es Souilik gunyos mosollyal mutatott a Mara bolygorol erkezett Krenre. A Mara bolygon gyartjak azt az Aben-Torne nevu borzalmas italt, amelyet az odalatogatok mero udvariassagbol kenytelenek meginni! A menet vegen haladtak azok a lenyek, akiknek csak az intelligenciajuk emberi, s kozuluk nehanyan oriasi, pancelos rovarokra emlekeztettek. A latvany a vegtelen valtozatossag lehangolo erzeset arasztotta.
— Igen — szolalt meg melabus hangon Souilik —, soha senki nem fogja megismerni az emberlakta bolygok mindegyiket.
Mi is bementunk a Palotaba. Bar a kulseje utan itelve az epulet egy titani meretu, tomor es kopar monolitnak tunt, belulrol gazdagon diszitettek az itt kepviselt emberisegek alkotta szobrok es festmenyek. Egy kulso galeria panoramaszeruen mutatta az emberlakta vilagok legnagyobb varosait. Keresztulmentunk egy kulonos novenyekkel zsufolt telikerten. Souilik egy legmentesen lezart, atlatszo bura alatt megmutatta az Elso Univerzum Ssin bolygojarol szarmazo stenet nevu novenyt, amely minden allati eletet elpusztit a vilagmindenseg e bolygojan, mert pompas viragai, amelyek mintha attort aranyszirmokbol allnanak, vegtelenul paranyi mennyisegben egy gaznemu, halalos merget arasztanak.
Obszidianra emlekezteto, zold, uvegszeru anyagbol faragott lepcso vezetett az ulesterem folotti paholyokhoz. Az egyik paholyban helyet foglaltam. Tolem jobbra ult Ulna, balra pedig egy torekeny alkatu, halvany kekesszurke boru, kekesfekete haju es hatalmas, lila szemu noi leny, a Tizenegyedik Univerzum Vessar csillagjahoz tartozo Pharen bolygon elok R'ben emberiseg kepviseloje.
Lent, az amfiteatrumban helyezkedtek el a Liga kuldottei. Mindegyikuk elott kis allvany emelkedett, rajta bonyolult keszulekek csillogtak. Az egybegyultek szamahoz viszonyitva minden meglepo csendben zajlott le.
A Hisseknek kivalo erzekuk van a rendezeshez: a fenyek kialudtak, s csak egyetlen fenyszoro vetette keskeny sugarat az emelvenyre, ahol egy sullyeszto segitsegevel egy dobogofele emelkedett fel, rajta a ragyogo fem karosszekeken ulo Azzlemmal es negy masik kepviselovel. Helon is koztuk volt. Semmifele eljenzes vagy taps nem hallatszott. Azzlem szolasra emelkedett. Hiss-nyelven beszelt, de a nagy teljesitmenyu gondolaterositok jovoltabol mindenki a sajat nyelven hallhatta a szonoklatot. Azzlem emlekeztette a jelenlevoket a legutobbi tanacskozas alkalmaval hozott dontesekre, majd beszamolt erkezesemrol, valamint a Sinzuk erkezeserol, tovabba a Mislix-sugarzassal szemben megnyilvanulo csodalatos ellenallo kepessegunkrol. Mostantol kezdve — mondotta — a mi segitsegunkkel a Mislix ellen folytatott harc jellege megvaltozik: vedekezo harcbol tamado harcca valik, s ennek elso felvonasa az lesz, hogy felderito expediciot inditanak az ellenseges birodalom szivebe, az Elatkozott Galaktikak egyikenek a kellos kozepebe. Termeszetesen, meg sok evszazadnak kell eltelnie, amig az ellenseg vegkepp meghatral. De a visszavonulasok ideje veget ert. Nem hianyoznak a Mislix-pusztito fegyverek: minden, ami hot termel, hatekony eszkoz lehet ellenuk. De e fegyvereket mindeddig csak sulyos vesztesegek aran lehetett alkalmazni.
Azzlem hosszasan beszelt. A vilagmindenseg emberisegeinek szine-javat egyesito gyulekezet elott ismertette a Fold-lakok testenek szokatlan felepiteset. Immunitasunkat nyilvan annak a tenynek koszonhetjuk, hogy szervezetunk, akarcsak a Mislixeke, sok vasat tartalmaz. A Sotetseg Lenyeivel valo tavoli rokonsagunk ellenere is teljes mertekben meltok vagyunk az «ember» elnevezesre. A Sinzukat minden tovabbi nelkul felveszik a Ligaba, mivel reges-reg elvetettek minden haborut, a Tserieneket azonban jelenleg csak szovetsegesnek tekinthetik, de mert civilizaciojuk roppant fiatal, remelheto, hogy e gyulekezet hamarosan a teljes egyenloseg alapjan fogadhatja oket tagjai soraba.
— Megnyito beszed. Nincs semmi jelentosege — suttogta tiszteletlenul Souilik. — Az igazi munkat majd az egyes csoportok vegzik el. Bar az Exkluzios Torveny ertelmeben nem vehetnek fel a Ligaba, a Hissek csoportjaban szamitunk rad.
— Miert eppen a Hissek csoportjaban? — kerdeztem.
— Mert mi fedeztunk fel teged, meg ha azota adoptacio reven Sinzu is lettel. Ezt ne feledd! Azzlem befejezte a beszedet, es leult. Nehany percnyi csend utan mennydorogve felharsant egy szamomra ismeretlen Hiss-dal. Nem mondhatnam, hogy nagy hatast tett ram. Mar emlitettem, hogy a Hissek zeneje tul bonyolult, es neha olyan magas, illetve mely hangokig terjed, amelyeket, a mi fulunk keptelen meghallani. De amikor Souilik es Essine fele fordultam, megdobbentett az arckifejezesuk. Mintha revulet szallta volna meg oket, valamifele misztikus kozossegi erzes valamennyi kek vagy zold veru lennyel. Lent, a malyvaszinu fenyben derengo teremben minden arcon ugyanez a vagyodo s egyben megenyhult kifejezes tukrozodott. Kekesszurke boru szomszednomet is megigezte a dal. Ugy tunt, hogy csupan az emelvenyen ulo Helon, Ulna es a fivere meg en maradtunk kozombosek. Hirtelen egy kep villant fel emlekezetemben: egyszer regen a Foldon, egy filmhiradoban a csodara varakazo embertomegeket mutattak Lourdes-ban. Igen, pontosan erre a jelenetre emlekeztettek ezek a rajongo arcok, a vilagmindenseg emberisegeinek sokfele abrazata.
A dal folytatodott: konyorges volt ez a teremto Istenhez, az osi Fenyhez.
Aztan ujra csend lett. Az idegen vilagok lenyei meg sokaig magukba szalltan, mozdulatlanul ultek. Vegul Azzlem felemelte a karjat, es a tomeg megindult kifele.
— Nem is tudtam, hogy ti, Hissek, minden emberiseget megteritettetek a vallasotokra fordultam Souilikhoz:
— Nem teritettuk meg oket! Es tudod jol, hogy en magam hitetlen vagyok. A szavak feleslegesek. A zenet evszazadokkal ezelott szerezte Rienss, az Ella-Ven legnagyobb zenei langelmeje. Ez onmagaban veve is elegendo, hogy onkivuleti allapotba ringasson bennunket. Mero veletlen, hogy ugyanigy hat mas emberisegekre is. Es mivel minden vallasban vannak kozos elkepzelesek, amelyekben a legfennkoltebb… De te semmit nem ereztel?
— Nem. Es azt hiszem, hogy a Sinzukra sincs hatassal a himnuszotok.
— Errol ne beszelj! Legalabbis egyelore ne. Honfitarsaim e tekintetben nagyon erzekenye. A Rovaremberek is olyanok, mint ti vagytok, s ez kezdetben eppen eleg bajt okozott nekik. Egy ideig meg arrol is szo volt, hogy kizarjak oket a Ligabol. Igaz, hogy benneteket nem fognak kizarni! Ti vagytok az egyetlen remenysegunk a Mislixek ellen.
A tanacskozas tizenegy napig tartott. Az utolso napot kiveve nem tartottak tobb plenaris ulest. Minden egyeb megbeszeles a szakmai bizottsagokban zajlott le. A Hiss-kuldottseggel egyutt en is reszt vettem ezeken. A zaro unnepseg utan visszatertunk az Ellara. Legnagyobb banatomra a Sinzuk a Ressanon maradtak.
Az Ellan a mar megszokott elet vart ram. Meg mindig Souiliknal laktam. Mindennap elmentem a Bolcsek Hazaba, ahol Assza es Szzan tarsasagaban osszehasonlito biologiai kiserleteket vegeztem. Asszanak sikerult mestersegesen eloallitania a Mislix-sugarzast. E jelenseg termeszetet soha nem ertettem meg tokeletesen, de azt tudom, hogy semmi koze nincs az elektromagneses sugarzasokhoz. A Hissek es a Sinzuk — s egyebkent mas emberisegek is — a fizikanak mar olyan fejezeteit ismerik, amelyekbol a mi foldi tudosainknak sejtelmuk sincs.
Most mar tokeletesen otthon ereztem magam az Ellan. A Hiss-nyelvet, ha nem is teljesen hibatlanul, de legalabb folyekonyan beszeltem, es nem kellett allandoan sisakot viselnem a fejemen. Az Ella lakoi befogadtak, voltak barataim, kapcsolataim, volt munkam. Mint «kulfoldi» tag, hivatalosan reszt vettem a «Mislix elleni harcra alkalmazott biologiai szekcio» munkajaban, es foldi biologuskent egyutt dolgoztam Szzannal es Rassenokkal, sot csaknem egy tucatnyi fiatal Hiss-biologust adtak a kezem ala. Annyira megbaratkoztam az itteni elettel, hogy egy nap a laboratoriumban, egy Asszaval folytatott beszelgetes alkalmaval azt talaltam mondani: «Mi, Hissek…» Szavaim megerdemelt, viharos nevetest valtottak ki. A Hissek valoban szeretetremelto nep, bizonyos melyen gyokeredzo «ridegseguk» ellenere is telve vannak joindulattal. Mimdenesetre konnyebben ki lehet jonni veluk, mint a Sinzukkal, akik tulzott erzekenyseuk miatt konnyen sertodnek meg.
Egy honap multan az urhajo visszatert a Ressanrol, es legnagyobb oromomre Ulnat es Akeiont is az en munkacsoportomba osztottak be.
Napjaim rendszerint a kovetkezokepp teltek: Amikor felkelt az Ialthar, Souilik tarsasagaban megreggeliztem, majd elindultam a laboratoriumba. Mielott megkezdtem volna a munkat, atsetaltam az also teraszon allo urhajoba Ulnaert meg a fivereert. Delig dolgoztunk. Utana vagy az Idegenek Hazaban, de leginkabb az urhajoban ebedeltem, majd visszamentunk a laboratoriumba, es napnyugta elott korulbelul ket oraval befejeztuk a munkat. Ha szep ido volt, elmentunk furodni az obolbe. Veszelyes lett volna beljebb uszni, mert a nyilt tengerben nyuzsogtek a vsiivzek, ezek a rendkivul falank halak, de az obol torkolatanal elhelyezett hassrn-fuggony a differencialt abiotikus sugaraival visszariasztotta oket. Munkatarsaimon kivul ilyenkor Souilik es Essine is gyakran velunk tartott. A Hissek paratlanul jo uszok. Souilik a szemem lattara tobb izben is negyvenhet masodperc alatt tette meg a szaz metert, szinte jatekbol halomra dontve minden foldi vilagrekordot.
A Hissek, akarcsak a Sinzuk, nagyon szeretik a sportot. Korantsem olyan erosek, mint a Fold-lakok, de hajlekonysag tekinteteben mesze tulszarnyalnak bennunket. Miutan beleuntam, hogy mindig alulmaradok az
