oldani, foleg a miatt, amit ugy fogalmazott, hogy az elmeleti fizikahoz o mar kisse elorehaladott korban van. Harminchet eves volt. De a legjobban arra vagyik, mondta Ellie-nek, hogy vegre viszontlathassa a feleseget es a gyermekeit.
Ellie megolelte, es megmondta neki, roppant buszke ra, hogy ismerhette.
— Mi ez a mult ido? — kerdezte Eda. — Minden bizonnyal viszontlatjuk meg egymast. Ja, es Ellie — tette hozza, mintha amugy mellekesen jutott volna eszebe —, megtenne nekem valamit? Kerem, emlekezzen! Tartson elevenen az emlekezeteben mindent, a legaprobb reszletekig. Irjon le mindent. Es kuldje el nekem. Amit tapasztaltunk, kiserleti adatokat jelent. Elofordulhat, hogy egyikunk megjegyzett valamit, ami nekunk, tobbieknek elkerulte a figyelmunket, es esetleg eppen ez az egy dolog kell hozza, hogy teljes melysegeben megerthessuk, mi is tortent velunk. Kerem, kuldje el nekem, amit leirt. Ugyanezt kertem a tobbiektol is.
Bucsut intett Ellie-nek, felkapta viharvert borondjet, es beszallt a projekt varakozo kocsijaba.
Elmentek mind, ki-ki a sajat nepehez, Ellie pedig ugy erezte, mintha a sajat csaladja esne szejjel, szorodna szet. O is ugy erezte, hogy az ateltek hatasara mas ember lett. Hogy is ne valtozott volna meg? Ordoguzes volt. Nem is egy demon takarodott ki belole. Es pontosan most, amikor ugy erzi, soha eleteben nem lett volna kepes ennyi szeretetet nyujtani, most itt all, es nincs senki, akit szerethetne.
Ellie-t kormanyhelikopter-el pateroltak ki a letesitmenybol. A hosszu repulouton Washingtonig vegig aludt, mint a bunda. Amikor a helikopter kis idore leszallt Hawaiiban, a Hickam Field repuloter egy lezart futopalyajan, es a Feher Haz emberei bejottek hozza, ugy kellett eletre razni.
Megallapodtak. Ellie, bar tobbe nem igazgatokent, visszamehet az Argusra, es olyan tudomanyos problemaval foglalkozhat, amilyennel akar, ha tetszik, elete vegeig.
— Velunk lehet beszelni — mondta Kitz. — Alljon elo barmilyen tamadhatatlan bizonyitekkal, olyannal, ami valoban meggyozo, es mi magaval vetekedve fogjuk kozhirre tenni. Azt fogjuk mondani, mi kertuk meg, hogy addig ne hozza nyilvanossagra, amig nem lehetunk tokeletesen biztosak. Az esszeruseg hatarain belul tamogatunk minden kutatast, amivel foglalkozni kivan. De ha most kozzetennenk a tortenetet, eloszor az egekig csapna a lelkesedes, aztan elkezdodnenek a ketelkedo suttogasok. Maganak sem lenne kellemes, meg nekunk sem. Jobb, ha nekiall bizonyitekokat gyujteni, marmint ha erre egyaltalan van mod.
Talan az elnok keze van benne, hogy Kitznek valtozott a velemenye, gondolta Ellie. Nem valoszinu, hogy oromet leli a kompromisszumban.
Csereben viszont Ellie egy szot sem szolhat senkinek arrol, hogy mi tortent a Gepben, mondta Kitz. Az Otok beultek az ulesekbe, csevegtek egy keveset egymassal, aztan kijottek a Gepbol. Ha csak egyetlen szot barhol elejt, ami nem egyezik ezzel a talalassal, a pszichiatriai jellemzese ki fog szivarogni a sajtohoz, es akkor, legnagyobb sajnalatukra, kenytelenek lesznek elbocsatani.
Ellie szerette volna tudni, megprobalkoztak-e azzal is, hogy Peter Valerian hallgatasat megvasaroljak, meg Vaygay-et vagy Abonnemaet. Nemigen latott ra lehetoseget — ot kulonbozo allam beszamoltato bizottsagat meg az egesz Gep Vilagkonzorciumot megsem lehet sakkban tartani —, akkor mitol olyan biztosak benne, hogy hallgatni fognak? Az egesz csupan ido kerdese. Arra a vegkovetkeztetesre jutott hat, hogy idonyeresre jatszanak.
A kilatasba helyezett megtorlas enyhesege meglepte. De ha az egyezseget valamelyik oldalrol megsertik, az mar nem Kitz ideje alatt lesz. Kitz nemsokara visszavonul; a Lasker-kormanynak egy ev mulva lejar az alkotmany altal biztositott masodik, utolso mandatuma. Kitz mar most elfogadta egy vedelmi szerzodesekkel foglalkozo, ismert washingtoni ugyvedi iroda meghivasat, tarstulajdonos lesz.
Ellie-nek az volt az erzese, Kitzet egeszen mas foglalkoztatja. Ugy latszott, egy cseppet sem aggasztja, barmit is hozzon Ellie nyilvanossagra abbol, amit a Galaktikus Kozpontban tapasztalt. Kitznek, Ellie biztos volt benne, a miatt a lehetoseg miatt faj a feje, hogy az alagut, ha a Foldrol nem is, a Fold fele valtozatlanul nyitva van. A hokkaidoi letesitmenyt hamarosan megszuntetik, gondolta Ellie. A muszakiak visszaternek az uzemekbe, az egyetemekre. Ok vajon mit fognak meselgetni? A dodekaedert talan kiallitjak, Cukubaiban, a tudomany varosaban. Aztan, kesobb egyszer, amikor a vilag mar reg massal lesz elfoglalva, lesz egy robbanas a kiallitason — ha Kitz talal valami elfogadhato magyarazatot, nuklearis robbanas lesz. Egy nuklearis robbanas utan a teruletet radioaktivan fertozotte lehet nyilvanitani, es termeszetesen le kell zarni. Targyilagos megfigyelok mindenesetre nem mehetnek tobbe oda, es hatha a katasztrofaban az atjaro is bedugaszolodik. Persze, a japanok felettebb erzekenyek a nuklearis fegyverekre, meg a fold alatti robbantasokra is, ezert lehet, hogy Kitznek megis hagyomanyos robbanoanyaghoz kell folyamodnia. Esetleg a szokasos hokkaidoi banyaszerencsetlensegek egyikekent lehet feltuntetni a dolgot. Ellie mindenesetre ketelkedett benne, hogy barmifele robbanas — akar nuklearis, akar hagyomanyos — kepes volna ra, hogy elvagja a Foldet az alaguttol.
Masnap az elnok a Feher Hazban, unnepelyes kulsosegek kozott atnyujtotta Ellie-nek a Nemzeti Szabadsagermet. Feher marvany falba melyitett maglyarako helyen hatalmas fahasabok lobogtak. Az elnok rengeteg politikai toket fektetett a Gep Projektbe, a megszokottabb tokerol nem is beszelve, igy aztan szilardan eltokelte, hogy a nepnek es a vilagnak a leheto legjobb kepet kell kapnia rola. Az, amit az Egyesult Allamok es mas orszagok a Gepbe invesztaltak, hangzott az erveles, busasan megterult. Uj technologiak keletkeztek, uj iparagak viragzottak fel, legalabb annyi hasznot hoztak a hetkoznapi embernek, mint Thomas Edison talalmanyai. Felfedeztuk, hogy nem vagyunk egyedul, odakunn az urben leteznek nalunk is fejlettebb intelligenciak. Orokre megvaltozott a felfogasunk arrol, mondta az elnok, mik is vagyunk voltakeppen. Ami ot illeti — de ugy veli, minden amerikai neveben szolhat —, ez a felfedezes megerositette hitet Istenben, akirol most megtudta, hogy nem is csak egy, hanem szamtalan vilagban volt hatalma eletet es intelligenciat teremteni, ami olyan felismeres, amellyel, az elnok biztos benne, az osszes vallas keszseggel egyet fog erteni. Megis a legnagyobb jotetemeny, amelyet a Gepnek koszonhetunk, mondta az elnok, az a szellem, amelyet a Foldon meghonositott; a novekvo egyetertes az emberi tarsadalomban, a felismeres, hogy mindannyian utitarsak vagyunk egy veszelyes utazason, a terben es az idoben, kozos celunk egy ertelmes, altalanos egyseg, amelyet immaron az egesz bolygonkon ugy ismernek, hogy a Gepulet.
Az elnok bemutatta Ellie-t a sajtonak, es a televiziokamerak elott elmondta, hogyan tartott ki tizenket hosszu even keresztul, milyen zsenialisan fedezte fel es fejtette meg az Uzenetet, es milyen batorsag kellett hozza, hogy beuljon a Gepbe. Hiszen senki sem tudhatta, mi fog tortenni benne. Arroway doktor keszsegesen tette kockara az eletet. Nem tehet rola, hogy amikor a gepet beinditottak, semmi sem tortent. Amit o tett, ember annal tobbet nem tehet. Minden amerikai, sot minden ember, aki csak el a Foldon, halaval tartozik neki. Ellie roppant zarkozott ember. Megis, amikor szukseg volt ra, lekuzdotte termeszetebol fakado szukszavusagat, vallalta, hogy ujra es ujra elmagyarazza az Uzenetet es a tudnivalokat a Geprol. O, az elnok, kulonosen azt a keszseges turelmet csodalta benne, ahogy a sajto rohamait allta. Most aztan itt az ideje, hogy Arroway doktor vegre egy kis nyugalmat elvezhessen, visszavonulhasson a maganeletbe, es ismet tudomanyos karrierjenek szentelhesse magat. Volt mar eleg sajtokonferencia, eligazitasok, interjuk Kitz miniszter urral es Der Heer urral, az elnok tudomanyos tanacsadojaval. Az elnok remeli, hogy a sajto most mar tiszteletben fogja tartani Arroway doktor kereset, hogy tobb sajtokonferencian nem kivan reszt venni. Fenykepezesre azonban itt most meg van alkalmuk.
Ellie ugy repult el Washingtonbol, hogy nem volt kepes eldonteni, mit is tudhat az elnok valojaban.
A Legiszallitasi Parancsnoksag karcsu kis sugarhajtasu repulogepe vitte haza, es abba is beleegyeztek, hogy utkozben leszalljanak Janesville-ben. Edesanyja a regi, kopott kontoset viselte. Valaki egy kis szint dorgolt az orcajara. Ellie az anyja feje mellett a parnaba furta a fejet. Nehezen bar, de az idos asszony ki tudott ujra mondani nehany szot, es a karjat is kepes volt felemelni annyira, hogy gyenge mozdulattal megsimitsa Ellie vallat.
— Mama, mondanom kell neked valamit. Oriasi dolgot. De kerlek, fogadd nyugodtan. Nem szeretnelek felizgatni. Mama… en talalkoztam a papaval. Lattam a papat. Szeretettel udvozol.
— Igen… — Az idos asszony lassan bolintott. — Tegnap. Itt volt. Ellie tudta, hogy John Staughton elozo nap itt jart az otthonban. Kerte, hogy mivel ma Ellie bejon, neki ne kelljen, a rengeteg munkajara hivatkozott, de lehet, hogy csak nem akart zavarni. Mindegy, Ellie kicsit ingerulten mondta: — Nem, nem, mama. En a paparol beszelek.
— Mondd neki… — Az oregasszony ajka nehezen formalta a szavakat. — Mondd neki… vaszonruha. Tisztitonal… felut… hazafele. Edesapja, ugy latszik, meg egyre vezeti a boltot az edesanyja univerzumaban. Es Ellie-eben is.
A vegelathatatlan drotkerites most mar celtalanul huzodott lathatartol lathatarig, szabott korlatot a sivatagnak. Ellie orult, hogy megint itt lehet, nekifoghat egy uj kutatasi programnak, meg ha ez persze nem is lesz olyan nagyszabasu, mint az elozo volt.
Jack Hibbertet neveztek ki az Argus letesitmeny ugyvezeto igazgatojanak, es Ellie nagyon megkonnyebbult,
