— Nem varhatnank holnapig? — konyorogtem.
— Nem. Minden mulo perc egy Nap halalat jelentheti. Utana majd lesz idod pihenni.
Szinte felalomban lepkedtem felfele az Emheriseg Lepcsojen, es menet kozben ra se hederitettem a szobromra. Aztan mintha felig-meddig elvesztettem volna az eszmeletem. Ereztem, hogy cipelnek, es egy lampa ibolyaszinu sugara alatt tertem magamhoz. Mellettem fekudt a ket Sinzu es maga Souilik is. Az idegkimerultseg vegso hataran egymas utan estunk ossze az elocsarnokban.
Elobb lassan, majd egyre gyorsabb utemben tert vissza az erom. Amikor fel tudtunk kelni, beszamoltunk Azzlemnak es Asszanak a Mislixekkel vivott harc lefolyasarol. Nem sokkal ezutan megkonnyebbulten nyujtoztam el agyamban, az Idegenek Hazaban, es termeszetesen ezen az ejszakan nem volt szuksegem az «almot ado» keszulekre.
Mire felebredtem, az Ialthar mar magasan ragyogott az egen. Kellemes, enyhe ido volt, es a kitart ablakon at mintha madardalt hallottam volna, ambar az Ellan nincsenek madarak. A dal egyre kozelebbrol hallatszott. Felkeltem es kineztem: Ulna allt az ablak alatt, es futtyevel az ekanton, az Arboron elo csodalatos kis repulo gyikocska csicsergeset utanozta.
— Azert jottunk, hogy felebresszunk — szolalt meg a mellette mosolygo Essine. — Azzlem kuldott erted.
Azzlemet — Assza tarsasagaban — a laboratoriumban, a Mislix-sugarzast reprodukalo keszulek fole hajolva talaltam. Egy fembol keszult szeken fiatal, torekeny es csinos Hiss-lany ult. Onkent jelentkezett a kiserletre, es az iment rajta probaltak ki a sugarzas elleni vedekezes ujabb lehetosegeit.
— Kozeledunk a celhoz — jelentette ki Azzlem. — Egy nap talan mi, Hissek is epp olyan ellenallok leszunk a sugarakkal szemben, mint ti, Tserienek es a Sinzuk. Egyetlen bsin-injekcio utan — a te talalmanyod, Slair! — a lanyom, Senati immar ket bousik ota olyan intenzitasu sugarzast kepes elviselni, ami azelott veszelyes, ha ugyan nem halalos lett volna. Sajnos, a harmadik fokozaton, vagyis harom Mislix egyuttes sugarzasanak hatasan tul megszunik az immunitas. De egyaltalan nem ezert hivattalak. Ugy tudom, hogy a nevtelen bolygorol magaddal hoztad Missan holttestet. O az egyetlen halott, aki visszakerult az Ellara. A tobbiek az elatkozott bolygon maradnak mindaddig, amig el nem tudjuk uzni onnan a Mislixeket. Missan az egyik baratom, Stensoss fia volt, aki erkezesed elott halt meg egy ksill fedelzeten, valahol a Terben. Osi szokasaink szerint, aki visszahozza egy harcban elesett Hiss tetemet, a halott szuleinek gyermeke, testvereinek a testvere lesz. Matol kezdve tehat nyugodtan mondhatod, hogy «Mi, Hissek…» — senki nem fog nevetni rajtad. Kulonos sors a tied, o, Tserien! Egyidejuleg vagy Tserien, Sinzu, es Hiss, harom bolygo fia. Menj hat, mert reszt kell venned fivered temetesen abban a hazban, amely mostantol kezdve a te hazad. Essine majd elkiser.
— Hol van Souilik? — kerdeztem.
— Ezer ksill elen visszatert a Kalvenaulthoz. Mivel a gepet nem kell elhagynia, egyetlen Sinzut sem vitt magaval. Ne aggodj, nagy tavolsagbol fogjak ledobni bombaikat.
Essine-nel es Ulnaval egy reob fedelzeten indultunk Missan lakhelyere. Utkozben megtudtam, hogy a szerencsetlen ifju rendkivul tehetseges diak volt, akit Azzlem tavol akart tartani a haboru veszelyeitol. De a Hiss- torveny kerlelhetetlen: veszely eseten egyetlen onkentest sem lehet visszautasitani, es Missan onkent jelentkezett. Nem volt sem apja, sem anyja, csak egy novere, Assila, aki «mernoki» beosztasban dolgozott egy nagy elelmiszergyarban.
Assila a Bressie szigeten lakott, hatszaz brunn tavolsagra a Bolcsek Hazatol, eszaki iranyban. Elfelejtettem megemliteni, hogy az Ellan alig vannak kontinensek, de annal tobb a sziget. Nagysaguk nagyjabol Ausztralia es a Jersey szigetek terulete kozott ingadozik, nem szamitva a kisebb szigeteket. Assila piros hazacskaja a tengerrel szemben, egy dombon epult.
Essine bemutatta a «hugomat», egy halvanyzold boru, kulonos tekintetu, fiatal lanyt, akinek a szeme nem olyan kekesszurke volt, mint altalaban a Hisseke, hanem smaragdzold. Ugy fogadott, mintha valoban a fivere lennek. Ket tenyeret, mint egy kelyhet, az arca ele emelte, ez az udvozlesmod csak kozeli rokonok kozott hasznalatos.
A Hiss-temetesek tiszteletremelton egyszeruek. Missan holttestet a haz elott, a szabad eg alatt, egy femlapon helyeztek el. Egy Hiss-pap rovid imat mondott. Aztan Essine iranyitasaval Assila melle leptem, kezen fogtam, es osszekulcsolt kezunkkel egyutt nyomtunk le egy kis kart, majd hatrabb leptunk. Ragyogo langoszlop villant fel, es a femlaprol eltunt a tetem. A pap a jelenlevokhoz fordult.
— Hol van Missan? — kerdezte.
— Utban a Feny fele — valaszolta mindenki. Ennyi volt az egesz.
A hagyomany megkovetelte, hogy ot napot toltsek a hazban. Ulna es Essine meg aznap este elment, s en egyedul maradtam Assilaval. Jollehet, tekintete a Hissek szokasos erzeketlenseget tukrozte, ereztem, hogy szenved, de mivel nem nagyon ismertem az itteni szokasokat es erzeseket, nem tudtam mit mondani neki. Ekkor ertettem meg, hogy mily kevesse tudtam beilleszkedni a Hissek tarsadalmaba. Banatosan, zavartan bolyongtam az ismeretlen Hazban, haragudtam a Hissek ertelmetlen szokasaira, es magam is boldogtalan voltam. Orak teltek el, es nem tudtam raszanni magam, hogy aludni terjek abba a szobaba, amely immar teljes joggal az enyem. Minden elcsendesedett. Assila szotlanul ult a kozos teremben. Magam is leultem, s igy toltottuk az ejszakat. Ritkan ereztem magam ennyire maganyosnak es kirekesztettnek ezen az idegen bolygon, mint e halottvirrasztas soran, a fiatal lany tarsasagaban.
Reggel aztan megszolalt Assila. Nem sirt, konnyek nelkul beszelt oly tehetseges, oly nagy jovoju occserol, aki elso csataja alkalmaval esett el. Csaladjanak mar tizenegy tagja halt meg a Mislixek ellen vivott harcokban. Assila keseru szemrehanyast tett maganak, hogy nem kiserte sel fiveret, s hogy nem halt meg vele egyutt. Rajongva szerette Missant, egy leendo Bolcset latott benne, egyiket azoknak, akik dicsosegere valnak nepuknek. Jol emlekezett az egyetemen elert kivalo eredmenyeire, gyermekkori jatekaira es elso szerelmere, amikor is o, az idosebb nover, volt a bizalmasa. Es mindebbol nem maradt semmi, csak a hagyomanyos mondat: «Elindult a Feny fele.»
Minel tovabb beszelt Assila, annal tobb gat omlott le azok kozul, amelyek elvalasztottak a Hissektol. Ezeket a szavakat barmely foldi no is mondhatta volna. Es mint annak idejen a Sanssine sziget kriptajaban, szemben a Mislixel, most is megertettem, hogy a fajdalom es a szorongas a vilagmindenseg egyik vegetol a masikig mindenutt egyforma. Vegre megleltem a vigasztalas szavait, s teljesen megfeledkeztem arrol, hogy sok millio fenyev szakadeka valaszt el Assilatol. Es tapasztalataim kozul nem ez a legkevesbe kulonos.
Assila ezutan a Hissek emberfeletti onuralmaval felallt, hogy elkeszitse reggelinket.
Meg negy napig maradtam mellette. Utana visszamentem az Essanthem felszigeten levo Idegenek Hazaba. De nyolcnaponkent egy estet tovabbra is Assilanal toltottem. Lassankent ugy tekintettem a Bressie szigeten allo hazacskat, mint a sajatomat, es Assilat, mint valami kozeli rokont. Es tudom, hogy szobamban meg most is ott hevernek a konyvek, a jegyzetek es csecsebecsek, amelyeket az Ella bolygon gyujtottem oszsze. Es abban is bizonyos vagyok, hogy Assila «noverem» idonkent megkerdi a Bolcseket, mikor terek vissza hozzajuk.
Idokozben a Hatodik es a Hetedik bolygot megtisztitottak a Mislixektol. Sajnos, a Kalvenaultot illetoen mar elkestek, mert a csillag egyre sotetebbe valt. Azt a nehany Mislixet, amelyik mar befeszkelte magat az El-Toea egyik eljegesedett bolygojara, idejeben sikerult kipusztitani, s igy ez a nap nem aludt ki. Az Asselornak nem voltak bolygoi, es spektruma ismet szabalyossa valt, de ennek okat egyetlen Bolcs sem tudta megmagyarazni.
A Mislixeknek, hogy eletben maradhassanak, szerencsere, elegge gyakran erintkezniuk kell egy-egy bolygoval. Az ures Terben is jol erzik magukat, de csak ideig-oraig. Hogy mikeppen jutnak el egyik csillagrol a masikra, s fokepp egyik galaktikarol a masik galaktikara, ez meg rejtely. Az arra iranyulo kiserletek, hogy felfedezzek oket az ahunban, meddok maradtak. Egyes Hiss-tudosok ugy velik, hogy tobb ahunnak kell leteznie: a Hissek hasznaljak az egyiket, a Sinzuk a masikat, es a Mislixek egy harmadikat. Ebben a kerdesben nem nyilvanithatok velemenyt, de azt az allitast, hogy harom egymastol fuggetlen Semmi letezik, keptelensegnek tartom.
A Bolcsek kornyezeteben mindenki valami nagy tervrol kezdett suttogni. Sokaig nem, is sejtettem, hogy mirol lehet szo. Sem Souilikot, sem Szzant nem avattak be a titokba. Assza kifurkeszhetetlen maradt. Ulna sem tudott tobbet nalam. A Sinzu-urhajo idokozben huszonkilenc tarsaval egyutt visszatert. A gepek az Inoss szigeten szalltak le, nem messze a Bolcsek Hazatol. Nem sokaig tartozkodtak ott, mert hamarosan otezer Sinzut szallitottak a Ressanra, a leendo Ellarbor telepules elso csoportjat. Csak Helon, Akeion, Ulna es a
Vegul maga Azzlem kozolte velem a nagy terv reszleteit: egy ksillt akarnak kuldeni az egyik elatkozott
