— Eleg, Coronel. Mr. Chutsky Washingtonbol erkezett, es en azt az utasitast kaptam, hogy mindenben alljak a rendelkezesere.
Coronel megrazta a fejet.
— O nem attol az istenverte FBI-tol van — jelentette ki.
Chutsky csak mosolygott. Matthews kapitany mely levegot vett, hogy mondjon valamit, de Doakes egy centire Coronel fele billentette a fejet, es azt mondta:
— Fogja be a szajat.
Coronel ranezett, es a harciassaga alabbhagyott.
— Higgye el, nem akarja bemocskolni magat ezzel az uggyel — folytatta Doakes. — Hagyja, hogy az o emberei csinaljak.
— De ez igy nem jo — valaszolta Coronel.
— Hagyja — mondta Doakes.
Coronel kinyitotta a szajat, Doakes megemelte a szemoldoket — es ennek hatasara, talan a szemoldokok alatti arc latvanya miatt, Coronel ugy dontott, hagyja.
Matthews kapitany torkat koszorulve probalta visszaszerezni az iranyitast.
— Van meg valakinek kerdese? Hat akkor jo… Mr. Chutsky. Ha meg barmi masban tudunk segiteni…
— Ami azt illeti, kapitany, nagyra ertekelnem, ha kolcsonkerhetnem az egyik nyomozojat kiseronek. Valakit, aki segit tajekozodni errefele, aki kijavitja a helyesirasom, s a tobbi.
Az asztal korul minden fej tokeletes osszhangban fordult Doakes fele, kiveve Chutskyet. O oldalra nezett, Deborah fele, es megkerdezte:
— Mit szol hozza, nyomozo?
9. FEJEZET
Be kell ismerjem, a Matthews-fele megbeszeles meglepo befejezese engem is meghokkentett, de most legalabb tudtam, miert viselkedik mindenki ugy, mint a laboratoriumi patkanyok, amikor oroszlanketrecbe dobjak oket. Senki nem szereti, ha a szovetsegiek beleutik az orrukat a dolgaba; ilyen esetekben az ember egyetlen orome, ha minel inkabb meg tudja neheziteni a munkajukat. De Chutsky lathatoan annyira komoly figura volt, hogy meg ez a kis orom is megtagadtatott tolunk.
Deborah elenkvoros arcborenek jelentese mar komolyabb rejtely, de ez nem az en problemam volt. Az en problemam hirtelen kicsit vilagosabba valt. Lehet, hogy Dexter egy kisse lassu felfogasunak tunik, amiert nem rakta ossze hamarabb, de amikor vegre leesett a tantusz, rogton fel is tamadt bennem a vagy, hogy felpofozzam magam. Talan az a sok sor Ritanal, az zarta rovidre az ertelmi kepessegeimet.
De ezt a washingtoni latogatast nyilvanvaloan nem hozhatta mas a fejunkre, mint Dexter szemelyes osellensege, Doakes ormester. Szarnyrakelt nemi pletyka azzal kapcsolatban, hogy a katonai szolgalata nemikeppen rendhagyo volt, es en kezdtem hinni ezen hireknek. A reakcioja, amikor meglatta azt a dolgot az asztalon, nem sokk volt, duh, undor vagy harag, hanem valami sokkal erdekesebb: felismeres. Rogton a helyszinen elmondta Matthews kapitanynak, mirol van szo, es kinek kell szolni. Annak, aki idekuldte Chutskyt. Igy hat, amikor azt gondoltam, Doakes es Chutsky felismertek egymast a targyaloban, igazam volt — mert barmirol is volt szo, amirol Doakes tudott, Chutsky is tudott rola, valoszinuleg, meg tobbet is, es azert jott, hogy a vegere jarjon. Es ha Doakes tudott valamit, valami ilyesmirol, akkor kell, hogy legyen modja annak, hogy felhasznalhassam ellene a multjat, es ezzel segithessek szegeny tehetetlen Dexternek megszabadulni a lancaitol.
Ez a tiszta, huvos logika csodalatos levezetese volt; orommel udvozoltem nagyszeru elmem visszatertet, es mentalisan megveregettem buksi fejemet. Ugyes fiu vagy, Dexter. Vau-vau.
Mindig jo latni, amikor a szinapszisok oly modon kapcsolodnak ossze, hogy az ember idonkent igazolva erzi sajat jo velemenyet magarol. De ebben a konkret esetben lehetsegesnek tunt, hogy Dexter onbizalmanal tobb is kockan forog. Ha Doakesnak rejtegetnivaloja van, en egy lepessel kozelebb jutok ahhoz, hogy visszaterjek az eletembe.
Jo nehany dolog van, amiben Dexter jobb, mint az atlag, es ezek kozul nehanyat legalisan lehet csinalni masok elott is. Az egyik a szamitogephasznalat informacioszerzes celjabol. Ez olyan kepesseg volt, amit azert sajatitottam el, hogy biztosra mehessek az olyan uj barataimmal kapcsolatban, mint peldaul MacGregor es Reiker. Leszamitva a teves szemely feldarabolasa okozta kellemetlensegek kikuszoboleset, amugy is szeretem konfrontalni hobbitarsaimat multbeli meggondolatlansagaik bizonyitekaival, mielott alomorszagba kuldom oket. A szamitogep es az internet nagyszeru lehetoseget kinalnak arra, hogy ilyesmit talaljak.
Ugyhogy, ha Doakesnak van valami rejtegetnivaloja, akkor valoszinuleg meg fogom talalni, vagy legalabb egy kis szalat belole, amit addig rangathatok, amig az egesz sotet multja el nem kezd lebomlani. Ismerve ot annyira, amennyire, meglehetosen bizonyos voltam abban, hogy a dolog sotet lesz es dexterszeru. Es amikor ratalalok arra a valamire… Talan naivitas volt reszemrol azt gondolni, hogy ez a hipotetikus informacio segiteni fog nekem leallitani ot, de ugy veltem, ennek meglehetosen nagy az eselye. Nem ugy tereztem, hogy szembesitem a dologgal es kovetelem, hogy szunjon meg es tunjon el, vagy baj lesz, mert ez olyasvalakivel szemben, mint Doakes, nem a legcelravezetobb strategia. Azonkivul ez zsarolas lett volna, es az allitolag nagyon csunya dolog. De az informacio hatalom, es biztos talalok valami modot arra, hogy felhasznaljam, amit talalok — modot arra, hogy olyan gondolkoznivalot adjak Doakesnak, aminek semmi koze a Dexter nyomaban torteno koslatashoz es a Tisztes Eletert Keresztes Hadjaratahoz torteno asszisztalashoz. Es az, akinek olvadni kezd a fejen a vaj, altalaban elvesziti erdeklodeset az irant, hogy mi van mas kalapja alatt.
A kapitany irodajabol kilepve vidaman setaltam vegig a folyoson, vissza a bunugyi laborban talalhato kis kuckomba, ahol rogton munkahoz is lattam.
Par oraval kesobb mar minden a kezemben volt, amit meg lehetett talalni. Doakes ormester aktaja meglepoen keves reszletet tartalmazott.
Viszont attol a partol, amit talaltam, a lelegzetem is elallt: Doakesnak volt keresztneve! Albertnek hivtak — szolitotta igy vajon barki is valaha? Elkepzelhetetlen. En azt hittem, Ormesternek hivjak. Es szuletett is — a Georgia allambeli Waycrossban. Mi johet meg ezutan? Ami jott, az meg jobb volt, mielott csatlakozott volna a reszlegunkhoz, Doakes ormester nem volt mas, mint… Doakes ormester! A hadseregnel — raadasul a Kulonleges Eroknel! Amikor elkepzeltem egy olyan kis hetyke, kerek zold sapkaban, amint John Wayne mellett menetel, alig tudtam megallni, hogy fel ne szakadjon belolem egy katonai indulo.
Jo nehany dicseretre es erdemeremre is rabukkantam, de semmifele hosies akciorol nem talaltam emlitest, amellyel ezeket kierdemelhette volna. Ezzel egyutt, mar csak attol is hazafiasabbnak ereztem magam, hogy ismerem ezt az embert. Az aktaja maradekaban szinte egyaltalan nem volt semmifele reszlet. Az egyetlen figyelemre meltobb dolog egy tizennyolc honapig tarto idoszak volt, amit ugy neveztek: „kulszolgalat”. Doakes katonai tanacsadokent szolgalt ez ido alatt El Salvadorban, majd hazatert, hat honapig a Pentagonban volt, ezt kovetoen pedig szerencses varosunkba igazolt. Miami rendorsege boldog volt, hogy megszerezhet maganak egy kidekoralt veterant, es jovedelmezo foglalkozast ajanlhat neki.
De El Salvador… En nem vagyok egy nagy tortenesz, de meg nekem is derengett, hogy ott valami szornyu, rettenetes dolog folyt. Akkoriban sok tuntetes volt a Brickwell sugaruton. Arra mar nem emlekeztem, miert, de tisztaban voltam vele, hogy tudhatnam meg. Megint beizzitottam a szamitogepemet, felmentem a vilaghalora, es o, josagos istenkem — mindent megtudtam. Abban az idoben, amikor Doakes ott allomasozott, El Salvador a kinzasok, a gyilkossagok es a karomkodasok igazi haromporondos cirkusza volt. Es senkinek nem jutott eszebe, hogy engem is meghivjon.
Rettenetesen sok informaciot talaltam kulonbozo emberjogi szervezetek honlapjan. Ezek meglehetosen komolyak voltak, mar-mar veresen azok, ami az El Salvadorban tortentekkel kapcsolatos velemenyuket illette. Ennek ellenere, amennyire ezt meg tudtam mondani, tiltakozasaiknak nem lett semmi kovetkezmenye. Vegul is csak az emberi jogokrol volt szo. Rettenetesen frusztralo lehet; az allatvedok peldaul sokkal eredmenyesebbnek tunnek. Ezek a szerencsetlenek elvegeztek a kutatomunkat, publikaltak a nemi eroszakkal, elektrodakkal, sokkolokkal kapcsolatos vegeredmenyeket, csatoltak hozzajuk kepeket, diagramokat, es azoknak az ocsmany, embertelen szornyetegeknek a nevsorat, akik bizonyithatoan felelosek voltak a tomegek szenvedeseiert. A kerdeses ocsmany, embertelen szornyetegek pedig Del-Franciaorszagba mentek pihenni, amig a vilag tobbi resze ettermeket bojkottalt a csirkekkel valo rossz banasmod miatt.
