kirajzolodo izmos testet sok foldi atleta megirigyelhette volna. Jollehet a Hissek fizikailag nem olyan erosek, mint mi, megis rendkivul izmosak, es termetuk csodalatosan aranyos. Ami pedig Azzlem szemet illeti — mint a Hisseke altalaban —, nagy es halvanyzold szinu volt, es biztositlak, hogy a szenilitas legcsekelyebb jelet sem fedeztem fel benne!
Meglehetosen hosszu ideig figyelte az arcomat, de nem «fogtam» a gondolatait. Ereztem, hogy osszehasonlit azoknak a lenyeknek a peldanyaival, akik elottem jartak itt, ebben a helyisegben. Ezutan elkezdodott csendes, szavak nelkuli beszelgetesunk.
— Roppant sajnalatos — kezdte —, hogy honfitarsaid ugy veltek, meg kell tamadniuk ksillunket, mert ime, kettot megoltek a mieink kozul. Mindezert nemileg Aass is felelos. Nem lett volna szabad bemereszkednie atmoszferatokba a megfelelo ovintezkedesek nelkul. De mivel a Foldre erkezese elott semmit sem latott, ami repulo gepezetre hasonlitott volna, azt gondolta, hogy meg nem tanultatok meg repulni.
— Csak nemreg tanultuk meg a repulest — feleltem. — Nem egeszen szaz foldi ev telt el azota. Raketainkkal azonban mar eljutottunk a holdunkra, es hamarosan le fogunk szallni naprendszerunk mas bolygoin is.
— Mit mondtal, milyen gepezettel ertetek el a holdatokat?
— Raketakkal — mondtam franciaul. Es vazlatosan megprobaltam ismertetni a raketa elvet. Azzlem arcan meglepetes tukrozodott.
— Ertem. Ezt az elvet, termeszetesen, mi is ismerjuk. De a tortenelem elotti kor ota ugyszolvan soha nem hasznaltunk ilyen «raketakat». A teljesitmenyuk szanalmas! Terkutatasra soha nem alkalmaztuk oket. Sokkal jobb eszkoznek bizonyult egy regi felfedezes, amelyet egyebkent egy szerencses veletlennek koszonhetunk: az antigravitacios mezok felfedezese. Ti is felhasznaljatok a negativ gravitacios mezoket?
— Nem. Ezt nyugodtan allithatom, noha nem tudom pontosan, hogy mirol beszelsz.
Azzlem hosszasan magyarazott, es igyekezett megertetni velem ezt a jelenseget. Sajnos, gyakran nemcsak hogy nem ertettem, de nem is «hallottam» szavait. Azzlem szamomra teljesen idegen fogalmakra hivatkozott, es ilyenkor gondolataink kozott minden kapcsolat azonnal megszakadt. Szornyen sajnaltam, hogy nem vagyok fizikus, vagy azt, hogy nem vagy mellettem! Ambar a foldiek kozul a legalkalmasabb minden bizonnyal Einstein lett volna! A magyarazgatastol kimerult Azzlem vegul feladta a harcot, es visszatert a szamomra hozzaferhetobb fogalmakhoz:
— Barmilyen hajtoeszkozokkel is rendelkeztek, gepeitek egyike eredmenyes tamadast hajtott vegre ksillunk ellen. Te megmagyaraztad Souiliknak, hogy ez a tamadas egy felreertes kovetkezmenye volt. En hiszek neked.
— Kerdezhetnek valamit? — szoltam kozbe. Ez a ksill erte el elsonek a Foldet?
— Igen. Ez bizonyos. A kutatasi parancsokat minden esetben en adom ki. En kuldtem el Aasst es Souilikot, hogy nezzek meg, leteznek-e meg lakott univerzumok a tizenhatodik utan. Ti husszor tavolabb vagytok, mint a tizenhatodik, azaz helyi ido szerint husszor annyi ideig kell az ahunban tartozkodni, amig eljutnak hozzatok. Ezert, ellentetben azzal, amit Aass mondott, en nem igerhetem meg neked, hogy vissza tudunk vinni a Foldre. Nem bizonyos, hogy ilyen tavolsagra extrapolalhatok az ahunban valo kozlekedes torvenyei. De hamarosan megtudjuk. A fiam, Asserok, most fog visszaterni a Tizenhetedik Univerzumbol — ezt az univerzuinot Aass utazasa idejen fedeztuk feI —, amely csaknem olyan tavolsagban van, mint a tietek, es ugyanabban az iranyban. Pontatlanul fejeztem ki magam. A Tizenhetedik Univerzumot nem mi fedeztuk fel. Az ottaniak fedeztek fel bennunket. Nekik is piros a veruk, ismerik az ahunt, es nagyon hasonlitanak hozzad.
— Majd meglatjuk — feleltem konnyeden. — A Foldon nincsenek hozzatartozoim. De ha elsonek a ti ksilletek jutott el hozzank, akkor a foldi kormanyok egyikenek a hivatalos jelentese — noha teves megfigyeleseken es hallucinaciokon alapult — megfelelt az igazsagnak!
Es elmeseltem neki a «repulo cseszealjak» historiajat, majd a csapongo kepzelet ezt koveto tulzasait. Azzlem jolzuen nevetett.
— Nos, nalunk is elofordult mar, hogy vakmero elmek hamis adatokbol kiindulva eltalaltak az igazsagot. Most pedig munkara fel! Rabizlak a tudosokra, akik majd szabatos kerdeseket inteznek hozzad a Foldre vonatkozoan. Utana roviden ismertetjuk veled a mi tortenetunket.
A nap legnagyobb reszet azzal toltottem, hogy legjobb tudasom szerint valaszolgattam a valtozatos kerdesek egesz sorozatara, amelyek kozul egyik-masik egyebkent teljesen naivnak tunt. Es e kerdesek szokatlansaga folytan ertettem meg elso izben, hogy a Hissek bizonyos tekintetben mennyire kulonboznek tolunk. Valaszaim olykor csaknem megbotrankoztattak oket. Amikor az egeszsegugyi allapotokkal es a Foldon elterjedt betegsegekkel kapcsolatban az alkoholizmus pusztitasairol beszeltem nekik ismertek az alkoholt, es a szesz rajuk is ugyanolyan hatast gyakorolt, mint a Fold lakoira —, azt kerdeztek, hogy miert nem irtjak ki a reszegeket, vagy miert nem kuldik el oket egy kietlen bolygo gyarmatositasara, ami — tettek hozza cinikusan — igen gyakran egyertelmu az elobbivel. S amikor ebbol kiindulva az emberi elet tiszteletet emlitettem, amelyet — oszinten szolva — nem sok eredmennyel igyekszunk elterjeszteni a Foldon, valamennyien azt valaszoltak: «De hiszen ezek mar nem emberek. Megszegtek az isteni torvenyt!»
Hogy mi az isteni torveny, azt csak joval kesobb tudtam meg.
Estefele Souilik jott ertem, es ekkor tudtam meg, hogy az Ella multjarol o fog tajekoztatni. Souilik, mint csaknem valamennyi Hiss, valojaban ketfele munkat vegzett: tarsadalmi munkat — mint egy ksill parancsortisztje, es egyeni munkat, amelyet o univerzalis archeologianak nevezett. Mint tiszt bizonyos meghatarozott idoszakokban szigoru fegyelemnek volt alavetve. De ha szolgalata veget ert, ismet o lett az egyik legfiatalabb, de Essine szerint az egyik legkivalobb «univerzalis archeologus». Egyebkent, miutan letoltotte megszabott szolgalati idejet, minden kotelezettsegetol megszabadulhatott volna, de o inkabb a ksillek tisztikaraban maradt, ahol igen sok baratja volt, mert igy szinte automatikusan reszt vehetett a terkutatasokban.
Igy hat meg azon az esten, Souilik hazaban tanultam meg az elso lecket a Hissek tortenelmebol. A dolgozoszobaban ultunk, es a falon ket olyan tejuveg lapot lattam, mint Azzlemnal.
— Azok utan, amit ma este mondtal, bar nem voltam jelen, de mindenrol tajekoztattak, a ti latszolag allati eredetu emberisegtek csak nagyon hosszu ido utan jelent meg a bolygotokon. Nalunk, az Oriaborhoz tartozo Ellan ugyanez tortent. Oseink kezdetben ott is koszerszamokat es kofegyvereket hasznaltak, es mert ezek az anyagok ugyszolvan elpusztithatatlanok, sokkal tobbet tudunk fajtank letenek kezdeti szakaszarol, mint a kevesbe tavoli korszakokrol.
Souilik ekkor egy szamlapon egy sor olyan mozdulatot tett, mint mi, amikor egy telefonszamot tarcsazunk, csak joval bonyolultabbakat. A tejuveg lapok egyike megvilagosodott, es kepek jelentek meg rajta: pontosan olyan pattintott koszerszamok, mint amilyeneket a mi barlangjainkban tartak fel az asatasok.
— Az iment egy hivatkozasi szamot tarcsaztam — magyarazta Souilik —, es az archeologiai konyvtar ide vetiti a szukseges dokumentumokat.
A bolygon kesobb fejlodesnek indult a civilizacio, s akarcsak a Foldon, itt is birodalmak emelkedtek es doltek ossze, haboruk pusztitottak el evszazadok muvet, osszekavartak a nepeket, vagy megsemmisitettek egyes fajokat. Ezek a fajok az Ella-Venen, a Regi-Ellan, soha nem voltak olyan differencialtak, mint nalunk. Csupan boruk zold szinenek arnyalatai kulonboztettek meg oket egymastol. Vallasok alakultak ki es terjedtek, majd tuntek el — egyik a masik utan. Csupan egy maradt fenn makacsul, pillanatnyilag diadalmaskodo vetelytarsainak uldozesei ellenere. E vallas eredete a tortenelmi civilizaciok elso korszakara vezetheto vissza.
Ugy tunik, a Hissek nem ismertek a technika viszonylagos-stagnalasat, amely nalunk az okor es a kozepkor idoszakat jellemezte. Igy haboruik igen hamar pusztito haborukka valtak. A legutolso a mi idoszamitasunk szerint korulbelul 2300 evvel ezelott fejezodott be egy bolygon, ahol szamunkra elkepzelhetetlen fegyvereket vetettek be. Ezutan meglehetosen hosszu idoszak kovetkezett, amikor is elegendo nepesseg hijan a civilizacio csaknem teljesen elsullyedt. Csupan nehany makacs tudosnak koszonheto, hogy a fejlodes nem allt meg, valamint annak, hogy a fosztogatasnak es polgarhaboruknak ebben a szakaszaban a tudomany menedeket talalt az iment emlitett, sokat uldozott, de kiirthatatlan vallas hiveinek fold alatti monostoraiban.
Igy, amikor otszaz evnyi zurzavar utan a civilizacio ismet megindult a bolygo meghoditasara — s ezt a munkat megkonnyitette az a teny, hogy a nepesseg eletben maradt resze gyakorlatilag visszazuhant a femkorszakba —, ez a civilizacio affele tudomanyos teokracia volt, amelyben a papok uralkodtak. A «szerzetesek» fegyverei kevesbe hatekonyak voltak, mint oseike, de megis felulmultak a torzsi fegyvereket.
Joval nehezebbnek bizonyult a fold visszahoditasa. Hatalmas teruletek pusztultak el, felegetve, meguvegesedve, orokre megmergezve a permanens radioaktivitastol. A lakossag szamat hosszu ideig korlatozni kellett: az Ella-Ven mindossze szazmillio lakost tudott taplalni, a «Hathonapos Haboru» elotti het milliard
