kepviseloje, es soha nem lattam, hogy barmifele fajdalomnak vagy rettenetnek tanujelet adta volna, kiveve termeszetesen a kamera elott, vagy ha osszekocolodott a haja. De ez a vagyam nem teljesulhetett. Mire Rick operatore menetkesz lett, a sargaszalaggal korbevett kis hazon es par megfeszitett allkapcsu rendoron kivul mar nem akadt mas latnivalo, az utobbiak pedig jobb napjaikon sem mondtak volna semmit Sangre-nek, ma pedig valoszinuleg meg a sajat nevuket sem arultak volna el neki.
Nekem igazabol nem akadt tul sok dolgom. Deborah kocsijaval erkeztem, ugyhogy nem voltak nalam az eszkozeim, es egyebkent sem lattam sehol verfoltokat. Mivel pedig az en szakteruletem ezekre korlatozodott, ugy ereztem, talalnom kellene valamit, hogy hasznossa tehessem magam, de sebesz baratunk tul gondosan dolgozott. Csak hogy biztosra menjek, vegigneztem a haz tobbi reszet is, amivel eleg hamar vegeztem. Volt meg egy kicsi haloszoba, egy meg kisebb furdoszoba es egy kamra. Mindegyik uresnek tunt, leszamitva egy csupasz, viharvert matracot a haloszoba padlojan. Olyannak tunt, mintha ugyanattol az ocskastol szereztek volna, mint a fotelt a nappaliban, es olyan laposra klopfoltak volna, mint egy rantott hust. Nem talaltam mas butort vagy edenyt, meg egy arva muanyag kanalat sem.
Az egyetlen dolgot, ami barmennyire is utalt a haz lakojanak szemelyisegere, Angel-nem-rokon talalta meg az asztal alatt, amikor eppen vegeztem a haz atkutatasaval.
— Hola — koszontotte, es csipeszevel felemelte a kis jegyzetlapot a padlorol. Odaleptem, hogy megnezzem, mi lehet. Nem igazan erte meg a faradtsagot; csak egy kis feher lap volt, a tetejenel egy kis szakadassal, lathatoan kiszakadt belole egy negyszog. Felneztem Angel feje fole, es valoban, ott volt az asztal szelehez celluxozva a jegyzetlapbol hianyzo negyszog.
— Mira — mondtam Angelnek, aki eleget teve a felszolitasnak oda is nezett.
— Aha — valaszolta.
Mikozben gondosan megvizsgalta a celluxot — a ragasztoszalag csodalatosan megorzi az ujjlenyomatokat —, letette a papirt a foldre, en meg odaguggoltam, hogy kozelebbrol is megnezzem. Valaki rairt nehany kuszabetut; kozelebb hajoltam, hogy el tudjam olvasni: HUSEG.
— Huseg? — kerdeztem.
— Persze. Az egyik fo ereny, nem?
— Kerdezzuk meg ot — javasoltam, Angel pedig ugy osszerazkodott, hogy majdnem kiejtette a csipeszt a kezebol.
— Me cago en diez… Pokolba ezzel az egesszel — valaszolta, es egy nejlonzacskoert nyult, hogy beletegye a papirt. Nem ugy tunt, hogy erdemes lenne ezt vegigneznem, mas latnivalo pedig nem igazan akadt, ugyhogy az ajto fele indultam.
Semmi esetre sem neveznem magam hivatasos szemelyisegelemzonek, de a sotet hobbimbol kifolyolag gyakran megerzek bizonyos dolgokat mas bunesetekkel kapcsolatban, amelyek ugyanabban a korzetben tortennek.
De ez messze tulment azon esemenyek keretein, amelyeket en lattam, vagy el tudtam kepzelni. Semmi nyom nem utalt semmifele szemelyisegre vagy motivaciora, es ez majdnem annyira kivancsiva tett, mintamennyire idegesitett. Mifele ragadozo hagyja ott a hust igy vonaglani?
Kimentem acsorogni a verandara. Doakes es Matthews kapitany osszedugtak a fejuket, es Doakes valami olyasmit magyarazott, amitol a kapitany aggodni latszott. Deborah az idos holgy mellett guggolt, es halkan beszelt hozza. Ereztem, ahogy felkap egy legfuvallat, az a fajta szelroham, amely kozvetlenul a delutani zapor elott erkezik, es ahogy felneztem, az elso par nehez esocsepp le is esett a jardara. Sangre, aki a kordon mellett hadonaszott a mikrofonjaval, es megprobalta felhivni magara Matthews kapitany figyelmet, szinten felnezett a felhokre, es ahogy elkezdett dorogni az eg, odadobta a mikrofonjat a kollegajanak, o maga pedig beugrott a teves furgonba.
Az en gyomrom is korogni kezdett, es eszembe juttatta, hogy a nagy izgalom kozepette megfeledkeztem az ebedrol. Ennek nem lesz jo vege; szuksegem volt az eronletemre. Velemszuletett gyors anyagcseremre folyamatosan oda kellett figyelnem: Dexter nem dietazhat. De csak Deborah tudott elvinni barhova is, es valamiert az volt az erzesem, hogy ebben a pillanatban nem fog egyutterzest tanusitani, ha evesrol kezdek elbeszelni. Az idos holgyet, Mrs. Medinat ringatta, aki lathatolag felhagyott az oklendezessel, es most a zokogasra koncentralt.
Sohajtottam, es az eson at odasetaltam az autohoz. Nem zavart, hogy atazom. Ugy nezett ki, sokat kell meg varnom, hogy megszaradhassak.
Es valoban sokat kellett varnom, tobb mint ket orat. Uldogeltem az autoban radiot hallgatva, es magam ele kepzeltem, falatrol falatra, milyenerzes medianoche szendvicset enni: a kenyer hejanak ropogasat, ami olyan friss es jol atsult, hogy karcolja az ember szajanak belsejet, amikor beleharap. Majd a mustar elso ize, amit a simogato sajt es a hus sossaga kovet. A kovetkezo harapas — egy darab savanyu uborka. Ragd ossze az egeszet; hadd keveredjenek az izek. Nyeljel. Kortyolj egy nagyot az Iron Beerbol (azoknak mondom, akik nem tudjak: iroan Beernek kell ejteni, es egy szensavas uditorol van szo). Sohaj. Aldott boldogsag. Sokkal jobban szeretek enni, mint barmi mast csinalni, leszamitva a jatekainkat az Utassal. A genetika csodaja, hogy nem vagyok kover.
Mar a harmadik kepzeletbeli szendvicsemnel tartottam, amikor Deborah vegre visszajott az autohoz. Becsusszant a soforulesre, becsukta az ajtot, majd csak ult ott, es mereven bamult kifele az esotol pettyezett szelvedon. Es tudtam, hogy nem ezt kellene mondanom, de nem birtam visszafojtani.
— Elgyotortnek tunsz, Deb. Mit szolnal egy ebedhez? — Megrazta a fejet, de nem mondott semmit.
— Egy finom szendvics esetleg? Vagy egy gyumolcssalata — hogy helyrealljon a vercukrod? Sokkal jobban fogod erezni magad.
Ezuttal ram nezett, de a tekintete nem hordozta magaban a kozeljovoben valoszerusitheto ebed igeretet.
— Ezert akartam zsaru lenni — mondta vegul.
— A gyumolcssalata miatt?
— Amiatt ott bent… — valaszolta, majd visszafordult a szelvedo fele. — El akarom kapni azt… azt az akarmit, ami ilyet tud tenni egy emberi lennyel. Annyira el akarom kapni, hogy itt van az ize a szamban.
— Olyan ize van, mint egy szendvicsnek, Deborah? Mert…
Tenyere elevel kemenyen ravagott a kormanykerekre. Majd megismetelte.
— A FENEBE — mondta. — A kibaszott FENEBE!
Sohajtottam. Sokat szenvedett Dexter nyilvanvaloan tovabbra is meg lesz fosztva a kenyeretol. Es csupan azert, mert Deborah valamifele megvilagosodason ment keresztul egy vonaglo husdarab latvanyatol. Persze borzaszto ez az egesz, es a vilag sokkal boldogabb hely lenne az olyan emberek nelkul, akik kepesek ilyesmire, de ez azt jelentette volna, hogy ki kell hagynunk az ebedet? Nem az lenne a dolgunk, hogy odafigyeljunk az eronletunkre, hogy kepesek legyunk elkapni ezt a gazfickot? Ezzel egyutt ez nem tunt a legmegfelelobb idopontnak ahhoz, hogy felhivjam erre Deborah figyelmet, ugyhogy egyszeruen csak uldogeltem mellette, figyeltem, ahogy az eso csapkodja a szelvedot, es megettem a negyedik kepzeletbeli szendvicsemet is.
Masnap reggel a munkahelyemen epphogy csak letelepedtem a kis kuckomban, amikor megcsorrent a telefonom.
— Matthews kapitany mindenkit latni akar, aki ott volt tegnap — kozolte velem Deborah.
— Jo reggelt, hugi. Koszonom, jol, es te?
— Most — mondta, majd lerakta a telefont.
A rendorseg vilaga hivatalos es nem hivatalos rutineljarasokbol all. Ez az egyik oka annak, hogy ugy szeretem a munkamat. Az ember mindig tudja, mi kovetkezik, ugyhogy kevesebb emberi reakciot kell megtanulnom, majd adando alkalommal eljatszanom, kisebb az eselye annak, hogy rajtakapnak, amint elengedem magam, es valami olyasmit teszek, ami megkerdojelezheti az emberi fajhoz valo tartozasomat.
Amennyire tudom, Matthews kapitany meg soha nem hivott ossze „mindenkit, aki ott volt”. Meg azokban az esetekben is, amelyek nagy publicitast valtottak ki, tartotta magat az iranyelvehez, hogy o es a felettesei kezelik a sajtot, es hagyta, hogy a rangidos tiszt dolgozzon az eseten. Nem tudtam elkepzelni, mi okbol rugna fel ezt a protokollt, meg egy ilyen rendkivuli eset kapcsan sem. Es kulonosen ilyen korai szakaszban — idaig meg arra is alig lehetett ideje, hogy jovahagyjon egy sajtonyilatkozatot.
De a „most” ezzel egyutt azt jelentette, hogy most, amennyire ezt meg tudtam allapitani, ugyhogy vegigbattyogtam a folyoson egeszen a kapitany irodajaig. Titkarnoje, Gwen, az egyik leghatekonyabban dolgozo no
