— Az Ahen-retont.
— Mit szol az Ur-Shemon fia es leanya?
— Megerdemli — felelte korusban Ulna es Akeion.
— Mit szolnak az Ur-Shemon nemes es szabad tarsai?
— Megerdemli — feleltek egyhangulag a vezerkar es a szemelyzet tagjai.
— Mi, Helon, Ur-Shemon, a
A meglepetes moraja hullamzott vegig a gyulekezetem. Ulna mosolygott.
— Lepj elobbre — suttogta Akeion.
Roppant nevetseges lehettem fekete hajammal es barna borommel a hofeher tunikaban, homlokomon az aranypanttal, es fejemen a gondolaterosito sisak ide-oda lengo, vekonyka antennaival. Szot fogadtam, noha meg akkor sem ertettem egeszen, hogy mi tortent. Sikerult eljutnom az emelvenyig.
Ekkor korusban felhangzott az a kulonos, szep dal, amelyet azon a reggelen hallottam, amikor eloszor pillantottam meg Ulnat: a Ter Meghoditoinak dala. Csaknem vallasos borzongas futott vegig rajtam. Ereztem, hogy leemelik rolam a feher kontost, es egy masikat teritenek ram. A dal veget ert. Most aranyszegelyu, karminvoros kontos borult a vallamra.
— Fold bolygo szulotte! — szolalt meg ismet Helon. — Matol kezdve Sinzu vagy, akarcsak mi magunk. Ime, vedd at a
Ket jelkepes nikkelkulcsot nyujtott felem — mivel a Sinzuk, akarcsak a Hissek mar reg nem hasznalnak ilyen primitiv eszkozoket a zarasra —, valamint egy rovid, ragyogo femcsovet.
— A szertartas veget ert — intett felem. — Remeljuk, hogy Song Vsevolod Clair hajlando megosztani velunk etelunket.
— A Song a rendfokozatod — magyarazta Akeion. — A Shemon, az Ur-Shemon es a Vithian utan ez a legmagasabb rang. Mint Song barkit felesegul vehetsz az Arboron, ha kedved tartja, meg egy Ur-Shemon lanyat is — tette hozza huncut mosollyal, es Ulnara pillantott, aki melyen elpirult.
A Kalvenault kialszik!
Viszonylag roviddel azutan, hogy igy befogadtak a Sinzuk, veluk egyutt elutaztam a Ressan bolygora, az Emberlakta Vilagok Ligaja Nagy Tanacsanak szekhelyere. A Tanacsban mindep bolygot csak egy szemely kepviselt, de a Ressanon voltak a kulonbozo emberisegek telepulesei is, es az egyes koloniak lelekszama otezer es huszezer kozott valtakozott. A Ressan lakosainak tobbsege — 170 millio fo — Hiss-eredetu.
A telepulesek es az anyaorszagok kozotti allando osszekottetest otezer ksill biztositotta. A Hissek viszont csak roppant gyer kapcsolatokat tartottak fenn a meg haborut folytato bolygokkal, s az Exkluzios Torveny ertelmeben ezek az egitestek nem voltak kepviselve a Ligaban.
A Ressanon lattam a legkorszerubben berendezett laboratoriumokat. E kulonbozo gondolkodasu lenyek evszazadok ota tarto erintkezese folytan igen nagy haladas mutatkozott mind a tudomanyok, mind a muveszetek teren. Az EIlan lako csaknem valamennyi Bolcs a ressani egyetemen toltotte gyakorlati idejet.
Az Ellan hasznalatos idoszamitas szerint othavonkent ult ossze a Liga Tanacsa. Az Ella kuldotte, aki alkotmanyos joganal fogva egyben a Tanacs elnoki tisztjet is betoltotte, jelenleg Azzlem volt. Ez alkalommal a tanacskozas idopontja egybeesett ket uj varos — es piros veru! — emberisegbol szarmazo lenyek erkezesevel, s mivel e ket uj emberiseg erzeketlennek bizonyult a halalos Mislix-sugarzassal szemben, a gyules meg a szokottnal is unnepelyesebbnek igerkezett. Oszinten szolva, en — mint egy meg haborut viselo vilag felhivatalos kepviseloje — elvben nem is vehettem volna reszt a Liga ulesein.
Kora hajnalban indultunk utnak. Az Ellanak azon a reszen, ahol laktam, mar harom napja megkezdodott az esos evszak. Zuhogo zaporban emelkedett fel reobunk. A Ressanra a Sinzu-urhajoval kellett utaznom, nem pedig a Souilik vezette nagy ksillen. Mivel az utobbiakat mar jol ismertem, orommel toltott el a gondolat, hogy urhajon s fokepp, hogy Ulnaval fogok utazni.
Mar az eddigiekbol is eszrevehetted, hogy elso latasra meleg rokonszenvet ereztem a Sinzu lany irant. Bizonyos jelek — kulonosen fiverenek gyakori es bizalmas trefalkozasa — mintha azt jeleztek volna, hogy en sem vagyok kozombos szamara. Egyebkent barmilyen szoros baratsag is fuzott Souilikhoz, Essine-hez es nehany mas Hisshez, intelligenciajuk es szeretetremeltosaguk ellenere olykor szinte szamuzottnek ereztem magam e zold boru lenyek kozott. A Sinzuk viszont mintha csak a honfitarsaim lettek volna.
Az urhajo is zuhogo esoben indult el. Nehany masodperccel kesobb mar attortuk a felhok boltozatat, es meredeken emelkedtunk egyre feljebb. En az iranyito teremben tartozkodtam Ulna, Akeion es a Ren — vagyis hadnagy — tarsasagaban, aki a kormanyszerkezetet kezelte. Az Arn nevu hadnagy egyebkent Ulna unokabatyja volt. A Sinzuk technikaja — legalabb is e teren — alacsonyabb szintu, mint a Hisseke: bar az urhajoban a felgyorsulas hatasa az emberi testre jelentosen csokkent, megsem szunt meg teljesen, mint a ksillben. Az urhajo utasat az ero olyan erzese keriti hatalmaba, amit a ksill szinte eszrevehetetlen felemelkedese soran nem eszlelhet. Az utazas esemenytelenul zajlott le. A Marsot messze elkerulve egyenesen a Ressan fele tartottunk. Ez a bolygo kisebb az Ellanal, es hidegebb is, mivel tavolabb van az Ialthartol. Csakhamar megpillantottuk magunk elott a szemlatomast novekvo, zoldes szinu golyobist.
Az eszaki felteken ereszkedtunk le, nem tul messze a Vilagok Palotajatol. Ez az epulet egy fennsikon hoval boritott, vad hegyek kozott emelkedik. A meredek hegyoldalak sotetzoldek. A Ressan novenyvilaga teljesen zold, de a mi foldi novenyeinktol elteroen ez a zold szin inkabb sotetkeknek tunik. A Palota korul azonban a Hissek sarga pazsitja terult el, es a magasbol erdekes latvanyt nyujtott ez az elenksarga folt, mint egy aranyszinu boglarkaval beultetett viragoskert egy hatalmas ret kozepen.
A mindossze ketszazhet Sinzu keves volt ahhoz, hogy onallo telepulest alkosson, ezert az Idegenek Hazaban kaptunk szallast, a Palota kozeleben, amely csak a Tanacs ulesszakai alkalmaval nepesult be. Mivel a gyules csak egy het mulva kezdodott — termeszetesen, az Ella idoszamitasa szerinti nyolcnapos hetrol van szo —, az egesz kornyeken mi voltunk az urak.
Ez a nyolc nap — egy nap nagyjabol megegyezik az Ella huszonhet foldi oraig tarto napjaval — a legkellemesebbek koze tartozott, amelyeket valaha is ateltem. Souilik es Essine is csatlakozott hozzank es Ulnaval meg Akeionnal egyutt elvezetes setakat tettunk a kies szepsegu hegyes-volgyes kornyeken. Ugyelni kellett azonban, hogy meg az ejszaka beallta elott hazaerjunk, mert a Ressanon — ambar a nappalok mersekeltek — az ejszakak jeghidegek, es a homerseklet konnyen minusz tiz fok ala zuhanhat. Az Ella kisse bagyaszto eghajlata utan igaz gyonyoruseggel elveztem a hideget. A Sinzuk is jol birtak, de a mi foldi macskainknal is fazekonyabb Hissek, ha keso ejszakaig velunk maradtak, bizony belebujtak urruhajukba, amig a reten keresztul jutottak a ksilljukig.
Lakohelyunktol nem messze felfedeztem egy hoval boritott lejtot, es az urhajo szereloinek segitsegevel egy par sitalpat fabrikaltam. O, csak lattad volna a Hissek meg a Sinzuk elkepedt arcat, amikor elso izben siklottam le a hegyoldalon a porzo hofelho kozepette. A Sinzuk csakhamar utanozni akartak, s mire eszbe kaptam, mar kineveztek sitanarra ebben az idegen vilagban! Souilikot es Essine-t mar nehezebb volt rabeszelni a sielesre, de vegul is megprobaltak. Am alig jutottak el odaig, hogy nehany metert eses nelkul megtegyenek, ertesitest kaptunk, hogy osszeul a Tanacs.
Azzlem elozo este erkezett, a futest es a vilagitast biztosito, alarendelt Hiss-szemelyzettel egyutt. Masnap hajnaltol kezdve egymas utan erkeztek a ksillek es a reobok, s delelott tiz orakor a tagas ret, ameddig csak a szem ellatott, hatalmas lencsekkel es femmadarakkal volt boritva. Vegul kitarultak a Palota kapui, es a kuldottek menetet formalva bevonultak az epuletbe.
Souilik ksilljenek tetejerol neztuk a felvonulast. Legelol lepkedett Azzlem, mogotte Helon. Aztan sorra elvonult elottunk az emberisegek valamennyi tipusa, az Ellan levo Nagy Lepcson latott szobrok eleven modelljei. Uramisten, micsoda latvany! A zold, kek, sarga boruek, a nagyok, a kicsik, a ragyogo szepek, a csunyak felvonulasa volt ez. Akadtak kozottuk ijesztoen rutak, mint peldaul a homarszemu, orias termetu Kaien, aki csaknem olyan tavoli galaktikabol jott, mint a mienk, de ellenkezo iranybol. Nemelyek a megtevesztesig hasonlitottak a Hissekre,
