tetszik neki. Ezutan nehany mondatot valtott Essine-nel, tul gyorsan ahhoz, hogy megerthessem. De mintha a «sertes» szo is elofordult volna bennuk. A fiatal Sinzulany ekkor mar lefele haladt a lepcson, hogy eleba menjen felfele igyekvo fajtestvereinek, egy tiz-tizenket szemelybol allo Sinzu-csoportnak.
Souilik gondterhelt kepet vagott.
— Gyorsan meg kell keresnunk Asszat, sot ha lehet, Azzlemet is.
— Mi tortent?
— Nem sulyos. Legalabbis remelem, hogy nem az. De a Sinzuk roppant gogosek, es talan helytelenul jartunk el, amikor a lepcson bal oldalra tettuk a szobrukat!
Azonnal bejutottunk Azzlem dolgozoszobajaba. Assza is ott volt, tovabba egy fiatal Hiss, Azzlem fia, Asserok, aki most tert vissza a Sinzuk univerzumabol.
— A helyzet veszelyes — jelentette ki Souilik csaknem goromba hangon. — Tavolletem alatt a Sanssine szigeten a Tserien lent jart a kriptaban, es legyozte a Mislixet!
— Igen, de miert baj ez? — kerdezte Assza. — Ezert en vallaltam a felelosseget, a Tanaccsal egyetertesben.
Nos, Ulna, a Sinzu-lany szerint azt igertek a Sinzuknak, hogy ok lesznek az elso piros veru lenyek, akik szembeszallnak a Mislixszel. Ha olyan ratartiak, amilyennek latszanak, lehetseges, hogy megsertodnek!
— Az urhajojuk fel van fegyverezve — szolt kozbe Asserok. — Es ismerik az ahunt!
— A mi bolygonkon mi vagyunk az urak, Asserok — jelentette ki az apja. — Amikor a Sinzuk elso izben jartak nalunk, nem akartak szembeszallni a Mislixszel. Azt hoztak fel urugyul, hogy elobb fel kell keszulniuk a talalkozasra. A Tserien elszantabb volt nalunk. Mindez az o hibajuk. Vegul is az Igeret rank vonatkozik, nem pedig a Sinzukra! Nem utasithatunk vissza semmifele segitseget, de az iranyitast fenn kell tartanunk a magunk szamara! Es ha a Sinzuknak fegyvereik vannak, mi sem vagyunk fegyvertelenek!
Megnyomott egy gombot az iroasztalan. Az egyik fali kepernyo megvilagosodott, es megjelent rajta az Emberisegek Lepcsoje. Negy Sinzu vitatkozott a szobrom elott, s kozottuk volt Ulna. A tobbiek futolepesben igyekeztek az urhajojuk fele.
Azzlem ekkor olyan szavakat ejtett ki, amilyenek evszazadok ota nem hangzottak el az Ellan.
— Elso szamu riadokeszultseg! — mondotta egy mikrofon fole hajolva. — A Tizenkilencek azonnal gyulekezzenek! Teljes felszallasi tilalom minden idegen repulo gepezetnek.
A koruliras hallatan elmosolyodtam, mivel az Ellan az egyetlen idegen gepezet az urhajo volt.
— Majd meglatjuk, hogyan tudjak elkerulni az intenziv gravitacios mezoket — jegyezte meg.
A Sinzuk beleptek a Bolcsek Hazaba.
— Menjunk, es fogadjuk oket — mondta Azzlem. — Ti is gyertek, Souilik es Essine, mivel a fiammal egyutt csak ti vagytok itt azon Hissek kozul, akik tuljutottak a Tizenhatodik Univerzumon.
Abba a terembe mentunk, ahol eloszor alltam a Bolcsek Tanacsa elott. A terem vegeben fesztelenul helyet foglaltam Essine es Souilik kozott. Bevonult a szukebb Tanacs: a Tizenkilencek. Bevezettek a Sinzukat.
Negyen voltak: harom ferfi es a fiatal lany: valamennyien szepek, szokek, karcsuak es inkabb magas termetuek. A Foldon svedeknek neztek volna oket. Rideg, tartozkodo arckifejezessel helyeztek fejukre a gondolaterosito sisakot.
A legidosebb Azzlem fele fordulva beszelni kezdett: azert hivattak ide oket tavoli bolygojukrol, hogy szembeszalljanak a hirhedt Mislixszel. Sietve jottek, es magukkal hoztak a tudosaik altal feltalalt leghatekonyabb fegyvereket. Most pedig azt kell hallaniuk, hogy egy felig vad bolygorol erkezett alsobbrendu leny mar legyozte ezeket a felelmetes ellenfeleket. Ezzel megsertettek az o Arbor bolygojukat, tehat azonnal visszafordulnak, es soha tobbe nem jonnek az Ellara, hacsak a Shemonok az elszenvedett sertest nem talaljak tul sulyosnak ahhoz, hogy el lehessen feledni. Ebben az esetben… Vegul a Sinzu azt kovetelte, hogy a Hissek kerjenek bocsanatot, es haladektalanul romboljak le azt a szobrot, amelyet a Sinzuk szobraval egy szintre helyeztek.
E kirohanas alatt mindvegig a Bolcseket figyeltem. Arcukon egy vonas sem rezzent. A helytelenitesnek a legcsekelyebb jelet sem fedeztem fel rajtuk. A mellettem ulo Souilik viszont szunet nelkul dormogott hegyes fogai kozott.
Azzlem higgadtan valaszolt:
— Ti, Sinzuk, furcsa emberek vagytok. Mi soha nem tettunk olyan igeretet, hogy ti lesztek az elso piros veru lenyek, akik szembe szallhatnak a Mislixekkel. Abban a korban nem is tudtuk, hogy leteznek mas, piros veru emberisegek. Es meg most sem tudjuk, hogy valamennyi piros veru emberiseg kepes-e ellenallni a Mislix- sugarzasanak. Az elsosegnek egyebkent sem tulajdonitunk fontossagot. Ez a fajta mentalitas mar nagyon reg eltunt az Ellarol, az utolso hadvezerrel es az utolso politikussal egyutt. S ugy latom, hogy ti sem ertitek meg, hogy a vilagmindenseg valamennyi emberisege sem lesz tul sok a Mislix legyozesehez. Pillanatnyilag mi vagyunk az egyetlenek vagy csaknem az egyetlenek —, akik harcolnak ellenuk, es ebben a kuzdelemben minden esztendoben tobb mint szazezer Hisst veszitunk. A Tserien eleg bator volt, hogy minden elokeszulet nelkul szembeszalljon a Mislixszel. Tehat rendjenvalo, ha a szobra ott van, ahova helyeztuk. Ti is tegyetek meg azt, mit o tett, s mi keszseggel elhelyezunk egy, sot ket vagy harom Mislixet is a Sinzuk szobra ele!
E szellemes megjegyzes hallatan fojtott nevetes hullamzott vegig a gyulekezeten. Azzlem folytatta:
— A ti segitsegetek minden bizonnyal hasznos, de nem nelkulozhetetlen. A Tserienekben megvan a szukseges ellenallas. A mi technikank elsorendu, es az ovek, noha primitiv, valoszinuleg szinten nem megvetendo. A vilagmindensegben sok kek vagy zold veru emberiseg letezik: az o fegyvereik ugyancsak nagy erejuek. Es senki nem tudhatja, hogy a kovetkezo alkalommal hol csapnak le a Mislixek. Tan most eppen a ti galaktikatok fele vezeto uton vannak. Kerlek benneteket, tegyetek felre az ostoba buszkeseget, ami oly meglepo egy olyan fejlett emberisegnel, mint a tietek. Felkerlek benneteket: lepjetek be a Nagy Szovetsegbe, az Emberlakta Vilagok Ligajaba! A mi egyetlen ellensegunk a Mislix! Minden emberiseget fenyeget, akar kek, akar zold vagy piros a vere. Meg ha erzeketlenek is vagytok a sugarzasara, nem elhettek egy kialudt nap kozeleben! Gondolkozzatok, es barati szavakkal, ne pedig daccal terjetek vissza hozzank. Ez a bolygo az Ella, nem pedig az Arbor: itt mi vagyunk az urak. Ma este ismet fogadunk benneteket.
A Sinzu valaszolni akart.
— Nem. Felesleges. Gondolkozzatok. Az esti viszontlatasra.
A Tizenkilencek lassan ballagtak kifele. Magunkra maradtunk: Souilik, Essine meg en — s velunk szemben a Sinzuk.
Ugy tunt, mintha csak most vettek volna eszre szemelyemet. A harom ferfi fenyegetoen indult felem. A legidosebbet a fiatal lany hasztalan probalta visszatartani.
Felalltam. Souilik megmarkolta az ovebe tuzott kis villamszoro nyelet. Mint valamennyi ksill-parancsnoknak, neki is jogaban allt a fegyver viselese. Mozdulata nem kerulte el a Sinzuk figyelmet. Mind a harman megalltak.
— Azt hittem — kezdte egyikuk —, hogy a Hissek, a bolcs Hissek mar evszazadokkal ezelott lemondtak a haborurol…
— A haborurol igen, de a vendegeink megvedeserol nem — vagott vissza Souilik. — Ha a szandekaitok tisztak, mire valok azok a fegyverek a tunikatok alatt? Azt hiszitek, hogy nem tudjuk kimutatni a femet a szovet alatt?
A helyzet mind feszultebbe valt. Egyfelol Essine es en, masfelol Ulna es a legidosebb Sinzu igyekezett kozbelepni. De Souilikot mar elontotte a Hissek rettento hideg duhe, a Sinzukat pedig mintha valami erthetetlen gog szallta volna meg. Szemmel lathatoan belenk akartak kotni.
Mint egy deus ex machina bukkant fel az orseg egyik tisztje. Negy masik Hiss kiserte.
— A Tizenkilencek Tanacsa keri Sinzu vendegeit, sziveskedjenek visszaterni szallasukra. Tovabba emlekezteti oket, hogy a szolgalatos tiszteken kivul senki mas nem viselhet fegyvert az Ellan.
A tiszt egy nagy teljesitmenyu gondolaterosito sisakot viselt. Igy az elhangzott mondat olyan elesen es ridegen visszhangzott a fejemben, akar egy ultimatum. A Sinzuk is nyilvan igy ertelmeztek, mert elsapadtak, es kivonultak a terembol. Ulna visszafordult, es hosszasan nezett rank.
— A Tserient viszont a tarsaival egyutt varja Azzlem — folytatta a tiszt.
Azzlem, Assza es Asserok kozott heves vita folyt, amikor beleptunk a dolgozoszobaba.
— Nincs szuksegunk rajuk — jelentette ki Assza. — Elegendok lesznek a Tserienek.
A Sinzuk eppen olyan erosek, mint mi — vagott kozbe Asserok. Higgyetek nekem, en lattam a bolygojukat, az Arbort. Tobben lakjak, mint amennyien mi valaha is leszunk a Harom Vilagban. Es ott vannak a szolgaik, a Telmek is…
