Olyan kibaszottul belefaradtam a varakozasba, hogy a fogam is belesajdul.
— A turelem ereny — vigasztaltam.
— Az erenyessegbe is belefaradtam — mondta. — Es tele van a hocipom Kyle leereszkedo mosolyaval, amikor azt kerdezem tole, hogyan talalhatnank meg ezt a pasast.
— Hat, Debs, nem tudom, mit tehetnek azonkivul, hogy az egyutterzesemrol biztositalak — kozoltem vele. — Ne haragudj.
— Azt hiszem, ennel te sokkal tobbre is kepes vagy, teso — mondta. Melyet sohajtottam, leginkabb az o kedveert. A sohajokat olyan szepen kozvetiti a telefon. — Ez a baj, ha mesterlovesznek hiszik az embert. Mindenki azt gondolja, minden egyes alkalommal el tudom talalni a bubi szemet harminc lepesrol.
— En biztos vagyok benne — felelte.
— Deborah, a bizalmad melengeti szivemet, de egy kukkot sem ertek az ilyesfajta kalandokhoz. Ehhez nincs erzekem.
— Meg kell talalnom ezt a pasast, Dexter. Kyle orra ala akarom dorgolni.
— Azt hittem, kedveled.
Horkantott.
— Jezusom, Dexter. Te semmit nem tudsz a nokrol, ugye? Hat persze hogy kedvelem. Eppen ezert akarom az orra ala dorgolni.
— Ja, jo, most mar ertem — valaszoltam.
Deborah elhallgatott, majd felvallrol megjegyezte:
— Kyle mondott par erdekes dolgot Doakesrol.
Ereztem, hogy a bennem elo hosszu agyaru baratom kicsit kinyujtozik, es torkaszakadtabol dorombol.
— Hirtelen milyen cseles lettel, Deborah — mondtam. — Egyszeruen csak meg kellett volna kerned.
— Egyszeruen csak megkertelek, mire osszevissza hadovaltal arrol, hogy nem tudsz segiteni — valaszolta, hirtelen visszavaltozva a jo oreg, ami a sziven, az a szajan Debssze. — Szoval mit szolsz? Mid van?
— Pillanatnyilag semmim — valaszoltam.
— A fenebe.
— De lehet, hogy talalok valamit.
— Milyen hamar?
Beismerem, kicsit zavart Kyle velem szemben tanusitott viselkedese. Mit is mondott? Hogy „nyakig merulsz a szarban, es lehuznak a vecen”? De most tenyleg: ki irta neki ezt a szoveget? Es Deborah hirtelen elsajatitott cselessege — ami a hagyomanyok ertelmeben az en reszortom volt — sem javitott a hangulatomon. Ugyhogy nem kellett volna ezt mondanom, de kimondtam.
— Mit szolnal ahhoz, ha ebedre? — kerdeztem. — Allapodjunk meg abban, hogy egy oraig talalok valamit. Legyen a Baleen, mivel Kyle rendezni tudja a szamlat.
— Hat ezt megnezem magamnak — mondta, majd hozzatette: — Es az a dolog Doakesszal, az nagyon jo. — Ezzel lerakta.
Hat, hat, mondtam magamnak. Hirtelen nem bantam, hogy szombaton is dolgoznom kell. Vegulis ezenkivul nem tehetnek mast, mint hogy atmegyek Ritahoz, es figyelem, ahogy Doakes ormesteren kino a moha. De ha talalnek valamit Debsnek, talan vegre kitarul az a kiskapu, amelyre annyira varok. Egyszeruen csak olyan okos fiunak kell lennem, amilyennek mi mindannyian tartunk engem.
De hol kezdjem? Nagyon keves dolog volt a kezemben az elindulashoz, mivel Kyle eltavolitotta a reszlegunket a helyszinrol, meg mielott az ujjlenyomatok beporozasanal tovabb jutottunk volna. A multban a rendorkollegaimtol sokszor begyujtottem egy-egy piros pontot azert, hogy segitettem nekik levadaszni azokat a beteg es elfajzott demonokat, akik a gyilkolasert eltek. De ez csak azert volt, mert en megertettem oket, mivel en is beteg es elfajzott vagyok. Ezuttal nem szamithattam a Sotet Utas tippjeire, aki nyugtalanul szunyokalt, szegeny ordog. A sajat jozan paraszti eszemre kellett tamaszkodnom, ami sajnos szinten riasztoan nema volt ez ido tajt.
Talan ha nemi uzemanyaggal latnam el az agyamat, akkor magasabb sebessegbe tudna kapcsolni. Kimentem a konyhaba, es talaltam egy banant. Nagyon finom volt, de valamilyen oknal fogva nem inditott utjara semmifele mentalis raketat.
Kidobtam a hejat a kukaba, es az orara pillantottam. Hat, kedves fiam, ot perc mar el is telt. Kituno. Es ennyi ido alatt sikerult rajonnod, hogy semmire sem tudsz rajonni. Bravo, Dexter.
Tenyleg nagyon keves kiindulopontom volt. Konkretan csak az aldozat es a tetthely. Es mivel meggyozodessel hittem, hogy az aldozatnak nem lenne tul sok mondanivaloja, meg ha vissza is kapna a nyelvet, maradt a haz. Persze lehetseges, hogy a haz az aldozat tulajdona. De a berendezes nagyon atmeneti jellegu volt, ugyhogy biztosra vettem, hogy nem igy van.
Furcsa, hogy valaki csak ugy otthagy egy ilyen hazat. De igy tett, es nem azert, mert barki is a nyakaban liheget, es arra kenyszeritette volna, hogy sebesen, panikban elszokjon — ami azt jelentette, hogy szandekosan csinalta. Ez resze volt a tervenek.
Ez pedig arra utal, hogy volt hova mennie. Feltetelezhetoen meg mindig Miami kornyeken van, mivel Kyle errefele keresi. Ez jo kiindulasi pontvolt, es sajat magamtol jottem ra. Orulok, hogy visszatert, Mr. Agy.
Az ingatlan komoly nyomot hagy, meg akkor is, ha az ember megprobalja titokban tartani. Leultem a szamitogepem ele, es tizenot percen belul talaltam valamit — nem eppen egy teljes labnyomot, de par labujjat hatarozottan fel lehetett ismerni belole.
Az eszaknyugati Negyedik utcaban talalhato haz Ramon Puntia neven volt. Nem tudom, hogyan remelhette, hogy elboldogul ezzel a nevvel Miamiban, hiszen az itteni kubaiaknak ez olyan vicces nev volt, mint a Shag Beckur nekunk. De a hazat kifizettek, es nem volt adohatraleka, ami biztos alapnak szamitott olyasvalaki szamara, aki annyira ugyel a feltunes elkerulesere, mint feltetelezesem szerint a baratunk teszi. A hazat egy osszegben fizettek ki, egy banki utalassal, Guatemalabol. Ez furcsanak tunt, tekintve, hogy a nyomok El Salvadorbol indultak, es egy washingtoni titokzatos kormanyugynokseg homalyos melysegein at vezettek. Mi okbol tennenek egy balkanyart Guatemalaba? De miutan elvegeztem egy online gyorstalpalot a kortars penzmosas temajaban, kiderult, hogy ez nagyon is beleillik a kepbe. Ugy tunt, Svajc es a Kajman-szigetek mar nem „a la mode”, es ha valakinek diszkret bankra van szuksege a spanyol ajku nepek vilagaban, Guatemalanal nem is kivanhat jobbat.
Ez felvetett egy erdekes kerdest azzal kapcsolatban, mennyi penze lehet Mr. Darabolosnak, es vajon honnan. De ez a kerdes pillanatnyilag sehova nem vezetett. Kenytelen voltam feltetelezni, hogy megengedhetett maganak meg egy hazat, amikor vegzett az elsovel, es valoszinuleg hasonlo arban valasztott.
Hat akkor jo. Visszamentem a Dade megyei ingatlan adatbazisomhoz, es lekerdeztem azokat az ingatlanokat, amelyeket nagyjabol ugyanakkor vasaroltak, hasonlo modon, ugyanazon a bankon keresztul. Het ilyen volt; ezek kozul negy tobb mint egymillio dollarba kerult, amit egy kisse magas arnak talaltam egy eldobhato tulajdonert. Akik ezeket megvettek, azoknak valoszinuleg nem lehet nagyobb szornyuseget a szamlajukra irni, mintegy kis hetkoznapi drogbarosagot, vagy egy csipetnyi szokesben levo vezerigazgatosagot.
Ugyhogy harom lehetseges ingatlan maradt. Az egyik Liberty Cityben volt, Miami belvarosanak tulnyomoreszt feketek lakta teruleten. De amikor kozelebbrol is megvizsgaltam, nem ugy tunt, mintha ott hazak lennenek.
Az utolso ket jelolt egyike Homesteadben fekudt, latotavolsagra a varos gigantikus szemetlerako telepetol, amit a kornyeken Mount Trashmore neven ismertek. A masik szinten a varos deli vegen helyezkedett el, a Quail Roost Drive mellett.
Ket haz; lefogadtam volna, hogy az egyikbe most koltozott be valaki, aki olyasmivel foglalkozik, ami megremitheti az uj szomszedot udvozlo idos holgyeket. Erre termeszetesen nem volt bizonyitekom, de meglehetosen valoszinunek tunt, es egyebkent is, eljott az ebedido.
A Baleen egy nagyon draga hely, amit a magam szereny eszkozeivel nem engedhettem volna meg magamnak. Az a fajta tolgyboritasos elegancia hatja at, amitol az ember azt kivanja, barcsak kravatlit es kamaslit viselne. Es innen nyilt a legjobb Biscayne Bayre tarulo panorama is a varosban, es ha az embernek szerencseje van, akkor egy mareknyi asztal kozul valaszthatja ki, honnan nezi.
Kyle vagy szerencses volt, vagy varazsa hatott a pincerre, mert ott vartak Deborahval kint az egyik ilyen asztalnal, egy uveg asvanyvizen es egy tanyer eloetelen ugykodve, ami ranezesre rakfasirtnak tunt. Elvettem egyet, es beleharaptam, mikozben a Kyle-lal szemben levo szekbe ereszkedtem.
— Nyami — mondtam. — Valoszinuleg ide kerulnek a jo magaviseletu rakok, amikor meghalnak.
— Debbie azt mondja, van nekunk valamid — szolalt meg Kyle.
Raneztem a hugomra, aki mindig is Deborah vagy Debs volt, de soha nem Debbie. O viszont nem szolt, es ugy tunt, elsiklik e felett a minden kepzeletet felulmulo szabadossag felett, ugyhogy ismet Kyle-ra
