robotok kozott. Amikor vegre loni tudtam, mar csak egy automata volt mukodokepes. A Mislix ekkor nehezkesen megindult az atjaro alagutja fele, bekuszott a nyilason, es igy elzarta a kifele vezeto utat. Ily modon a Mislix foglyai lettunk.
Egy pillanatra sem vesztettem el a fejem, mert tudtam hogy szukseg eseten a Hissek felelmetes eszkozeikkel azonnal a segitsegunkre sietnek. De aggodtam az eszmeletlen Hiss miatt, ugyanis a Mislix szuntelenul sugarzott, es minden eltelt masodperc csokkentette eletben maradasanak lehetoseget. A mikrofonon at jeleztem, hogy megkiserlem az alagut felszabaditasat, majd intettem a Sinzuknak, hogy huzodjanak felre, es kezemben a pisztollyal egyenesen a, Mislix fele iranyitottam lepteimet.
A femszorny halvanyan csillogott az atjaro felhomalyaban. Minden izmomat megfeszitettem, hogy ha kell, felre ugorhassak, majd elsutottem a pisztolyt. A Mislix hatralt. Ismet lottem. A Mislix tovabb hatralt, es behatolt a henger alaku eloterbe. Oda is kovettem, es ez csaknem a vesztemet okozta. Nekem rontott, es a szuk helyen csak nehezen tudtam elkerulni rohamat. Szerencsere, a bekapcsolt gondolaterosito sisak reven mindig megereztem a Mislix felol arado ellenseges erzelmek fokozodasat, ami a kozelgo tamadast jelezte. Ez a kulonos, bikaviadalra emlekezteto parharc jo ot percig tartott. A Mislix vegul visszasiklott az alagutba. Utana vetettem magam.
Sajnos, beleutkoztem az eszmeletlen Hisst cipelo, kifele tarto robotba, s ezzel mintegy tiz masodpercnyi idot vesztettem. E rovid kesedelem csaknem a Sinzuk eletebe kerult. Mire bejutottam a kriptaba, a Mislixet mar csak nehany meter valasztotta el a falhoz tapado Ulnatol es Akeiontol, aki vedelmezoen a huga ele allt. A Mislix mar keszulodott, hogy rajuk rontva osszezuzza oket, amikor egymas utan hat lovest adtam le. A szornyeteg ekkor felem fordult es tamadott. Mintha vakito, forro feny arasztotta volna el a kriptat. Eros utest ereztem, majd athatolhatatlan sotetseg borult ram. Most at kell ugornom harminc napot, ugyanis harminc napig fogalmam sem volt arrol, hogy mi tortent velem es korulottem. A Mislixszel valo osszeutkozes kovetkezteben tiz csontom eltort, es testemnek csaknem a fele megfagyott, mert az urruham tobb helyen kiszakadt.
Femfalakkal korulvett, ismeretlen helyisegben, agyban fekve tertem magamhoz. A hatamon fekudtem, s folottem egy nagy, negyszogletes tolcserfelebol halk es allando zummoges kozepette lilas feny sugarzott ram. Nagyon gyenge voltam, de semmifele fajdalmat nem ereztem. Amikor mozdulni probaltam, eszrevettem, hogy vegtagjaim homoru sinek koze vannak szoritva. Hiss nyelven kialtozni kezdtem.
Egy ismeretlen Sinzu jelent meg az ajtoban. Feher haja olyan fako volt, mint nalunk az oregembereke, nem pedig platinasan csillogo, mint a Hisseke. A Sinzu folem hajolt, szemugyre vett valamit, amit en nem lathattam, ram mosolygott, majd nehany erthetetlen szot mormolt. A zummoges hangja megvaltozott, a tolcserbol arado feny hatarozottan lila szinuve valt. Tagjaimban folyamatos zsibongast ereztem, es az erom mintha lassan visszatert volna. Az ismeretlen ezutan magamra hagyott. Nem volt nehez kitalalni, hogy mi tortent velem: bizonyara sulyosan megsebesultem, es egy Sinzu-korhazban vagyok, valoszinuleg az urhajo fedelzeten.
Kellemes felalomba merultem. Egy ido utan, amelynek tartalmat keptelen voltam megallapitani, ismet megjelent a Sinzu, ez alkalommal Szzannal egyutt. A Hiss elmondta, hogy a Mislix epp hogy csak megerintett, mivel a forro feny hatasara — amely az osszeutkozes utan nem pedig elotte lobbant fel, mint hittem — harckeptelenne valt. Ulna es fivere szanalmas allapotban vonszolt ki a kriptabol.
Amikor atszallitottak az urhajora, csak epp hogy eltem. Mindenaron a Sinzuk akartak apolni, elsosorban azert, mert orvosi szempontbol nem voltam szallithato allapotban. Aztan mindent osszevetve, vegul is megmentettem parancsnokuk fiat es lanyat. Egyebkent is ugy talaltak, hogy fiziologiailag kozelebb allok hozzajuk, mint a Hissekhez. Hogy ez mennyire igy van, kimutatta egy surgosen elvegzett szovetelettani vizsgalat. Kozben olyan keszulekek segitsegevel tartottak mestersegesen eletben, amelyek meg az Ellan latott muszereket is felulmultak. Kiderult, hagy eppen olyan protoplazmaval rendelkezem, mint a Sinzuk, ezert habozas nelkul egesz sor hetero-transzplantacios mutetet hajtottak vegre rajtam. A foldiekkel ellentetben a Sinzu-orvosok a hetero- transzplantacio tudomanyanak valosagos mesterei voltak. Mindig volt tartalekban «elo» nyersanyaguk, ha szabad igy kifejezni magam. Valojaban azonkivul, hogy negy ujjuk van — amely jellegzetesseg a mi fajtankkal valo keresztezodes soran recessziv lenne —, kevesbe kulonboznek tolunk, europaiaktol, mint peldaul a kinaiak.
Roviden, hala a Sinzuk nagy orvosanak, Vincedomnak, eletben maradtam, anelkul hogy megrokkantam volna. De igazsagtalan lennek, ha megfeledkeznek Szzanrol, akit meglehetosen sok foldi orvostudomanyra megtanitottam, s ezert hasznos tanacsokat tudott adni Vincedomnak, vagy Ulnarol, akinek napokon at kellett ugyelnie az altala feltalalt, bamulatosan mukodo, mesterseges szivre.
Attol kezdve, hogy eszmeletemet visszanyertem, rohamosan gyogyultam. Harom nappal kesobb mar felkelhettem. A gondolaterosito sisak segitsegevel hosszu beszelgeteseket folytattam Ulnaval, s hozzakezdtem a Sinzu-nyelv tanulasahoz. Igy aztan sok mindent megtudtam az Arbor bolygorol es a Sinzu-emberekrol.
A tudomany teren igen fejlett Sinzuknak oseiktol orokolt, kulonos tarsadalmi szervezetuk van. Valaha minden Sinzu nemes volt. Senki nem vegzett fizikai munkat, ezt a Telmek alsobbrendu fajtajara biztak. Eletuket a muveszetnek, utazasoknak es a haboruskodasnak szenteltek. A haboruk korulbelul het evszazada vegkepp megszuntek az Arboron, es helyebe a tudomanyos kutatas, valamint a Ter felkutatasa lepett. Kulonos veletlen, hogy a Foldet eppen a Hissek fedeztek fel es nem a Sinzuk, jollehet a Sinzuk galaktikaja, amint errol kesobb meggyozodtunk, nem egyeb, mint kozeli szomszedunk, az Andromeda kod. Oszinten szolva, a Sinzuk eselye, hogy a mi galaktikank csillagmillioinak kozepen rabukkanjanak a naprendszerunkre, semmikepp sem volt kisebb.
Az Arboron ma csaknem ketmilliard Sinzu el, es galaktikajuk kulonbozo bolygoin meg tovabbi haromszazotven millio. Tarsadalmi szervezetuk roppant arisztokratikus maradt. Helon egy shemonnak, vagyis egy hercegnek megfelelo rangot viselo nagyurnak a fivere. Az Arboron csak negy shemon van, az utolso Sinzu kiralyoktol szarmazo negy csalad feje. Politikai szervezetuk gulaszeruen epul fel: a csucson helyezkedik el a negy shemon: ez a rang felig orokolheto, mivel az uj shemont mindig ugyanabbol a csaladbol valasztjak, de nem feltetlenul az elobbi shemon fiat. Ulna majd pontosabban elmagyarazza e bonyolult tarsadalmat.
Egy hettel azutan, hogy magamhoz tertem, Vincedom megengedte, hogy elhagyjam a betegszobat. Souilik es Ulna tarsasagaban boldogan leptem ki az urhajobol a szabad levegore. Lassan felballagtunk az Emberiseg Lepcsojen, es lattam, hogy a Sinzu-szobrot valoban kiegeszitettek egy legyozott Mislix kepmasaval. Souilik allandoan paranyi orajat nezegette, es titokban mintha nevetgelt volna, de Ulna is rejtelyesen mosolygott. Amikor elfaradtam, vissza akartam fordulni, de sietve lebeszeltek errol, mondvan, hogy a friss levego elosegiti a gyogyulasom. Leultunk egy kopadra, es a tengert bamultuk. Az arra jaro Assza is helyet foglalt mellettunk nehany percre. Mindenfelerol beszelgettunk, vegul Assza felallt, es elindult az urhajo iranyaba. Egy bousik multan Souilik ismet az orajara pillantott, s mikozben zold arcan huncut rancok futottak ossze, megszolalt: «Most mar visszamehetunk.»
Az urhajo nyilasahoz vezeto lepcso tetejen a ket fegyveres Sinzu-or, vigyazzba vagva magat, tisztelgett elottem. Csodalkoztam, mert a Sinzuk mindeddig csak parancsnokaikat vagy a Tizenkilencek Tanacsanak tagjait udvozoltek ilyen szertartasosan. Ulna es Souilik eszrevetlenul eltunt mellolem, es egyedul maradtam a folyoson. Hamarosan megjelent Akeion: pompas biborvoros tunikat viselt, vallara hasonlo szinu kontos borult, homlokat keskeny platina pant ovezte.
— Gyere — mondotta Hiss nyelven. — Unnepseget rendeznek a tiszteletedre, tehat fel kell venned az unnepi ruhadat.
Bevonszolt az egyik fulkebe, ahol segitsegevel magamra oltottem a Sinzu-diszegyenruhat, amely hosszu feher tunikabol es feher kontosbol allt, s e sok feherseg kozepette meg a szokasosnal is feketebbnek tuntem. Homlokomat aranypant diszitette.
Akeion az urhajo orraba, az iranyitoterem mogotti hosszu, keskeny terembe kisert. A helyiseg vegeben felallitott emelvenyen ult Helon es Ulna. Helon barsonypiros, Ulna halvanyzold tunikat viselt. Az urhajo feketebe oltozott vezerkara, valamint szurke egyenruhas szemelyzete a falak menten sorakozott fel. A hosszan leomlo, boven redozott leplek tomege kozott az emelvenyen jobb felol ulo Assza es a bal felol ulo Souilik testhez tapado trikoja szinte szemermetlennek tunt.
Elhulve alltam az emelveny elotti ures tersegen. A teremben melyseges csend uralkodott. Akeion mereven allt mogottem.
Helon lassan felemelkedett szekerol, es megszolalt:
— Ki az, aki megjelent az Ur-Shemon elott?
Akeion valaszolt helyettem:
— Egy szabad es nemes Sinzu.
— Mifele hostett ad jogot neki a feher tunikara?
— Megmentette az Ur-Shemon fia es leanya eletet.
— Mit kivan a szabad es nemes Sinzu?
