gomolyag elvalt a fustoszloptol, az eg fele roppent, majd ismet belemerult a gomolygo orvenybe.
— Lattad?! — kialtotta Bikov, s probalt talpra allni. — Micsoda veszelyes dolog…
— Feltetlenul el kell jutnunk oda! — Dauge megrazta okolbe szoritott kezet. — Feltetlenul! Barmi aron!
Igy kezdodott az expedicio “hetkoznapi” munkaja.
Jermakov kereken elutasitotta Dauge kereset: a Fiu tavolabb ment a fustfal szeletol, ugy haromszaz meter tavolsagot tartva kovette azt.
— Addig — felelte a geologus eroskodesere —, amig nem szerelik fel a raketa-repuloteret az iranyjelzokkel, nem engedhetem, Grigorij Johanovics, hogy kockara tegye a gepeket s az emberek eletet. Meg egyetlenegy feladatunkat sem teljesitettuk. Erje be azzal, hogy geologiai felderitest vegez a Golkondatol nagyobb tavolsagra, s keressen leszallohelyet. Amikor az urrepuloter kesz lesz, es a Hiusz atrepul ide, akkor majd meglatjuk. Ez minden.
A Fiu ket-harom kilometerenkent megallt, s a felderitok kiszalltak. Jermakov a jarmuben maradt, mig a tobbiek munkahoz lattak. Dauge es Jurkovszkij haladtak elol, kozetmintakat gyujtottek, a terepet vizsgaltak, geofizikai muszereket allitottak fel, amelyeket Bikov hozott, s amelyeket visszauton ismet felszedtek. Bikov rendszerint a hatuk mogott cipekedett, borzasztoan unta az egeszet es a geologusokat, akik felpakoltak, mint egy “malhas lovat”. S ez a “malha” hihetetlenul sulyos volt. A kulonleges csomagokat es a kozetmintak kontenereit szinten a szerencsetlen jarmuvezetore aggattak. Raadasul kutatomunkajuk kozben a geologusok kizarolag egymas kozott tarsalogtak, s Bikovhoz csupan azert fordultak olykor-olykor, hogy utasitsak.
Mindegyikojuknel volt geppisztoly. A geologusokat zavartak a fegyverek, s Dauge egyszer megprobalta atadni geppisztolyat Bikovnak. A vezeto azonban tiltakozva visszautasitotta. Mindenkinel kell, hogy legyen fegyver. Ha pedig o ket geppisztolyt cipel, akkor, ha szukseges, keptelen lesz vedekezni, s egyszerre ketten kerulnek veszelyhelyzetbe. Konnyen lehetseges, hogy a geppisztoly zavarja a geologusokat munkajukban, de mi mast tehetnenek? Nehez?
Akkor minek jottunk el idaig?
— Alekszej, galambocskam! — probalta meggyozni ot Johanics. — Ugyan ki tamadna itt rank? Micsoda badarsagokat beszelsz! Tulbiztositasz! Nyisd ki a szemed, hiszen korottunk minden halott! Ilyen radioaktivitas mellett egyetlen eloleny sem marad meg rajtad kivul, te kemenyfeju!
Bikov azonban hajthatatlan volt. Dauge vegul kijott a sodrabol, s a lehetseges legepesebb hangnemben megtudakolta, mit tenne Bikov, ha o, Dauge megiscsak megtagadna, hogy magaval hurcolja “ezt az ocska piszkavasat”.
Bikov gunyosan hunyorogva nezett ra, s megvetoen lebiggyesztette also ajkat. Dauge erre csak kopni tudott bosszusan.
Igy azutan Bikov hagyta el gyoztesen a csatamezot.
A hegyes vegu sziklak, a “Venusz fogainak” erdeje egeszen a “Fust-tengerig” huzodott. Igy nevezte el Dauge az Uran Golkonda katlananak torkat beborito szurke kodfuggonyt. Gyakran kerultek utjukba csoportosan vagy maganyosan allo sziklak, a talajt tolcserek tarkitottak, repedesek szabdaltak, hompolykovek kupacai boritottak.
Egy igazi urrepuloter szamara itt helyet kialakitani lehetetlen volt. Tiz nuklearis akna allt az expedicio rendelkezesere, es vagy husz kezigranat, ez azonban keves volt. Egesz hadsereg epitore lett volna szukseg, felszerelve a legujabb robbanto-eszkozokkel es utepito gepekkel, hogy a siker remenyeben tamadhassak a Golkondahoz kozelebb eso teruleteket. Egyszer majd hatalmas raketa-repuloteret letesitenek itt, felszerelik nagy hatosugaru, pontos leszallast biztosito iranyjelzokkel, nuklearis uzemanyagot eloallito, fold alatti uzemeket epitenek, szeles autoutat raknak le, mely atszeli a sziklas hegygerincei es a fekete sivatagot, egyelore azonban… Egyelore a Golkonda kraterenek kozeleben, tole husz kilometerre talalniuk kell egy megfeleloen szeles, kelloen sima terseget, amit felkeszitenenek az elso foldi urhajok fogadasara. Ezt megtehetnek tucatnyi kozephatosugaru, atomtoltesu akna segitsegevel. Ilyen helyet azonban nem talaltak.
Az egyik rovid megbeszeles utan Jermakov igy szolt: — A geologusok mar alig birjak turtoztetni magukat, hogy belemeruljenek a Fust-tengerbe. Igazuk van, lehet, hogy a Golkonda titka eppen benne rejlik. Ugy bizony. Azonban most, mi vagyunk az elsok. A mi feladatunk a felderites.
Asvanyi es novenytani mintakollekcio gyujtese. Fel kell mernunk a Golkondat, igazolnunk kell, hogy erdemes hozzalatni a feltarashoz.
Szuroprobaszeruen, hozzavetolegesen meg kell hataroznunk a Venusz kergenek jelleget. Nagyon kerem magukat, ertsek helyesen szavaimat. Mellesleg a Foldon ezt megertettek… Jol tudom, hogy magukban tombol az “aranylaz”… Van azonban meg egy feladatunk: fel kell szerelnunk egy leszallohelyet, meg ha primitiv lesz, akkor is. Enelkul nem tavozhatunk innen, tortenjen barmi. A repuloteret meg kell csinalnunk. A viz hianya csokkenti az erre fordithato idot. Ha kutatasaink kozben tiz napon belul nem talalunk leszallohelyet, kivezetem a Fiut a sziklas hegygerinc tuloldalara, s ott szereljuk fel az urrepuloteret.
Igen, a viz hianya korlatozta tartozkodasuk idejet. Az elozetes szamitasoknal joval tobbet hasznaltak fel belole dezaktivizalasra. A felderitoknek, valahanyszor visszatertek a jarmuvukbe, gondosan le kellett mosakodniuk a zsilipkamraban. A finom radioaktiv por, mely mindenutt ott volt, beletapadt szilikatoltozekuk rancaiba, s hogy megszabaduljanak tole, gyakran negyedoraig is forgolodniuk kellett a dezaktivizalo tus eros vizsugara alatt.
Jermakov dozismerovel a kezeben, szemelyesen ellenorizte a ruhak tisztasagat, s a gondatlanul tisztalkodokat visszakuldte a zsilipkamraba. Kozben a dezaktivizalo folyadek tartalekai erosen lecsokkentek. A nagyszeru szurok es az ioncseren alapulo elnyeltok keveset segitettek.
Bikov az elnyeletok tucatnyi valtozatat vegiggondolta, de egyetlen kombinaco sem jart kello hatassal. A felhasznalt dezaktivizalo viz attisztitasa utan is radioaktiv maradt, s ezert ki kellett onteni. Bizonyara a Golkonda szurokercpora olyan radioaktiv kolloidokat tartalmazott, melyekre nem hatottak az ismert ioncseres folyamatok. A dezaktivizalo vizet tartalmazo, negyven munkanapra szamitott tartaly gyorsan urult. Mar a muanyag tomlokben tarolt ivoviz volt soron…
A Fiu tovabb haladt nyugat fele, jobb felol elhagyta a Fust-tenger gomolygo hullamait. A talaj a tavoli, sulyos lokesektol gyakran ossze-osszerezzent es remegett. A szelrohamok szurke kodfelhoket — radioaktiv port es parat hoztak magukkal. A latohataron tul, a biborszinu egboltba furodva, felelmetesen bombolt a tombolo urankatlan torkolata felelt lebego fustoszlop. Masodpercenkent keletkeztek transzuran elemek ott; paranyi feszkekkent szulettek, beindult bennuk a villamgyors lancreakcio — apro, trotilegyenertekre atszamitva csupan nehany tucat tonnas atombombak robbantak. A tavcsoben lattak, hogy a gigaszi felhot szazszamra jarjak at a felvillanasok. A tobb szaz kilometer atmeroju, termeszetes urankatlan ezernyi robbanastol forrt es zubogott.
— Erdekes hely — jegyezte meg Dauge. — Nehez lenne elkepzelni, mi tortenne, ha nem lenne annyi kulonbozo, neutronokat elnyelo adalekanyag benne. Folyamatosan mukodo, szazmillio tonna erteku atombombaval allnank szemben!
Valoban remiszto hely volt. A fustfalban neha titokzatos, lila csikok lobbantak tel, s vakitoan luktettek, csillogo por szokokut tort fel s emelkedett az alacsony egboltig. A nagy ereju duborgestol meg a kulonleges szkafander akusztikus vedelme sem ovott meg.
Egyszer nehez, kekesfekete felho kuszott elo a fustfalbol, s a sikon egyenest a terepjaro fele gordult. Bikov, mikozben beugrott a nyilason, meg eszrevette, ahogy vakito, kekes feny villant a Golkonda felett. Jermakov a jarmuvet tavolabb kormanyozta, a felho azonban utolerte oket, s rajuk zudult. Sulyos csapasok doboltak a jarmu panceljan, a felho kodarabokat es homokdombokat sodort magaval. A homero mutatoja negyszaz fokig emelkedett. A kepernyon, mint akkor a sivatagban, gombvillamok bozontos gomolyagjai ugraltak, a kep eltorzult. Azutan elsotetult a kepernyo. Jermakov megallitotta a terepjarot, s mindnyajan sokaig, mozdulatlanul ultek, hallgattak a kinti zajokat, a dozismero zummogeset, szivveresuket. A felho eltunt.
Amikor kiszalltak a Fiubol, lattak, hogy a hegygerinc felett eltunt a latohatar.
— Nos, igy szuletik a fekete vihar — jegyezte meg Jurkovszkij, s tekintetevel kovette a felhot.
A Golkonda lelegzett. A Fiura soha nem tapasztalt radioaktiv viharok tamadtak. Kigyultak a muszerek jelzolampai, a dozismerok egy pillanatra sem alltak le, ketyegesuk egyseges zummogesbe olvadt. Szerencsere ezek a viharok gyorsan elmultak s viszonylag ritkan keletkeztek. Betartottak minden elovigyazatossagi rendszabalyt. Fokoztak a szkafanderek vedohatasat, Jermakov naponta aradlatin-preparatuminjekciot adott be a legenysegnek, ami megallitja a sugarbetegseg kialakulasat. A geologusok munkajuk kozben nehez sugarzasgatlo pajzsokkal vedekeztek. S megis, a sugarbetegseg veszelye tovabbra is fenyegette a Fiu utasait. Verszegenyseg lepett fel naluk, etvagyuk eltunt. Bagyadtak es ingerlekenyek lettek.
Jermakov neman vezette a jarmuvet a Fust-tenger menten.
