ugyanakkor civilizalt is. Kesobb, ha az itt elo emberiseg majd megszelidul, visszaterunk. Talan meg elobb is, ha a Mislixek veszelye elegge fenyegetove valik ahhoz, hogy ezt a torvenyt eltoroljek. Ha csak bolygotok lakoi addig maguktol el nem pusztulnak, mint az Ep-Han naprendszerhez tartozo Aour es Gen bolygok nepe. Mi a neve a ti bolygotoknak?
— Terre (Fold) — mondottam —, legalabbis franciaul igy hivjak. Angolul Earth…
— Tserr — ismetelte fennhangon, eltorzitva a Terre szot. — Erdekes. A mi nyelvunkon ez eroszakot jelent, de erot is. Es eurss az gog… Gyere velem.
Abba a helyisegbe mentunk, ahol a legbonyolultabb muszerek sorakoztak. Souilik is ott volt, Essine-nel meg egy masik «novel».
— Azonnal indulunk. De elobb el kell innen tavolitanunk a honfitarsaidat. Veszelyes, ha valaki tul kozel van egy felszallo ksillhez.
Souilik elmozditott nehany erzekeny fogantyut. Essine kioltotta a fenyt, es a falon ismet kirajzolodott a tisztas kepe. A parasztok meg mindig makacsul orkodtek a fak mogott. Aass azt a szaggatott, kurta futtyentest hallatta, ami a Hisseknel a nevetest jelenti.
— Jol figyelj… — kozolte gondolatat.
Egy gocsortos fatorzs mogul olyan elesen, mintha csak haromlepesnyire lett volna tolem, egy sapka szele, egy puska csove meg egy kipodrott bajusz hegye meredt elo: Carrere apo! Az oreg varatlanul kiugrott a fatorzs mogul, elvagodott, puskajat elengedve hempergett a sunzanotok meg az erikacserjek kozott, s mikozben vadul kalimpalt, zamatos tajszolasban valosagos karomkodassorozatot eresztett meg, amelynek minden szavat husegesen kozvetitette a lehallgatokeszulek. Vegul eltunt a fiatal gesztenyefak surujeben. Tole jobbra es balra orkodo tarsai hasonlo sorsra jutottak.
Aass parancsot adott.
— Elegge messze vannak — magyarazta. — Indulhatunk.
Semmifele zajt nem hallottam, a legcsekelyebb rezgest sem ereztem, s ami leginkabb meglepett, semmit nem vettem eszre a gyorsulasbol. Alattunk rohamosan sullyedt a talaj. Egyre homalyosabban lattam a tisztast, ahol letaposott sunzanotok jeleztek a ksill nyomat. Mar messze jartunk.
— Valamivel tavolabb, kelet fele van egy masik tisztas — mondtam. — Ott leszallithattok.
Most, amikor tudtam, hogy a Hissektol hamarosan bucsuznom kell, es valoszinuleg mindorokre kilepnek az eletembol, hirtelen roppant erdeklodest ereztem irantuk, egtem a vagytol, hogy veluk mehessek, es magamon kivul voltam a meregtol, ha arra gondoltam, hogy a korulmenyek ostoba osszejatszasa miatt nem tudhatok meg tobbet roluk. A masik tisztas korvonalai mar kirajzolodtak. Kisebb volt, mint a Magnou-tisztas, de bosegesen elegendo a leszallashoz. Most nagyon gyorsan ereszkedtunk lefele.
Ekkor veletlenul a falba sullyesztett, kepernyore pillantottam, amely a vegtelen egboltot mutatta. Jobb felol egyetlen csoportot alkoto, sebesen novekvo harom sotet pont kozeledett. Azonnal tudtam, hogy mirol van szo: harom uj tipusu Mirage-III repulogep a Perigueux melletti katonai taborbol. Gyorsasaguk orankent a 2000 kilometert is meghaladhatja.
— Vigyazat! Veszely! — kialtottam, es eszembe sem jutott, hogy a Hissek nem ertik a mi tagolt beszedunket.
Aass is eszrevette a repulogepeket, es ahelyett, hogy folytattuk volna a leszallast, egyre magasabbra emelkedtunk. A vadaszok kovettek bennunket. Egyikuk megelozte a ksillt, es olyan kozel suhant el mellettunk, hogy a vezetofulkeben tisztan lattam a borsapkas, vedoalarcos pilotat.
Souilik a vezerlopulton lazasan nyomogatta a gombokat. Hamarosan elhagytuk a vadaszokat, s a repulogepek egyre kisebbedo, egyre alacsonyabban es egyre tavolabb lebego, apro, fekete pontokka zsugorodtak. A Fold pillanatrol pillanatra tagulo felszinet immar egyetlen pillantasommal at tudtam fogni. Az eg sotetkekke, indigo- majd feketeszinuve valtozott, a csillagok nappali fenyben ragyogtak. Megertettem, hogy elhagytuk az atmoszferat!
Indulasunk utan nem egeszen feloraval a Fold teljes egeszeben lathato volt: feher savokkal korulvett, hatalmas, kekes szinu golyo.
Mozdulatlanul lebegtunk a Terben, amig a Hissek «haditanacsot» tartottak a jelenletemben. Cseppet sem titkolodztak elottem. Epp ellenkezoleg. Essine a vita minden lenyeges reszet azonnal ismertette velem. Nagyjabol arrol volt szo, hogy Aass varni akart, hogy aztan ejszaka visszaszallitsanak a Foldre. Souilik viszont akarcsak Essine es a ket masik Hiss — mindenkepp el akart vinni Ella nevu bolygojukra. Souilik foleg azzal ervelt, hogy en az altaluk ismert legtavolabbi «emberlakta bolygo» kepviseloje vagyok, masreszt kifejtette, hogy az a torveny, amely tiltja, hogy kapcsolatokat letesitsenek olyan vilagokkal, ahol meg haboruznak, csak a galaktikus, nem pedig az extra- galaktikus bolygokra vonatkozik. Nyilvanvalo — tette hozza —, hogy a Foldon elo emberisegnek a legcsekelyebb fogalma sincs az «ahun utjarol», kovetkezeskeppen semmifeie veszely nem fenyegeti az Ellat. Majd lesz meg lehetoseg arra, hogy visszavigyenek a Foldre. Azonkivul, ki mondhatna le akar a legcsekelyebb segitsegrol is, amikor a Mislixek — ha csak egy millio fenyev tavlatabol is — de fenyegetodznek? Es fokepp, ki hagyhatna figyelmen kivul — eroskodott — egy piros veru emberiseg tamogatasat?
Vegul Aass felem fordult.
— Ha kivanod, elviszunk a bolygonkra, amennyiben az elelmunket megfelelonek talalod, mert hosszu ut all elottunk. Tehat most velunk egyutt fogsz etkezni. Ha minden jol megy, egyutt megyunk az Ellara. Majd kesobb viszunk vissza a Foldre.
Igy aztan eloszor, de nem utoljara etkeztem a Foldon kivul. A cseszealj — vagy ahogy a tovabbiakban nevezni fogom, a ksill — a Foldtol mintegy 25.000 kilometernyi tavolsagban, mozdulatlanul lebegett.
A Hissek allva etkeznek, kiveve az unnepi lakomakat. Abban a helyisegben ettunk, ahol eppen tartozkodtunk. Az etel igen izletes, rozsaszinu zselevel kevert ketszersultfelekbol allt, ezeket valoszinuleg egy gabonafajta lisztjebol sutottek, s az egeszet egy mehsorre emlekezteto, borostyanszinu folyadekkal ontottek le. A tanyerok meg a kanalak nagyon szep, attetszo kek anyagbol keszultek, es tanyeromat elejtve, meggyozodtem arrol, hogy teljesen torhetetlen. Legnagyobb megkonnyebbulesemre gyorsan jollaktam, es tokeletesen megemesztettem a szokatlan taplalekot.
A delutant a Fold nezegetesevel toltottem, amelyet rovidesen elhagyok, hogy elmenjek, magam sem tudom, hova. Este, az elozovel azonos etkezes utan, egy alacsony agyat jeloltek ki fekhelyemul. Belso izgatottsagom ellenere a faradtsagtol azonnal elnyomott az alom.
Amikor felebredtem, egyedul voltam a szobaban. Valahonnan halk zummoges hallatszott. Felkeltem. Atmentem a szomszedos helyisegbe, es szembe talaltam magam Aass-szal.
— Mar eppen ebreszteni akartalak — kozolte. — Ti, foldiek sokaig alusztok.
Magaval vitt a laboratoriumba.
Mielobb folytathatnam, azt hiszem, ideje megmagyarazni, milyen egy ksill belulrol. A beosztasa nagyjabol mindegyiknek egyforma. Amint mar emlitettem, a ksillek kulso formaja egy lelapitott lencse: atmeroje 15 es 150 meter, vastagsaga 2 es 18 meter kozott valtakozik. A mi kozepnagysagu ksillunk merete 30-szor 3,50 meter volt. A ksill kozepet a hatszogletu iranyitoterem, a seall foglalja el, ennek minden oldala korulbelul 5 meter. Korulotte hat masik, ugyanilyen alaku es meretu, kulonbozo celt szolgalo helyiseg talalhato: haloterem, laboratorium, geptermek (ebbol harom van) stb. Ezeken kivul helyezkednek el a ksill szele fele gyorsan csokkeno magassagu elelmiszerkamrak, az energiaakkumulatorok, a levegotartalek-fulkek stb. Az ilyen tipusu ksill legenysege rendszerint tizenket szemely.
A laboratoriumban gyult ossze a kilenc eletben maradt Hiss. Elso izben lattam oket igy egyutt. Ot ferfi es negy no volt kozottuk. A nemeket minden nehezseg nelkul meg tudtam kulonboztetni, ellentetben azzal, ami gyakran elofordul, ha egy tolunk eltero fajtaval akad dolgunk. Aass mindenkinel magasabb volt, meg nalam is nehany centimeterrel. A tobbiek joval alacsonyabbak voltak nalam. Egyik no magassaga sem erte el a 165 centimetert. Aasson, Souilikon es Essine-en kivul mar ket masik Hiss-sel is kapcsolatot talaltam.
Aass, akarcsak egy szalonban, sorra bemutatott bennunket egymasnak. Ha jol ertettem, Aass fizikus volt, vagy ahogy gondolatatvitel utjan kozolte: «az eroket tanulmanyozta», azonkivul o vezette az expediciot. Souilik a ksill fedelzetmestere es pilotaja volt, ket masik Hiss pedig «matroz», ha szabad ezt a kifejezest hasznalnom. Vegul a ket utolso ferfi bolygokkal foglalkozott, vagyis az en ertelmezesem szerint csillagaszattal. Amint mar emlitettem, az expedicio orvosa meghalt a kenyszerleszallas soran. A masikat — aki meghalt, a stellaris asztronomia specialistajat — az amerikai repulogep raketai oltek meg. A negy no kozul ketto botanikus, egy pedig pszichologus volt. Essine osszehasonlito antropologiaval foglalkozott.
A Hisseket nagyon erdekelte, hogy mifele munkat vegeztem a Foldon. Elmondtam, hogy orvos vagyok, de
