immunitasom tartos marad-e, s hogy ellenkezo esetben mi tortenne velem. Kertem, hogy hivassak el a Bolcsek testuletenek egyik uj tagjat, Szzant, akit beszelgeteseink soran meglehetosen sok foldi orvostudomanyra megtanitottam. Az elokeszuletek most hosszabb idot vettek igenybe: vert vettek tolem, versejtszamlalast es szamos egyeb vizsgalatot vegeztek. Raadasul velem egyutt egy onkent jelentkezo Hissnek is le kellett szallnia a verembe, hogy ellenorizzek: a Mislix jelenletemben kibocsatott sugarzasa azonos-e azzal, amely oly vegzetes a Hissekre. Kulonos kegykent meghivtak a Foldon jart ksill szakembereit, es Souilik kivetelevel, aki valahol a Terben koborolt, valamennyien jelen voltak, Aass vezetesevel. Nagyon orultem a viszontlatasnak. De kevesbe orultem, amikor megtudtam, hogy az engem kisero onkentes: Essine.
Meg se probaltam lebeszelni a vallalkozasarol. Mar tudtam, hogy a veszellyel szemben mar evezredek ota minden kulonbseg megszunt ferfiak es nok kozott. Essine onkent jelentkezett, a Bolcsek elfogadtak, s ha en tiltakoznek, az kimondhatatlan sertes lenne szamara. De a helytelenites regi foldi eloiteleteit nem tudtam elfojtani magamban.
A specialis «hidegho» pisztollyal voltam felszerelve. Ezzel szukseg eseten olyan magasra novelhettem a homersekletet, hogy az a Mislixnek sulyos kenyelmetlenseget okozzon, anelkul hogy elpusztitana. Mas szoval a Mislix koruli homersekletet minusz 261 fokrol csaknem minusz 100 fokra novelhettem.
Negy robot kisereteben tehat lementunk abba a kamraba, ahol az urruhat tartottak. Ott ket Hiss vart rank, es segitsegukkel feloltottuk az urruhat. Mialatt velem foglalkoztak, lattam, hogy Essine arca elsapad — a Hisseknel ez zoldesszurke szinben nyilvanul meg —, es hallottam, hogy valami imafelet suttog. Szemmel lathatoan felt, amit termeszetesnek talaltam: nekem nagy eselyeim voltak, hogy baj nelkul meguszom a kiserletet, de o nagyjabol bizonyosra vehette, hogy sulyos karosodas eri. Ezert amikor atleptunk az ajto henger alaku nyilasan, a vallara tettem a kezem.
— Maradj mogottem — mondtam a mikrofonon keresztul:
— Nem tehetem. Meg kell tudnunk, hogy aktiv-e a sugarzas.
Hatraneztem. Mdgottunk gordultek a robotok, hosszu femkarjukat mar felig kinyujtottak.
A Mislix mozdulatlanul figyelte jottunket. Azt mondom: figyelte, mert jollehet semmit nem tudtam felfedezni rajta, ami a latas szervere emlekeztetett volna, ereztem, hogy tokeletesen tudataban van kozeledesunknek. Hirtelen megrandult, es kuszni kezdett felenk.
— Ne tavolodjatok el tulsagosan az ajtotol — hallottam Azzlem hangjat.
Essine onkentelenul visszahokolt, majd mellem huzodott. A Mislix haromlepesnyi tavolsagban megallt es nem sugarzott.
— Azt hiszem, hogy felismert — kezdtem. Nem fog sugarozni, ha…
Ami ezutan tortent, hihetetlen gyorsasaggal zajlott le. A Mislix nagy erovel sugarozni kezdett. Lila csovaja elerte az egymeternyi hosszusagot. Ezutan anelkul, hogy abbahagyta volna a augarzast, roppant gyorsasaggal megkerult bennunket, es nekirontott az elso robotnak. Es a csodalatos gepezet helyen nem maradt egyeb, mint egy halom elgorbult badoglemez es az elformatlanodott belso szerkezet. Egy apro fogaskerek keringett korulottem, s en ostoban neztem, amint egyre kisebb koroket leirva vegul megall a labam elott.
— Vigyazzatok! — kialtotta Assza.
A kialtas felriasztott kabultsagombol. Megfordultam es lattam, amint Essine osszeroskad a robot maradvanyai mellett. A Mislix most a felenk gordulo masodik gepezet fele siklott. Ketszer lottem. A Mislix megtorpant. Felemeltem az urruhajaban eszmeletlenul hevero Essine-t. A-robot elorenyujtott karokkal gordult elobbre.
— Nesze! Fogd! — mondtam neki, mintha csak eloleny lett volna, es a karjaira helyeztem a lanyt. — En majd fedezem a visszavonulast.
Valaszt termeszetesen nem kaptam. A robot, Essine-nel a karjan, teljes sebesseggel szaguldott az ajto fele. A Mislix ismet tamadott. Egy lovessel megallitottam, s kezemben a pisztollyal, magam is hatralni kezdtem. A ket masik robot kovette peldam. Es a Mislix ekkor a levegobe emelkedett! Fentrol, az ellenorzo terembol hallottam a Bolcsek remult kialtozasat. A femszorny egyre magasabbra emelkedett, majd zuhanni kezdett felem. Otszor is ralottem, de hiaba. Az utolso pillanatban felreugrottam, es lekuporodtam a talajra. A Mislix elvetett. Ekkor egy hangot hallottam — talan Asszaet?: — «Most mar mindegy. Erelyesebb eszkozokhoz kell folyamodnunk.» A kriptat vakito feher feny arasztotta el, epp akkor, amikor a Mislix ujabb rohamra keszult. Azonnal leereszkedett a talajra, s mintha eszet vesztette volna a kintol, ide-oda tamolygott.
— Gyorsan menj vissza, vagy meg kell hogy oljuk! — kialtotta Assza.
Az ajto fele vagtattam, es beugrottam az urruhas kamraba. A vakito feny kialudt, az ajto bezarult mogottem, es betodult a levego. Negy Hiss rohant felenk, kozottuk Szzan. Essine-rol levettek az urruhat. Sapadt volt, de lelegzett.
Duhosen mentem fel a dolgozoszobaba.
— Nos, most elegedettek lehettek! — tamadtam Azzlemra. — En meg itt vagyok, de Essine talan meg fog halni!
— Nem. Egyetlen Mislix ilyen rovid ido alatt nem tud gyilkolni. Es ha megis? Amikor a tet a vilagmindenseg, mit szamit egy elet, egyebkent egy onkent felajanlott elet!
Erre valoban nem lehetett mit valaszolni. Ismet vert vettek tolem, es ujra megszamlaltak a versejtjeimet. A vizsgalat felre nem erhetoen kimutatta, hogy a Mislix sugarzasanak semmi hatasa nincs ram.
Meg ket napot toltottem a szigeten Asszaval. Addig nem akartam elindulni, amig Essine nincs tul a veszelyen. A lany gyorsan magahoz tert, de meg nagyon gyenge volt, bar veratomlesztest es biogen-besugarzast kapott. Szzan azonban megnyugtatott: o mar sokkal sulyosabb sugarartalmat szenvedett Hisseket is apolt es mentett meg.
Visszatertem Souilik kicsi hazaba, es az elet visszatert szokasos medrebe. Minden masnap elmentem a Bolcsek Hazaba, eloadasokat tartottam, es eloadasokat hallgattam. Meglehetosen szoros baratsagot kotottem Asszaval, a Mislixet orzo, orias termetu fizikussal — a Mislix egyebkent mintha meg sem erezte volna az elszenvedett sulyos buntetest —, valamint Szzannal, a fiatal biologussal. Es egy nap, amikor harmasban az emberi sugarzasokrol beszelgettunk, egy otletem tamadt:
— Vajon a Mislixek altal kibocsatott Phen-hullamokat, amelyeket en is sugarzok, nem hasznalhatnank-e fel arra, hogy kapcsolatba lepjunk vele?
Szzan egy ideig gondolkodott.
— Nem hiszem — felelte vegul. — Mi regisztraljuk ezeket a hullamokat, de fogalmunk sincs, mifelek. Nem tanulmanyozhattuk oket, mert eppugy nem mehetunk egy Mislix kozelebe, mint ahogy nem hatolhatunk at egy egitesten! Ezt egyebkent te is lathattad Essine eseteben. Mivel te ugyanolyan vagy legalabbis nagyon hasonlo hullamokat bocsatasz ki, veled elvegezhetnenk a kiserletet. De nem hiszem, hogy ezeknek a hullamoknak barmi kozuk lenne a lelki elethez. Ketsegtelen, hogy kapcsolatban vannak az oly sok vasat tartalmazo, rendkivuli alkatotokkal!
— Lehetseges — mondtam. — Pedig szerettem volna kapcsolatot talalni veluk.
— Ez talan nem is olyan lehetetlen — szolalt meg akkor Assza. — De sok batorsagra lesz szukseged. Ismet le fogsz menni a verembe, a fejeden egy gondolaterosito sisakkal. A pszichikai hullamok — a mi pszichikai hullamaink — sokkal rovidebb tavolsagra hatnak, mint a Mislix-sugarzas, es soha nem kozelithettuk meg elegge ahhoz, hogy megtudjuk, nem «hallhatnank-e» egy Mislixet. A Mislix — vagy a Hiss — mindig elobb halt meg. De te a kozelebe ferkozhetsz. Be kell menned a kriptaba, ugyanis a nikkelacel szigeteles eppugy utjat allja a gondolathullamoknak — amennyiben a Mislix a mieinkhez hasonlo hullamokat bocsat ki —, mint az o halalos sugarzasanak.
— Rendben van — mondtam. — Es ha ismet a levegobe emelkedne?
— Maradj az ajto kozeleben. Ha a levegobe emelkedik, azonnal terj vissza az urruhas kamraba.
— Helyes. Mikor hajtjuk vegre a kiserletet? Ereztem, hogy ok meg nalam is turelmetlenebbek.
— Nekem van egy negyszemelyes reobom — kezdte Assza.
— Es itt van az enyem is — folytattam. — Megyunk?
— Gyerunk — vagta ra Szzan, a legfiatalabb harmunk kozul.
— Valtoztatni kell valamit az erosito sisakon. A munkahoz szukseges eszkozoket megtalalom a szigeten levo laboratoriumomban — jelentette ki Assza.
Beultunk a nagy reobba, es Assza teljes sebessegre kapcsolt. Remekul, bar kisse vakmeroen vezetett, es csaknem erintettuk a hegycsucsokat. Mar a tenger folott jartunk, amikor egy hatalmas, nem lencse, hanem orso formaju gepet vettem eszre, amint gyorsan ereszkedett lefele a Bolcsek Hegye iranyaban.
