szorosabbak, mint a Foldon. A hazassagot kolcsonos beleegyezessel fel lehet bontani, de ilyen nagyon ritkan fordul elo. A Hissek hatarozottan monogam termeszetuek. Altalaban fiatalon hazasodnak, abban a korban, amely nalunk nagyjabol huszonot esztendonek felel meg. Ritkan van haromnal tobb gyerekuk, de ugyancsak ritkan van kettonel kevesebb. A hazassag elott az erkolcsok, ugy tudom, elegge szabadosak, de utana roppant szigoruva valnak.
Minden ifju Hissnek, amig — foldi szamokban kifejezve — be nem toltotte a tizennyolcadik evet, iskolaba kell jarnia. Sok kozuluk ekkor mesterseget valaszt, es szakiskolaba megy, mivel ez a szakemberekbol allo nep nem ismeri a kepzetlen segedmunkas fogalmat. A tehetsegesebbek a mi egyetemunknek megfelelo felso iskolaban folytatjak tanulmanyaikat. Vegul a legkivalobbak reszt vehetnek a Ter tudomanyos kutatasaban. A nagyon fiatal es meg a foiskolai tanulmanyait vegzo Essine mar harom felfedezo uton vett reszt a Souilik iranyitotta ksillel. Az elso es a masodik ut csak lakatlan, sivar vilagokba vezetett, a hannadik pedig csaknem tragikusan vegzodott a Foldon.
A Sioukok hazai abban kulonboznek Souiliketol, hogy a bejarati ajto egyenesen egy alacsony karosszekekkel butorozott, tagas fogadohelyisegbe nyilik.
Essine mar vart bennunket huga, occse es anyja tarsasagaban. Apja, egy tekintelyes szemelyiseg — ha jol ertettem, a «Misztikus Emociok» rendezoje — hazon kivul tartozkodott.
Eleinte nagyon feszelyezetten ereztem magam. Souilik es a tobbi Hiss elenk tarsalgasba kezdett a beszelt nyelven, en pedig karosszekemben ulve, zavaromban a helyiseget nezegettem. A szoba csaknem koparnak tunt: a Hissek nem sokra becsulik a csecsebecseket. A vilagoskekre festett falakat mertani abrak diszitettek.
Egy ido utan az anya kiment a szobabol, es mi, fiatalok «magunk kozott» maradtunk. Essine huga azonnal leult velem szembe, es varatlanul elhalmozott kerdeseivel: honnan jovok, mi a nevem, hany eves vagyok, mivel foglalkozom. Milyenek a foldi nok? Mi a velemenyem a bolygojukrol? stb. Eszembe jutott egy emlek: amikor nehany evvel korabban eloadast tartottam egy amerikai egyetemen, a hallgatok pontosan ugyanezekkel a kerdesekkel ostromoltak.
Souilik es Essine is bekapcsolodott a beszelgetesbe, es nehany perc multan teljesen megfeledkeztem arrol, hogy egy idegen vilagban vagyok. Minden megszokottnak tunt. Magamban csaknem sajnalkoztam, hogy ez a fantasztikus utazas alapjaban veve talan hiabavalo, mivel a vilagmindenseg valamennyi emberisege hasonlit egymasra, es ha csak ilyen keves ujat tapasztalhatok masutt, aligha volt erdemes elhagyni a Foldet. Uj tapasztalatok? Az ordogbe is! Azota oly sok uj tapasztalatban volt reszem, hogy torkig vagyok veluk. Ha peldaul a Siphan bolygo szornyusegeire gondolok! De akkor meg mindezt nem tudtam, es ugy tunt, hogy a Hissek — zold szinu boruk es feher hajuk ellenere — testileg es lelkileg is nagyon kozel allnak hozzank, foldiekhez.
Gondolataimat kozoltem Souilikkal. Mielott meg valaszolhatott volna, Essen-Iza, Essine kishuga megelozte:
— O, igen, az az erzesem, hogy te csak egy rozsaszinure mazolt Hiss vagy!
Souilik rejtelyesen mosolygott. Vegul megszolalt:
— Alapjaban veve ezekrol a dolgokrol ti nem tudtok semmit. En mar ot emberiseggel kerultem kapcsolatba, s kozuluk az egyik, a Kren kulsoleg annyira hasonlit hozzank, hogy csaknem lehetetlen megkulonboztetni tolunk. Eleinte a szokasok azonossaga a legmeglepobb. Azutan… Ha hosszabb ideig eltel volna az Ellan, talan te is ugy gondolkodnal, mint a Hatodik Univerzum Wencor csillagahoz tartozo Sik bolygon lako Froonok, akik erdekbol ugyan jo kapcsolatokat tartanak fenn velunk, de sehogy sem tudnak elviselni bennunket.
Ezek utan elbucsuztunk. Essen-Iza es fivere, Ars szertartasosan «jo repulest» kivantak Souilik baratjuknak, valamint —»Srenn Sevold Slair»-nak, azaz Vsevolod Clair urnak. Essine sajat reobjaban elkisert bennunket.
Egy oraval kesobb ismet Souilik hazaban voltunk. Essine csak rovid idot toltott velunk, igy nemsokara kettesben maradtunk. Mar nem igen emlekszem, mit csinaltunk az Ellan toltott elso napomon. Ugy tunik, csak kesobb kezdtem el tanulni a Hissek nyelvet, beszelni es irni egyarant. Talan Souilik tanitott meg mar az elso nap az erdekes «csillagjatekra». Ennek lenyege az, hogy egy kerek sakktablafelen a csillagokat, bolygokat es ksilleket abrazolo zsetonokkal olyan kombinaciot kell megvalositani, ami lehetove teszi «a Mislix» alkalmazasat, e pillanattol kezdve a jatszma mar csaknem meg van nyerve, mivel a Mislix elleni vedekezes roppant nehez, es el lehet kezdeni az ellenfel «csillagainak kioltasat». De valoszinu, hogy ezen a napon megsem jatszottunk csillagjatekot, mert akkor minden bizonnyal reszletesebben kerdezoskodtem volna a Mislixekrol, holott csak kesobb kaptam roluk nemi felvilagositast. Barhogy is van, ez a jatek meg a sakknal is izgalmasabb, es ha talalunk ra idot, talan teged is megtanitalak ra.
Az estet tehat egyutt toltottuk. Mar akkor megszerettem ezt a fiatal Hisst, aki aztan a legjobb baratom lett az Ellan. Souilik elragado tars, intelligens es vidam, mint valamennyi Hiss, de raadasul meg erzekeny es joszivu is, ami naluk elegge ritka tulajdonsag. A Hissek altalaban szeretetremeltoak, joindulatuak, de rendkivul kozombosek.
Leszallt az ej, az Ellan toltott elso teljes ejszakam. A rovid vacsora elfogyasztasa utan, amikor is elso izben kostoltam meg azokat a «Sinzuk szamara keszult elelmiszereket», amelyeket a Bolesek Tanacsa kuldetett szamomra, es amelyeknek kifejezetten husizuk volt. Souilikkal egyutt kiultunk a haz ele. Az egboltra neztem, es elamultam: odafenn hemzsegtek a csillagok, mintha millio meg millio lett volna beloluk. Az egyik, mint egy kicsi nap, egeszen kozel ragyogott. Az eget rendkivul suru Tejut szelte at.
Souilik, aki fiatal kora ellenere — akkor tizenhat eves volt, vagyis a mi szamitasunk szerint korulbelul harminc — mar hosszu ideje jarta az eget, megnevezett nehany egitestet. Az Essalan es az Oriabor egeszen kozel van ahhoz a naprendszerhez, amelybol a Hissek olyan korulmenyek kozott emigraltak, amelyekrol csak kesobb szereztem tudomast. Aztan tovabb sorolta a csillagokat: Erianthe, Kalvenault, Beroe, Aslur, Essemon, Sialcor. Sudema, Phengan-Theor, Schessin-Siafan, Astar-Roele… Az egbolt atlagos fenyessege olykor meghaladta a mi Tejutunket. Ennek okat Souilik igy magyarazta: az o napjuk, az Ialthar galaktikajuk kozeppontja mellett helyezkedik el, nem ugy, mint a Nap, amely a mi galaktikank szelen talalhato. Az egbolt e reszen a csillagok rendkivul kozelinek tunnek, a legkozelebbi, az Oriabor, alig negyed fenyevnyire van az Ellatol, a mi fenyeveink negyedet ertve ez alatt. Ez a teny nagymertekben megkonnyitette az elso interstellaris utazasokat, de jelentosen gatolta is kozmogonikus tudomanyuk fejlodeset, mivel a kulso galaktikak tanulmanyozasa csak akkor kezdodhetett meg, amikor elso probalkozasaik az ahunon valo atkelesre, a sajat univerzumuk szelere vezette oket.
Souilikot az utazasairol faggattam. Mint kiderult, ot emberlakta bolygot ismert, valamint szamos masikat, lakatlanokat vagy olyanokat, amelyeket csupan az elet alsobbrendu formai nepesitenek be. E vilagok nemelyike — peldaul az Elso Univerzum Fsien napjahoz tartozo Biran bolygo — lelegzetelallitoan gyonyoru, masok viszont epp ellenkezoleg, ketsegbeejtoen sivarak. Souilik eljutott az Elso Univerzum — ez a Hissek vilagegyeteme — Ep-Han napjanak rendszerehez tartozo Aour es Gen bolygokra. E ket egitest lakoi pokoli haborukban onmagukat pusztitottak el. Hiss baratom olyan tokeletes szines felveteleket mutatott a kulonbozo vilagokrol, amilyenekrol a Foldon nem is almodhatunk. Van nalam beloluk nehany. Azutan egy kis szobrot vett elo. Az Aour bolygo egyik varosanak romjai kozott talalta a minden eletet megsemmisito katasztrofa utan is epsegben maradt, torekeny uvegtargyat, amely rendkivuli temaja ellenere — egy kupos feju, szarnyas emberfelet abrazolt — leirhatatlanul tokeletes volt. Ha ezt a szobrocskat az ember a ket tenyere kozott melengette, az uvegszeru anyag — amelybol mintaztak — olyan panaszos hangot hallatott, mintha egy kiirtott faj jajszava lett volna. Az ilyen egykor lakott s most neptelen vilagokbol, ugy tunik, igen sok van a Terben, es felfedezesuk nagymertekben hozzajarult az Exkluzios Torveny kibocsatasahoz. A Hissek e torveny segitsegevel igyekeznek elkerulni a fertozest, es a gyilkolasi teboly megismetlodeset.
Amikor ezen az esten aludni tertem, zugott a fejem az uj fogalmaktol, es az oly kozel ragyogo csillagok: az Essalan, az Oriabor, az Erianthe meg a tobbiek valosagos tancot jartak behunyt szemem mogott. Kenytelen voltam bekapcsolni az almot ado keszuleket.
A masodik naprol nincsenek hatarozott emlekeim, vagy ha igen, osszekeverednek a rakovetkezo napok emlekeivel. Ezzel szemben pontosan emlekszem a harmadik napra, amikor masodszor jartam a Bolcsek Hazaban.
Souilik vitt oda a reobjan. Gyorsan megerkeztunk. Souilik visszafordult, engem pedig azonnal bevezettek Azzlem dolgozoszobajaba. Itt az egyebkent csupasz falakon csak ot nagymeretu, teglalap alaku, latszolag tejuvegbol keszult lapot lattam. A terem kozepen egy zoldes szinu, kek pettyes asztal allt, rajta nehany apro keszulek es egy bonyolult kapcsolotabla. Azzlem a vele szemben levo karosszekre mutatott. Ismet egy jol ismert erzes fogott el: orvostanhallgato koromban bennlako voltam egy korhazban, es amikor a «nagy fonok» hivatott, akkor ereztem ilyesmit.
Azzlem minden bizonnyal oreg volt, bore mar nagyon elszintelenedett, s emiatt arca fakozold arnyalatot oltott, ami a Foldon egeszsegtelennek tunt volna. De a selymes, szurke kelmebol szabott feszes triko alatt
