most vannak. Hihetetlenul szuk a perspektivajuk…, es nagyon keves idejuk van. Nehany ev. A legjobbak eseteben egy-ket evtized. Csak azzal torodnek, mi tortenik azalatt, amig hatalmon vannak.
Ellie-nek a Cygnus A jutott eszebe.
— Csakhogy egyaltalan nem biztosak abban, hogy amit mondtunk, nem igaz. Nem tudjak bebizonyitani, hogy hazudtunk. Ezert hat nekunk kell meggyoznunk oket az igazunkrol. A szivuk melyen ugyanis ott a ketely: Lehet, hogy megiscsak igaz? Egy paran kozuluk talan szeretnek is, hogy igaz legyen. Csakhogy az igazsag megismerese kockazatos. Biztosra szeretnenek menni… Es talan hozzasegithetjuk oket. Alaposabban megvizsgalhatjuk a gravitacioelmeletet. Ujabb csillagaszati megfigyelesekkel ellenorizhetjuk, amit megtudtunk, mindenekelott a Galaxis kozeppontjarol meg a Cygnus A-rol. A csillagaszati kutatast nem akarjak leallitani. Es ha odaengednek hozza, tanulmanyozhatjuk a dodeket. Megvaltoztathatjuk a velemenyuket, Ellie.
Ha mind hulyek, nehez lesz, gondolta Ellie. De hangosan csak ennyit mondott: — Nem tudom elkepzelni, hogyan gyozhetnek meg a kormanyok az embereket, hogy csalas az egesz.
— Tenyleg nem tudja? Gondoljon csak arra, mi mindenrol gyoztek meg bennunket mar eddig is. Peldaul arrol, hogy csak akkor lehetunk biztonsagban, ha felaldozzuk erte mindenunket, amink van —, es most aztan, ha a kormanyok ugy dontenek, hogy eljott az ideje, egy szempillantas alatt vege lehet mindenkinek, aki csak el a Foldon. Azt hinne az ember, nehez ekkora onultseget elhitetni. Nem, Ellie, kitunoen ertenek hozza, hogy megetessenek velunk dolgokat. Csak annyit kell mondaniuk, hogy a Gep nem mukodokepes, mi meg kicsit bediliztunk.
— Nem hiszem, hogy ha mind az oten egyutt szamolnank be, akkor is bolondnak tartananak. De igaza lehet, Vaygay. Elobb bizonyitekot kell szerezni. Gondolja, hogy ha hazamegy, nem lesz… baja?
— Ugyan mit tehetnek velem? Szamuznek Gorkijba? Tulelem; eletem nagy napja mar bekovetkezett, ott, a tengerparti fovenyen… Ne aggodjon, nem fenyeget veszely. Mi ketten kolcsonosen biztositjuk egymast, Ellie. Amig maga eletben van, szukseguk van ram. Es persze forditva. Ha a tortenet igaz, orulnek, hogy volt egy szovjet tanuja is; egyszer esetleg majd buszken fogjak szetharsogni. Es akarcsak a magaeit, az enyemeket is elsosorban az fogja erdekelni, milyen katonai vagy gazdasagi hasznot huzhatnak abbol, amit lattunk.
— Teljesen mindegy, mire utasitanak, hogy mit csinaljunk. Csak az szamit, hogy eletben maradjunk. Akkor majd elkezdjuk meselgetni a tortenetunket, mind az oten. Eloszor csak halkan, bizalmas baratainknak. De ok is tovabbmeselik majd. A tortenet terjedni fog. Senki nem fogja tudni megallitani. A kormanyoknak elobb-utobb el kell majd ismerniuk, ami a dodekaederben tortent velunk. Addig pedig kolcsonosen biztositekot jelentunk egymasnak. Ellie, en nagyon boldog vagyok, hogy mindez igy megtortent velunk. Ez volt eletem legnagyobb elmenye.
— Csokolja meg Ninat helyettem is — mondta Ellie, amikor Vaygay elindult a repuloterre, az ejszakai moszkvai jarathoz.
Reggelizes kozben Ellie megkerdezte Xit, nem erez-e csalodast.
— Csalodast, en? Ott voltam — felnezett az egre —, lattam oket, hat hogy erezhetnek csalodast? En a Hosszu Meneteles egyik arvaja vagyok. Tuleltem a Kulturalis Forradalmat. Hat evig kinlodtam, hogy krumplit es cukorrepat termesszek a Nagy Fal toveben. Az egesz eletem egyetlen, folyamatos zurzavar volt. Tudom, mi az, hogy csalodni.
— Lakomara volt hivatalos, es amikor hazajon, csalodott, mert az ehezo faluja nem fogadja oromujjongassal? Csalodottsagrol szo sincs. Elvesztettunk egy kisebb csatat. Gondolja csak vegig az… eroviszonyokat.
Rovidesen visszamegy Kinaba, beleegyezett, hogy nem kozli a nyilvanossaggal, hogy mi tortent a Gepben. De visszamegy Xianba, az asatasokra felugyelni. Varja Qin sirhelye. Latni akarja, mennyire hasonlitott az alagut tulso vegen latott masolat a csaszarhoz.
— Bocsasson meg, Xi, tudom, hogy tolakodo vagyok — szolalt meg Ellie kis ido mulva —, de az a teny, hogy kozulunk egyedul maga talalkozott ott valakivel, aki… Soha, egesz eleteben nem volt senki, akit szeretett volna?
Borzaszto ugyetlenul fogalmazta meg a kerdest, gondolta.
— Mindenkit, akit csak szerettem, elszakitottak tolem. Meg az emleket is kitoroltek. A huszadik szazad uralkodoi a szemem lattara valtottak egymast. Olyan valakire vagytam, akit nem lehet utolag megvasitani, felremagyarazni, atszerkeszteni. Nem sok az olyan tortenelmi szemelyiseg, akiknek a letezeset nem lehet meg nem tortentte tenni.
Xi az abroszra bamult, a teaskanalat babralta. — A Forradalomnak aldoztam az eletemet, es nem bantam meg. De apamrol, anyamrol szinte semmit sem tudok. Nincsenek emlekeim roluk. A maga edesanyja el meg. Emlekezett az edesapjara, talalkozott vele. Maga nagyon, nagyon szerencses, Ellie.
Ellie meg sohasem latta Devit ilyen szomorunak. Azt hitte, azert, mert a projekt vezetosege ilyen ketelkedve fogadta a beszamolojukat. De Devi a fejet razta.
— Nem sokat szamit, hisznek-e nekunk vagy sem. Maga az elmeny volt oriasi. Megvaltoztatta az embert. Ellie, mi tudjuk, hogy megtortent. Valosag volt. A visszateresunk utan, mar itt Hokkaidoban, az elso ejjel azt almodtam, hogy az egesz csak alom volt. De nem volt alom. Nem.
— Igen, szomoru vagyok. Azert, mert… Tudod, Ellie, egesz eletemben arra vagytam, ami ott fenn beteljesult: hogy viszontlassam Surindart. Pontosan olyan volt, amilyennek az emlekeimben elt, ahogyan almodni szoktam rola. De amikor megpillantottam, amikor azt a tokeletes masolatot lattam, egyszerre tudtam: ez a szerelem csupan attol jelentett szamomra olyan sokat, mert elvesztettem, pedig olyan sokat aldoztam fel ezert a hazassagert. Semmi tobb. Ez egy tokfilko. Tiz ev sem telt volna bele, lehet, hogy ot sem, es elvalunk. Fiatal voltam, es bolond.
— Igazan sajnalom — mondta Ellie. — Tudom, milyen az, elveszteni valakit, akit szeretunk.
— Nem ertesz, Ellie — felelte Devi. — Miota csak ismertem, most eloszor nem gyaszolom Surindart. A csaladomat gyaszolom, akiket otthagytam miatta.
Sukhavati csak par napot szandekozott Bombayban tolteni, aztan haza akart latogatni a szulofalujaba, Tamil Naduba.
— Elkepzelheto, hogy nem is lesz olyan nehez meggyozni magunkat rola — mondta —, hogy az egesz csupan latomas volt. Reggel, ha felebredunk, nap nap utan tavolabbinak, valoszinutlenebbnek fog tunni, ami tortent. Jobb lett volna, ha egyutt maradunk, ha ebren tartjuk egymasban az emlekeket. Ok tokeletesen felismertek ennek a veszelyet. Ezert vittek a tengerpartra, ahol minden olyan volt, mintha a sajat bolygonkon lennenk, valosagos, szamunkra megfoghato. En mindenesetre senkinek sem fogom engedni, hogy csokkenthesse bennem az elmeny jelentoseget. Nem szabad elhalvanyulnia. Megtortent. Nem volt alom. Sose felejtsd el, Ellie.
Figyelembe veve a korulmenyeket, Eda feltunoen pihentnek latszott. Ellie hamarosan megertette, miert. Mikozben ot es Vaygay-t hosszasan faggattak, Eda a fejet torte es szanvitasokat vegzett.
— Velemenyem szerint az alagutak Einstein-Rosen-hidak — mondta. — Az altalanos relativitaselmelet megenged egy megoldas-osztalyt, kukacjaratoknak hivjak oket. Bar hasonlitanak a fekete lyukakhoz, nem kapcsolodnak a fejlodeshez — nem johetnek letre csillagok gravitacios osszeomlasa soran, mint azok. De a kukacjarat, ha egyszer mar letrejott, altalaban tagul es szukul, mielott meg barmi athaladhatna rajta, oriasi ereju arapaly-erok lepnek fel benne, es — legalabbis a maga mogott hagyott, kulso szemlelo szamara — vegtelen ideig tart atjutni rajta.
Ellie elott nem volt vilagos, mennyivel jutnak a megallapitassal elobbre, ezert kerte, magyarazna meg neki Eda erthetobben. A kulcskerdes az volt, hogyan lehet a kukacjaratokat nyitva tartani. Eda talalt a ter-kepleteihez egy olyan megoldas-osztalyt, amelyek alapjan kovetkeztetni lehetett egy uj, makroszkopikus terre, olyanfajta feszultsegre, amellyel meg lehet gatolni, hogy egy kukacjarat teljesen osszehuzodjon. Az ilyen kukacjarat nem mutatna a fekete lyukak egyetlen mas problemajat sem; sokkal kisebbek lennenek benne az arapaly-erok, ket iranyban, a kulso szemlelo szamara nagyon gyorsan lehetne athaladni rajta, es nem lenne benne pusztito hatasu sugarzas sem.
— Nem tudom, stabil-e az alagut a kisebb zavarasokkal szemben mondta Eda. — Ha nem, nagyon bonyolult visszacsatolasi rendszerrel kell majd kovetni es helyesbiteni az instabilitasokat. Persze, mindebben meg egyaltalan nem vagyok biztos. De ha az alagutak Einstein-Rosen-hidak lehetnek, akkor legalabb van valaszunk azok szamara, akik azt allitjak, hogy hallucinaltunk.
Eda mar alig varta, hogy visszaterhessen Magosba, Ellie latta, hogy a zakoja zsebebol kikandikal a Nigerian Airlines repulojegyenek a sarka. Edat erosen foglalkoztatta, hogy sikerul-e atragnia magat a fizikanak azokon az uj teruletein, amelyeknek az alkalmazasat tapasztaltak. De bevallotta, egyaltalan nem biztos benne, hogy meg tudja
