A sehollakok

galaktikara, amelyet teljesen gyarmatositottak a Mislixek. E celra egy olyan galaktikat valasztottak, amely tul van a Kaienek, a kocsanyon ulo szemu oriasok univerzuman.

Megborzongtam. Mar a Hetedik bolygora vezetett expediciot is kockazatosnak tartottam, de az a terv, hogy a Mislixeket sajat birodalmuk kellos kozepen tamadjuk meg, tiszta orultsegnek tunt, fokepp miutan Azzlem targyilagosan kozolte, hogy ket vagy harom Sinzuval egyutt engem szandekoznak odakuldeni. Eddigi tapasztalataim ellenere sem tudtam megszokni az ahun gondolatat, pedig ebbol a szempontbol ez a kirandulas a kivalasztott elatkozott galaktika fele aligha volt hosszabb vagy veszelyesebb, mint az elso utazas a Kalvenault Hetedik bolygojara.

Egy ideig ugy tunt, mintha a tervet elejtettek volna. Legalabbis nem beszeltek rola. Tovabbra is a megszokott modon eltem, naphosszat a biologiai laboratoriumban dolgoztam, s hol az Idegenek Hazaban, hol Souiliknal, hol pedig «otthon», Assilanal aludtam. Souilik visszatert egy ujabb «ahun» utazasarol, de ez alkalommal roppant titoktartonak bizonyult. Essine-tol megtudtam, hogy a Kaieneknel jart, de Souilik tagadta, hogy ennek az utazasnak barmi koze is lenne a nagy tervhez. Egy ideig nagyon ritkan es akkor is csak rovid orakra talalkoztam vele. Kuldetese volt, es egyik univerzumbol a masikba utazott. A Tsalan is elrepult a Ressanra, s csak munkatarsaim, Akeion es Ulna maradtak az Ellan. Kotelezo pihenonapjaimon — ez minden honapban harom napot jelentett az Ella idoszamitasa szerint — Ulna es Essine tarsasagaban az Ellan utazgattam. Igy nemi fogalmat alkothattam a bolygo — engem mindeddig nem tulsagosan erdeklo — mezogazdasagarol es ipararol. A Hissek az egyenlito mindket oldalan szeles savban egy gabonat termo, olykor tiz-tizenket meter magasra novo fafajtat tenyesztettek ki. Ennek a «gabonafanak» a lisztjebol keszitik ketszersultjeiket. E savok menten, eszakra es delre, kulonbozo ipari celokat szolgalo novenyeket telepitettek. Ezekbol olyan anyagokat nyernek, amelyeknek szintetikus uton valo eloallitasa tul sokba kerulne. A bolygo fennmaradt teruletet felvad allapotban hagytak, vagy a lakossag szamara tartalekoltak, kiveve a sarki ovezeteket, ahova a gyarak tobbseget tomoritettek, a banyakat kiveve. A Hissek belterjes gazdalkodast folytatnak a bolygo kethatodat borito oceanjaik melyen, es egy nap lelatogattam a tenger fenekere, hogy megtekintsem az ottani retsegeket, a tenger alatti kulturakat es a haltenyeszeteket.

A Hissek energiaszuksegletuk legnagyobb reszet az anyag felbontasa reven nyerik. Ezt az eljarast elkepzelhetetlenul magas fokra fejlesztetek. Nem csak az atomok magjanak alkotoreszeit hasznaljak fel — amit mar mi is csinalunk —, hanem ezeknek az alkotoreszeknek az osszetevoit is, amelyeket talan infranukleonnak nevezhetnenk. Meg kell emliteni, hogy energiajuk nem elektromos jellegu, s bar lattam energiafejlesztoiket, sot naponta hasznaltam ezt az energiat, eppugy nem tudnam meghatarozni a lenyeget, mint ahogy egy derek szenegali sem tudna megmagyarazni az elektromossagot. Csak annyit mondhatok, hogy ezek a rendszerint nagymeretu generatorok roppant bonyolultak. A Hissek kivalo fizikusok. Meg az Ellara latogato nagy Sinzu-tudos, Beranthon is kenytelen volt elismerni, hogy a Hissek sok talalmanya ismeretlen, ha ugyan nem erthetetlen szamara. A Hissek becsuletere valik, hogy tudasukat egyaltalan nem tartjak titokban masok elott, es a Ressanon a Ligahoz tartozo valamennyi emberiseg szamara nyitva allnak egyetemeik, termeszetesen, kolcsonossegi alapon. Amikor rovid ideig a Ressanon tartozkodtam, reszt vehettem a Tizenkettedik Vilagegyetembol jott egyik, rovarember asztronomiai eloadasan. Az eloadasbol ugyan nem sokat ertettem, de soha eletemben nem lattam olyan gyonyoru felveteleket az egboltrol meg a bolygokrol, mint akkor. Az eloado egyebkent egy nagy, zold imadkozo saskahoz, mas neven ajtatos manohoz hasonlitott, s beszed kozben surun hadonaszott rendkivul hosszu, fureszes-fogazott karjaval. A hallgatosag soraiban a Ressanon lako «embertipusok» csaknem valamennyi peldanya kepviselve volt.

Souilik vegre abbahagyta az utazgatast, de ennek ellenere alig talalkoztam vele. A Tanacs tagjaival egyutt hosszu napokra bezarkozott. Essine is csak ritkan latta. Tarsasagom igy csaknem kizarolag Ulnara es fiverere korlatozodott. Egy nap azonban, amikor a laboratoriumban harmasban osszehasonlito biologiai kiserleteket vegeztunk, Assza uzent ertunk. Joforman meg be se leptunk a dolgozoszobajaba, amikor harom rovid, nagy kampoval ellatott femhengert nyomott a kezunkbe.

— Ime, a fegyvereitek: tokeletesitett termikus pisztolyok. Az Ur-Shemonnal egyetertesben a Tanacs benneteket valasztott, hogy felderito utra induljatok az Elatkozott Galaktika fele. E celra egy specialis ksillt bocsatunk a rendelkezesetekre. Souilik elkiseri a ksillt a Kaienek univerzumahoz tartozo Grenss csillag Sswft bolygojaig. Utasitasa szerint ott kell bevarnia visszatereseteket. Szukseg eseten emlekeztessetek ot e parancsra. Nyolc nap mulva indultok.

O, az a nyolc nap! Milyen hosszunak, s ugyanakkor milyen rovidnek talaltam ezt idot! Akeion es Ulna teljesen termeszetesnek talaltak, hogy ok, az Ur-Shemon gyermekei, induljanak elsonek a harcba. Szukseg eseten ezt kovetelhettek is volna. De en, uramisten! Hiaba mondogattam magamban, hogy gyakorlatilag immunis vagyok a Mislixek sugarzasara, hogy specialis ksillunk megerositett torzse kepes ellenallni a femszornyek rohamanak, hogy a leghatekonyabb fegyverek allnak a rendelkezesemre, s vegul, hogy nem harcrol, hanem felderitesrol van szo — mar a kaland puszta emlitesere is kilelt a hideg. Valami homalyos eloerzet azt sugta, hogy szornyu katasztrofa var rank. A katasztrofa be is kovetkezett, s bar elevenen megusztam, sot azota a halott napok felrobbantasa soran ismet az eletemet kockaztattam, ezt a vallalkozast megsem mernem ujrakezdeni, meg akkor sem, ha eletet, hatalmat, dicsoseget es valamennyi bolygo minden szep leanyat is igernek erte jutalmul!

Az utazas jol kezdodott. Souilik a megszokott, oreg ksilljet vezette, a Sesson- Essine-t, vagyis a Szep Essine-t. Ebben a gepben foglalt helyet Essine, ket masik Hiss es Beichit, a fiatal Hr'ben-lany. Amikor Ulna megkert, hogy forditsam le neki a mi ksillunk torzsere festett felirast, zavartan hallgattam. Ulna folyekonyan beszelte a Hiss-nyelvet, sot mar meglehetosen sok francia szot is ismert, de irni-olvasni egyik nyelven sem tudott. Ksillem felirata Souilik fantaziajanak szulemenye volt. Ezeknek a gepeknek — ha csak parancsnokuk nem vallalja a keresztapasagot — altalaban nincs nevuk, csak egyszeruen szammal vannak jelolve. Souilik az enyemet Ulna-ten-Sillonnak nevezte el, ami annyit jelent: Ulna, te vagy az almom. Akeion, aki turhetoen ismerte a Hiss-betuket, zavarom lattan ravaszul mosolygott, majd igy forditotta le a feliratot: a Bolygok Egyesulese.

Az Ulna-ten-Sillon nagyon kicsi, haromuleses ksill volt, a kesobb nagy szeriakban gyartott harci ksillek prototipusa. Ugy tunt, hogy tervezoi a kenyelmet felaldoztak a hatekonysag kedveert. Az iranyitofulket telezsufoltak a gepek, fegyverek es keszulekek ellenorzesere szolgalo muszerfalakkal. A masik fulkeben egy haromszemelyes, emeletes agy allt, a tobbi helyet a motorok, a tartalek elelmiszerek, a loszerek, a kijarati zsilipkamra es a levegotartalyok foglaltak el. A tizenegy centimeter vastag, rendkivul kemeny otvozetbol keszult torzs — Souilik megnyugtato szavai szerint — egy bousikkent 8000 brunnal, azaz orankent 4000 kilometeres sebesseggel tamado Mislix becsapodasat is kibirna, bar ezt a sebesseget gyakorlatban meg soha nem tapasztaltak. Ha netan a torzs megis megrepedne, epen marad a het centimeter vastag belso torzs. Mivel a Mislix-sugarzasra erzeketlenek vagyunk, minden bizonnyal epsegben maradunk.

Egyszerre hatoltunk be az ahunba, azaz mindket ksillt a Ternek ugyanaz a buborekja vette korul. Ugyancsak egyutt hagytuk el az ahunt, csaknem egymillio kilometernyire a Sswft bolygotol. Ezen a kozepes meretu, a Foldnel alig nagyobb, igen szep bolygon nehany szazmillio Kaien el. Az eszaki felteken, egy Brbor nevu varos mellett szalltunk le.

A Kaienek roppant fura nep! Magassaguk eleri a ket meter harminc centit, boruk zoldes szinu, koponyajuk kopasz es gombolyu, kekeszold szemuk rovid kocsanyon ul, orruk nincs, es szeles szajukat tomerdek paranyi fog ekesiti. Hosszu, torekeny karjuk es labszaruk ellenere csaknem olyan szelesnek tunnek, mint amilyen hosszuak. Megmagyarazhatatlan ellenszenvet ereztem irantuk, s ezt meg nyajassaguk sem tudta eloszlatni. Ugyanigy erzett Akeion es Ulna, sot meg Essine is. Souilik viszont titokzatos utazasai soran kozelebbrol is megismerte oket, es baratokra lelt kozottuk. A Kaienek civilizacioja roppant sajatos: ok maguk kozepszeru asztronomusok, turheto fizikusok es csodalatos vegyeszek. Nagyon keves femet hasznalnak, iparuk teljes mertekben a szintetikus muanyagokon alapul. Souilik eroskodott, hogy szellemi teren kivaloak, figyelemremelto koltoik, melyen gondolkodo filozofusaik, elsorangu festoik es szobraszaik vannak. Ezt nem tudtam megitelni, mert nehany oranal tovabb soha nem idoztem a Sswft bolygon.

Ksilljeink kozeleben maradtunk egy tagas, kopar tersegen, ahova igen sok helikopter tipusu gep szallt le: valamennyi atlatszo muanyagbol keszult, beleertve a motorokat is. Betertunk egy «hajobarra» emlekezteto, konnyuszerkezetu epuletbe, ahol pompas zold italt szolgaltak fel. Souilik egy ideig harom Kaiennel targyalt, aztan csatlakozott hozzank. Tisztes tavolsagbol, a fegyveres orok sorfala mogul, a Kaienek nagy tomege meregette felenk kocsanyon ulo szemet, vagy a ket ksillt bamultak. A szel olykor felenk sodorta fuszeres illatuk egy-egy hullamat.

Csendesen uldogeltunk. Mar mindent elmondtunk egymasnak. Kesobb Souilik es Akeion elment. Meg