boritekot, Joss neve allt rajta. A ferfi a zakoja belso zsebebe csusztatta, a szovet eszrevehetoen kidomborodott tole.
Ellie beszelt Jossnak a Sag A es a Cyg A megfigyelesi jegyzokonyveirol. Elmondta neki azt is, hogy atalakitotta a komputer programjat.
— A pit a tiz a huszadikonig kiszamitani meg a Cray-jel is rettenetesen sok idobe kerul. Es azt sem tudjuk, hogy amit keresunk, valoban benne van-e a piben. Ok olyasmit mondtak, hogy nem. Lehet, hogy az e. De lehet, hogy a transzcendens szamoknak azokban a csaladjaiban rejlik, amelyekrol Vaygay-nek beszeltek. Vagy valamilyen teljesen mas szamban. Ilyen egyugyuen nekiesni — tetszetos transzcendens szamokat vizsgalgatni az idok vegezteig — mindenesetre tisztara idopocsekolas. De nekunk itt az Arguson vannak nagyon bonyolult leiro algoritmusaink, arra terveztek oket, hogy a segitsegukkel egy jelben felfedezzuk a szabalyszeru ismetlodeseket, meg arra, hogy kiemeljunk es kozelebbrol vizsgalhassunk barmit, ami ugy tunik, nem veletlenszeru. Ezert aztan en atirtam a programokat…
Joss arckifejezesebol Ellie-nek arra kellett kovetkeztetnie, hogy nem fejezte ki magat elegge vilagosan. Tett hat egy kis kiterot a monologjaban.
… de nem azzal a cellal, hogy kiszamoljam a szamjegyeket egy olyan szamban, mint a pi, kinyomtassam, es letegyem, hogy valakik ellenorizzek. Erre nincs eleg ido. A program ehelyett vegigvagtat a pi szamjegyein, es meg gondolkodni is csak akkor all meg, ha nullak es egyesek valamifele szokatlan sorara bukkan. Tudja kovetni, amit mondok? Valami nem veletlenszerure. Veletlenszeru nullak es egyesek termeszetesen lesznek. A szamjegyek tiz szazaleka nulla lesz, es egy masik tiz szazalekuk meg egyes. Atlagosan. Minel tobb szamjegyen soprunk vegig, annal hosszabb, kizarolag nullakbol es egyesekbol allo sorokat kell veletlenul kapnunk. A program tudja, hogy statisztikailag mi varhato, es csak varatlanul hosszu nulla— es egyessorokra figyel fel. Es nemcsak a tizes alapu szamrendszerben nez korul.
— Nem ertem. Ha elegge sok veletlenszeru szamon megy vegig, akkor barmire, amit akar, rabukkanhat veletlenul, nem?
— Igy van. De ki lehet szamitani a valoszinuseget. Ha az ember valahol mindjart a legelejen talal egy nagyon bonyolult uzenetet, biztos lehet benne, hogy nem veletlenrol van szo. Igy aztan a komputer nap nap utan ezen a probleman dolgozik kora reggelente. Nem mennek bele adatok a kulvilagbol. Es eddig nem is jottek ki belole adatok. Futtatja a pi optimalis kiterjedesu sorozatait, ropkodnek a szamjegyek, a komputer meg figyel. Csak a sajat dolgaval torodik. Amig nem talal valamit, nem szolal meg, csak ha valaki megszolitja. Amolyan koldokszemleles.
— Isten a tanum, en semmit sem ertek a matematikahoz. De nem tudna nekem a dolgot valamilyen peldaval erthetove tenni?
— Dehogynem. — Kezeslabasa zsebeben papir utan kotoraszott, de nem talalt. Egy pillanatra arra gondolt, kihuzza Joss belso zsebebol a boritekot, es arra firkal, de aztan ezt tulsagosan kockazatosnak talalta, hiszen akarki ide lathat, ahol allnak. Kozben Joss rajott, mire van szuksege Ellie-nek, es elokapott egy kis spiralos noteszt.
— Kosz. A pi igy kezdodik: 3,1415926… Ahogy latja, a szamjegyek meglehetosen otletszeruen valtakoznak. Jo, az elso negy szamjegybol ketto egyes, de ha tovabb nezi a szamjegyeket, ez kiegyenlitodik. Ha elegendo ideig sorolja a szamjegyeket, valamennyi — 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 — szinte pontosan tiz szazalekban fordul elo. Idonkent elofordul, hogy ugyanaz a szamjegy tobbszor egymas utan ismetlodik — 4444 peldaul —, de ez nem fordul elo tobbszor, mint ahogyan statisztikailag varhato. Na marmost, tetelezzuk fel, hogy maga vidaman vagtat vegig a szamjegyeken, aztan egyszer csak semmi mast nem talal, csak csupa negyest. Negyesek szazait egyvegteben. Nem hordozhatnak informaciot, de statisztikai veletlen sem lehet a dolog. A vilagegyetem megszunteig szamitgathatja a pi szamjegyeit, de ha veletlenszeruen kovetik egymast, soha nem fog elofordulni, hogy ugyanaz a szamjegy szazszor szerepeljen egymas utan.
— Ez olyan, mint amikor maga az Uzenetet kereste. Ezekkel a radioteleszkopokkal itt.
— Igen. Mint akkor is, most is olyan jelet keresunk, amely elut a megszokottol, valamit, ami nem lehet egyszeruen statisztikai veletlen.
— De nem kell, hogy pont szaz negyes legyen — jol mondom? Szolni kepes hozzank?
— Igy van. Kepzelje el, hogy egy ido utan kizarolag nullakbol es egyesekbol allo, hosszu sorozatot kapunk. Akkor, ugyanugy, mint az Uzenet eseteben, ki tudunk belole hamozni egy kepet, mar ha van benne egyaltalan. Erti, akarmi lehet, barmi.
— Ugy erti, hogy megfejtene, hogy a piben egy kep rejlik, es az egy csomo heber betu lenne?
— Pontosan. Nagy, fekete betuk, kobe vesve. Joss kutatoan nezett ra.
— Ne haragudjon, Eleanor, de nem tulsagosan… ovatos maga? Nem tagja egyetlen hallgatast fogadott buddhista apacarendnek sem. Miert nem rukkol ki a tortenettel, miert nem beszel?
— Beszelnek en, Palmer, ha volna bizonyitekom. De mivel nincs, Kitz meg a hozza hasonlok rogton ram sutnek, hogy hazudok. Vagy hogy kepzelodom. Ezert lapul az a kezirat a maga belso zsebeben. Maga elviszi, lepecseteli, datumozza, kozjegyzonel lajstromba veteti, es berakja egy megorzobe. Ha velem barmi tortenne, a vilag ele tarhatja. Teljes mertekben felhatalmazom, hogy azt tegye vele, amit jonak Iat.
— Es ha nem tortenik magaval semmi?
— Ha nem tortenik velem semmi? Akkor, ha majd megtalaltuk, amit keresunk, ez a kezirat fogja tanusitani a tortenetunket. Ha kiderul, hogy a Galaxis kozeppontjaban van egy kettos fekete lyuk, vagy a Cygnus A-ban valamilyen hatalmas mesterseges letesitmeny, vagy hogy a piben uzenet rejlik, akkor ez itt — Ellie Joss mellere bokott —, ez lesz az en bizonyitekom. Akkor majd beszelek… De addig se veszitse el.
— Meg most sem ertem — vallotta be Joss. — Tudjuk, hogy az univerzumban matematikai torvenyszerusegek vannak. A gravitacio, meg minden. Ez miben kulonbozik tole? Hat a pi szamjegyeiben is matematikai rend van. Mi ebben a kulonleges?
— Tenyleg nem latja? Ez mas lesz. Itt nem egyszeruen arrol van szo, hogy a vilagegyetem pontos matematikai torvenyek szerint epul fel, ezek hatarozzak meg a fizikat es a kemiat. Ez egy uzenet. Barki is igazgatja a vilagegyetemet, uzeneteket rejtett el transzcendens szamokban, hogy majd tizenotmilliard ev mulva, amikor vegre kifejlodott az ertelmes elet, megkapjuk oket. Emlekszik, mit mondtam, amikor eloszor talalkoztam magaval es Rankinnel? “Ha Isten azt akarja, hogy megtudjuk, hogy letezik, miert nem kuld nekunk valamilyen egyertelmu uzenetet a letezeserol?”
— Nagyon jol emlekszem. Maga Istent matematikuskent kepzeli el.
— Ugy valahogy. Ha igaz, amit nekunk mondanak. Ha ez az egesz nem valamifele tevut. Ha a piben rejlik uzenet, nem pedig a vegtelen szamu tobbi transzcendens szam valamelyikeben. Se szeri, se szama a sok “ha”- nak.
— Maga a szamtanban keresi a Kinyilatkoztatast. En tudok jobb utat is hozza.
— Palmer, ez az egyetlen ut. Ez az egyetlen, ami meggyozi a ketkedoket. Kepzelje el, hogy talalunk valamit. Nem kell feltetlenul remesen bonyolultnak lennie. Csak valami, ami rendszerezettebb annal, semhogy a pi szamjegyeinek tomkelegeben veletlenszeruen osszejohetne. Mindossze ennyire van szuksegunk. Akkor a matematikusok szerte a vilagon mindenhol ugyanigy megtalalhatjak a kepet vagy uzenetet, vagy majd kiderul, mit is. Es nem lesznek tobbe szektas megosztottsagok. Mindenki ugyanazt az Irast fogja majd olvasni. Senki sem ervelhet tobbe azzal, hogy egy vallas alapjaul szolgalo csoda ocska buvesztrukk volt csupan, vagy hogy a torteneszek kesobb meghamisitottak a torteneseket, vagy hogy az egesz csak hiszteria meg onbecsapas, vagy hogy potlek a szuleiket visszasiro felnotteknek. Mindenki hivove valhat.
— Lehet, hogy soha semmit nem fog talalni. Elbujhat itt, es szamolgathat az idok vegezteig. Vagy kimegy, es kozli a mondokajat a vilaggal. Elobb vagy utobb valasztania kell.
— Nagyon remelem, Palmer, hogy erre nem fog sor kerulni. Elobb a fizikai bizonyitek, aztan a dolgok hirul adasa. Kulonben… Nem latja, milyen tamadhatoak vagyunk? Nem magam miatt aggodom, de…
Joss hitetlenkedve ingatta a fejet. Mosoly bujkalt a szaja korul. Bizonyos ironiat fedezett fel a helyzetukben.
— Miert olyan fontos maganak, hogy kitalaljam a tortenetet? — kerdezte Ellie.
Joss talan szonoki kerdesnek tekintette. Mindenesetre nem felelt ra, ezert Ellie tovabb beszelt.
— Nem gondolja, hogy a kettonk allaspontja kulonos modon… felcserelodott? En allok itt egy megrazo vallasos elmennyel, amelyet nem tudok bizonyitani — valojaban fel sem tudom fogni teljes melysegeben, Palmer. Maga meg most a megrogzott ketelkedo, aki igazan — inkabb, mint valaha is — mindent elkovet, hogy joindulattal kezeljen engem, a hiszekenyt.
— Nem, nem, Eleanor — tiltakozott Joss. — En nem vagyok ketelkedo. Hivo vagyok.
