— Hat nem megyunk el a Fust-tengerhez? — kerdezte csodalkozva Dauge.
A parancsnok elhallgatott.
— Aztan… hiszen megbeszeltuk. Mihail Antonovics ide kell hogy vezerelje a Hiuszt. A leszalloter fogadasra kesz… Mihail csak a maga parancsat varja…
— Nincs osszekottetes… — mondta komoran Jermakov.
— Nagy dolog! — Jurkovszkij vallat vont. — Ez elofordult regebben is. Megvarjuk…
— … s kozben felkutatjuk a Fust-tengert — kapcsolodott bele Dauge. — Erre mondjak, hogy osszekotjuk a hasznost a kellemessel.
Jermakov megcsovalta a fejet.
— Nem, visszamegyunk a Hiuszhoz.
Szavai gyengeden csengtek, hangjaban ismeretlen izek erzodtek, mintha a parancsnok kerlelte volna oket.
— A kapcsolat meg helyreallhat, de az is lehet, hogy nem all helyre. Nem varhatunk. Azonnal vissza kell ternunk a Hiuszhoz. Negy napnal kevesebb vizunk maradt. Holnaptol csokkentem a viz adagolasat.
Jurkovszkij felpattant.
— Elmenjunk? Amikor csak felmunkat vegeztunk? Szanalomrameito morzsakkal erjuk be, ket lepesre a titkok es rejtelyek tarhazanal? Felelossegteljes dologgal biztak meg…
Bikov rajott, hogy ez mar nem trefa. Nem eloszor volt errol szo, a geologusok regota elkeseredetten kitartottak a Fust-tenger alapos felderitese mellett. Jermakov azonban vagy elhallgatta a valaszt, vagy annyira hatarozatlan feleleteket adott, hogy a geologusok, akik keptelenek voltak athagni a tabori fegyelmet, fuldokoltak a duhtol.
Igaz, Bikov nem szamitott ra, hogy eppen most kerul sor a donto parbeszedre, amikor oly remek hangulatban jottek ossze, hogy ket-harom kellemes orat eltoltsenek. Az est vegkepp elromlott… Nem maradt mas hatra, mint hogy megbekuljenek az elutasitassal, es hallgassanak… S hallatni hanguk, ha szukseges. Es abban, hogy erre szukseg lesz, biztos volt: eleg volt rapillantania tarsai sapadt, beesett arcara. Mindegyik tele volt elszanassal, s mindegyik biztos volt igazaban…
Jermakov felbeszakitotta Jurkovszkijt.
— Eleg kimeritonek tartja a Golkonda geologiai kornyezeterol beszerzett adatokat?
— A tavolabbi videkeket is beleszamitva? — Jurkovszkij hunyoritott.
— Igen, a tavolabbiakat is.
— Az adatok viszonylag teljesek — kezdte ovatosan Dauge —, de…
— Elso megkozelitesben befejeztuk az Uran Golkonda kornyeken talalhato asvanykincs mennyisegi es minosegi elemzeset. — Jermakov most mar hangosabb es hatarozottabb volt. — Bebizonyitottuk, hogy a Golkonda lehetoseget nyujt a kitermelesre. Alapos anyagot gyujtottunk a kornyek termeszeti viszonyairol. Behataroltuk a radioaktiv sugarzas erosseget. Osszeallitottuk a videk geologiai es topografiai terkepet. Ebben a korzetben geofizikat eszkozokkel felderitettuk a Venusz melyet…
— Az adatok homalyosak es nem elegge teljesek — avatkozott a parancsnok szavaiba Jurkovszkij. — Most, amikor lehetosegunk van joval pontosabb adatokat szerezni…
— Nincs ra lehetosegunk! — vagta ra Jermakov.
— Hogyhogy nincs?
— Mar megmondtam. Kesz vagyok elismetelni. Negy napra valo vizunk maradt. Osszekottetes nincs. A Hiusz helyzete nem veszelytelen a mocsarban. A mi korulmenyeink kozepette kalandorsag lenne, ha felderito utat inditanank a Fusttenger korzetebe. A terepjaro barmely komolyabb serulese az egesz expedicio kudarcat jelentene. Azonkivul…
— Mifele kalandorsagrol lehet itt szo, amikor allami feladatot teljesitunk? — Jurkovszkij felpattant. — Felelossegteljes dologgal biztak meg bennunket, s mi csak felmunkat vegzunk. Ez szegyen! Mikor jonnek meg egyszer ide emberek!..
— Ha epsegben visszaterunk, nemsokara eljonnek, ha itt maradunk, sohasem… Vagy husz ev mulva! Nincs szandekomban kockaztatni az expedicio eredmenyeit.
— Kockazat! Megint csak kockazat! — tombolt Jurkovszkij. — Nem felek a kockazattol! Mondjon akarmit, Anatolij Boriszovics, nem leszunk gyava alakok! (Jermakov onkentelenul osszerezzent: ezek a sajat szavai voltak.) Igy nem teljesitjuk az expedicio fo celjat!
— Ez nem igaz — avatkozott a vitaba Bikov.
Varatlanul felidezte beszelgeteset az indulas elott Jermakovval, s rogton megertette, mi oka volt a parancsnok ovatossaganak. A geologusok, akik hozzaszoktak, hogy Bikov altalaban nem avatkozik bele az e temaban folyo vitaba, csodalkozva meredtek ra.
Csak Jermakov nem moccant. Bikov folytatta: — Az expedicio fo celja nem ez. Rosszul emlekeznek a bizottsag utasitasara. A fo feladat a Hiusz kiprobalasa.
— Alekszej Petrovics, igaza van. A mi fo feladatunk: bebizonyitani, hogy a Hiusz tipusu raketak alkalmasak a Venusz meghoditasara. Ezt kell bebizonyitani! Azonkivul le kell vinnunk a Foldre az elozetes felderites adatait. Ezeket megszereztuk. A leszallohelyet felkeszitettuk. A legfontosabb, ami hatramaradt, hogy visszaterjunk.
A porul jart unnepelt undorral ragta a ringlit, latszott, hogy megadta magat. Jurkovszkij keseruen felkialtott: — Felbehagyni egy ilyen dolgot!
— A meg jobb a jo ellensege, Vlagyimir Szergejevics. Kulonben is, mi megtettuk a magunket…
— Maga nem szakember! — vagta ra elesen Jurkovszkij.
— A parancsnok en vagyok! — Jermakov arcan megfeszultek az izmok, s ingerultseget legyurve folytatta: — En felelek a vallalkozas sikereert. Megtehettem volna, hogy egyszeruen kiadom az utasitast, de meghallgattam erveiket, es… ugy erzem, nem eleg meggyozoek. De hagyjuk ezt… Azonkivul, ha Mihail az elkovetkezo oraban kapcsolatba lep velunk, s idevezerli a Hiuszt, adok meg maguknak ket-harom napot…
Az est ketsegkivul el lett rontva. A geologusok fejuk lecsuggesztve, egymas mellett ultek. Jermakov ismet a radioval bajlodott.
Multak a percek. Az ado valtozatlanul csak harakolt. Osszekottetes nem volt. A elfeledett uveg maganyosan allt a szalveta kozepen.
“Kr-ra, kr-a, tlu-lu-u, fjiu…” — csipogott a keszulek. A jelzolampak a falon lassan piros fenyre valtottak. Csattogni kezdtek a sugarzasmerok.
— Johanics, a Venusz udvozletet kuldi — kozolte faarccal Jurkovszkij.
— O, Istenem, istenem!.. — jegyezte meg kimondhatatlan szomorusaggal az unnepelt, s halkan szitkozodni kezdett lettul.
“Fjui-i-i-u-u” — hallatszott a hangszorobol.
— kezdte halkan Jurkovszkij a kozismert lirai enek dallamara.
— Ez valami uj dolog! — elenkult fel Dauge. — Hogy van tovabb?
— Te is akarsz enekelni? — kerdezte Jurkovszkij kisse zavartan.
— Persze! Gyerunk!
Jurkovszkij megismetelte, s Dauge remiszto hangon belekapcsolodott az eneklesbe.
