vonna maga utan — semmiert.
Miutan az ulest feloszlattak, a Bolcsek Haza elott talalkoztam Souilikkal. Engem vart. Elismeteltem neki az odabent elhangzottakat.
— Tudok a dologrol — mondta. — Nemreg egy fizikusokbol allo specialis csoportot alakitottak. A Sinzu Beranthon es Assza iranyitasaval mintegy szaz Hiss vesz reszt a kiserletekben, es csaknem ugyanennyi kepviseloje valamennyi emberisegnek. Beichit baratnonk a Hr'ben-kuldottseg tagja. Es tudod-e, hogy ki lesz a terv vegrehajtasaval megbizott ksillek parancsnoka?
— Nem.
— En. Es lehetseges, hogy teged biznak meg a «partraszallo» egysegek vezetesevel. Ugy tunik, hogy te az ilyen kalandokat mindig sikeresen meguszod — tette hozza nevetve.
A
Nemsokara lepesek csikorogtak a homokon. Egy Sinzu kozeledett felem, es udvariasan koszontott.
— Song. Vsevold Clair, az Ur-Shemon var rad — mondta Sinzu-rangomon szolitva.
Kovettem. A
— Tegnap noul kerted Ulna lanyomat — tert azonnal a targyra Helon. — Elmeletileg ehhez jogod van, mivel Sinzu-Then es Song vagy. De miutan tanacskoztam baratainkkal, a Hissekkel, allithatom, hogy ez lenne az elso eset, amikor kulonbozo bolygok emberisegenek tagjai osszehazasodnak. Talalkozasunkig egyetlen olyan bolygot sem ismertunk, amely elegge kozel lett volna hozzank, hogy egy ilyen hazassag eshetosege felmeruljon. A Hissek es a Krenek kozott soha nem fordult elo hazassag, noha ez a ket emberiseg annyira hasonlit egymasra, hogy maguk a Hissek is alig tudjak megkulonboztetni a Kreneket sajat honfitarsaiktol. De biologusak, akik a korhazunkban toltott idoszak alatt alaposan megvizsgaltak, azt allitjak, hogy a protoplazmad kemiai szempontbol teljesen azonos a mienkkel. Szervezetedben egyebkent is Sinzu-csontok, Sinzu-erek es Sinzu-szovetek vannak. Anyagcsered eppen olyan, mint a mienk, krooszomaid szama es valoszinuleg a genjeid szama is ugyanannyi, mint a Sinzuke. A te eseted tehat egyedulallo. Az egyetlen kulonbseg, hogy neked negy helyett ot ujjad van, de tavoli oseinknek egykor ugyancsak ot ujjuk volt. Tehat ugy latom, hogy a hazassagnak csak pszichologiai akadalyai lehetnek. De Ulna beleegyezett — mosolygott Helon —, kovetkezeskepp en is igent mondok. S mivel a Shemonok csaladjaban az eskuvot csakis az Arbor fovarosban, Berisenkorban lehet megtartani, azonnal odautaztok, amint engedelyt kapsz ra a Hissektol. Azert emlitem a Hisseket, mert bar Sinzu-Ten vagy, azert Hiss is vagy, s ugyanakkor Fold-lako is. Nyugtalanit a gondolat — tette hozza trefalkozva —, hogy gyermekeitek vajon melyik bolygohoz fognak tartozni!
A hosszu szonoklat alatt mintha izzo parazson ultem volna. A vegeredmeny roppant boldogga tett. Sinzu- szokas szerint szertartasosan meghajoltam. Koszonetet mondani udvariatlansag lett volna: megkoszonni csak a csekely erteku ajandekot szokas.
— Figyelmeztetlek — folytatta Helon —, hogy hagyomanyaink ertelmeben most nem szabad talalkoznod Ulnaval. Csak az eskuvotok napjan fogod viszontlatni. De semmi akadalya, hogy uzeneteket kuldj neki.
Konnyu szivvel tavoztam a
— Akkor hat mindenki hazasodik — felelte. — Essine meg en, Ulna meg te, es az iment talalkoztam Beichittel, aki bejelentette Seferrel kotendo hazassagat. Csakhogy te most ellentetbe kerultel a Hiss- szokasokkal.
— Hogyhogy?
— Mivel te az en steen-setanom voltal, es meg nincs egy eve, hogy hazas vagyok, a szokasos birsaggal tartozol nekem. Valamikor ez sulyos buntetesnek szamitott: egy okolnyi platinatombot kellett volna kapnom. Ma viszont, ha nem talalsz platinat, barmelyik utadba eso laboratoriumban keszseggel eloallitjak szamodra. Gondolom, az Arboron lesz az eskuvod. Hogyan akarsz eljutni oda? Tudom, hogy a Tanacs minden Sinzu-urhajot az Ellan akar tartani. Mi lenne, ha az en ksillemen vinnelek el benneteket?
Igy tortent, hogy harom nappal kesobb mindnyajan elindnltunk az Arborra: Souilik, Essine, Helon, Akeion es en. Ulna bezarkozott az egyik fulkebe, es utkozben a kozelebe sem mehettem.
Majd egyszer elmeselem, hogy milyen pompas szertartasok zajlanak le egy Ur-Shemon lanynak az eskuvojen. Beszelni fogok az Arbor bolygo szepsegeirol is. Amilyen nyugodt es derus vilag az Ella, amilyen ijesztoek az altalam latott holt bolygok, olyan komoran szepseges hely az Arbor, lilaskek oceanjaival, husz kilometer magas hegyeivel, zold- es biborszinu rengeteg erdoivel, amelyeket feltekeny gonddal oriznek a Sinzuk. O, nem egyhamar fogom elfeledni azt a hat arbori napot, azaz husszor huszonnegy foldi orat, amelyet eskuvonk utan a Tar volgyeben toltottunk. Ebben a volgyben, az iment emlitett erdosegek kozepen, egy jegkek vizeses ontozte, meredek lejton all az az erdei lak, amelyet kizarolag fiatal hazasok szamara tartanak fenn. Nehany kilometerrel lejjebb, ahol a gatak koze szoritott zuhatag terebelyes tova szelesedik, gyonyoru udulohely epult: Nimoe. Egyetlen Sinzu sem lepi at azt a lathatatlan hatarvonalat, amely a fiatal parok volgyet elvalasztja a totol. Ez az osi hagyomany, azt hiszem, a mi apacs indianjainknal is megtalalhato: a fiataloknak nehany napot teljes elszigeteltsegben kell tolteniuk. E szokas mindenkepp a Sinzu-civilizacio javara irando.
Ellene szol viszont — legalabbis szerintem — a szertartasok hobortja. A kinait kiveve talan egyetlen nep sem kedveli ennyire a ceremoniakat. Miutan a maganyban toltott hat nap veget ert, rengeteg unnepsegen kellett reszt vennem, es egymast kovettek az udvariassagi latogatasok. Mivel nem nagyon ismertem a Sinzu-szokasokat, allandoan rettegtem, hogy valami baklovest kovetek el, ezert egy ko esett le a szivemrol, amikor a Shemonok bejelentettek, hogy barmikor visszaterhetunk az Ellara, ha kedvunk tartja.
Meg egy kulonos tapasztalatra tettem szert az Arboron. Akeion egy nap magaval vitt a bolygo deli feltekejen epult legnagyobb obszervatoriumba. Es ott a csillagaszok a Brenoria konstellaciojaban szinte elveszve egy halvany fenyfoltot mutattak: a mi galaktikankat. A legnagyobb hatotavolsagu keszulekben — amely nem a tavcso elmeleten alapul — ez a folt spiralisan elrendezett, paranyi csillagok halmazava bomlott szet, s kozottuk — nagyobb fenyereju tarsai kisugarzasatol szinte homalyba veszve — megpillantottam a mi jambor Napunkat. Es az apro csillagocska korul keringett oly tavol es oly szanalmasan lathatatlanul otthonom, a Fold. A Napunk arasztotta feny ketmillio evvel ezelott indult el felenk, s ha a Sinzuk tudomanya lehetove tette volna, hogy valamikepp megpillantsam a Foldet, talan csak nehany nyomorult pithecanthropus-csaladot fedezhettem volna fel rajta egy erdo szelen.
Amiota visszajottem a Foldre, estenkent, ha tiszta az egbolt, Ulnaval egyutt az Andromeda kodot nezegetjuk. Ilyenkor ugy erzem, mintha az ujjaimmal tapintanam az altalam megtett tavolsagokat. A Hissek galaktikaja meg oriasi tavcsoveinken at nezve is tul messze van tolunk, a lathataron kivul. De ha az Andromedat, ezt az apro opalt latom, es arra gondolok, hogy a mellettem ulo asszony ott szuletett, s hogy magam is ott jartam…
Harom honap utan visszautaztunk az Ellara. Souilik jott ertunk, ahogyan megbeszeltuk. Berisenkor repulotererol indultunk, ahol egymas hegyen-hatan alltak az Arbor es mas, a Sinzuk altal gyarmatositott bolygok kozotti osszekottetest biztosito, hatalmas urhajok. A mi ksillunk szinte torpenek tunt mellettuk.
Alighogy elindultunk, Souilik kozolte, hogy en is tagja leszek annak a vezerkarnak, amely a kihunyt Napok meggyujtasat iranyitja. Ugy tunt, hogy fontos szemelyiseg lett belolem az Ellan. Mar regota tanakodtam, hogy a Hissek vajon miert biznak ram olyan fontos… es olyan veszelyes feladatokat! Minden bizonnyal jobban megalltam volna a helyem a biologusokbol allo csoportomban. Elvegre akadt eleg Sinzu, aki — hozzam hasonloan — ellenallt a Mislix-sugarzasnak, s raadasul kivalo fizikus is volt. De azt hiszem, hogy az Ella lakoi teljes mertekben befogadtak, s az o szemukben Hiss voltam, egy piros veru Hiss, nem pedig idegen, mint a Sinzuk. Ezenfelul Souilik es kozottem igaz, mely baratsag szovodott, es amikor ez a fiatal Hiss, aki e tudomanyos kalandokat hajszolo nepnek egyik legkalandosabb termeszetu tagja volt, annyira ragaszkodott ahhoz, hogy elkiserjem utjaira tulajdonkeppen a tole telheto legszebb ajandekot nyujtotta nekem: a kalandot.
Ezerszer is elofordult, hogy megatkoztam — nem ezt a baratsagot — hanem a kovetkezmenyeit!
Miutan megerkeztunk az Ellara, berendezkedtunk a Bressie szigeti hazamban. Ulna es Assila «hugom» igen jol megertette egymast. Ezutan csaknem egy evig folytattuk a munkat biologusokbol allo csoportomban, hogy megprobaljuk teljesen immunizalni a Hisseket a Mislix-sugarzas ellen. Vegul ugy lattuk, hogy elmeletileg ez csaknem lehetetlen: a Mislixek altal kibocsatott sajatos hullamok ugyanis elpusztitottak a Hissek es valamennyi
