Asserok hirtelen elhallgatott, mintha valamifele sugallat szallta volna meg.
— Most mar mindent ertek! — kialtotta. — A Sinzuk Telmnek veltek a Tserient! Mert eppen olyan barna es eros, mint a Telmek!
Az Arbor bolygon — magyarazta nekunk — nemcsak egyfajta emberiseg el, mint a Foldon vagy az Ellan, hanem ketto: a szoke, — karcsu Sinzuk, valamint a barna, nehezkes Telmek. A tortenelem elotti idokben az Arboron, akarcsak nalunk, az emberi fajnak tobb valtozata letezett. De amig a Foldon csak egyetlen faj maradt fenn megsemmisitve vagy magaba olvasztva a tobbieket, addig az Arboron ket kulonbozo ag fejlodott ki az egymastol igen tavol eso kontinenseken. Amikor a Sinzuk felfedeztek a Telm-kontinenst, mar tul civilizaltak voltak ahhoz, hogy vegezzenek veluk. Ugy kepzeld ezt, mintha Amerikat a neandervolgyi osemberek leszarmazottjai nepesitettek volna be. Mi bizonyara kiirtottuk volna oket. A humanistabb vagy realistabb Sinzuk viszont, mint a felsobbrendu faj kepviseloi, rabszolgasagba vetettek a Telmeket. Eletkorulenyeik lassankent megjavultak, de a jelenlegi tarsadalomban meg csupan alacsonyabb rendu feladatokat vegeznek, amire oszinten szolva, lelemenyesseguk teljes hianya jelolte ki oket. Nem bannak veluk rosszul, de soha semmifele keveredes nem fordult elo a Sinzuk es a Telmek kozott, mivel ket tulsagosan eltero fajtarol van szo. A Sinzuk arisztokrata tipusu tarsadalmi szervezete, a Telmek fel-rabszolgasagan alapulva, kisse a regi Japan tarsadalmi szervezetere hasonlit.
Ketsegtelen, hogy eros testalkatom, a borom meg a hajam szine miatt nemileg hasonlitok egy Telmre. Hogy jobban megertsd a Sinzuk magatartasat, kepzelj el egy hatalmas sogunt, akit felkernek, hogy vivjon meg egy rettento ellenseggel, s akit erkezesekor azzal fogadnak, hogy feleslegesen faradt, mivel egy csimpanz mar elvegezte a feladatot!
Asserok magyarazata kozben a ket Bolcs arca fokozatosan felderult. Lehetove valt, hogy nemi diplomaciaval lecsillapitsak a Sinzukat, bebizonyitva nekik, hogy borom es hajam szine ellenere sem vagyok Telm. Asserok magara vallalta az ugyet, es elindult a Sinzukhoz, akik hamarosan uzentek ertem.
Souilik kisert el az urhajoig. Mielott megpillantottuk volna a Sinzu-orszemeket, elbucsuzott tolem, es mindenaron ram akarta tukmalni az egyik villamszorojat. Megkoszontem, de visszautasitottam. Meg voltam gyozodve, hogy semmifele veszely nem fenyeget. A bejarati nyilasnal varakozo Sinzu intett, hogy kovessem. A tobb mint 180 meter hosszu, hatalmas urhajoban veget nem ero folyosok labirintusat kellett vegigjarnom, amig eljutottam abba a terembe, ahol Asserok tarsasagaban ot Sinzu vart ram, mind az otnek gondolaterosito sisak volt a fejen. Kisse tavolabb a sisak alol kiomlo hosszu szoke hajaval Ulna allt a fal mellett.
Alighogy beleptem, a legidosebb Sinzu megkezdte a «gondolatkozvetitest»:
— Ez a Hiss azt allitja, hogy te nem Telm vagy, hanem egy fekete Sinzu. Majd meglatjuk. Beszelj nekunk a bolygodrol.
Raerosen elobbre huztam egy femszeket, helyet foglaltam rajta, keresztbe vetettem a labam, es csak akkor szolaltam meg:
— Jollehet szamomra epp olyan serto, hogy felsobbrendu allatnak tartanak, mint amilyen serto a ti szamotokra, hogy egy Telm megelozott benneteket, a Hissekre valo tekintettel megis valaszolok nektek. Tudjatok meg, hogy az en bolygomon csak egyetlen faj letezik, s az emberek kozott akadnak olyan szokek, mint a Sinzuk, es olyan barnak, mint amilyen en vagyok. Azonkivul vannak — meghozza igen sokan — fekete vagy sarga boru emberek is. Sokaig vitatkoztunk azon, hogy melyik a felsobbrendu faj, es megegyeztunk, hogy ilyen nincs. Utolso alkalommal haborut kellett viselnunk bizonyos foldlakok ellen, akik azt allitottak, hogy ok a felsobbrendu faj kepviseloi. Allitolagos felsobbrenduseguk ellenere legyoztuk oket.
Tobb mint egy ora hosszat «kozvetitettem», mikozben nagy vonasokban felvazoltam civilizacionkat, tarsadalmi szervezetunket, ismertettem tudomanyos eredmenyeinket es muveszeti iranyzatainkat. A Sinzuk tudomanyos teren termeszetesen merfoldekkel megeloztek bennunket: nemely tekintetben meg a Hisseket is felulmuljak. De latszolag nagy hatassal volt rajuk, hogy a nuklearis energiat felhasznaljak a Foldon, mivel ez naluk is viszonylag ujkeletu vivmany.
Gondosan felepitett kerdessorazatokat inteztek hozzam. Vegso kovetkeztetesuk az volt, hogy fizikai megjelenesem ellenere sem lehetek Telm. Ettol kezdve magatartasuk teljesen megvaltozott. Eppolyan baratsagosak lettek, mint amilyen dolyfosek voltak azelott. Ulna arca sugarzott az oromtol. O volt az egyetlen, aki az elso perctol a partomat fogta, es a vedelmemre kelt. Asserok megbeszelte Helonnal, az oreg Sinzuval, akirol kiderult, hogy Ulna apja es az expedicio parancsnoka, hogy meg aznap este osszeulnek tanacskozni a Tizenkilencekkel.
Amikor elhagytuk az urhajot, Ulna es fivere, Akeion elkisert bennunket. Souilik es Essine mar vart ram. Asserok elment, hogy ertesitse Azzlemet, s igy oten maradtunk: ket Hiss, ket Sinzu es en, a Tserien.
Nagyon jokedvuek voltunk. A haboru veszelye vegkepp elmult. Souilik felrevont, es bizalmasan elarulta, hogy szaz ksill allt keszenletben az urhajo megsemmisitesere, ha a dolgok netan rosszra fordultak volna. Mind az oten letelepedtunk a tengerpartra vezeto lepcsore. A bolygoinkrol faggattuk egymast, es meg kellett igernem, hogy a Mislixek legyozese utan, mielott visszaternek a Foldre, mindenkeppen meglatogatom az Arbort. Ugy beszeltunk a Mislix felett aratott gyozelemrol, mint valami egyszeru, magatol ertetodo esemenyrol. Valojaban, mire e gyozelem megvalosul, mi mar reges-reg por es hamu leszunk, mert a harc minden bizonnyal evezredekig fog tartani.
Ulna es Akeion mindent tudni akart a Mislixrol. Elhataroztak, hogy szembeszallnak vele, mert tudni akartak, hogy a Sinzuk is eppolyan ellenalloak-e a sugarzasaval szemben, mint en. Megbeszeltuk, hogy lemegyek veluk a verembe.
A korabbi megegyezes ertelmeben meg aznap este lezajlott a masodik tanacskozas a Sinzuk es a Tizenkilencek kozott. A szovetseget veglegesen megkotottek, barmi is lesz az eredmenye a Sanssine szigeten ket nap mulva vegrehajtando kiserletnek. A Bolcsek es a Sinzuk kozotti osszekoto szolgalattal Asszat es Souilikot biztak meg. Az utobbit sikeres kutatasai jutalmaul mint neofitat nemreg valasztottak be a Bolcsek Tanacsaba. Assza es Souilik keresere Essine-t es engem neveztek ki munkatarsuknak. Sinzu reszrol Helon a fiat meg a lanyat, Akeiont es Ulnat, valamint egy fiatal fizikust, Etohant jelolte ki az osszekotoi feladatra.
A Hiss-kuldottsegben termeszetesen csak konzultativ szerepem volt. Meg azt sem allithattam, hogy a Foldet kepviselem, mivel ugyszolvan elraboltak onnan — nem mondanam, hogy akaratom ellenere, de mindenkepp varatlanul. Megis boldogga tett a kinevezes, mert kozelebb kerultem Souilikhoz es Essine-hez, akiket nagyon megkedveltem, Asszahoz, akivel rokonszenveztem, tovabba a Sinzukhoz, akik nagyon erdekeltek. Ez akkor meg csak puszta kivancsisag volt reszemrol.
Negyedik latogatasomat a kriptaba csak azert meselem el reszletesebben, mert kis hijan csaknem az eletembe kerult. Azonkivul a Sinzuk csak ettol kezdve tekintettek egy felsobbrendu fajhoz tartozo emberi lenynek. Ulna es fivere kivetelevel mindeddig titkos ellenszenvvel viseltettek irantam. A magam reszerol ezert kisse haragudtam is rajuk, mert az urhajon alkalmam nyilt talalkozni nehany Telmmel, es biztosithatlak, hogy a termetukon es hajuk szinen kivul aligha hasonlitanak ram. Sokkal inkabb emlekeztettek egy gorilla meg egy ausztral bennszulott feltetelezett keresztezodesebol szarmazo lenyre.
Ez alkalommal az urhajo fedelzeten mentunk a Sanssine szigetre. A hatalmas gepet csaknem olyan konnyeden lehetett iranyitani, mint a ksillt. A vezerloterembe nem engedtek belepni. A Tizenkilencek Tanacsanak tagjait Souilik szallitotta az egyik legnagyobb meretu ksillen.
Mivel a szigeten akkora gepek szamara nem volt megfelelo leszallo terep, a tengerre ereszkedtunk le, es az utasokat csonakokkal szallitottak a partra. Eloszor es utoljara vettem igenybe az Ellan ezt a szallitasi eszkozt.
Elsonek en mentem be a kriptaba. Megbeszeltuk, hogy nehany masodperccel kesobb jon utanam Akeion, Ulna es egy fiatal Hiss, akinek elfelejtettem a nevet: o volt a kiserleti alany. A fejemen az elozo alkalommal hasznalt gondolaterosito sisakot viseltem.
Amig egyedul tartozkodtam a veremben, a Mislix nem sokat torodott velem. Ketsegtelenul felismert, es tudta, hogy minden sugarzas hiabavalo lenne. Semmifele gyulolethullamot nem arasztott, csak valami tetova kivancsisagot ereztem benne. Egyebkent meg se moccant.
Kisvartatva tiz-tizenket robot kisereteben beleptek a tobbiek. Elozoleg megkerdeztem Asszat, hogy miert nem a taszito zonak segitsegevel vedenek bennunket, de kiderult, hogy ezeket az ovezeteket zart kozegben csak akkor lehet letrehozni, ha a levegot elozoleg kellokepp felmelegitik, marpedig a meleg elpuszitotta volna a Mislixet. Egyedul csak nalam volt «hidegho» pisztoly.
Alighogy tarsaim felbukkantak az atjaro nyilasaban, a Mislix maris tamadasba lendult, s a talaj szintjen kuszva felejuk, teljes erovel sugarzott. A kifele menekulo Hiss utkozben osszeesett. A Sinzuk eppolyan ellenallok voltak a sugarzassal szemben, mint en, de ahelyett hogy azonnal visszavonultak volna, felem siettek, es eltakartak elolem a Mislixet. Ez utobbi nem vesztegette az idot, es nehany masodperc alatt valosagos meszarlast rendezett a
