Tobbet nem is szolt, sarkon fordult, lassu, ki-mert leptekkel visszament a nyilashoz — amelynek fekete foltja mar alig latszott nehany meterrel felettuk, a domb lejtojen —, es labbal elore beeresz-kedett az alagutba. Egy pillanatig meg latszott a feje, aztan eltunt.
A tobbiek neman osszeneztek.
— Gyerunk — dunnyogte a Fizikus felig kerdo, felig kijelento hangon. Vonakodva indultak utana. Mikor az elsok mar bemasztak a szuk nyilasba, a Mernok, aki leghatul allt a Kibernetikus mellett, azt mondta:
— Eszrevetted, milyen kulonos szaga van a levegonek?
— Igen. Olyan kesernyes… Ismered az osszetetelet?
— Hasonlo a foldihez, valami egyeb gaz is van benne, de nem artalmas. Mar nem emlekszem, az adatok egy kis zold kotetben vannak, a masodik polcon, a konyvtar…
Elnemult, mert eszebe jutott, hogy o maga hordta tele a konyvtarat folddel.
— Hogy az a… — mondta harag nelkul, nagyon szomoruan, es lassan bemaszott a fekete godorbe. A Kibernetikus, mikor egyedul maradt, hirtelen furcsan kezdte magat erezni. Nem felelem volt ez, inkabb az elveszettseg nyomaszto erzese, a taj riaszto idegensege nehezedett ra. Raadasul ebben a visszakuszasban az agyaggodorbe, volt valami megalazo. Mint a rovarok — gondolta, aztan lehajtotta a fejet es bemaszott az alagutba, a Mernok nyomaban. De nem allta meg, hogy vallig lemerulve meg egyszer fel ne nezzen, es bucsupillantast ne vessen a bekesen hunyorgo csillagokra.
Masnap nemelyikuk fel akarta vinni az ennivalot, hogy a szabad eg alatt reggelizzenek, de a Koordinator ellenezte a dolgot. Azt mondta, felesleges bajlodas lenne. Ket lampa fenyenel reg-geliztek tehat a kulso csapoajto alatt, es iszogattak a mar teljesen kihult kavet. Egyszer csak megszolalt a Kibernetikus:
— Mondjatok csak, tulajdonkeppen hogy lehet az, hogy egesz ido alatt jo levegonk volt?
A Koordinator elmosolyodott. Lesovanyodott arcan szurke savok huzodtak.
— Az oxigenpalackok epek. A tisztitassal viszont rosszabbul allunk. Csak egyetlen onmukodo szuro dolgozik rendesen, a vegyi tartalek szuro, mert a villamos szurok persze mind lealltak. Ugy hat-het nap mulva kezdtunk volna fuldokolni.
— Te tudtad ezt?… — kerdezte lassan a Kibernetikus.
A Koordinator nem valaszolt.
— Most mit csinalunk? — kerdezte a Fizikus.
Elmosogattak az edenyt egy vodor vizben.
A Doktor el is torolgetett az egyik torulkozojevel.
— Ezen a bolygon van oxigen — mondta, mikozben egymasra dobalta a csorompolo aluminium tanyerokat —, tehat elet is van. Mit tudsz errol?
— Semmit a vilagon. Az az urszonda mintat vett a legkorbol, de ezzel aztan vege az egesz tudomanyunknak.
— Hogyhogy? Nem is szallt le?
— Nem hat.
— Ezt nevezem alapos helyismeretnek — jegyezte meg a Kibernetikus. Egy darab alkoholos vattaval igyekezett arcot mosni. Nagyon keves hasznalhato vizuk volt, ezert mar masodik napja nem mosakodtak. A Fizikus a sajat tukorkepet vette szemugyre a lampafenyben, a legkondicionalo keszulek csillogo tetejet hasznalva tukornek.
— Amit tudunk, az nagyon is sokat jelent — felelte nyugodtan a Koordinator. — Ha a levego osszetetele mas volna, ha nem volna benne oxigen, akkor megolnelek benneteket.
— Micsoda? — A Kibernetikus majdnem kiejtette a kezebol az alkoholos uveget.
— Onmagammal egyutt, persze. Annyi eselyunk sem lenne, mint egy a milliardhoz. De most van.
Elhallgattak.
— Es ha van oxigen, akkor biztos, hogy novenyek es allatok is vannak? — kerdezte a Mernok.
— Nem biztos — felelte a Vegyesz. — A Kismed-ve Alfajanak bolygoin van oxigen, de nincsenek sem allatok, sem novenyek.
— Hat mi van?
— Fenylenyek.
— Lumenoidak? Azok a bakteriumok?
— Azok nem bakteriumok.
— Az most mindegy — jelentette ki a Doktor.
Elrakta az edenyeket, es becsukta az elelmiszeres dobozokat. — Most igazan nagyobb gondjaink vannak.
A Vedot nem lehetne valahogy beinditani?
— A Vedot nem is lattam — vallotta be a Kibernetikus. — Nem lehet hozzaferni. Minden automata kirepult a helyerol, olyan csatater van ott, hogy kettonnas daruval kellene szetszedni az egesz ocskavastelepet. A Vedo legalul fekszik.
— De valamilyen fegyverre megiscsak szuksegunk van! — emelte fel a hangjat a Kibernetikus.
— Ott vannak a sugarvetok.
— Kivancsi vagyok, mivel toltod fel oket!
— Nincs aram a vezerloteremben? Hiszen volt!
— Nincs. Ugy latszik, zarlatosak az akkumulatorok.
— Es miert nincsenek feltoltve a sugarvetok?
— A szabalyzat szerint tilos feltoltve szallitani oket — morogta kelletlenul a Mernok.
— Hogy az ordog vinne el a szabaly…
— Hagyd abba!
A Koordinator kozbeszolasara a Kibernetikus hatat forditott, es megvonta a vallat. A Doktor kiment. A Mernok hozott a kabinjabol egy kony-nyu muanyag hatizsakot, es telerakta a hatizsak zsebeit lapos konzervdobozokkal. Ekkor visszajott a Doktor, kezeben csapban vegzodo, rovid femhengerrel.
— Mi ez? — erdeklodott a Mernok.
— Fegyver.
— Mifele fegyver?
— Altato gaz.
A Mernok elnevette magat.
— Honnan tudhatod, hogy az, ami ezen a bolygon el, elalszik a gazodtol? Es foleg hogy akarsz ezzel vedekezni, ha megtamadnak? Cseppenkent adagolt narkozissal?
— Nagy veszely eseten legalabb onmagadat el-altathatod — mondta a Vegyesz. Mindenki nevetett, leghangosabban a Doktor.
— Minden leny, amely oxigent lelegez be, elalszik ettol — mondta —, es hogy hogyan akarom hasznalni? Ide nezz!
Pisztolyszerkezetet illesztett a henger vegere.
Rogton elparolgo folyadek tuvekony sugara hatolt a folyoso sotet melyebe.
— Hat… jobb hijan… — dormogte meggyozodes nelkul a Mernok.
— Megyunk? — kerdezte a Doktor, kezeslabasa zsebebe csusztatva a hengert.
— Megyunk.
A nap magasan allt, kicsi volt, tavolabbrol, de forrobban sutott, mint a Foldon. De nem ez dob-bentette meg oket, hanem az, hogy nem volt teljesen kerek. Az ujjaik resein at neztek, a sotet-voros, felig attetszo papiron at, amely a sugarvedo csomagocskak burkolataul szolgalt.
— A gyors tengely koruli forgastol lapult el, ugye?
— kerdezte a Vegyesz a Koordinatort.
— Igen. Repules kozben sokkal jobban lehetett latni.
Nem emlekszel?
— Lehet, de akkor… hogy is mondjam… egyaltalan nem erdekelt.
Aztan hatat forditottak a napnak, es a raketat vettek szemugyre. A hengeres, feher hajotest ferden allt ki az alacsony dombocskabol, amelybe befurodott. Holmi gigaszi agyu csovere hasonlitott. Az arnyekban tejfeher, a napfenyben ezustos pancel sertetlennek latszott. A Mernok odament, ahol a hajotest belemelyedt a foldbe, felmaszott a gocsortos szelu foldhanyasra, amely gallerkent vette korul a lejtobe furodott testet, es vegigsimitotta
