— Asztakrrvaeletbe — hallottam valakit dunnyogni. Hatraneztem, ahol Angel-nem-rokon guggolt a test tavolabbi vegenel. — Mi az a POGUE? — kerdezte. — A neve?
— Olyasvalaki, aki egy iroasztal mogott ulve iranyitgatja a csapatokat — vilagositottam fel.
Ram nezett.
— Honnan tudod ezt a sok szart? — kerdezte.
— Sokat jarok moziba — valaszoltam.
Angel visszanezett a papirra.
— Azt hiszem, ugyanaz a keziras — mondta.
— Mint az a masik — talalgattam.
— Ami meg se tortent — ertett egyet. — Tudom, elvegre en is ott voltam. Felalltam, es vettem egy mely levegot, arra gondolva, hogy milyen jo, amikor igaza van az embernek. — Ez sem tortent meg — jelentettem ki, es odasetaltam, ahol Snyder kozrendor csevegett a nyomozoval.
A szoban forgo nyomozo egy korte formaju ferfi volt, Coulternak hivtak. Egy nagy, muanyag uveges Mountain Dewbol kortyolgatott, es a hatso kert mogott levo csatornat nezegette.
— Mit gondol, mennyi lehet egy ilyen telek? — kerdezte Snyder. — Egy ilyen csatorna mellett. Nincs egykilometerre innen a part, ugye? Tippeljen, mennyi. Felmillio? Tobb?
— Elnezest, nyomozo — szoltam kozbe. — Azt hiszem, helyzet van. — Ezt mindig is el akartam sutni, de nem ugy tunt, mintha sikerult volna lenyugoznom Coultert.
— Helyzet. Maga is nezi a Helyszineloket, vagy mi?
— Burdett szovetsegi ugynok volt — vilagositottam fel. — Most rogton fel kell hivnia Matthews kapitanyt, es el kell neki mondania.
— Kell — visszhangozta Coulter.
— Ez valami olyasmivel kapcsolatos, amibe nem szabad beleartanunk magunkat — mondtam. — Eljottek Washingtonbol, es utasitottak a kapitanyt, hogy ejtsuk az ugyet.
Coulter meghuzta az uveget.
— Es a kapitany ejtette az ugyet?
— Mint a forro krumplit — mondtam.
Coulter megfordult, es megnezte maganak Burdett testet.
— Egy szovetsegi — mondta. Mikozben megszemlelte a csonkolt fejet es a vegtagokat, ivott meg egy kortyot. Aztan megcsovalta a fejet. — Azok a sracok mindig szetesnek a nyomas hatasara. — Visszafordult az ablak fele, es elovette a mobiltelefonjat.
Deborah akkor ert a helyszinre, amikor Angel-nem-rokon elkezdte visszapakolni az eszkozeit a furgonba, vagyis harom perccel Matthews kapitany elott. Nem all szandekomban ugy feltuntetni, mintha kritizalni akarnam a kapitanyt. Az igazsag kedveert meg kell emlitenem, hogy Debsnek nem kellett befujnia magat Aramisszal, mint a kapitanynak, akinek valoszinuleg a nyakkendo ujrakotese is beletelt egy kis idejebe. Csak par masodperccel Matthews utan erkezett meg az auto, amit mar ugy ismertem, mint a sajatomat; egy bordo Ford Taurus, amit Doakes ormestervezetett.
— Hollari-hollaho, ujra itt a nagy csapat — mondtam vidaman. Snyder kozrendor ugy nezett ram, mintha azt javasoltam volna, hogy jarjunk el egy tancot meztelenul, de Coulter csak bedugta a kozepso ujjat az uvegbe, es azt himbalva ellejtett, hogy koszontse a kapitanyt.
Deborah kintrol nezte at a helyszint, es utasitgatta Snyder tarsat, hogy huzza egy kicsit arrebb a kordont. Mire vegre odajott, hogy beszeljen velem, mar meglepo kovetkeztetesre jutottam. Egy ironikus elmegyakorlattal kezdodott, de olyasmi sult ki belole, amit barmennyire is akartam, nem tudtam figyelmen kivul hagyni. Odaleptem Coulter draga ablakahoz, es a falnak dolve kibamultam rajta, mikozben otletemet fontolgattam. Valamilyen oknal fogva a Sotet Utas nagyon szorakoztatonak talalta az elkepzelesemet, es egy felelmetes hatterzenet kezdett hozza futyoreszni. Vegul — ugy erezve magam, mintha atomtitkokat arusitanek a Talibannak eljutottam a kovetkeztetesig, miszerint nem tehetunk mast.
— Deborah szolitottam meg a hugom, amikor odaert mellem az ablakhoz. — Most mar nem szamithatunk a konnyulovassag segitsegere.
— Nem mondod, Sherlock — valaszolta.
— Csak magunkra szamithatunk, ez pedig nem eleg.
Kisimitott egy hajtincset az arcabol, es nagyot sohajtott.
— Szerinted en mit magyaraztam eddig?
— De te nem jutottal el a kovetkezo lepesig, hugi. Mivel mi nem vagyunk ehhez eleg jok, segitsegre van szuksegunk, olyasvalaki segitsegere, aki tud errol valamit…
— Az isten szerelmere, Dexter! Eddig pont olyasvalakikkel etettuk ezt a szornyeteget!
— Ami azt jelenti, hogy nem maradt mas palyazonk, csak Doakes ormester — mondtam.
Talan nem volna igazsagos, ha azt mondanam, hogy leesett az alla. De hatarozottan nyitott szajjal bamult ram, mielott megfordult volna, hogy Doakesra nezzen, aki Burdett teste mellett acsorgott es Matthews kapitannyal beszelgetett.
— Doakes ormester — ismeteltem meg. — Korabban Doakes ormester. A Kulonleges Eroknel. Kulszolgalaton El Salvadorban.
Deb megint ram nezett, majd vissza Doakesra.
— Deborah — mondtam —, ha meg akarjuk talalni Kyle-t, tobbet meg kell tudnunk az ugyrol. Ki kell deritenunk, kiknek a nevei vannak Kyle listajan, es azt is, hogy mifele csoportosulasrol van szo, es miert tortenik mindez. Es Doakes az egyetlen, aki ezekrol barmit is tudhat.
— Doakes holtan akar teged latni — vilagitott ra Deb.
— A munkakapcsolatok soha nem idealisak — feleltem a legvidamabb allhatatos mosolyommal. — Es azt hiszem, o is eppen annyira veget akar vetni ennek az egesznek, mint Kyle.
— Annyira azert valoszinuleg nem, mint Kyle — jegyezte meg Deborah. — Meg annyira sem, mint en.
— Hat legyen — valaszoltam. — Ugy tunik, ez az egyetlen valasztasi lehetosegunk.
Deborah valamilyen oknal fogva meg mindig nem tunt meggyozottnek.
— Matthews kapitany nem fog orulni, hogy le kell mondania Doakesrol emiatt. Vele is tisztaznunk kell a dolgot.
Odamutattam, ahol a kapitany targyalt Doakesszal.
— Es ime! — mondtam.
Deborah ragta egy kicsit az ajkat, majd sohajtott.
— A fenebe is. Lehet, hogy bevalik.
— Semmi mas nem jut eszembe, ami bevalhatna — kozoltem vele.
Meg egyet sohajtott, majd, mintha valaki bekapcsolta volna, osszeszoritott szajjal Matthews es Doakes fele indult. En mogotte bandukoltam, erosen probalvan beleolvadni a falba, nehogy Doakes ram vesse magat es kitepje a szivemet.
— Kapitany — szolalt meg Deborah —, ideje, hogy lepeseket tegyunk.
Bar a „lepeseket tenni” kifejezes Matthews egyik kedvence volt, megis ugy meredt a hugomra, mintha Debs egy csotany lenne a salatajaban.
— Aminek ideje lenne — valaszolta —, az az, hogy ezek az… emberek…Washingtonban vegre egy kompetens valakit kuldjenek, aki meg tud birkozni a helyzettel.
Deborah Burdettre mutatott.
— Ot kuldtek — mondta.
Matthews lenezett Burdettre, es elgondolkozva csucsoritett.
— Mit javasol?
— Van par nyomunk — valaszolta Deb, felem intve a fejevel.
Azt kivantam, bar ne tette volna, mert Matthews odafordult felem, es ami meg rosszabb, Doakes is. Ha barmire is kovetkeztethetek a kiehezett kutyaehoz hasonlatos arckifejezesebol, akkor nem enyhult meg iranyomban.
— Maga hogy kerul a kepbe? — kerdezett Matthews.
— O segit a laboratoriumi munkaval — valaszolta Deborah, en pedig szerenyen bolintottam.
— Szart — jelentette ki Doakes.
— Szorit minket az ido — mondta Deborah. — Meg kell talalnunk a pasast, meg mielott… mielott ujabb
