Meghallottam az elso mennydorgest a tavolbol, ahogy kozeledett a delutani eso.
— A fenebe — mondta Chutsky. — Esni fog?
— Mindennap esik ilyenkor — valaszoltam.
— Ez nem jo — gondolkozott el. — Akcioba kell lendulnunk, mielott elered. Rajtad a sor, Dexter.
— Rajtam? — kerdeztem, kizokkenve az unortodox, orvosi muhibakkal kapcsolatos abrandjaimbol. Azzal meg kiegyeztem, hogy elkiserjem oket, de az, hogy tennem is kell valamit, egy kicsit tobb volt, mint amire eredetileg vallalkoztam. Ugy ertem, itt ucsorog ket kemeny harcos, es erre Dore Dexter Diszhuszart kuldjuk csataba? Hat hol logikus ez?
— Rajtad — valaszolta Chutsky. — Nekem itt kell maradnom, hogy megfigyelhessem, mi tortenik. Ha tenyleg o az, en nagyobb esellyel el tudok banni vele. Debbie pedig… — a hugomra mosolygott, annak ellenere, hogy Deb savanyu pofaval meredt ra. — Debbie tulsagosan is rendorszeru. Ugy jar, mint egy rendor, ugy nez az emberek szemebe, mint egy rendor, es elkepzelheto, hogy rogton a papirjait fogja kerni. Ot egy kilometerrol kiszurna. Szoval rajtad mulik a dolog, Dexter.
— Es mi az, ami rajtam mulik? — kerdeztem, be kell valljam, meg ekkor is leginkabb a jogos felhaborodas hangjan.
— Csak setalj el parszor a haz elott, fordulj meg az utca vegen, es vissza. Tartsd nyitva a szemed es a fuled, de ne kelts feltunest.
— Nem tudom, hogy kell feltunest kelteni — jegyeztem meg.
— Nagyszeru. Akkor nagyon konnyu dolgod lesz.
Nyilvanvalova valt, hogy sem az ervek, sem a tokeletesen igazolhato ingerultseg nem segit, ugyhogy kinyitottam az ajtot, es kiszalltam, de nem tudtam visszafojtani egy kis visszaszurast.
— Remelem, megerem, hogy megbanhassam ezt — szoltam oda Deborahnak az ablakhoz hajolva. Es ekkor valahol a kozelben stilszeruen felhangzott egy mennydorges.
Elindultam a jardan a haz fele. Faleveleken es nehany, valoszinuleg kisiskolasok uzsonnas zacskojabol szarmazo szettaposott uditosdobozon lepkedtem. Egy macska szaladt ki az egyik elokertbe, ahogy elhaladtam mellette, hirtelen leult, hogy megnyalogassa a tappancsait es elitelo pillantassal bamuljon engem a biztos tavolbol.
A hazban, amely elott az autok parkoltak, megvaltozott a zene, es valaki azt kialtotta: „Huuu!” Jo erzes volt tudni, hogy egyesek remekul szorakoznak, amig en a halalos veszedelem fele setalok.
Balra fordultam, es elindultam a zsakutca vege fele. A haz fele pillantottam — amely elott a furgon parkolt —, meghozza buszken amiatt, hogy mennyire feltunesmentesen teszem ezt. Az elokert rendkivul gazos volt, es jo par elazott ujsag hevert a felhajton. Sehol nem lattam emberi maradvanyok halmait, es senki nem rohant ki, hogy megprobaljon megolni. De ahogy elmentem a haz elott, meghallottam egy tevet, valami spanyol nyelvu vetelkedo ment. Egy ferfihang harsogta tul a hiszterikus musorvezetot, es osszetort valami edeny. Es ahogy egy szellokes hatan megerkeztek az elso esocseppek, egyuttal egy adag ammoniaszag is erkezett a hazbol.
Tovabbmentem a haz mellett, majd vissza az autohoz. Ujabb esocseppek potyogtak az egbol, es valahol villamlott, de az egszakadas meg varatott magara. Visszaultem az autoba.
— Semmi kulonosebben baljoslatu — jelentettem. — Az elokertre raferne egy kis funyirozas, es ammoniaszag volt. Hangok a hazban. Vagy magaban beszel a pasas, vagy tobben vannak.
— Ammonia — ismetelte meg Kyle.
— Igen, azt hiszem — valaszoltam. — Valoszinuleg csak takaritoszerek.
Kyle megrazta a fejet.
— A takaritovallalatok nem hasznalnak ammoniat, tul eros a szaga. De en tudom, ki igen.
— Ki? — kerdezte Deborah.
Kyle ravigyorgott.
— Mindjart jovok — mondta, majd kiszallt az autobol.
— Kyle! — kialtott utana Deborah, de Chutsky csak intett, es egyenesen a haz bejaratahoz setalt. — A fenebe — dunnyogte Deborah, ahogy a ferfi bekopogott, majd a kozelgo sotet viharfelhoket bamulva varakozott.
Kinyilt a bejarati ajto. Egy alacsony, kopcos, kreol boru ferfi kukucskalt ki rajta, fekete haja a homlokaba hullott. Chutsky mondott neki valamit, es egy pillanatig egyikuk sem mozdult. Az alacsony kis ember vegignezett az utcan, majd vissza Kyle-ra. Kyle lassan kihuzta a kezet a zsebebol, es a sotet kisembernek mutatott valamit… Talan penzt? A pasas megnezte, visszapillantott Chutskyra, majd kitarta az ajtot. Chutsky bement. Az ajto becsapodott.
— A fenebe — mondta megint Deborah. A kormet ragta, pedig kamaszkora ota nem lattam ilyet tole. Lathatoan izlett neki, mert amikor vegzett az elsovel, rogton folytatta a kovetkezovel. Mar a harmadiknal tartott, amikor a kis haz ajtaja kinyilt, es Chutsky lepett ki rajta mosolyogva es integetve. Az ajto becsukodott, es eltunt egy vizfal mogott, ahogy a felhok vegre megnyiltak. Kyle nagy leptekkel visszaigyekezett az autohoz, es borig azva csusszant be az anyosulesre.
— A kurva eletbe! — mondta. — Csavarni lehet belolem a vizet!
— Mi a fasz volt ez az egesz? — kerdezte Deborah.
Chutsky ram kacsintott, es hatrasimitotta a hajat a homlokabol.
— Hat nem fogalmaz gyonyoruen? — kerdezte.
— Kyle, a kurva eletbe — mondta Deb.
— Az ammoniaszag — valaszolta Kyle. — Nem lehet orvosi celokra hasznalni, egy magan-takaritoceg pedig soha nem hasznalna ilyet.
— Ezt mar mondtad — csattant fel Deborah.
Chutsky elmosolyodott.
— Amire viszont szoktak hasznalni, az a metam-fetamin-gyartas — folytatta. — Es, mint kiderult, ezek a sracok pont ezzel foglalkoznak.
— Egyenesen besetaltal egy drogfozdebe? — kerdezte Deb. — Mi a fenet kerestel ott?
Kyle elmosolyodott, es kihuzott egy kis zacskot a zsebebol.
— Vettem egy kis speedet — valaszolta.
13. FEJEZET
Deborah legalabb tiz percig meg se szolalt, csak vezetett, es ajkat osszeszoritva bamult maga ele. Lattam, ahogy megfeszulnek az arcan az izmok, egeszen le a vallaig. Ismerven ot, biztos voltam benne, hogy robbanni keszul, de mivel arrol semmit nem tudtam, hogy Szerelmes Debs hogy viselkedik, elkepzelesem nem volt, hogy mikor. Kozelgo kitoresenek celpontja, Chutsky mellette ult az anyosulesen, szinten neman, de lathatoan teljesen elegedetten azzal, hogy csendben ulhet es nezheti a tajat.
Mar majdnem a masodik cimnel jartunk, melyen a Mount Trashmore arnyeka alatt, amikor Debs vegul kifakadt.
— A kurva eletbe, ez illegalis! — mondta, es a nyomatek kedveert kezenek elevel ravagott a kormanyra.
Chutsky gyenged pillantast vetett ra.
— Igen, tudom — valaszolta.
— En egy kibaszott hivatalos rendortiszt vagyok! — kozolte vele Deborah. — Feleskudtem arra, hogy megakadalyozom az ilyen szarsagokat… Te meg…! — Hirtelen ralepett a fekre.
— Biztosra kellett mennem — magyarazta Chutsky higgadtan. — Es ennek ez volt a legjobb modja.
— Bilincsbe kellene verjelek! — kiabalta Debs.
— Benne vagyok — valaszolta Kyle.
— Te kurafi!
— Nem tobb, nem kevesebb.
— En nem fogok atmenni a te kibaszott sotet oldaladra!
— Nem, te nem fogsz — ertett vele egyet Kyle. — Azt nem hagynam, Deborah.
Erre sziszegve tavozott Debbol a levego, es a hugom odafordult Chutsky fele. Kyle visszanezett ra. Meg soha
