Ereztem, hogy tagjaim elnehezednek. Most mar keservesebben ment a femalkatresz felemelese. Assza lassan fokozta a nehezsegi ero intenzitasat. Karom es labszaram mintha olomma valt volna, verkeringesem lelassult, es verem az urruha ellenere a labam fele aramlott. Ezutan jott a mi foldi pilotaink altal is jol ismert «fekete fatyol», de mielott leereszkedett volna a szemem ele, mar nem tudtam megmozditani a femdarabot. Assza ovatosan az alapegysegig csokkentette a nehezsegi erot.
— Ennyi, es nem tobb — mondotta. — Es bizonyos Napokon ezzel a megoldassal valoszinuleg nem is boldogulunk. Meg kell talalni a modot, hogyan tegyuk automatikussa a muveletet. Vegul is egy kisebb csillagon kiprobalhatjuk.
Masnap Souilik visszament az Aniasz szigetre a ksillel, hogy elvegezzek rajta az utolso simitasokat. Egy honapig nem is hallottam rola, aztan egy nap Assza atjott a laboratoriumba, es kozolte, hogy minden keszen all, s hogy masnap elindulhatunk az Elatkozott Galaktikaknak arra a kihunyt Napjara, amelyen mar jartam.
Ezen az esten nem mentunk haza; az Idegenek Hazaban maradtunk. Ialthar-nyugtakor a nagy ksill arnyeka felbukkant a nyugati egbolton, majd a felsziget vegen leereszkedett a tengerre. Nemsokara megjelent Souilik. Vele volt Essine, Assza, Beichit, Sefer, Akeion es Beranthon, a nagy Sinzu-fizikus. A
Sokaig uldogeltunk igy szotlanul. Mit is mondhattunk volna? A keszulo drama annyira meghaladta emberi mivoltunkat! Mar nem lephettem vissza, egyebkent ez nem is allt szandekomban, a rohamokban ram toro felelem ellenere sem. Ulna tudta, hogy ez alkalommal nem johet velem.
Kozvetlenul a tenger partjan, bal felol ket arnyek kozeledett. Kisse torekeny, kecses figurajukrol itelve Hissek lehettek. Csakhamar felismertuk Souilikot es Essine-t. Felkeltem, hogy odahivjam oket, de Ulna visszahuzott.
— Hagyd oket. Nekik is el kell valniuk — mondotta.
Nem szoltam. Elsetaltak elottunk, anelkul, hogy eszrevettek volna. Nehany perccel kesobb ismet megpillantottuk oket. Mar nem voltak egyedul. Tarsaik meg karcsubb termete lattan kitalaltam, hogy Beichit es Sefer csatlakozott hozzajuk. Megszolitottam oket. Az egesz tarsasag letelepedett mellenk. Elovettem a pipamat, ragyujtottam. Bar a Hissek nem dohanyoznak, sot furcsalljak ezt a szokast, az Ellan talalhato egy noveny, amely feler a legjobb foldi dohannyal, anelkul hogy artalmas lenne. Magammal hoztam nehany palantat, de itt, a Foldon nem tudtak gyokeret verni. Amikor meggyulladt a pipa, Souilikhoz fordultam.
— Szerinted mennyi eselyunk van a visszateresre?
Egy Hiss-szolasmondassal valaszolt:
— Ez a stissnassan trukkje!
A stissnassan egy kukacfele: a feje annyira hasonlit a farkahoz, hogy ket eset kozul legalabb egyszer osszetevesztik oket. Souilik folytatta:
— A halott Napokon valoszinuleg nincsenek Mislixek. A veszely tehat nem ebben rejlik. De tulsagosan keves idonk lesz a kilsim elhelyezesere. Lehetseges, hogy minden a te erodon fog mulni. A Bolcsek helyeben en talan vartam volna, amig olyan robotokat tudunk gyartani, amelyek az antigravitacios mezokben is mukodokepesek. Masreszt azonban a kilsimek konstrukciojuk folytan rengeteg engergiat fogyasztanak, s ha vegul is hasznalhatatlanoknak bizonyulnak, jobb, ha ez azonnal kiderul roluk, mert akkor mas celra hasznalhatjuk az energiat.
— Bizonyara sikerulni fog — vagott kozbe Beichit meltatlankodva.
— Beichit egyike a kilsim tervezoinek — jegyezte meg kisse gunyos hangon Souilik. — Termeszetes, hogy teljesen megbizik a gepeben. Reszemrol nyugodtabb leszek, ha majd mukodik. Nem is az lenne a legnagyobb baj, ha nem mukodne, elvegre mindenkepp fel fog robbani. De nekunk mindenaron eredmenyt kell elernunk… vagy el kell pusztulnunk!
— Hogy erted ezt? — kerdeztem.
— A kilsim meg csak egy kiserleti darab… es veszelyes. Miutan az utolso elotti alkatresz a helyere kerul, pontosan egy foldi perced marad, hogy elhelyezd az utolsot is: ez a helyzet! Ha sikerul, akkor a robbanas egy bousikkal utana kovetkezik be, ha nem sikerul, akkor ket perc mulva. Tan mondanom sem kell, hogy az utobbi esetben nem lesz idonk az eltavolodasra. Ha pedig egy ilyen nagy hatoereju gravitacios mezo kozvetlen kozeleben azonnal atmennenk az ahunba, bizonyos, hogy valamelyik negativ univerzumban kotnenk ki. Es nem mindenki olyan szerencses, mint Akeion. De ne izgasd magad. Ha eljo az a bizonyos perc, mindent megteszek, hogy az antigravitacios mezo maximalisan mukodjon. Sikerulni fog!
Az Arzi lassan lehanyatlott a lathatar moge. Huvos szel kerekedett. Csendesen uldogeltunk. Aztan Ulna halkan enekelni kezdte a Ter Meghoditoinak dalat. Amikor odaert, hogy «azok, a kiket ismeretlen vilagokban er el a halal», elcsuklott a hangja, de azert folytatta. Mely es nagyon tiszta hangjan Beichit is elenekelte bolygoja egyik osi dalat, amely olyan vontatott dallamu es homalyos ertelmu volt, mint valami igezo enek. Aztan megkertek, hogy en is enekeljek el egy foldi dalt, de csak Jean Bart kalozainak komor notaja jutott az eszembe:
«Nos, igen — gondoltam. — De hogyan hasonlithatok ossze a hajdani hajosok kalandjai e fantasztikus vallalkozassal: ujra meggyujtani egy kialudt Napot!»
A mindaddig hallgatag Sefer most megszolalt:
— Barmi is tortenne, barataim, az emberlakta bolygok buszkek lesznek rank. Ha mi most kudarcot vallunk, masoknak, kesobb, majd sikerulni fog. De akkor is mi voltunk az elsok.
— Igen, de azert vigyazzunk, nehogy ugy jarjunk, mint Ossinsi!
— Ki volt Ossinsi?
— Az Ella-Ven leghiresebb harcosa, nehany ezer evvel ezelott. A rola szolo eneket meg ma is ismerik. Rajta, Essine!
Es kettesben elenekeltek Ossinsi hostetteit. Ossinsi olyan felelmetes harcos volt, hogy soha senkit nem tudott megolni, mert ellensegei mar a neve hallatara is megfutamodtak. Aztan egy nap osszetalalkozott egy oreg remetevel, aki meg soha nem hallott rola. Az ajtatossagaban megzavart remete egyaltalan nem ijedt meg tole, sot duhosen osszeszidta. Es Ossinsi szinte kove dermedt a remulettol, hogy akad valaki, aki nem fel szembeszallni vele, aztan kereket oldott, es talan meg most is szalad.
E gunyos, vidam nota utan aludni tertunk. Hajnalban indultunk. Essine, Beichit es Ulna a rakpartig kisert bennunket. Ott meg egyszer elbucsuztunk egymastol, majd bezarult mogottunk a femajto.
Az utazas elso szakaszaban semmi emlitesre melto nem tortent. A ksill nagy merete miatt azonban az ahunba valo atmenetet a szokasosnal valamivel erosebb imbolygas kiserte. Az Elatkozott Galaktikakban merultunk fel, de Souilik nem tudta megmondani, hogy tavol vagy kozel vagyunk-e ahhoz a Siphan bolygohoz, ahol egy olyan keserves honapot toltottem. Elsuhantunk egy bolygo mellett, es lattuk, hogy Mislixek nepesitik be. Az a naprendszer, amelynek megsemmisitesere keszultunk, becslesunk szerint mintegy tucatnyi bolygobol allt. Aztan egyenesen megindultunk a halott Nap fele.
Beranthon, Akeion, Sefer es Souilik tarsasagaban az iranyitoteremben, a seallban ultem. A szokasos keszulekeken kivul, amelyeknek hasznalatat ugyan megtanultam, de mukodesuk elvet nem mindig ertettem, rengeteg ujabb szamlapot helyeztek el a specialis felszereles ellenorzesere.
— Csak nehany bousik mulva erjuk el a halott Napot — mondta Souilik. — Talan jo lenne, ha addig Beranthon pontosan megmagyarazna, hogy mit kell tenned.
Kovettem a fizikust. A
— Amint leereszkedtunk a talajra — magyarazta Beranthon —, a kozepso korong, amelyen a kilsim all,
