Staughton Ellie szemebe nezett.
— Barmi is tortent veled abban a Gepben — mondta —, mintha megvaltoztal volna.
— Remelem, John.
Ellie felhivta Josst, es megkerdezte, vallalna-e a temetest. — Mondanom sem kell, hiszen tudja, en nem vagyok vallasos. De volt ido, amikor anyam az volt. Maga az egyetlen, akirol el tudom kepzelni, hogy szeretnem, hogy ezt elvegezze, es biztos vagyok benne, hogy a mostohaapam beleegyezik. — A kovetkezo geppel erkezik, felelte Joss rogton.
Ellie korai vacsora utan, a szallodai szobajaban elovette a boritekot. Szeretettel megsimitotta, tapogatta. Reginek latszott. Anyja evekkel ezelott irhatta, aztan tarcaja valamelyik rekeszeben hordozta magaval, es vivodott, odaadja-e Ellie-nek vagy sem. Lathatoan nem bontottak fel ujra, miota eloszor lezartak. Ellie szerette volna tudni, Staughton olvasta-e. Enjenek egyik fele alig varta, hogy felbonthassa, a masik viszont valamifele eloerzettol vezereltetve halogatta. Felhuzta a terdet az allaig, sokaig kuporgott toprengve a karosszekben.
Csengetes hangzott fel, es Ellie korantsem halk telefaxa eletre kelt. Az Argus-komputerre volt kapcsolva. A jelenet a regi szep idokre emlekeztette Ellie-t, de most semmi sem volt, ami surgos lehetett volna. Barmit is talalt a komputer, nem szokik el; foroghat a Fold, a nem nyugszik le. Es ha van uzenet a — ben, hat megvarja Ellie-t, tartson akar az idok vegezteig is.
Megint a boritekot kezdte nezegetni, de a telefax-hang megsem hagyta nyugodni. Ha egy transzcendens szamban tenyleg van valamilyen tartalom, annak a kezdet kezdetetol be kellett epulnie a vilagegyetem szerkezetebe. Ez az o uj projektje a kiserleti teologia teruletebe tartozik. De hat vegul is minden tudomanyaggal ugyanez a helyzet, gondolta.
“MARADJON KESZENLETBEN” irta ki a komputer a telefaxon. Ellie-nek az edesapja jutott eszebe… jo, a hasonmasa… meg a Gondnokok, a Galaxist atszelo alagutrendszeruk. Ok lattak — es talan befolyasoltak is — az elet keletkezeset es fejlodeset sok millionyi vilagon. Galaxisokat epitenek, lezarjak a vilagegyetem egyes reszeit.
Idoutazasra kepesek, ha nem is korlatlanul. Isteneknek tartanak oket minden vallas — legalabbis a nyugati vallasok kegyes elkepzelesei, sot felul is muljak az o isten-elkepzeleseiket. De a Gondnokoknak is megvannak a maguk korlatai. Az alagutakat nem ok epitettek, nem is kepesek ra. Nem ok rejtettek az uzenetet a transzcendens szamba, es nem is lelik meg. Az alagutepitok es — be irok masok voltak. Ok mar nincsenek itt. Nem hagytak meg, hova kell a postat utanuk kuldeni. Amikor az Alagutepitok eltavoztak, a Gondnokok feltehetoen olyan arvan maradtak itt, mint elhagyott kisgyerekek. Mint most en, gondolta Ellie. Pontosan ugy, mint most en.
Aztan Eda feltevese jutott eszebe, az, hogy az alagutak kukacjaratok, amelyek megfelelo tavolsagu szakaszokban behalozzak ennek es sok mas galaktikanak szamtalan csillagat. Hasonlitanak a fekete lyukakra, de masok a tulajdonsagaik es maskeppen keletkeznek. Nem teljesen tomeg nelkuliek, hiszen Ellie latta, amint gravitacios sodrok indultak beloluk a Vega korul keringo tormelekben. Es sokfajta leny, sokfele urjarmu kozlekedik rajtuk keresztul Galaktika-szerte.
Kukacjaratok. Az elmeleti fizika tolvajnyelven kifejezve a vilagegyetem az alma, es valaki keresztul-kasul furkalta jaratokkal az alma maghazat. Az alma hejan elo bacilusnak ez csoda. Lehet azonban, hogy egy, az alman kivuli, kulso szemlelo korantsem hatodik meg tole. Az o szemszogebol az Alagutepitok csupan kellemetlenseget jelentenek. De ha az Alagutepitok kukacok, toprengett Ellie, mik vagyunk mi akkor?
Az Argus-komputer nagyon melyen belement a pi-be, tovabb, mint barki mas a Foldon, bar meg mindig nem annyira, amennyire a Gondnokok szandekoznak. Meg messze korai lenne, gondolta Ellie, hogy amit a komputer jelez, az oly regota megfejtetlen uzenet lehessen, amelyrol “Theodore Arroway” beszelt neki a semmilyen terkepen nem talalhato tenger partjan. Talan csak holmi kis biztatas, az elkovetkezok megcsillogtatasa, batoritas a tovabbkutatasra, izelito, hogy az emberek ne veszitsek el a kedvuket. Akarmi is legyen, ez meg semmi esetre sem lehet az az uzenet, ami utan a Gondnokok kutatnak. Talan vannak konnyebben es vannak nehezebben hozzaferheto uzenetek, es az Argus komputere megtalalta a legkonnyebben hozzaferhetot. Nemi segitseggel, persze.
Az Allomason Ellie bizonyos fajta alazatot tanult, intest kapott, milyen keveset tudnak valojaban a Fold lakoi. Most azon toprengett, akar annyi nalunk fejlettebb leny-kategoria is letezhet, ahany kategoria bennunket a hangyaktol, vagy akar a virusoktol elvalaszt. De a gondolat nem keseritette el. Nyomaszto beletorodes helyett inkabb egyre fokozodo csodalatot erzett. Sokkal tobb lett, amire torekedni lehet.
Mint amikor az ember a kozepiskolabol egyetemre kerul. Eddig minden szinte magatol jott, kulonosebb megeroltetes nelkul. Most viszont mar ahhoz is ossze kell szednie magat, szunet nelkul kemenyen es fegyelmezetten kell dolgoznia, hogy egyaltalan felerje esszel. mirol is van szo. A gimnaziumban a legtobb osztalytarsanal konnyedebben fogta fel a tananyagot. Az egyetemen ra kellett jonnie, hogy sok evfolyamtarsanak az ovenel gyorsabb a felfogasa. Ugyanezt a hatranyt es kihivast erezte, amikor a doktori, aztan a radiocsillagasz szakkepesitesenek vagott neki. Egyre ujabb, nala kepzettebb kollegakkal talalkozott, es minden lepes izgalmasabb volt az elozonel. Na lassuk, gondolta, es ranezett a telefaxra. O keszen all.
“HIBA A KOZVETITOVONALBAN. S/N<10. KEREM, MA RADJON KESZENLETBEN.”
Ellie telefaxa a Defcom Alpha nevu tavkozlesi muholdon at volt kapcsolatban az Argus-komputerrel. Helyzettartasi problema lehet, vagy rosszul programoztak valamit. Amikor gondolatban eddig jutott, azon kapta magat, hogy felbontja a boritekot.
ARROWAY ARUK, allt a cegpapir fejlecen, es Ellie felismert edesapja oreg Royaljanak betuit is; ezt az irogepet hasznalta otthon ezen irta az uzleti es a maganleveleit. A jobb felso sarokban ott allt datum: 1964. junius 13. Ellie akkor tizenot eves volt. Edesapja nem irhatta a levelet, akkor mar evek ota halott volt. Egy gyors pillantas vetett a lap aljara, igen, az ott edesanyja szabalyos, szep kezirasa.
Draga Ellie-m!
Most, hogy mar nem vagyok, talan kepes leszel nekem meg bocsatani. Tudom, hogy bunt kovettem el, es nem is csak ellened. Nem tudnam elviselni azt, ahogyan gyulolni fogsz, ha meg— tudod az igazat. Ezert nem volt eletemben soha batorsagom megmondani. Tudom, mennyire szeretted Ted Arroway-t, es tudnod kell, hogy en is nagyon szerettem. Meg most is nagyon szeretem. De nem o a valodi edesapad. A te edesapad John Staughton. Nagyon nagy az en bunom. Nem lett volna szabad elkovetnem, de en gyenge voltam. Ha viszont nem igy tortenik, te ma nem vagy a vilagon. Ezert kerlek, probalj elnezessel gondolni ram. Ted tudott rola, o megbocsatott nekem. Megallapodtunk, hogy soha nem mondjuk el neked. Kinezek az ablakon, latlak, ott ulsz hatul a kertben. A csillagokon torod a fejed, csupa olyan dolgon, amelyeket en sohasem ernek fel esszel. Vegtelenul buszke vagyok rad. Neked oly nagyon fontos az igazsag. Azt hiszem, helyes, ha megtudod magadrol is. Arrol, hogyan kezdodott az eleted.
Ha John meg el, o fogja neked atadni ezt a levelet. Tudom, hogy megteszi. Sokkal jobb ember o, Ellie, mint gondolod. Boldog vagyok, hogy masodszor is megtalaltam. Elkepzelheto, hogy azert gyulolod olyan nagyon, mert a lelked melyen rajottel az igazsagra. De valojaban inkabb azert, mert o nem Theodore Arroway. Tudom.
Ulsz ott a kert vegeben; miota ezt a levelet irom, meg sem moccantal. Csak gondolkodol, gondolkodol. Remelem, es kerem az Istent, hogy amit kutatsz, ralelj, barmi is legyen. Bocsass meg. Csupan esendo ember voltam.
A teged nagyon szereto
Mamad
Ellie szeme vegigrohant a levelen, aztan rogton ujra elolrol kezdte olvasni. Nem kapott levegot. A tenyere nyirkos lett. Szoval a bitorlorol kiderult, hogy o az igazi. Elete nagyreszeben megtagadta a sajat edesapjat, anelkul, hogy fogalma lett volna rola, mit tesz. Micsoda jellem ez az ember! Egyetlen hang nelkul turte, amikor o szamtalanszor a fejehez vagta, hogy nem az edesapja, nincs joga vele rendelkezni, nem mondhatja meg Ellie-nek, hogy mit tegyen.
A telefax megint megcsorrent, ketszer. Ez felszolitas arra, hogy nyomja meg a RETURN billentyut. De Ellie- nek semmi kedve nem volt hozza. Varhat a fax. Ellie az edesap… Theodore Arroway-re es John Staughtonra gondolt, meg az edesanyjara. Mennyi aldozatot hoztak erte, o meg ugy el volt telve magaval, hogy eszre sem vette. Bar itt lenne vele most Palmer.
Megint a telefax. Az irofej bizonytalanul, mintegy kiserletkeppen odebb mozdult. Ellie arra programozta a komputert, hogy kitarto, netan talalekony legyen, mindenkeppen hivja fel a figyelmet, ha ugy veli, talalt valamit a
