arnyek bukkant elo, egy fiatal lany vagy fiatal asszony ebbol az uj vilagbol. Kozvetlenul mellettem haladt el a Hissek tancos lepteivel, kivancsian megnezett, de cseppet sem csodalkozott. A bore mintha halvanyabb zold lett volna, mint utitarsaime. Ramosolyogtam. Valaszul felem intett, majd tovabbment.
Vegul megerkezett Souilik. Hiss modra mosolygott.
— Hamarosan meg kell jelenned a Bolcsek elott. Addig is megmutatom a hazamat.
Haloszobamon kivul, amelynek kulso falat tetszes szerint atlatszova vagy tejuvegszeruve lehetett valtoztatni, valamint a masik helyisegen kivul, ahonnan a szeket hoztam, a «foldszinten» meg egy harmadik, affele eloszoba is volt: ide nyiltak a foldalatti reszhez vezeto felvonok. Souilik mentegetodzott: igaz, hogy kicsi a haza, de egy notlen, fiatal tisztnek tokeletesen megfelel. Az epulet alatt csak ket emelet volt: az elso emeleten ket szoba meg egy dolgozoszoba — az utobbi kerek helyiseg, konyvespolcokkal boritott fallal s a kozepen egy bonyolult keszulekekkel megrakott asztal — a masodik emeleten egy elelmiszerraktar, egy «konyha» es egy csodalatos furdoszoba, ahogy mi mondanank: «minden kenyelemmel ellatva». A Hisseknel ez az egyetlen helyiseg, ahol tukor talalhato. Amikor e tukorben megpillantottam magam, hatrahokoltem: egyhetes, tuskes szakall boritotta az arcom. Megkerdeztem Souilikot, hogy az Ellan letezik-e valamilyen borotvahoz hasonlo keszulek.
— Nekunk nincs szuksegunk ilyesmire. A Hissek arcan nem no szor. Talan a Ressanon, ahol az idegen emberisegek kepviseloi laknak, akadnak szorosek is. De magyarazd meg, hogy milyen egy «borotva», es azonnal csinaltatok neked egyet. A Bolcsek azonban mindenkeppen olyannak akarnak latni, amilyen most vagy.
Tiltakoztam:
— Nem. Nem akarom, hogy vadembernek tartsanak! En itt most a bolygomat kepviselem!
Soulik mosolygott.
— Te az altalunk ismert 862. emberlakta bolygo kepviseloje vagy. A Bolcsek nalad ijesztobbeket is lattak!
E megnyugtato kijelentes ellenere is igenybe vettem a furdoszobat, hogy kisse rendbe szedjem magam. A furdoszoba vegsokig tokeletesitett berendezese azonban nem sokban kulonbozott a hasonlo foldi berendezesektol.
Amikor ujra felmentem a foldszintre, Souilik mar indulasra keszen varakozott. A hazbol kilepve azonnal a ksill fele indultam. A vidam termeszetu Souilik ez alkalommal joizu nevetesben tort ki, vagyis ama szaggatott futtyok sorozatat hallatta, ami a Hisseknel a nevetest helyettesiti.
— Nem a ksillel megyunk! Mi nem vagyunk elegge tekintelyes szemelyisegek ahhoz, hogy nehany szaz brunn-nyi utazashoz kse-iltat pazaroljunk. Erre gyere.
A haz mogott lehajolt, es megrantott egy foldbe erositett emelokart. A fold megnyilt, es egy sullyeszton egy miniatur repulogep emelkedett ki a melybol. A gepen nem volt legcsavar, es reaktornyilasokat sem lattam rajta. Nagyon finom vonalu ket szarnyanak fesztavolsaga korulbelul negy meter lehetett. Rovid, domboru torzsenek hossza nem haladta meg a ket meter otven centimetert. Kerekei nem voltak, csak ket hosszu, elol felhajlo csuszotalpa.
— Ez egy reob — jegyezte meg Souilik. — Remelem, hamarosan te is kapsz egyet.
A gepben ket alacsony, egymas mogott elhelyezett ules vart rank. En termeszetesen a hatso ulest foglaltam el, Souilikra hagyva a vezetes gondjat. Alig valamivel tobb mint husz metert csusztunk a pazsiton, es maris felemelkedtunk. A zajtalan reob roppant konnyen kormanyozhatonak es megbizhatonak tunt.
Igen gyorsan emelkedtunk, es egyenesen nyugatnak tartottunk, a hegyek fele. A mi hosszu tavu repulogepeinken szerzett tapasztalataim szerint sebessegunk korulbelul 600 km/h lehetett. Azota magam is igen sokszor vezettem reobot, es elmondhatom, ha surgos dolga van az embernek, konnyen eleri a szuperszonikus sebesseget.
Gondolhatod, milyen mohon bamultam az alattunk elsiklo videket. Tul magasan jartunk ahhoz, hogy a reszleteket is megfigyelhessem, de valami azonnal feltunt: a varosok hianya. Csodalkozasomat oszinten bevallottam Souiliknak.
— Az Ellan otszaz lepesnyi korzetben tilos harom haznal tobbet epiteni — magyarazta.
— Hat hany Hiss lakik az Ellan?
— Hetszazmillio — felelte. — De mivel te nem erted a mi tagolt beszedunket, kenytelen vagyok hatrafordulni, ha beszelni akarok veled. Marpedig most az utiranyra kell figyelnem.
Abbahagytam a kerdezoskodest. Egy furcsa, citromsarga erdo felett repultunk el, majd folyokat lattam, amint egy nagy folyamban egyesulve omlottek egy tengerbe. A hegylancok gigaszi meretu felszigetet alkottak. Neha mar utolertunk egy-egy repulogepet, masok szembejottek velunk, akadtak kozottuk a mienkhez hasonlo konnyu reobok, de oriasgepek is. A tenger folott megkerultuk a hegyormokat, majd gyorsan ereszkedtunk lefele. Souilik hatrafordult, es gondolatatvitel utjan kozolte:
— Balra, a ket hegycsucs kozott all a Bolcsek Haza.
A hegyek kozott huzodo volgyet, valamint a hatalmas teraszt kepezo, mestersegesen emelt toltest titani fal zarta el a messze elnyulo tengerparttol. A teraszon sarga, lila vagy zold lombozatu fak arnyekaban hosszu, alacsony, feher epuletek alltak. A volgy tulso vegen egy masik falra tamaszkodva egy magasabban fekvo, de joval kisebb terasz volt. Ennek legnagyobb reszet az atheni Parthenonra emlekezteto epulet foglalta el csodalatramelto eleganciaival.
Az alacsonyabb teraszon, egy zold levelu fakkal surun beultetett kis liget mellett ertunk foldet. Ezek a fak szinte testveriesnek tuntek ebben az idegen kornyezetben.
Megindultunk a felso es az also teraszt oszszekoto, szaztizenegy alacsony es tagas fokbol allo lepcsosor fele, amelyet Souilik az «Emberisegek Lepcsojenek» nevezett. Minden egyes lepcsofok szintjen, mindket oldalon aranyszobrok emelkedtek. Ezek tobbe-kevesbe emberi lenyeket abrazoltak, esetenkent harmat vagy negyet egy sorban, amint egymas kezet fogva mintha felfele haladtak volna a lepcson, amelynek tetejen egy Hiss zold fembol keszult szobra allt, vendegszeretoen kitart karokkal. A szobrok kozott kulonos, hatborzongato figurak is akadtak. Lattam orr vagy ful nelkuli arcokat, masokat harom vagy negy szemmel, egyes alakokat pedig hat vegtaggal. Nemelyek ragyogo szepek voltak, masok elkepzelhetetlenul ocsmanyok, torzak, es egesz testuket szor boritotta. De homalyosan vagy hatarozottan valamennyi a sajat fajtankra emlekeztetett, legalabbis a fejtartasuk vagy a fuggoleges testhelyzetuk. Minel feljebb jutottunk a lepcson, minel tobb szobrot vettem szemugyre, annal inkabb elhatalmasodott bennem az a kinos, kenyelmetlen erzes, hogy ezek a szobrok nem muveszi fantazmagoriak, hanem a leheto legpontosabban abrazolt kepmasai a Hissek altal ismert nyolcszazhatvanegy embertipusnak. Az utolso lepcsofokok meg uresek voltak. Souilik ramutatott az egyikre a kulonos menet elen.
— Ez a te helyed. Ide kerul majd a ti fajtatok szobra. Es mert te vagy az elso kepviselojuk, aki eljutott az Ellara, te leszel a modell. Nem tudom, melyik oldalra fognak helyezni. Elvben jobbra, azokkal a fajokkal egy sorba, amelyek meg nem mondtak le a bolygokozi haborukrol!
Balra, az utolso elfoglalt lepcsofokon, egy kocsanyon ulo szemu, tar koponyaju, zomok orias szobra elott karcsu termetu figura allt. Teljesen emberinek lattam, amig eszre nem vettem, hogy csak negy ujj van a kezen.
(Ekkor akaratom ellenere is Ulnara pillantottam. Clair elmosolyodott es folytatta.)
A Hiss szobra mellett elhaladva megerkeztunk a felso teraszra. Meg egyszer visszafordultam, hogy egyetlen pillantassal attekintsem a tajat. Az also terasz a perspektiva miatt mintha kozvetlenul a lustan hompolygo, feher tarajos hullamok fodrozta kek tengerbol emelkedett volna ki. Reobunk egeszen paranyinak tunt a zold lombos liget szelen. Ujabb repulogepek szalltak le, es nehany Hiss igyekezett a lepcso fele. Vegul ismet a karcsu szobron akadt meg a tekintetem.
— Es ezek kicsodak?
— Csaknem olyan tavolrol jonnek, mint te. Rajtunk kivul ok az egyetlenek, akik at tudnak kelni az ahunon. Onkent jottek ide. Nem mi fedeztuk fel oket, ok fedeztek fel bennunket. Nagyon hasonlitanak ratok, foldiekre. De mind ez ideig csak a Bolcsek lattak oket kozelrol. Igy nem tudok tobbet mondani roluk. Majd a Bolcsek, ha jonak latjak, reszletesebben beszamolnak roluk.
— Kik ezek a Bolcsek? A kormany tagjai?
— Nem, ok folotte allnak a kormanynak. Ok azok, akik mindent tudnak, es mindent megtehetnek.
— Nagyon oregek?
— Nemelyik. Masok fiatalok. En is eloszor fogom latni oket, akarcsak te. E megtiszteltetest annak koszonhetem, hogy Aass velemenye ellenere magunkkal hoztalak az Ellara.
— Es Aass? Neki mi a dolga?
— Kesobb valoszinuleg Bo1cs lesz. De gyerunk, ne keslekedjunk.
