vagy barmely mas kocsival. Ugyancsak o kezelte a Hr'ben-fegyvert, amelynek hatasat meg nem ismertuk.
Korulbelul ot percig robogtunk igen gyors iramban. Semmifele akadaly nem allta utunkat. A kocsi hernyotalpa belemart a nevtelen bolygo fagyott talajaba, vagy szinte korcsolyazott a szilard halmazallapotu levegon. Az elottunk huzodo lathataron fel-felvillantak a robbanasok fenyei. Bar e levego nelkuli, sivar vilagban a robbanasok hangtalanoknak tuntek, a talaj olykor megrendult alattunk. Az ellenfenyben idonkent egy-egy ksill korvonala tunt fel az egbolton, orso —, ovalis vagy kor alaku, attol fuggoen, hogy a talaj felszinehez viszonyitva milyen volt a beesesi szoge, majd hihetetlen sebesseggel siklott tova.
Aztan felbukkantak a Mislixek. Eloszor csak valamifele bizonytalan, femes csillogast vettunk eszre az egyik arnyekba merult hasadekban. A baloldalt halado sahien tuzelni kezdett, es a termikus lovedekek fellobano fenyeben felszikraztak a felenk kuszo, geometrikus formaju pancelok. Egyetlen Mislix sem probalt felemelkedni a levegobe. Felig elolvadt femtombok mellett szaguldtunk, lila csovakkal korulveve: az eletben maradt Mislixek hiaba sugaroztak.
Egy pillanatra sem hagyva abba a harcot robogtunk tovabb egy siksagon, majd atkeltunk egy keskeny szoroson. Ez az attores vagy tucatnyi lovedekunkbe kerult. A mogottunk halado sahienek hatulrol vedelmeztek bennunket, s kozben megtisztitottak a Mislixektol az eldugottabb zugokat. Vegul egy fekete szirtekkel korulvett, tagas, kerek volgykatlanba jutottunk, ahol a Mislixek taktikat valtoztattak. A meredek lejtok magasabol ravetettek magukat jarmuveinkre. Harom perc alatt ket sahient vesztettunk, de kozben megtalaltuk a vedekezes modjat: egyidejuleg alkalmaztuk a termikus sugarakat es az intenziv gravitacios mezoket. A ropteben megolt Mislix — sulyanak hirtelen megnovekedese kovetkezteben — eltert az iranytol. Ezalatt a tobbi sahien gyilkos bombazaport zuditott a sziklak csucsara.
Egy masik szoroson at ujabb siksagra ertunk. Es elottunk, a tavoli parazslo lathataron kirajzolodtak a tornyok korvonalai. Olyan hihetetlen magasra emelkedtek, hogy a robbanasok fenye csak az alapjukat vilagitotta meg. Most mar ovatosabban haladtunk. Utkozben ismet harom sahient vesztettunk, de tobb mint otezer Mislixet semmisitettunk meg. Minel kozelebb jutottunk a tornyokhoz, annal hihetetlenebbe valt a latvany. A ksillek szunet nelkul bombaztak, s a villanasok oly gyors utemben kovettek egymast, hogy csaknem nappali fenyben uszott a kornyek. A felszabadult ho elparologtatta a megfagyott gaz tombjeit, s egy idore valamifele latszat legkort kolcsonzott a bolygonak. Ez a gazkod megzavarta a latasi viszonyokat, es lehetetlenne tette a tavolsagok felbecsuleset. Egy nagymeretu ksill roncsai mellett haladtunk el. Lezuhant a siksagon, es darabokra zuzodott, elgorbult tartorudjai egyiken egy halott Hiss csungott.
A tovabbiakban nem talalkoztunk eleven Mislixszel. Kulso homeronk minusz tiz fokot mutatott, ez alatta volt a Mislixek turokepessegenek. Akeion e hirt azonnal jelentette Souiliknek. Orommel hallottam a valaszt:
— Rendben van. A tornyok korul beszuntetjuk a bombazast. A fizikusok hagyjak el a sahient, es igyekezzenek felderiteni valamit a Mislixek hadmuveleti tervebol. Meg egy bousik idotok van, addig meg tudunk vedeni benneteket. Utana gyulekezzetek a tornyoktol keletre. Leereszkedunk ertetek.
— Kerdezd meg tole, mi ujsag odafent — figyelmeztettem Akeiont.
— Turhetoen mennek a dolgok. A veszteseg nem tobb negyven szazaleknal — felelte Souilik. A kozeli viszontlatasra.
A sahient az egyik torony toveben allitottam meg. A hat masik kocsi hamarosan utolert bennunket. Folottunk a femcsipkes torony mintha az eget keszult volna megostromolni. Herang vezetesevel a Sinzuk kileptek a bolygora, es a «csillagokat kiolto szerkezet» nyomait keresve ide-oda jarkaltak. En is utanuk mentem, de elozoleg megparancsoltam Ulnanak, hogy fiverevel egyutt maradjon a sahienben. Pisztollyal a kezemben csatlakoztam a Sinzukhoz. Az elpusztult Mislixek egy csoportjanak kozepen egy halott Hiss meg mindig a fegyveret szorongatta. Sisakjanak uvege mogott felismertem az arcat: annak idejen, a Sinzuk erkezesenek estejen ez a diak volt annak az orsegnek a parancsnoka, amely feltartoztatott bennunket, Szzant meg engem. Elso utja egyben az utolso lett. Kisse tavolabb, mintegy felagaskodva az egyik domb mellett, osszeroncsolt, behorpadt torzsu ksill hevert. A tornyokon kivul sem epuletet, sem utat, az ertelmes eletre vallo elet egyetlen jelet sem vettuk eszre. Kozelebb mentem az egyik toronyhoz: szaz meg szaz egymashoz forrasztott, halott Mislixbol epult. Ameddig csak lampam sugara elert, a hatalmas femkolosszus egymasra halmozott, osszesajtolt Mislixek tomegebol allt. Meg fel lehetett ismerni a pancelok mertani formajat. A «csillagokat kiolto szerkezet» tehat nem letezett, vagy ha igen, talan nem volt egyeb, mimt maguk a Mislixek, amelyeknek rejtelyes energiaja csovakka alakulva kepes volt megvaltoztatni a stellaris nuklearis reakciokat. Nem volt itt semmi kutatnivaloja sem a Sinzu-fizikusoknak, sem barmely mas hus-ver lenynek.
Nehany kilometernyi tavolsagra tolunk tovabbra is zuhogtak a bombak korulottunk, megvilagitva az ejszakat. A latszatlegkor tovabbitotta a tompa duborgest, es fem cipotalpam alatt rengett a talaj. Mar csaknem letelt az egy bousik. Parancsot adtam a Sinzuknak, hogy terjenek vissza a sahienekbe, aztan magam is elindultam utanuk. De amikor a lezuhant ksill melle ertem, nem tudom, milyen osztonzes hatasara felemeltem a fiatal Hiss holttestet, es magammal vittem a kocsiba. Elviselhetetlennek tunt a gondolat, hogy azt a lenyt, akivel egy idegen bolygon elbeszelgettem, most itt hagyjam holtan az Ejszaka gyermekei kozott.
Alig nehany szaz metert kellett megtennunk. A harmadik es utolso toronytol keletre kocsijainkkal kort formaltunk, vedekezesre keszen, ha a Mislixek netan visszaternenek. De semmi nem tortent. Nehany pillanattal kesobb foldet ert az elso nagy ksill, utana a tobbi, vegul Souilik gepe. A sahieneket az elso ksill Hisseire biztuk. Souilik a ket Hr'bennel egyutt mar vart bennunket. Beichit lattan zavarba jottem, ugyanis eszunkbe sem jutott, hogy kiprobaljuk az uj fegyvert. Beichit elnevette magat: kacagasa inkabb a mienkre hasonlitott, mint a Hissekere!
— Mi kiprobaltuk. Hatekonynak tunik. Majd legkozelebb ti is kiprobaljatok…
— Keszen vagytok? — szolt kozbe Souilik. Indulunk.
Felemelkedtunk. Alattunk a bolygo igen gyorsan tavolodott, es egyre melyebbre merulo, roppant tomeget itt-ott piros vagy kek csillagok pettyeztek: az utolso bombak. Ksillunket idonkent a termikus sugarak lilas kode vette korul: ilyenkor egy raj Mislixen hatoltunk keresztul. Olyan harciasak voltak, mint a mehek, ha feldontik a kaptarjukat, de viszonylagos elszigeteltsegunk kovetkezteben nem jelentettek tul nagy veszelyt. Souilik egymas utan szolitotta a ksillek parancsnokait: a 172 gepbol mindossze 92 maradt. A Hiss-raj ismet egy csoportba tomorulve lebegett mintegy szaz kilometeres magassagban.
Herang beszamolt a tornyokrol:
— Nem hiszem, hogy kulonosebb erdekunk fuzodne a tornyok lerombolasahoz. Nyilvan csak akkor hatekonyak, ha az oket alkoto Mislixek elevenek. De ki tudja? Most jol figyeljetek, mert olyasmit lathattok, amilyet az Ella-Ven utolso haboruja ota senki nem latott: egy infranuklearis bomba robbanasat. Rajtad a sor, Essine!
A fiatalasszony egyetlen mozdulatot tett. Nehany masodperc telt el. Messze alattunk egy fenylo kis pont zuhant lefele iszonyu gyorsasaggal, majd lathatatlanna valt. Es ekkor a nevtelen bolygo felszinen hirtelen fellobbant egy sarga csillag. Korulotte vadlila langtenger aradt szet, majd kek, zold, sarga es voros fenynyalabokat lovellve egyre terjedt es dagadt. A bolygo mintegy ketszaz kilometeres sugaru korben megvilagosodott, feltarva siksagait, hegyeit, szakadekait: hosszan elnyulo, fekete savokat a zuzmaratol szikrazo talajon. Aztan minden eltunt. A melyben lebego, fenylo fust szetoszlott, elenyeszett az urben.
— Most atkelhetunk az ahunon — mondta Souilik.
4. A SOTETSEG BIRODALMA
Az Elatkozott Galaktika
Visszateresunk esemenytelenul zajlott le. Mar besotetedett, amikor Souilik ksillje leereszkedett a Bolcsek Haza elotti tersegre. A tavoli egbolton egyre halvanyabbak lettek az Aniasz sziget fele tarto ksill-raj fekete foltjai. Amikor kileptem a gepbol, vegtelen kimerultseg vett rajtam erot, minden erom elhagyott, es ellenallhatatlan vagy fogott el egy agy utan. Tarsaim aligha voltak kulonb allapotban. Tul faradtan ahhoz, hogy beszeljek vagy orvendezzek, egy lila lombozatu fanak tamaszkodtam, es gondolatok nelkul meredtem az alkonyatba.
— Essine, kiserd Ulnat az Idegenek Hazaba, es mindketten fekudjetek le — mondotta Souilik. — Clair, Akeion, Herang, ti harman velem jottok. Be kell szamolnunk kuldetesunkrol.
