faliszekreny ajtajara.
— Ehes vagyok — jelentette ki az altalanos csondben a Kibernetikus.
— Akkor enni kell — velte a Fizikus, es felajanlotta, hogy lemegy a raktarba.
— Inkabb a konyhaba. Hatha maradt valami a hutoszekrenyben…
— Egyedul nem boldogulok. Fel tonna ocska-vasat kell eltakaritani, hogy hozzaferjunk a kajahoz. Ki jon velem?
A Doktor vallalkozott elsonek, majd nemi habozas utan a Vegyesz. Mikor fejuk eltunt a nyitott csapoajto mogott, es a magukkal vitt zseblampa fenye sem latszott tobbe, a Koordinator halkan megszolalt:
— Eddig nem akartam beszelni. Tisztaban vagytok nagyjabol a helyzettel?
— Igen — felelte a Mernok a koromsotetsegben.
Kinyujtott kezevel megerintette a Koordinator labat, es nem huzta vissza az ujjait. Szuksege volt erre az erintesre.
— Mit gondolsz, nem lehet atvagni az ajtot?
— Mivel? — kerdezte a Mernok.
— Villamos vagy gazpisztollyal. Van autogen-vagonk es…
— Hallottal mar olyan autogenvagorol, amely atvag negyed meter keramitot? No ne trefalj!
Elhallgattak. A hajo melyebol, mint valami vas-pincebol, tompa zaj hallatszott.
— Hat akkor? Akkor mi lesz?! — fakadt ki idegesen a Kibernetikus. Hallottak izuletei reccseneset, amint felallt.
— Ulj le — szolt ra szeliden, de hatarozottan a Koordinator.
— Gondoljatok, hogy az ajto… osszeolvadt a pancellal?
— Nem biztos — felelte a Mernok. — Tudod egyaltalaban, hogy mi tortent?
— Pontosan nem. Kozmikus sebesseggel a legkorbe utkoztunk, ott, ahol nem kellett volna legkornek lennie. Miert? Az automata nem tevedhetett.
— Az automata nem is tevedett. Mi tevedtunk — mondta a Koordinator. — Megfeledkeztunk a csova miatti modositasrol.
— Mifele csova? Mirol beszelsz?
— A gazcsova, amelyet minden legkorrel rendelkezo bolygo maga utan huz, a mozgasaval ellenkezo iranyban. Nem tudod?
— Dehogynem, persze. Ebbe a csovaba utkoztunk?
De hat annak egeszen ritkanak kell lennie.
— Tiz a minusz hatodikon, vagy ehhez hasonlo — felelte a Koordinator —, de gondold meg, oregem, hogy masodpercenkent tobb mint hetven kilometerrel repultunk. Ugy lefekezte a hajot, mintha falba utkoztunk volna. Ez volt az az elso razkodas, emlekeztek?
— Persze — mondta a Mernok —, es amikor be-leptunk a sztratoszferaba, volt meg tiz vagy tizenketto.
Csoda, hogy kibirta, es nem ment szet apro darabokra.
— A raketa?
— Husszoros tulterhelesre van meretezve, es mielott a kepernyo megrepedt, sajat szememmel lattam, hogy a mutato tulugrott a skalan. A skala harmincig mutat.
— Es mi?
— Mi van velunk?
— Mi hogy birhattuk ki? Azt akarod mondani, hogy a tartos lassulas harminc g volt?
— Nem a tartos. Nyilvan csak a csucsertekei.
Hiszen a fekezoraketak teljes erovel mukodtek.
Ezert kovetkezett be a pulzacio.
— De az automatak kiegyenlitettek, es ha a kompresszorok nem… — kezdte a Kibernetikus nemileg makacskodo hangon. Elhallgatott, mert a hajo melyeben csikorogva gurult valami, mintha vaskerekek gordulnenek badoglapon. Az-tan csond lett.
— Mit akarsz a kompresszoroktol? — mondta a Mernok. — Ha bemegyunk a gephazba, megmutatom neked, hogy a teljesitmenyuk otszor akkora volt, mint amire mereteztek oket.
Hiszen azok csak segedaggregatok. Eloszor kilazult a rog-zitesuk, aztan mikor megkezdodott a pulzalas…
— Gondolod, hogy a rezonancia?
— A rezonancia is. Tulajdonkeppen szet kellett volna kenodnunk tobb kilometer hosszan, mint az a teherhajo a Neptunon, emlekszel? Majd elhiszed te is, ha meglatod a gephazat. Elore megmondhatom neked, hogy ott mi van.
— Egyaltalan nem az a legforrobb vagyam, hogy meglassam a gephazat. Hol a feneben maradnak ezek ilyen sokaig? Olyan sotet van itt, hogy megfajdul a szemem.
— Vilagossagot tudunk csinalni, ne felj — mondta a Mernok.
Ujjai hegyet, mintegy akaratlanul, meg mindig a Koordinator labanak tamasztotta. Az neman ult, meg se moccant.
— A gephazba pedig csak azert megyunk le, hogy ne unatkozzunk. Egyeb dolgunk ugysem igen lesz.
— Komolyan azt gondolod, hogy nem jutunk ki innet?
— Dehogy, csak trefalok. Imadom a fekete humort.
— Hagyd abba — szolalt meg a Koordinator.
— Eloszor is ott a veszkijarat.
— Koszonom szepen! A veszkijarat pontosan alattunk van. A hajo nyilvan melyen befurodott a talajba, lehet, hogy meg ez az ajto is a fold alatt van.
— Hat aztan? Vannak szerszamaink, majd alagutat asunk.
— Es a rakodoajto? — szolt kozbe a Kibernetikus.
— Viz alatt van — kozolte lakonikusan a Mer-nok. — Beneztem az ellenorzo aknaba. Biztosan megrepedt az egyik fotartaly, mert legalabb ket meter magasan all a viz. Es valoszinuleg szenynyezett.
— Honnan tudod?
— Onnan, hogy mindig igy van. A reaktor hutese az elso, ami lerobban. Nem tudtad? A rakodoajtot nyugodtan kihagyhatod a szamitasbol.
Ezen at kell kijutnunk — ha sikerul…
— Kiassuk magunkat — ismetelte halkan a Koordinator.
— Ez elmeletileg lehetseges — hagyta ra varatlanul a Mernok. Elhallgattak. Lepesek koppantak, egyre kozelebbrol, alattuk a folyoson vilagos lett, elvakulva hunyorogtak.
— Sonka, ketszersult meg fustolt nyelv vagy mi a csuda ebben a dobozban, mindez a vastartalek-bol! Csokoladet is hoztunk, es itt vannak a termoszok.
Adogassatok fol! — szolt le a Doktor a masik kettonek, miutan elsonek kapaszkodott fel a zsilipajtora. Zseblampajaval vilagitott, mikor mind a harman bemasztak a zsilipkamraba, es szetraktak a konzervdobozokat. Aluminium tanyerokat is hoztak.
Szotlanul ettek a zseblampa fenyenel.
— A termoszok epsegben maradtak? — szolalt meg egyszer csak csodalkozva a Kibernetikus. Kavet toltott a bogrejebe.
— Furcsa, de igy van. Konzervekkel sem allunk rosszul. De a fagyaszto, a hutoszekrenyek, a sutok, a kis szintetizator, a tisztitoberendezes, a viz-szurok mind ripityara tortek.
— A tisztitoberendezes is? — kerdezte aggodva a Kibernetikus.
— Az is. Talan meg lehetne javitani, ha volna mivel.
De hat ez buvos kor: ahhoz, hogy akar a legegyszerubb javito felautomatat is beinditsuk, aram kell; ahhoz, hogy aramunk legyen, meg kell javitanunk az aggregatot, ehhez viszont a felautomatara lenne szukseg.
— Nagytanacsot tartottatok, jeles muszakiak?
No es? Hol a remenysugar? — kerdezte a Doktor, mikozben vastagon vajat kent a ketszersultjere, es sonkat tett ra. Valaszt sem varva, folytatta:
— Kolyokkoromban tobb konyvet olvastam el az urhajozasrol, mint amennyit megboldogult raketank nyom, de egyetlen regenyt, tortenetet vagy akar anekdotat sem talaltam olyasmirol, ami velunk tortent.
Vajon miert?
