkodta. — Az Ifjukoromban volt… Azonkivul lehet, hogy azt is tudod, hogy az emlitett Krajuhinnak ezert alaposan bevertek a fejet… mar elnezest a kifejezesert… egy partkonferencian. Igen. S eppen a te apad, Anatolij Boriszovics! Ugy am.
Krajuhin haragosan hummogott, kohecselt majd tavozott.
A start elotti utolso napok szinte eszrevetlenul suhantak el. Mindenki el volt foglalva. Jermakov a kiszolgalo csoport munkajat iranyitotta. Ez a csoport megtoltotte a Hiuszi mindazzal, ami az uthoz szukseges volt. Az urhajo eltunt a kulonbozo femszerkezetek tomege alatt, tomlok es vezetekek pokhaloja fonta be. Tucatnyi gaz- es uzemanyag-szallito traktor, emelodaru es szallitoszalag szorongott korulotte. A munka ejjel s nappal folyt. A jeg es der boritotta tomlokben folyekony gazt pumpaltak at; hidrogent a raketa es oxigent a legenysege szamara, a vekonyabb tomlokon vizet es kenoanyagokat. A szallitoszalagok es emelodaruk a harom nyilasba tartalyokat, zsakokat, felszerelessel es berendezessel teli ladakat emeltek be.
Tucatnyi vedoruhas szerelo surgott-forgott az uranreaktorokban. A Novoszibirszkbol erkezett szakemberek mikronrol mikronra vegigellenoriztek “abszolut tukruk”-et, ebben a hihetetlenul vekony, de ugyanakkor a vilagon legszilardabb anyagban jelentkezhettek mikroszkopikus hibak, melyek egy pillanat alatt tuzhalalra itelhettek volna az expediciot. Maga Krajuhin ment, hogy megnezze, hogyan huztak le a Hiusz kupolajarol a vastag titan vedolemezt, s hogyan engedtek ovatosan bele a fotonreaktor uzemanyagcellaiba a folyekony tritiummal es deuteriummal teli tartalytokokat.
Majd a lapot a helyere illesztettek, s meg aznap odaszallitottak s foleje helyeztek egy hatalmas kontenert, abban volt a Fiu.
— Ezzel a lehetetlen ladaval a hatan — zsembelodott Vera Nyikolajevna — a Hiusz vizozon elotti jarganynak nez ki.
Ljahov Szpicinnel es Krutyikovval ezeket a napokat kivetel nelkul a navigacios fulkeben toltotte, ahol a bolygokozi urhajo iranyitasa osszpontosult. Dauge es Jurkovszkij a Ljahov altal a Venuszrol kapott uj adatok
