volt.
Rendkivuli tudos…
— Legyen emleke aldott! Kemenyen kitartott — mondta halkan Jurkovszkij.
— Legyen emleke aldott!..
Rovid hallgatas utan Dauge hirtelen felpattant.
— Az ordog tudja, de ugy erzem, mintha egy helyben allnank. Valahova lezuhantunk, s betemettek…
— Ne keltsen panikot, Dauge! — szolt ra faradtan Jermakov.
Senkinek nem volt kedve ebedelni, s Jermakov elsonek allt fel, hogy visszaterjen kajutjebe. Krutyikov kezet Jurkovszkij vallara tette, s buntudatosan mondta: — Ugy tunik, hogy igazad volt, Vologya.
— Semmiseg — szabadkozott tarsa. — Tessek, barataim, meg egy rejtely.
Mindnyajan kerdon pillantottak ra.
— Mirol van szo?
— List azt mondta, hogy csak egy iranyba hangolt adoja van, ugye?
— Igy igaz.
— De hiszen jol hallottuk ot.
Mihail Antonovics eltatotta szajat, es zavarodottan pillantott Jermakovra.
— Miert ne hallhattuk volna? — kerdezte Dauge.
— Azert, baratocskam, mert a Hiusz Listhez viszonyitva egeszen mas iranyban van, mint Lloyd urhajoja. S az egy iranyba hangolt radiohullamok semmikepp sem juthattak volna el hozzank.
Dauge a fejehez kapott.
— Eleg volt a rejtelyekbol! Ezt mar nem lehet kibirni!
Jermakov es Mihail Antonovics viszont nyomban a parancsnoki fulkebe indult, s magukkal vittek Jurkovszkijt is.
A Venusz madartavlatbol
A radiokapcsolat egy nap mulva eppen olyan varatlanul allt helyre, ahogy megszakadt. A Hiusz bizonyara elhagyta az “elatkozott helyet”, a vilagur kulonos terseget, mely eddig meg Ismeretlen befolyassal volt a radiohullamokra. A tarsalgoban sokaig vitatkoztak errol a szokatlan jelensegrol, jo nehany feltetelezes is elhangzott, kozottuk szamos nyilvanvaloan keptelen volt. (Dauge peldaul kijelentette, hogy a legenyseg minden tagja a tomegpszichozis aldozata lett.) Jurkovszkij nekilatott, hogy valamifele negydimenzios tukrozeselmeletet allitson fel, s igyekezett a szemelyzet matematikaban legerosebb tagjanak, Mihail Antonovics Krutyikovnak a segitsegevel “fizikailag korrekt modon ertelmezni a ter egy olyan pontjat”, melyen az elektromagneses rezgesek allitolag csak egy iranyban haladnak at. Ami Bikovot illett, kezdetben sertve erezte magat azert, hogy tarsai oly kozonyosen fogadtak Lloyd pusztulasat. Szamara majdhogynem szentsegtoresnek tunt, hogy alig ket oraval azutan, aminek fultanui voltak, elmeletekrol es kepletekrol beszelgetnek. A Star katasztrofaja oriasi hatassal volt ra. Kaban es nyomott hangulatban koszalt az urhajon, s csak nagy nehezen tudta kenyszeriteni magat, hogy valaszoljon a kerdesekre, es teljesitse Jermakov aprobb megbizatasait.
A Venusszal valo talalkozasig alig tizenot-husz millio kilometer maradt hatra. Az urutazas a vege fele kozeledett.
Eljott az expedicio legvalsagosabb es legfelelossegteljesebb pillanata — a leszallas a Venuszon. Ritka kivetelektol eltekintve ez rendre nem sikerult a vilag legjobb urhajosainak sem. Azok az emberek, akik edzett akaratukat megfeszitve ra tudtak, birni magukat, hogy elfeledjek a mult, sot a kozelmult megprobaltatasait, s minden figyelmuket az elottuk allo megprobaltatasokra osszpontositsak, nem megrovast erdemelnek, hanem elismerest, sot kovetest. Bikov kezdetben nem ertette ezt.
Most azonban olyan katonanak erezte magat, aki csapataval kiert a roham terepszakaszara. Most halottaikat maguk mogott hagyva, friss sebeiket sebteben bekotozve, egyutt keszulnek az utolso, donto ugrasra a gyozelem…
vagy a halal fele. S kozben senki, meg Jurkovszkij sem hangoztatott magasztos frazisokat, s nem vett fel hatasos pozt. Mind nyugodtak es tevekenyek voltak. S probalkozasaik, hogy megertsek “az elvarazsolt hely” termeszetet, csupan abbol a termeszetes aggodalombol fakadtak, hogy megkonnyitsek az utanuk jovok dolgat.
Bikov tisztelete es elismero lelkesedese abban fejezodott ki, hogy nagyszeru rizses pilaffal vendegelte meg tarsait, Mihail Antonovics vacsora utan ketszer is beszaladt meg a konyhara, mi tobb, masodszor az ugyeletet Is elhagyta, amin rajtakaptak, s feddesben reszesitettek.
Alighogy kiderult, hogy a Folddel helyreallt a ketoldalu kapcsolat, Jermakov radiotaviratot kuldott, melyben vilagosan es roviden leirta a szokatlan esemenyt, s tovabbitotta List es Lloyd professzor utolso beszelgetesenek tartalmat.
— No, mennyit idegeskedtunk miattatok! — jegyezte meg az izgalomtol elcsuklo hangon Zajcsenko. — Vera Nyikolajevna majd eszet vesztette. — A Star pedig — hangja halkabb lett es elkomorult —, mar tudunk rola.
Az egesz vilag tudja. List eljutott az angol hajoig, s elhozta a holttesteket, valamint a papirokat.
— Mi tortent veluk?
— Pontosan nem tudjak, de feltetelezik, hogy felrobbant a reaktor. Az urhajo hajtomuve ripityara ment. List teven keresztul bemutatta a kepeket.
— Hanyan pusztultak el?
— Kettot talaltak. Az angolok kozoltek, hogy a Star-on nyolcan indultak utnak.
— Legyen emlekuk aldott…
— Legyen emlekuk aldott…
Elhallgattak.
— Mi a velemenye a radio-osszekottetes megszakadasarol, Anatolij Boriszovics?
— Egyelore nincs hatarozott velemenyem.
— Hat igen, persze… keves a teny. Talan szerepe van ebben a sebessegnek is, amellyel a Hiusz szaguldott? Ha jol emlekszem, Ljahov beszelt errol…
— Lehetseges.
— Vagy talan femes porfelhobe kerultek?
— Ez nem magyarazat semmire. Egyebkent, hagyjuk a megoldast a szakemberekre. Mi van Krajuhinnal?
— Gyogyulofelben van. Mindenaron ide akart jonni, a radioallomasra, de az orvosok nem engedtek. Itt esik az eso.
— Adjak at neki mindnyajunk legforrobb udvozletet es szemelyesen az enyemet kulon is.
— Meglesz, Anatolij Boriszovics! Igaz is… teljesen elfeledkeztem rola.
Van itt egy kis feljegyzes maganak cimezve, ket napja hoztak ide.
— Mit habozik? Olvassa!
— Tustent. Tehat… “Anatolij, felejtsd el mindazt, amit akkor neked mondtam. Bizonyara oregszem es gyongulok. K…”
— Micsoda?
— Ka betu. Alairas helyett.
— Vilagos. “Felejtsd el mindazt, amit akkor mondtam.”
— Igen, “felejtsd el”.
Jermakov Szpicinre sanditott, aki hattal feleje ult a pultnal.
— Vilagos. Volt vele egy kis vitank… Ez minden?
— Minden, Anatolij Boriszovics. A radiokapcsolat rendje nem valtozik?
— Nem. Viszontlatasra!
— Ideje — szolalt meg az ebednel Szpicin. — Ideje bemernunk Mahovot.
— Nem lesz az korai? — Ingadozott Jermakov. — Hiszen meg kilenc orank van odaig.
— Engedelmevel, Anatolij Boriszovics, de jobb minel elobb kezdeni. Uj meg ez a dolog, es jo lenne, ha minel tobb adatot tudnank begyujteni.
